Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-14 / 10. szám
IDEGED. SzerdeiztOséqi Somogyi ucca »2. I. em. Telelőn: 13-33.^Kladóhlvnlal, ^ölcadnkíSnyrMr és legytroda Aradi ucca S. Telefon - 30ö. - Nyomda Löw Upól ucca 1». Telefon 16-34. Távirati fe» levélcím: DélmaqyaronxAg Sieijed. Kedd, 1930 január 14 Ara 16 fillér VI. évfolyam, ÍO. szám ElŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken é* Dudapealen 3-60. KUlfSldiln 6-40 pengő. — Enye» sióm Ara hélkör» nao 1©, veaar- e» Unnepnmi 44 1111. Ilírdetéaetc felvétele tarifa nerlnL MegjeIrtrfU - «'(ti kivitelével nnpintn reggel A kél Wesselényi Báró Wesselényi Miklós az 1830-32-iki pozsonyi országgyűlésen a katonaszedésről és a katonák kihágásairól tartott beszédeiben erős támadást intézett az egész kormányzati rendszer ellen. A beszéd miatt Wurmbrand gróf — van-e ki e nevet ismeri? — felsőbb parancsra belekötött Wesselényibe és az affér folytatása párbaj lett. A segédek kardban és teljes harcképtelenségben állapodtak meg. Egész Pozsony lázas izgatottsággal várta a pálbajt. Tudták, hogy a háttérben Metternich mozgatja az eseményeket és a szereplők egyrészét, hogy Wurmbrand a hadsereg egyik legkitűnőbb vivója és hogy a hatalmas erejű Wesselényi szintén virtuóz kardban is, pisztolyban is. Az első vágást, több összecsapás után, Wesselényi kapta. Izmos nyakán az eret vágta át Wurmbrand kardja. A súlyos sebet bekötözték, Wesselényi azonban ragaszkodott a párbaj folytatásához s mindjárt a következő összecsapásnál levágta ellenfelének négy ujját. A párbajt beszüntették, Wurmbrandot apósának, Teleki Ferencnek a birtokára szállították, ahol a seb behegeszíésére azt a módszert alkalmazták, hogy naponkint leöltek egy bárányt s a beteg a kezét a meleg belek közé dugta és ott tartotta, amig az állat teste teljesen ki nem hűlt. A másik eset egy vadászaton történt, amelyen Széchenyi István is jelen volt. A társaság meglehetősen jókedvűen szórakozgalott, de Wesselényit most is- filantróp gondolatai foglalkoztatták. Hajlóvadászatokról beszélgettek s Wesselényinek — képzeljék csak — az volt a véleménye, hogy a hajtóvadászat »nem hazafiakhoz, nem a civilizáció és a humanitás ügyvivőihez illő szerep«. Ugyanezen az összejövetelen fejtette ki Wesselényi a legszebben felfogását a nemzeti ügy agitátorainak és sajtójának munkájáról és szerepétől. Téved Metternich, mondta Wesselényi, ha azt hiszi, hogy megszűnnének a nemzeti sérel' mek fájni, ha nem beszélnének róluk és hogy a kedélyeket azok izgatják, akik beszélnek a nemzeti sérelmekről és nem azok, akik csinálják és fentartják. Az a hires eset, amely itt következik, már !4z idősb Wesselényi Miklóssal történt. A testileg és lelkileg robusztus erejű embert II. József császár parancsára letartóztatták, mert egy aulikus gróf szomszédos kastélyát mogostromoltatta és bevette. Négy évig volt Wesselényi a kufsteini vár rabja. Sok jellemző epizódot mesél el Kemény Zsigmond raboskodásának és kiszabadulásának első idejéből. Ezzel a Wesselényivel történt, hogy amikor egyszer az országgyűlésen hevesen támadta a kormány politikáját, az elnök félbeszakította és ezekkel a szavakkal figyelmeztette: — Szolnokmegye érdemes követe talán megfeledkezett a mult időkről, amelyek alatt távol kellett lennie. Wesselényi megértette a célzást a kefsteini börtönre, fölpattant a helyéről, a kardjára csapott s az elnöki emelvény felé sietett. Az országgyűlési tagok megdöbbenve néztek rá, de senkisem merte feltartóztatni vagy figyelmeztetni, az elnök pedig az elnöki széknek már csak a szélén ült, amikor Wesselényi odaért hozzá, megállt előtte, megérintene a vállát és igy dörgött hozzá: — Jegyezze meg magának, József császár szenvedni megtanított, de félni nem. Az államrendőrség érdemes szegedi vezetőjének a munkásságát értékeljük s ennek a véleményünknek fentarlás nélkül szoktunk kifejezést adni. Nem értjük azonban a rendőrség eljárását a munkásság gyűlései körül. Mi veszély lett volna abban, ha a munkásság megtartja a munkanélküliségről hirdetett gyü'é-ét, ha szó -okai elmondják Véleményüket a munkanélküliség okáról, enyhítésének szerintük helyes módozatairól, ha beszélhettek volna arról, hogy intézkedéseivel jó utón jár-e a hatóság? Hiszen végzésében véleményt mond a rendőrség, véleményt mondhatnak a munkanélküliségről a polgármester és más hatósági urak, véleményt mondhatnak az újságírók és véleményt mondhatnának esetleg a városatyák is. ha nem teltek volna és nem telnének el még hónapok egyetlen olyan közgyűlés nélkül, amelyen nemcsak szavazni lehet, hanem véleményt is mondani. Csak azok ne mondhassanak véleményt, akik legközvetlenebbül érdekeltek, a — munkanélküliek? Higyje el mindenki, nemcsak a demokrácia rendithele'lenjei s a liberálizmus meghízható és kitartó hitvallói, hanem a társadalmi rend hivatott és hívatlan őrei is, a történelmi példák egész sora él, beszél, emlékeztet és tanít. Azt hiszik az urak, hogy nem lesz munkanélküliség s nem lesz a nyomában nélkülözés, keserűség, elkeseredés és szenvedés, ha nem beszélhetnek róluk1 Azt hiszik az urak, hogy izgathatnak ugy a beszédek, mint a munkanélküliség ? S a sebészet mai állása mellett elljiszik-e hogy az a nagy seb, amely négy ujj levágása után támad az ember kezén, begyógyul forró állati belektől és hogy a betiltó rendőri végzés az egyetlen csodaszer, amely állandóan begyógyulva tartja azt a se. bet, amelyet a munkanélküliség üt a társada. lom testén? A gyűléseket betiltó rendőri végzések megtaníthatják a munkanélkülieket zokszó nélkül szenvedni, de nem — remélni. Mi lesz velük és mi lesz velünk remény nélkül? A független Magyarországon a nemzeti h5sök élete támadjon föl és az ő kiviruló emlékűk hasson és tanítson. Hétfőn este Hágában egész napos tárgyalások után létrejött az első megegyezés Elvi megegyezés az op'ánstlgy »közös hasszája« ügyében — A jóvátételi kérdésben holnap tárgyalnak Loucheur: „Most már remélek tt »» (Budapesti tudósilónk jelenti telefonon éjfélután egy órakor.') Hágából jelentik: A má- j gyár jóvátételi kérdésben egész nap állandó tanácskozást folytattak a nagyántánt és a kisántánt delegá'usai, 4 megbeszélések 7 órakor értek véget, amikor Bethlen kereste fel Loucheurt, akivei több mint egy óráig, tárgyalt. A kiszivárgott hírek szerint a táraualások meghoz, ták az első eredményt: elvben meaállapodás i^tt létre az olasz Javaslóiban említett közös kassza ügyében és ezt a megállapodást ugy a nagy-, mint a kisántánt, valamint a magyar delegáció is elfogadott. * Az elvi megállapodás szerint Magyarország belemegy abba, hogy bizonyos adminisztratív költségek fejében befizetésebet e$?k5z5l kasszába, a közös de változatlanul ragaszkodik ahoz, hogy a trianoni szerződés 250. szakaszában biztosított jogáról nem mond le semmi körülmények között. Abban biznak, hogy most már sikerül majd megoldani a maayar kérdést, is, — ezt Igazolja loucheur kijelentése is, amit a tárgyalások után tett: — Most már remélek, — az optánspörben van már bizonyos megegyezés. Benes is nyilatkozott a tárgyalások után. A kővetkezőket mondotta: — Most már legalább tudjuk, hogy — a másik mit akar! A hétfő esti megállapodás egyelőre csak elvi és csupán az optánsügyet érinti, — a megegyezés még nem vonatkozik a jóvátétel ügyére, ebben az ügyben a tárgyalásokat holnap, folytatják. Végleges megegyezés a német kérdésben A hétfői nap meglepetése: Schacht bejelentése, hogy a német birodalmi bank nem vesz részi a jóvátételi bankban (Budapesti tudósítónk telcfonjrlentése.') Hágából jelentik: Ma már bizonyosra veszik, hogy pénteken aláírják a II. hágai konferencia jegyzőkönyvét és igy a konferencia pénteken esle véget ér. A német jóvátétel és a német szankciók kérdésében a jogi szakértők kompromisszumos formulát szövegeztek meg, amely szerint a konferencia befejeztével a német és francia deleaálusok iecvzéket váltanak, amelyben •mindkét delegáció leszögezi, hogy az úgynevezett végső eshetőség beállása esetén a Young. egyezmény érvénye megszűnik. Ebben az esetben ismét helyreáll a régi jogállapot, amint azt a különböző nemzetközi egyezmények szabályozzák. Hír szerint ehez a formulához Tardieu is hozzájárult. A német jóvátétel kérdésében létrejött megállapodáson nem változtat az sem, hogy dr. Schacht, a német birodalmi bank elnöke a jóvátételi bank szer.-