Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-15 / 11. szám

január 15. A levágásra szánt disznó megölte a gazdiáfái (A D é 1 m q g y a r o r s z á £ m u n k a t ¡í r s á t ő 1) Hétfőn délután a Gyula melletti Kanálisi-szőlők egyik házában különös szerencsétlenség történt. Kovács Pál főgépész és családja disznóöléshez készült. A főgépész magához vette az élesre fent disznóólő kést, mialatt a többiek az udvar sarkában lefogták a leölésre szánt disznót. A disznó azonban olyan agresszív magatartást tanúsított, hogy a rajta tévő emberek alig tudták tartani, sőt egyszerre le is estek a védekező állat hátáról. A disznó futásnak eredt, az emberek pedig üldözőbe vették. A disznó azonban olyan jól taktiká- | | ÍI — nimnifiiÉiini S Holnap BIRÓ LA JOS ,r - » I nagy HONTALAN HOS-e I ? premier EMIL, JANNINOS-sai | J ^IJIJIK f If 11 Illfim 11. Város atya-portrék zott, hogv hosszú hajsza után sem sikerült elfogni. A nagy hajszában azután az állat felbőszült és megtörtént a szerencsétlenség. Kovács Pál, nagykéssel a kezében, a rohanó disznó elé állott. A megriadt állat teljes Súlyával neki rohant a gépésznek és feldöntötte. Kovács a hatalmas lökéstől a főidre bukott még pedig olyan szerencsétlenül, hogy a/, éles dlsznóölö kés markofáiig a szivébe hatott. A szerencsétlen emberen az orvosok nem tudtak segíteni, azonnal kiszenvedett «ÉHMMWfiWiMMfc Lapunk mai számában megkezdjük az uj városatyák ismertetését, néhány vonással jellemezve az egyéniségüket. Nem vállalunk kötelezettséget arra, hogy kivétel nélkül mindenkit bemutatunk, külső törekvésekre, igyekezetekre nem reagalunk, a magunk szemével nézünk mindenkit épp ugy, ahogy semmiféle vélemény-nyilvánításunkban sem fordulunk idegenhez. Megbízunk munkatársainkban, akik az egyes portrékat megfestik, érdek nélkül, az érdekességet, a jellemző vonásokat, tulajdonságokat, a közélettel való kapcsolatokat keresve. Bevalljuk azt is, hogy senki se várjon hajbókolást, nem azt a célt akarja szolgálni a rovat, aminthogy sose volt kenyerünk ez a zsáner. OeSsre Péler Kezdetben vala a városi közkórház, amely Posonyi Ignác jótékony nevéhez fűződik. Ennek a régi táblabírónak az olajfestésü képe ott emlékezteti a kórházban a késő utódokat az önzetlenségre és az áldozatkészségre s az a legenda járja róla, hogy több alkalommal változáson esett át. A különböző vezetők ugyanis időnként átpingáltatták, a kornak megfelelő öltözetet adva rá. Mikor erről van szó, az emberek nevetni szoktak, mert felületes, ah. az emberiség, nem ; lát messzire az orrától s nem ' • szereti tudomásul venni, hogy kortársai is számos átfestésen mennek keresztül, pedig még élnek és a jótékony cselekedetekből sikeresen kivonták magukat. A szegedi közkórházat Singer Mátyás tette nagygyá olyan időben, amikor az ország legelső közintézményei közé sorolták. Nem támaszkodott a város segítségére, a gvógvdi.jakből s a belügyminisztérium által megtérített ápolási költségekből emelte egymás után a pavillonokat s lía igaz, hogy minden cselekedetnek megvan valamerre a hála-pandanja, akkor a gyógyulástkereső emberiségnek meghatottan kell gondolnia azokra a könnyelmű, sőt könnvüvérü teremtésekre, akik egykor itt otthont kaptak. — Voltaképpen kigyógyult, vissza is térhetne a hivatásához, mondta tipegő léptii Singer direktor, — azonban az emberi egészség oly ah szent dolog, hogy ami biztos, az biztos. Maradjon hát még egy hétig minálunk, az ápolási alap ugy is megtéri ii a költségeit. De meg aztán ui pavÜlon is kellene. Singer iránt nem rótta le Szeged a háláját Ellenkezőleg. elkeserítették, elvadították a várostól, ! amely cselekedetben mindig nagyok voltunk, szinte tökéletesek. Jött a^tán a Boros-éra, azt mondhatnók, hogy a miivészel jegyében. A világ legszeretetreméjtóbb embere művész volt, szerencsés és könnyű kezű operatőr, aki valósággal irtózott az adminisztrálás labirintus-szerű terheitől. Szó sincs róla, egy Idssé leromlott a kőzkórház, várva a maga Messiását, aki Debre Péterben érkezett meg. Tessék ma megnézni a kórházat és megállapítani, hogy mit jelent a német alaposság és szívósság. Debre majdnem többet tartózkodott a városházán, mint az intézetben, egyre azt kérve, amitől Szeged jó ideje dideregve fázik, pénzt Ha elküldték, egy óra múlva már megint ott volt Lázította az embereket, hogy ne feledkezzenek meg egészségükben a könnyen megérkező betegségről sem. Nem volt a közgyűlés tagja, de ott állt a tanácsterem ajtajában, hallgatta, müven mederbe terelődik a kórházi vita s akárhányszor nem állhatta meg, hogy közbe ne szóljon. Hiszen olyan valamiről volt szó. ami a szivéhez nőtt A polgármester szemrehányó pillantást vetett rá, hiszen a polgármester odaígérte a közkórházat is az egyetemnek. Ha nincs Debre Péter, ma már kórház nélkül vagyunk, csak másodsorban gyógyítási, elsőben tanulmányi anyagok. Azonban Debre szavai világositatták fel a közvéleményt s teremtettek olyan általános felzudulást, hogy már régen visszavonult minden terv és kísérletezés. Debre aztán mindig meg tudta szerezni azokat a pénzeket, amik a kórház rendbehozásához szükségesek. Ha lejött egy miniszter Szegedre, gondia volt rá, hogy az meglátogassa őket. A többi aztán magától jött. Vass József lépett ott is közbe, hogy oda ne ajándékozzuk a kórházat. Toldozott, foldozott Debre, megelégedett részletekkel is, ha nem tellett többre, használaton kívül helyezett szobákból ragyogó termeket varázsolt elő, mindenekfölött pedig elővarázsolta a tisztaságot Nem olyan babonás fogalom aa, ha megvan hozzá az embernek az érzékén felül az aprolékossárrtg menő gondja, körültekintése, mindént személyesen ellenőrizni akarása. Azt mondják, hofcv különös passziói vannak. Idegesség, vagy mi lehet ez: a folyosókon néha odatapad a keze a falhoz, akárcsak a gyereké, a termekben ís mindenütt végighúzza valamin az ujiát — Dehogy ideges! Port keres! A második csatáját a gyermekkórház körül nyerte meg, habár itt még miudig misztikus diplomáciai eljárás folyik. Legalább ugy tetszik. De végtére van magyar szokás fs, amely azt diktálja, hogy amikor az idegen először lép bs a házba, várja meg a fölmelegedést s ne akarja kidurni hazulról a házir,épet. Szegedi érdekek önzetlenebb harcost rég kaptak különbet Debre Péternél, aki néhány év alatt egészen a mi fiunkká idomult Ezekután pedig nem csupán az ajtófélfa mellől szól bele a vitákba, hanem elmondja odabent is a szive vágyát Grosz Marcel Amikor beszélsz vele, azt hinnéd, hogy oda se hallgat, rád se néz, pedig máris meglátta, hogy mekkora összegről van kiállítva a négybe hajlított váltód s tudia azt is, hogy az egyik zsiránsod - csak a fele összegre jó. Már "" pedig a váltó testesiti meg azt L ;j a szép régi fogalmat, amely sze* J rint »mindnyájan egyért, egyen^ sí** ;>í az'összesért«. (Kedves sze? > f dő barátom, ha az utolsó szó * : j, helyett tévedésből >összegért<-et szednek, az se lesz olyan nagy baj.) Csányi János idejében, amikor bizonyos körökben szintén volt akkora a pillanatnyi nyomor. hogy a jellemzésére hasonlatért Béla király koráig kellett visszamennie, — a Kereskedelmi és Iparbankban elébe mentek a váltót szorongató embernek, leültették, megkínálták cigarettával, elismerő szavakkal illették, pénzt azonban nem adtak. Az ősi szegedi jelszó járta itt. , — Vagy jó az illető s akkor nincs szüksége kölcsönre, vagy nem jó s akkor bolondok lennénk, ha veszélyeztetnők a pénzünket. Élt abban a három évtizeddel mögöttünk maradt korban egy egész raj aranyifjú Szegeden, javarészt váltóból. Mind igen derék férfiakká váltak az idővel, a pénzintézetek egyikükre se fizettek rá, ellenben ők fizettek néha tulon-tul hoszszu időn át kamatot. Soha ennél biztosabb pénzt, hiszen a must is felforr egyszer, ugy válik borrá. Csakis a Kereskedelmi és Iparbank nem állt velük szóba, legföljebb ha ezerholdas zsiránsthoz tak. Jó öreg Csányi Jánosnak csak egy szive volt, de azt is a bank trezorjában tartotta. Ha lüktetni akart, előbb megnézte, hogy mennyi az angol kamatláb s milyen kedvvel ébredt Kőszegváry ur, az 0. M. bank kisubickolt bajuszu főnöke, aki civilben is megmaradt rideg katonának. Mikor meghalt, jött egy kis átmenet, majd « hivatalból aggodalmaskodók sopánkodtak yáitig, — Mi lesz a Kereskedelmivel? Mintha egy püspök halála megrendítette volna bármikor a hitéletet. Hogy ki legyen a püspök utódja, azon a kormányok törik a fejüket Rómával együtt, javarészt azon vitatkozva, hogy kí ne legyen. Itt ellenben azt mondta az igazgatóság, mikor seregestül ajánlották a kapacitásokat: — Majd nevelünk mi magunk kapacitást. Itt van a Gró'sz Marcink attól a pillanattól fogva, hogy letette az érettségit. Amit más nem tud megcsinálni, azt megcsinálja ő maga. Ha valaki 8 szomszéd szobába megy; mire visszatér, Mard már feldolgozta az asztaíán heverő anyagot. Semmi se sok neki, semmi se nehéz. Komplikáltnak tetsző ügyekben egyetlen szóval világit rá a dolgok lényegére és információs irodák nélkül is ugy ismer mindenkit, hogy a minősítésében benne vannak a fillérek is. Mi az, hogy kapacitás. Aztán mikor ér el az ember erre a fokozatra? Kell hozzá kor, kísérletezés, magától jövő és természetes siker? Eh,j bolondság. Próbáljunk egyszer reálisan gondolkozni. így tőrtént, hogy harminc éves sem volt Grósz; Marcel s vezérigazgatója lett a Kereskedelmi és Iparbanknak, amelv azóta is hűségesen őrzi mind-. azokat a tradíciókat, amelyeket a neve megválasztásával vállalt. Soha nagvobb missziót nem tel-, jesithet. mint ami mostanában nehezídik a vállaira, amikor a közmondás megfnrditottiaként az is hal'gat, akinek a háza ég; csak gond. szaporodó homlokredő mindenütt és a szimpla sóhaj-; tásra azt mondja a szomszéd: — Kérem szépen, megállapodtunk benne, hogy1 üzleti ügyekről nem tárgyalunk. Viszont az uccán szó nélkül A. vállára teszi kezét B. Mire az hátra se néz, ugy szólal meg. — Hagvion békében, nekem se fizet senki. , Az utolsó kilenc, válságos, semmiféle időhöz nem hasonlítható nehéz történelmi esztendőt, játszva győzött le Grósz Marcel, akinek elég iskolát jelentett maga az élet, elég tapasztalatot a sajáí szeme, meglátása, embersége. Cigarettával nem kínálja a jelentkezőket, dicsér® szót sem mond, szinte ridegen adja meg a választ. — Tessék lemenni a pénztárhoz, ott kiadják a pénzt. A pénznek nincs ssentimentalizmusa, az ember azonban sokszor kénytelen a maga elérziékenyülését ridegnek tetsző páncéllal eltakarni, különben szétszedik. Azt hiszik, hogy vicc a régi adoma, amely szerint Rotschild kidobatja a szegény embert, mert nem akarja, hogy megszakadjon a szive? Sz<5 sincs róla. Soha annál vérzőbb igazságot. Mert lehetetlen a nyomort Iáhű, ha nem segíthetünk rajta. A maga tisztes körében azouban Grösz Marcel több Rotschildnál. Intézetének előkelő nívója, nagyrafejlődése, a leghitelesebb tanú rá. A közgyűlésnek viszont az ő nívójával lesz alkalma megismerkedni. Vau ott sok szakkérdés, amely nem nélkülözheti az ifjú bankdirektort. A legszebb ró: BIIXIE DOVE e Floridai szto és Cenrafl Nagel.M. Kid foglyai nagv műsor ianuár 15 én, szerdán a Belvárost Moziban. Előadási kezdete 5. 7. 0 v3«.'r- dtin'nnan 3, 5. 7, 9 ór.ifcnKorzó Maxi Jar.uár 15, 1Ü ín, szerdín, Cífl OitöKI' Sikoly a viharbanJ D-ima Jsan Hersbolt ffiííerep'éiéve'. - AronklvHl A. bércek lovasa. Vadnyugat lör'énet Tefl Welte-sel f Elftadás' k fcezde'e 5 7. 9, vacá"- és Cnnepnan 3. 5, 7. 9 ó-aW f írógépek, uiak <g használtat kedvezft tizetisi feltételek melleit. _ _ _ Javítóműhely és kellékrakíír. K.BIXER, Széchenyi tér & — Telefon 3—&S