Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-14 / 10. szám

IDEGED. SzerdeiztOséqi Somogyi ucca »2. I. em. Telelőn: 13-33.^Kladóhlvnlal, ^ölcadnkíSnyrMr és legytroda Aradi ucca S. Telefon - 30ö. - Nyomda Löw Upól ucca 1». Telefon 16-34. Távirati fe» levélcím: DélmaqyaronxAg Sieijed. Kedd, 1930 január 14 Ara 16 fillér VI. évfolyam, ÍO. szám ElŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken é* Dudapealen 3-60. KUlfSldiln 6-40 pengő. — Enye» sióm Ara hélkör» nao 1©, veaar- e» Unnepnmi 44 1111. Ilír­detéaetc felvétele tarifa nerlnL Megje­IrtrfU - «'(ti kivitelével nnpintn reggel A kél Wesselényi Báró Wesselényi Miklós az 1830-32-iki po­zsonyi országgyűlésen a katonaszedésről és a katonák kihágásairól tartott beszédeiben erős támadást intézett az egész kormányzati rendszer ellen. A beszéd miatt Wurmbrand gróf — van-e ki e nevet ismeri? — felsőbb parancsra belekötött Wesselényibe és az affér folytatása párbaj lett. A segédek kardban és teljes harcképtelenségben állapodtak meg. Egész Pozsony lázas izgatottsággal várta a pálbajt. Tudták, hogy a háttérben Metternich mozgatja az eseményeket és a szereplők egy­részét, hogy Wurmbrand a hadsereg egyik legkitűnőbb vivója és hogy a hatalmas erejű Wesselényi szintén virtuóz kardban is, pisz­tolyban is. Az első vágást, több összecsapás után, Wesselényi kapta. Izmos nyakán az eret vágta át Wurmbrand kardja. A súlyos sebet bekötözték, Wesselényi azonban ragaszkodott a párbaj folytatásához s mindjárt a következő összecsapásnál levágta ellenfelének négy ujját. A párbajt beszüntették, Wurmbrandot apó­sának, Teleki Ferencnek a birtokára szál­lították, ahol a seb behegeszíésére azt a mód­szert alkalmazták, hogy naponkint leöltek egy bárányt s a beteg a kezét a meleg belek közé dugta és ott tartotta, amig az állat teste tel­jesen ki nem hűlt. A másik eset egy vadászaton történt, ame­lyen Széchenyi István is jelen volt. A tár­saság meglehetősen jókedvűen szórakozgalott, de Wesselényit most is- filantróp gondolatai foglalkoztatták. Hajlóvadászatokról beszélget­tek s Wesselényinek — képzeljék csak — az volt a véleménye, hogy a hajtóvadászat »nem hazafiakhoz, nem a civilizáció és a humani­tás ügyvivőihez illő szerep«. Ugyanezen az összejövetelen fejtette ki Wesselényi a leg­szebben felfogását a nemzeti ügy agitátorai­nak és sajtójának munkájáról és szerepétől. Téved Metternich, mondta Wesselényi, ha azt hiszi, hogy megszűnnének a nemzeti sérel' mek fájni, ha nem beszélnének róluk és hogy a kedélyeket azok izgatják, akik beszélnek a nemzeti sérelmekről és nem azok, akik csi­nálják és fentartják. Az a hires eset, amely itt következik, már !4z idősb Wesselényi Miklóssal történt. A testileg és lelkileg robusztus erejű embert II. József császár parancsára letartóztatták, mert egy aulikus gróf szomszédos kastélyát mogostromoltatta és bevette. Négy évig volt Wesselényi a kufsteini vár rabja. Sok jellemző epizódot mesél el Kemény Zsigmond rabosko­dásának és kiszabadulásának első idejéből. Ezzel a Wesselényivel történt, hogy amikor egyszer az országgyűlésen hevesen támadta a kormány politikáját, az elnök félbeszakította és ezekkel a szavakkal figyelmeztette: — Szolnokmegye érdemes követe talán meg­feledkezett a mult időkről, amelyek alatt tá­vol kellett lennie. Wesselényi megértette a célzást a kefsteini börtönre, fölpattant a helyéről, a kardjára csapott s az elnöki emelvény felé sietett. Az országgyűlési tagok megdöbbenve néztek rá, de senkisem merte feltartóztatni vagy figyel­meztetni, az elnök pedig az elnöki széknek már csak a szélén ült, amikor Wesselényi odaért hozzá, megállt előtte, megérintene a vállát és igy dörgött hozzá: — Jegyezze meg magának, József császár szenvedni megtanított, de félni nem. Az államrendőrség érdemes szegedi veze­tőjének a munkásságát értékeljük s ennek a véleményünknek fentarlás nélkül szoktunk kifejezést adni. Nem értjük azonban a rend­őrség eljárását a munkásság gyűlései körül. Mi veszély lett volna abban, ha a munkás­ság megtartja a munkanélküliségről hirdetett gyü'é-ét, ha szó -okai elmondják Véleményüket a munkanélküliség okáról, enyhítésének szerintük helyes módozatairól, ha beszélhettek volna arról, hogy intézkedéseivel jó utón jár-e a hatóság? Hiszen végzésében véleményt mond a rendőrség, véleményt mondhatnak a munkanélküliségről a polgármester és más hatósági urak, véleményt mondhatnak az új­ságírók és véleményt mondhatnának esetleg a városatyák is. ha nem teltek volna és nem telnének el még hónapok egyetlen olyan köz­gyűlés nélkül, amelyen nemcsak szavazni le­het, hanem véleményt is mondani. Csak azok ne mondhassanak véleményt, akik legközvet­lenebbül érdekeltek, a — munkanélküliek? Higyje el mindenki, nemcsak a demokrácia rendithele'lenjei s a liberálizmus meghízható és kitartó hitvallói, hanem a társadalmi rend hivatott és hívatlan őrei is, a történelmi pél­dák egész sora él, beszél, emlékeztet és tanít. Azt hiszik az urak, hogy nem lesz munka­nélküliség s nem lesz a nyomában nélkülö­zés, keserűség, elkeseredés és szenvedés, ha nem beszélhetnek róluk1 Azt hiszik az urak, hogy izgathatnak ugy a beszédek, mint a munkanélküliség ? S a sebészet mai állása mel­lett elljiszik-e hogy az a nagy seb, amely négy ujj levágása után támad az ember ke­zén, begyógyul forró állati belektől és hogy a betiltó rendőri végzés az egyetlen csodaszer, amely állandóan begyógyulva tartja azt a se. bet, amelyet a munkanélküliség üt a társada. lom testén? A gyűléseket betiltó rendőri végzések meg­taníthatják a munkanélkülieket zokszó nélkül szenvedni, de nem — remélni. Mi lesz velük és mi lesz velünk remény nélkül? A független Magyarországon a nemzeti h5­sök élete támadjon föl és az ő kiviruló em­lékűk hasson és tanítson. Hétfőn este Hágában egész napos tárgyalások után létrejött az első megegyezés Elvi megegyezés az op'ánstlgy »közös hasszája« ügyében — A jóvátételi kérdésben holnap tárgyalnak Loucheur: „Most már remélek tt »» (Budapesti tudósilónk jelenti telefonon éj­félután egy órakor.') Hágából jelentik: A má- j gyár jóvátételi kérdésben egész nap állandó tanácskozást folytattak a nagyántánt és a kis­ántánt delegá'usai, 4 megbeszélések 7 órakor értek véget, amikor Bethlen kereste fel Loucheurt, akivei több mint egy óráig, tárgyalt. A kiszi­várgott hírek szerint a táraualások meghoz, ták az első eredményt: elvben meaállapodás i^tt létre az olasz Javaslóiban említett kö­zös kassza ügyében és ezt a megállapodást ugy a nagy-, mint a kisántánt, valamint a magyar delegáció is elfogadott. * Az elvi megállapodás szerint Magyarország belemegy abba, hogy bizonyos adminisztratív költségek fejében befizetésebet e$?k5z5l kasszába, a közös de változatlanul ragaszkodik ahoz, hogy a trianoni szerződés 250. szakaszában biztosí­tott jogáról nem mond le semmi körülmények között. Abban biznak, hogy most már sikerül majd megoldani a maayar kérdést, is, — ezt Iga­zolja loucheur kijelentése is, amit a tárgyalások után tett: — Most már remélek, — az optánspörben van már bizonyos megegyezés. Benes is nyilatkozott a tárgyalások után. A kővet­kezőket mondotta: — Most már legalább tudjuk, hogy — a má­sik mit akar! A hétfő esti megállapodás egyelőre csak elvi és csupán az optánsügyet érinti, — a meg­egyezés még nem vonatkozik a jóvátétel ügyé­re, ebben az ügyben a tárgyalásokat holnap, folytatják. Végleges megegyezés a német kérdésben A hétfői nap meglepetése: Schacht bejelentése, hogy a német birodalmi bank nem vesz részi a jóvátételi bankban (Budapesti tudósítónk telcfonjrlentése.') Hágából jelentik: Ma már bizonyosra veszik, hogy pénteken aláírják a II. hágai konferen­cia jegyzőkönyvét és igy a konferencia pénteken esle vé­get ér. A német jóvátétel és a német szankciók kér­désében a jogi szakértők kompromisszumos formulát szövegeztek meg, amely szerint a konferencia befejeztével a német és francia deleaálusok iecvzéket váltanak, amelyben •mindkét delegáció leszögezi, hogy az úgyneve­zett végső eshetőség beállása esetén a Young. egyezmény érvénye megszűnik. Ebben az eset­ben ismét helyreáll a régi jogállapot, amint azt a különböző nemzetközi egyezmények sza­bályozzák. Hír szerint ehez a formulához Tardieu is hozzájárult. A német jóvátétel kérdésében létrejött megállapodáson nem vál­toztat az sem, hogy dr. Schacht, a német bi­rodalmi bank elnöke a jóvátételi bank szer.-

Next

/
Thumbnails
Contents