Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-19 / 15. szám

ÍO 1930 január, lfc Poltik Manó Poll&k Manó A háború előtt két vigkedélyü fiatal kereskedő volt a polgári bálák lelke. Nem lehetett őket táncban legyőzni, a négyeseket olyan rafanáltan rendezték, hogy még a Kass konyháján is keresztülvezették a hatodik figurában a csupa - kacagás párokat, — esetleg a Tisza padlása felé pajkoskodtak, — a szupé alatt bűvészeket megszégyenítő fortéllyal varázsolták elő a cukrokat, meg az édességeket, a bál utáni napon aztán tele volt a Boros-üzlet, ahol minden valamire való menyaszszony mirtus-koszorut, a halott-jelölt pedig szemfödőt vá. sárolt. Látni akarták újból a bál gavallérjait, a Fóliák testvéreket, különösen a Manót, akire irigy szemmel tekintett az aranyifjúság többi reprezentánsa. — A Manótól nem lehet levegőhöz jutni, panaszkodtak, mindent learat előttünk. Sápadt leányarcok hallgatag álltak, mikor más akarta őket kiszolgálni. — Majd a Manó url Manó ur agyon volt terhelve, nem győzte mondani a különféle szépségeket, amikből soha nem mondhat az ember eleget, olyan szomjasra teremtette a teremtő a nők fülét. Akárhányszor ismételni is muszáj, mert elfogódottságában ugy tesz az a fülecske, mintha nagyot hallana. Pedig dehogy is hall nagyot, — betelni nem tudl Mikor aztán az ostrom már kezdett túlzásba csapni, azt mondta Manó. — Bátyó, a biblia is hangoztatja a külön sátor fogalmát, építsünk hát külön sátort, ahol önmagunk jakira verejtékezünk. így jött létre a Pollák Testvérek két üzlete, a Manóé a Széchenyi téren, a Gyuláé a Csekonics uccában. Gyula megnősült, (s legföljebb őt táncoltatják), de Manó legény maradt s tovább járta a bálakat, rendezte a négyeseket, sietett másnap a saját üzletében a piruló leányzók elé, akik halkan rebegték: — Két méter csipke kellene arra a rózsaszínű ruháriira, amibe a kotillonnál beleakadt a Pollák ur frakk-gombja. Tudia, mikor azt tetszett mondani... Körülbelül ismételném magamat, ha részletezném, hogy mikel tetszett mondani Manó urnák, azonban bizonyos, hogy az üzlete hamarosan szűknek bizonyult, annyian keresték fel, a sarki rendőrt pedig figyelmeztetni kellett, hogy jó lesz. ha félszemét ott tartja az üzleten, mert sose lehet tudni, mikor robban ki a női féltékenység összecsapásba. Ahogy fogalommá vált Szegeden néhány üzlet, a Wagner, a Kék csülag. a Tóth Péter, az Aigner, épp olyan szállóige lett hamarosan, hogy: — Csak a Pollák Testvéreknél kaphatod meg, ne is fáradj messzibbre! A régi, patriarkális tisztességü, megbízhatóságában egymással versengő, kereskedők méltó utódjai lettek a Pollák Testvérek s ha fáradt lett is terhétől az idő, ha akkorákat pang a kereskedelem, hogy harmadik országba ér a hangja, ezekben a rövidáruüzletekben mindig vannak annyian, ¿Ogy osztozkodhatnának rajtuk még néhányan. Mindenesetre kell az ilyesmihez valami, amit nem csupán szerencsének hívnak, hanem kereskedői tökéletességnek, az áru kifogástalanságának s annak, hogy Pollák Manó ott éli le egész életét az üzletében, a tekintetével dirigálja személyzetét, nem kérhetnek olyan valamit, amivel ne tudnának szolgálni, sőt azonnal tudja, kinek mire van szüksége, melyik minőség. — Hogy tetszett kitalálni, hogy mit akarok? — pírul el meglepetésében akárhányszor a vevő. — Megálmodtam, feleli Pollák Manó. Van aki el is hiszi. Nincs a városban az a nő, aki a szükségleteinek fedezésénél kihagyhatná a számításaiból, Pollák ur nélkülözhetetlen s hozzá járnak a kis lányok is, akiknek a mamáját valamikor a négyes hatodik figurájában a Kass-konyhák felé irányitolta. — A mama küldött... — Jaj, de rég láttam? Adja át a kézcsókomat és mondja meg ncld, hogy ne kerüljön el bennünket. Mert már nem táncol Pollák Manó, aki megnősülni sem ért rá. Ahhoz a ritka típushoz tartozik, amely nem alapított családot, mert családja a saját vérei, az özvegy nővére, annak a leányai, akiknek gondoskodó apjukká vált, szárnyraeresztőikké. Pollák Manónak szenvedélye a jóság, a jóttevés; azért a neve soha nem szerepel ott, ahol mások az egypengőket is csak a hírlapokon át juttatják a nyomor enyhítésére. Könnyes szemű, lázas arcú gyereket nem tud megindulás nélkül látni s önkéntelenül merül fel az emberben a kérdés: — Hogyan tudná ez a csupa-sziv ember a magáét szeretni, ha annyi jót tesz a máséival. Ha valakiről el lehet nyugodt lélekkel mondani, hogy lépést se tett a városatyaságért, — ugy ő föltétlenül az. Hogy mit várunk tőle? Azt, amit az előbb mondottunk: — Mennyi jót tud majd tenni nagyobb hatás« körben, ha a maga körében is mindig csak azl cselekszil v lága'fa'fa /erei Kell aúni asz iiszleíi propagandámat*.! V/lmrr.er FülBo Ma egy hete ¿ettük első ízben szóvá azokat a fonákságokat, amelyek Szegeden a reklám terén észlelhetők és megállapíthatjuk, hogy ez a kérdés erősen foglalkoztatja a szegedi kereskedőket. Valóságos ankét fejlődik ki e nagyfontosságú kérdés körül, amelyben nemcsak az érdekelt kereskedők vesznek részi, hanem a kereskedők hivatott képviselői is. Különös érdekességet ad ennek a reklámszabadságra törekvő mozgalomnak, hogy a kereskedelmi és iparkamarában vasárnap délelőtt 11 órakor dr. Szegő Jenő tart előadást a tisztességtelen versenyről. Egészen bizonyos, hogy az előadó ki fog térni a reklámra és esetleg meg is jelöli annak helyes útját. Alább három hozzászólást közlünk. Valamennyi azt igazolja, hogy nagyon időszerű volt ennek a kérdésnek a mejbolygatása. Wlmmer Fülöp a kereskedelmi és' iparkamara elnöke a kövefko7őket mondottá— Mint modern 'tondolkodásu kereskedő és iparos, természetesen a legnagyobb jelen tőséget tulajdonítom a reklámnak. Sajnálattal konstatálom, hogy a mai kedvezőtlen üzleti viszonyok következtében kissé kibővített reklámot sokan irigyen nézik. A kereskedelmi és iparkamara és többi illetékes fórumok néiniképen befolyása alatt állanak ennek a felfogásnak és kissé tulszigoru álláspontot foglalnak el a megengedett és meg nem engedett reklám szövegével szemben. Én határozottan amellett vagyok, hogy lényegesen enyhíteni kell a reklám megszorításain és lényegesen tágabb teret kell engedni a kereskedőnek, hogy üzlete fellendítése érdekében propagandát fejthessen ki. Egyébként erről a kérdésről fog éppen vasárnap délelőtt előadást tartani a kamarában az ügy egyik legalaposabb szaktekintélye,'aki bizonyára részletesen meg fogja világítani a kérdést, Fenyő Mátyás — Amikor nálunk a köznapi életben reklámról beszélnek, akkor többé-kevésbé olyan felesleges kiadásra gondolnak, amelyek nélkül meglehet lenni s inkább csak a hirdető cégek nimbtisszát hivatott emelni. Pedig mennyire tévednek! Egy sokkal szebb gyümölcsöt termelő gazda kevésbé tudja értékesíteni termését, mint a nálánál silányabb minőséget termelő, miért, mert az egyik hirdette, lehat reklámot csinált neki, a másik nem. — A gyáriparban igen gyakran látjuk, hogy egy és ugyanazon minőséget gyártó gyárak közül egyesek a gyártmányaikat' jobb árban értékesitik s emellett annyi rendelésük van, hogy éjjel-nappal mennek, mig a másik olcsóbb ár mellett sem képes gyártmányát eladni, dacára, hogy a minősége sokszor jobb. Azt kérdezik mi ennek az oka, a felelet reá: Fenyő Mátyás a szervezettség. Mi a szervezettség: agilácíflj sürüsilett reklánu . — Az iparos, a kereskedő sokszor egy 'és ugyanazon árut árul egyforma árban s mégis az egyiknek jobban megy, mint a másiknak. Ha kérdezzük, mi az oka, akkor azt íeleliks öregebb cég, jobban be van vezetve. Mit jelent ez. Azt, hogy hosszabb idő óta többet hallottak róla, jobban ismerik. Amihez tehát a múltban hosszabb idő kellett, ugyanazt ma reklám révén rövidebb idő alatt el lehet érni. — Nemcsak az áru és a munka érték, hanem a legnagyobb érték a bevezetettség, amelyi a reklámból, mint termelési tényezőből adódik. A közönség ma már el is várja a számbajövő cégektől, hogy időnként tájékoztassák őt. Kell az érdeklődést fokozni, mert aki e«t nem teszi, lassan lejárja magát és kimegy, a divatból. Minden leleményes hirdetést, akár. ha a legnagyobb tömegvásárlásra isi biztat, erkölcsösnek és meaenaedhe- 4 tőnek tartok, csak" egyet nem, ha a kereskedők a hirdetroiSnyeikben kivehetőleg egymást, vagy efflynáfl áruját becsmérlik. Pollák Manó a következőket mondotta: . A " Szabad-e tömeges vásárlásra felhívni a közönség figyelmét? Szerintem szabad, sőt szükséges is, különösen a mai üzleti viszonyok mellet, de természetesen csak a megengedett törvényes keretek között. Hogy mit jelent a törvényes keret, azt — ugy hiszem — mindannyian kereskedők nagyon jól tudjuk, különösen, akik hirdetni szoktak. Lehet a vásárlóközönségnek figyelmét célravezető, a valóságnak megfelelő szövegű hirdetésekkel is felhívni, példák reá a Délmagyarország mult heti számában felsorolt budapesti hirdetések kivonatai. Olyan szövegekkel nyugodtan hirdethetünk mi is, nem követünk el »a tisztességtelen verseny« törvényébe ütköző cselekményt. Más lapra tartoznak a tömeges vásárlásra csábító hirdetések, mint raktárunkat kiárusítjuk, gyári, áron alul adjuk, árainkat 50 százalékkal leszállítjuk stb. Ezek tiltott dolgok, viszont nagyon ritka, hogy az ilyen hirdetéseknek a közönség »bedűljön«. Bántólag hatnak azonban a jóizlésü kereskedőre. Helyesnek találom, ha minden módot felhasználunk a kinövések gyomlálására, különösen nálunk, Szegeden, mert nem szabad csorbát ejteni városunk kereskedőinek eddigi, a külföldön is, elismert, megbízható jó hírnevén. Hirdetnünk kell, még pedig minél többet, mert az többé-kevésbé célravezető, de ne törekedjünk a vásárlóközönség félrevezetésére és ne legyenek hirdetéseink sérelmesek kollegáinkra. Legyünk hirdetéseinkkel ötletesek, ne majmoljuk más kigondolásait, mert a vásárlóközönség a hirdetésekben is mindig ujat akar. 0 ASINOER WSRéGÉPEK MÉGIS A LEGJOBBAK ü A városi árverési csarnokban 327 (Nádor u, 2.) folyó hó 21-én (kedd> délután 3 órakor, különféle nagyságú PUFIS!!" szöniicgcKf őmreilelneh cl