Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

1930 január 1 OÉmAfWAItfmSZAG A vllágpolllika l©2©~S*enL •Tiz esztendő óta a szerencsétlen kényszerűség rávitte a magyar közvéleményt a külpolitikai kérdésekkel való foglalkozásra. Hosszú éveken keresztül a magyar politikának, bár nem szerették bevallani, Bécs volt a tengelye és a Béccsel szemben elfoglalt álláspont determinálta a politikai pártok elhelyezkedését. Még a hivatásos politikusok horizontja is a legtöbb esetben csak Bécsig terjedt s az igazi külpolitika a magyar közvéleményt leginkább csak kuriózum gyanánt érdekelte. Tiz esztendő óta ez a helyzet alaposan megváltozott. A magyar közönség is rájött, hogy minden, ami a külpolitikában történik, húsúnkba és vérünkbe vág. Ezért kell aggódó figyelemmel számon tartanunk a nemzetközi viszonyok minden változását. Ebből a szemszögből nézve, formailag nagyobb eltolódások a világpolitikában 1929-ben nem történtek. Akármilyen sajnos is, be kell vallanunk önmagunk előtt, hogy Európa nemzetközi viszonylataiban változatlanul az az irány dominál, amely a békeszerződések változatlan érvényességét hirdeti. Ehhez képest a nagypolitikának változatlanul Franciaország volt a primhegedüse és a kontinens vezető nasyhatalmasságának szerepét játszó Franciaország volt az, amelynek tekintélyével fedezték magukat a kisántánt államai. Ebben a vonatkozásban, bár nem tartozik formálisan a kisántánt gyűrűjébe, Lengyelországot is Franciaország érdekkörébe tartozónak kell tekinteni, mert a lengyel külpolitika a danzigi korridor és a keleti német határok ügyében elsősorban Franciaországtól yárhat támogatást. Lényegében azonban a hatalmak csoportosulása már eltolódásokat mutat. Amig a konzervatív párt volt uralmon Angliában, az angol külpolitika úgyszólván lemondott az önállóságról a kontinentális kérdésekben és egyszerű satellese volt Franciaországnak. Ebben a tekintetben a munkáspárti kormány uralomra jutása nagy változásokkal járt. MacDonald anélkül, hogy előzetes tárgyalásba bocsájtkozott volna Franciaországgal, ellátogatott az Egyesült Államokba, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdjen a tengeri leszerelés-kérdésben. Sok közvetlen eredménye ennek a látogatásnak nem lett ugyan, de jelezte az angol politikának uj ulakra térését. Az angol politikának kimondottan békülékeny iránya nem maradt hatás nélkül ,a háborús kötelezettségek likvidálása tekintetében sem. Kétségtelen ugyanis, hogy az angol részről jövő erkölcsi nyomás nélkül a rajnai második zóna kiürítése nem ment volna simán és Franciaország aligha adott volna kifejezést annak a hajlandóságának, hogy kész tárgyalásba bocsájtkozni a Saar-vidék kiürítése tekintetében. Legfontosabb azonban e tekintetben az, hogy az 1929. év. ujabb állomást jelent a háborús fóválélelek végleges rendezése felé. Kezdődött a jóvátételek politikája tiz esztendővel ezelőtt azzal, hogy a túlzó francia politikusok kiadták a jelszót, hogy Németország tartozik mindent megfizetni, nemcsak a háborús károkat, hanem a szövetségesek hadi adósságait is, sőt ezeken felül még annyit, hogy az érdekelteknek hasznuk is legyen belőle. Ebben az időben sem a fizetendő annuitás összege, sem a végösszeg nem volt meghatározva. A Clemenceau-politikának alapgondolata volt, hogy hurkot fonjon Németország torka körül, melynek egy ránditásával megfojthatja a német gazdasági életet. A Ruhrmegszállás és a régi márka halála volt a nagy kísérlet ennek a gondolatnak keresztülvitelére!. ^ Azután jöttek az angol és amerikai gazdasági szakértők, akik kimutatták, hogy ez a rendszer nemcsak Németországot teszi tőnkre, hanem a győztes hatalmakat is. Igyekeztek a kötelezettségek teljesítését észszerűbb alapra helyezni. így jött létre a Dawes-egyezmény, amely részben fixirozta a német jóvátételi kötelezettségeket. Ismét négy esztendőnek kellett azonban eltelni, hogy belássák ennek az egyezménynek megvalósithatatlanságát is. Az idén életbe lépett Young-egyezmény újból leszállítja a német fizetési kötelezettségek mértékét. De aki tisztán látja a gazdasági viszonyokat, tudja, hogy ez a megoldás sem lehet végleges. Lehetetlen ugyanis, hogy Európának centrális gazdasági területe állandóan külföldről vegyen fel kölcsönöket, hogy ugyanannak a külföldnek ezekből a kölcsönökből térítse meg az elviselhetetlenül nagy adósságokat. Németország tagadhatatlanul nagy eredményeket ért el külpolitikai pozíciójának visszaszerzése tekintetében, viszont veszteségeinek listáján kénytelen elkönyvelni azt a személyi csapást, amely Stresemann halálával érte, akinek legnagyobb érdemei vannak a kedvező légkör megteremtésében, amely hazája nagyhatalmi állásának visszaszerzését lehetővé tette. A Young-tervezet Magyarország szempontjából azért bir rendkívüli fontossággal, mert az összes függőben levő háborús kérdések egyidejű rendezésének provideál. Ez vetette lel szükségszerüleg az úgynevezett keleti jóvátételek kérdéséi, amelyek ügyében Ausztria, Magyarország rés Bulgária vannak érdekelve. Ismeretes, hogy ebben az ügyben az egész kisántánt megmozdult, hogy az 1934-ig vállalt 200 millión felül ujabb terheket rójjanak a megcsonkított Magyarországra. Román részről törekvések nyilatkoztak meg, hogy ezzel a jóvátételi ügygyei az optánspört mesterségesen összekeverjék. A magyar közvéleménynek ebben a tekintetben az álláspontja teljesen egységes. Mi, akik elvesztettük országunk kétharmad részét az ott levő állami javakkal együtt, amelyeknek értéke sokszorosan meghaladja a képzelhető jóvátételi tartozás mértékét, ujabb terheket nem vállalhatunk. A január 5-én megkezdődő' hágai konferencián csak ez lehet a magyar delegátusok álláspontja. Az 1929. év külpolitikai történetének egyik érdekes mozzanata Páneurópa gondolatónak előtérbe nyomulása. Gyakorlati eredményeket ugyan ez a gondolat még nem könyvelhet el a maga javára, de kétségtelen, hogy egyre fokozódó mértékben foglalkoztatja a gazdasági és politikai köröket. A szétmarcangolt Európa kénytelen rájönni, hogy mai állapota csak sorvadásra vezethet. Páneurópa tervének azonban még kétségtelenül igen nagy akadályokat kell leküzdeni. Minden attól függ, hogy felvetői milyen gyakorlati formát szánnak neki. Ha a gondolat éle Amerika és a brit világbirodalom ellen irányul, amint Amerikában és Angliában nagyon sokan hiszik, aligha lesz életképes. Hasonlóan a legyőzötteknek minden okuk megvan, hogy ne fogadják lelkesedéssel, ha leplezett célja a mai állapotoknak változatlan stabilizálása. Bár nem tartozik kimondottan ide, itt kell megemlékezni arról a tervről is, amelyet a Népszövetség gazdasági bizottsága vámfegyverszOiaet néven vetett fel s melynek célja az, Ifogy a kontinens államai két-három évre mondjanak le a vámok további emeléséről és az így adódó türelmi idő alatt vessék meg egy észszerűbb vámpolitika alapjait. Az egyes elszigetelt események sorában meg kell emlékezni a Vatikán és Kvirinál kibéküléséről, amely Olaszországnak félszázados belső porét hozta nyugvópontra. Ez kétségtelen sikere volt Mussolini politikájának. Nehezebb Ítéletet mondani arról, hogy a fasizmusnak mennyiben sikerült az ország belső átalakítása. A kritika ugyanis Olaszországban hiánya zik és a duce politikája csak egyoldalúan nyer! megvilágítást Még fokozottabban nehéz, sőt majdnem teljesen lehetetlen képet rajzolni arról, ami Szovjet-Oroszországban történik. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a szovjet márí tizenkettedik éve él és azok a jóslások, amelyek azt hirdették, hogy önmagától össze fog omlani, nem következtek be. Ellenkezőleg, ha valaki tisztán a külsőségek -alapján ítélné meg a dolgokat, kénytelen volna azt mondani, hogy a szovjetnek az utolsó két esztendőben határozott külpolitikai sikerei voltak. A kontinentális nagyhatalmak után az idén Anglia is felvette vele a diplomáciai összeköttetést, mint egyenrangú fél szerepelt a háborúellenes Kellogg-paktum aláírásánál, ami természetesen nem akadályozta meg abban, hogy hat hónapon át hadiállapotban legyen Kínával és fegyveresen erőszakolja ki mandzsúriai követeléseinek teljesítését. De hogy ennek a külpolitikának minő a belső gazdasági alapja, micsoda irtózatos élet- és értékpusztulás folyik még mindig a cárok néhai országában, azt hitelesen nem lehet megállapítani. Valószínűleg igazuk van azoknak, akik azt mond-' ják, hogy az orosz változás lényege az, hogyj Oroszország megszűnt részese lenni az aurópai népek kulturkőzósségenek. Oroszország visszament Ázsiába, vagy Ázsia előretolta nyugat felé a határait. Oroszország az erjedés állapotában van. A régi rend többé vissza nemi térhet, a mai állapot pedig állandóan fenn nem maradhat. Ha jósolni lehet, itt is hihetőleg az fog történni, mint a nagy forradalom' korának Franciaországában. Irtózatos sok' pusztulás, könny és vér arán egy teljesen uj Oroszországnak kell a káoszból kiemelkedni. £>№$.»«•#¿6 a Éttermem megnagyobbítása és nagy berendezkedésem folytán, szükségét Sb a látom azon elvnek »l-is haszon — nagy forgalom" mellett vezetni: s hogy ezt eiáriem, a n. é. közönségnek nagy előnyi nyújtva, szíves pártfogésót kérem Elismert jó konyhám, figyelmes kiszolgálásom, oedőns tisztaságom még fokozni kívánom : 1930 január 1-től. tsnamu 9JAmBg mely áll: leves, szabadon választolt húsétel, E93f Cl«219 nagy nenily főzelék vagy körettel, savanya vagy főtt gyümölcscsel lész'a és egy darab kenyérből, P 1*20. a <el|es nagy adag húsétel 4> (Ezen ¿rak kihordásra MCKSWQi • főzelék vagy körettel W* I • is érvényesek!) ns Kiváló tiszielefel Szőke Manó, a Belvárosi Étterem és Sörcsamok tu'aldonosa, Szeged, Feketesas ucca 22 szám. Telefonszám 8—92 fi TéliTkaháiok Szőrmés milcúőlólc Divai-oltönyök L JÓ árut nagyon olcsón ? De ÚJÉVI VASÁR KÁRÁSZ U. 7 5 RUHA DIVAT ÁRUHÁZBAN Mérték u t á n i a n g o I uri szabéság. "fa™™ • IWWIIHU'IUIIIII !•! H IIII Hlllll IIIM limiMUimilPMiMIET»» Mmumi.i.nyi. ..^¡»s: • rjf^g^fJ