Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-06 / 278. szám

£ DrXYfAííYUjrj Propper Sándor: A munkanélküliek srámáía nin­csen pénze ennek a kormánynak! (Nagy zaj.) Friedrich István: A Pénzintézeti Központról stóló 1920. évi XXXVII. tc. és az 1926. évi XIII. fc. melyik paragrafusa alapján indult meg ez a hitelakció, amelynek ez a 10 és félmilliárd ko­rona volt az első stációja? — Második kérdésem az, hogy abban az eset­ben, ha a P. K. ilyen, a törvénnyel és saját alap­szabályaival ellenkező tranzakciókba bocsátkozott, cljárt-e azzal a kötelező pontossággal, amelyet tőle, mint magas pénzügyi fórumtól joggal elvárhatunk? — Miután a B. H. Ujságvállalat nem pénzintézet, az állam hitelügyi érdekeihez semmi köze és nem közérdekű vállalkozás, a törvény nem nyújt sem­miféle jogalapot a P. K. vezérigazgatójának és igazgatóságának ilyen finánckirándulás megrende­zésére, (Taps balról.) A törvénycikk 2. paragrafusa ugyanis kimondja: >a P. K. magánfeleknek hitelt nem engedélyez.« — Nem tehetem fel, hogy a pénzügyminiszter tirak tultetlék magukat a törvényen és utasították volna a P. K.-ot az állami pénzeknek ilyen kihe­lyezésére. Azért sem tehetem ezt fel, mert, araint látni fogjuk, a B. H. Ujságvállalat és a kormány közölt olyan intenzív levelezési és tárgyalási vi­szony állott íenn és a miniszterelnökségi sajtóiroda olyan nagy összegekkel tartozott a B. H. Ujság­vállalatnak, oly szoros pénzügyi kontaktusban ál­lott az ott megrendelt kormányt támogató lapok deficitjei révén a hitelt élvezett nyomdával, hogy ez a politikai érdekeltség teljesen kizárja annak a lehetőségét, hogy a pénzügyminiszter urak kincs­tári pénzekkel ilyen kalandra vállalkoztak volna. —• Most az ugyanakkor produkált vagyonmérleg adatait akarom kiemelni. Ez a két kirívó tétel a következő: A B. H. székházának értéke 4200 millió korona. A kimutatott veszteség? 23.000 millió ko­rona. (óriási gúnyos derültség a baloldalon.) Tehát azt az ingatlant, amelyre a P. K. jószívűen 10 és félmilliárdot hitelezett, maga a vállalat igazga­tósága csak 4.2 milliárdra becsülte. — De 1926-ban már a vállalat kétségbeejtő helyzetben volt. Folytonosan pénzt kért a" sajtó­iroda utján, számtalan végrehajtást rendeltek el ellene, úgyhogy az év végén már 23 ezer millió korona hiánnyal fizetésképtelen lett. A revizorok megállapították, hogy a nyom­riavállaiat 1924-ben 700 milliói, 1925-ben több mint <000 milliót és 192(í-han 3500 milliót fizetett rá a B. II.-ra ós 1924-ben a 8 órai Újság 800 millióval, 1923-ben 15(10 millióval tartozott. — Megállapították, hogy a B. H. ujságvállalat állandó fizetési nehézségekkel küzd és üzeme rá­fizetéssel jár. Megállapították, hogy a vállalatnak nagy követelései vannak a sajtóosztállyal szem­ben, amelyek részben vitássá tétetnek a sajtófőnök részéről. Ilogy lehetséges tehát az, hogy a p. K. a válságos helyzet ismeretében több mliii tíz­milliárdot hitelezett. Megdöbbentően jellemzi a B. H. ujságkiadóvállalat 1926. évi helyzetét az a me­morandum, amit a bajba került vállalat igazga­tósága 1926 julius havában a kormányhoz beter­jesztett. A memorandum 5. pontja ezt mondja: »A B. H. képviselői a felajánlott szubvenciót nem fogadják el, ellenben készek az anyagi támo­gatást abban az alakban elfogadni, hogy a kor­mány meglízeti a B. H.-nak azokat a tartozáso­kat, amelyek a jelenlegi és az előző kormányok alatt keletkeztek. E tartozások a következők: a S órai Újság számláján 1924. évre 1024 millió.-» Malasi's Géza: Vezércikkekérti Friedrich István: A * órai Uisáa számláj'án 1925. évre 11806 millió. Kofhrnstein Mór: Ennyi pénzért már lehet ha­zudni! Friedrich IsivAn: A Szegedi Napló rí. 391 millió, a Szegedi Napló kél darab szedőgépérí 400 millió. A debreceni Tiszántúli Hírlap rt. szám­lája 220 millió. Heg.vmegi-K'ss PA1 • Most már értem mennyiért szidnak engeml Friedrich István: Az Echo de Danube és a Bend számláján 182 millió, az Igazság cimü lap szám­láján 202 millió. A Szózat tartozása 183 millió, kamat 800 millió, összesen 3081 millió. (Nagy zaj a baloldalon.) A kormánypárt egyetlen szó nélkül, nénia csend­ben hallgatja Friedrich beszédé». Fábián Béla igy kiált a miniszterek felé: A Szózatot is a kormány adta ki? Friedrich István: Kérdeni, hal voll a p. K. tgaz. valósága, választmánya és felügyelő bizottsága amikor az intézet ezt a sötétbeugrást vécézte? 1020 december fi. Polgári~szocIali§ta koncentrációs kormány alakult Prágáiban Benes ufból bQJHgym!niszíer (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése Prágából jelentik: A cseh kormányválság csü­törtökön megoldódott. Polgári—szocialista kon­centrációs kormány alakult, amely 209 man­dátum fölött rendelkezik. Az uj koalícióban a cseh-tót agrárpárt, cseh szociáldemokrata, a cseh nemzeti szocialista, a cseh nép- és iparospárt, a német agrár, a német szocialista párt vesz részt. A kormány 16 tagja közül 9 polgár! és 6 Van-e ennél jobb iskolapélda az anyagi felelős­ség kimondására? Friedrich István ismételt kérdéseit a kormány­párt válasz nélkül hagyja. A kormánypárti kép­viselők néma csöndben ülnek helyükön. Majd a 8 órai Újság deficitjéről beszél Fried­rich és adatokkal bizonyítja, hogy milyen óriási veszteségeket jelent a 8 órai Uiság kiadása . Azután igy folytatta: — Amikor már nagyon rosszul ment a Budapesti Hirlap vállalatnak. Í926. év őszén, egyszerre a Pesti Hazai Takarékegyesület révén dűlnek a vál­lalat pénztárába a milliárdok. 1926 október 27-élől december 31-éig 5460 millió koronát helyeztek le névtelen letétek alakjában a Budapesti Hirlap folyószámlája javára. — Honnan pottyant ez az 5460 millió? A Pénz­intézeti Központban egy konferencián Jafeahffy kijelentette, hogy ez a péuz a rendelkezési alap­ból került a Budapesti Hfrlar, folyószámlájára. Ezt a tényt három férfiú, akik ott voltak Jakabffy eme kijelentésénél, előtlem megerősítették. Ja­kabffy azonban egy a budapesti főkapitányságon tett tanúvallomásán azt állítja, hogy ezt a ha­talmas összeget a Tisza-szindikátus adta össze és ajándékozta a csőd előtt álló vállalatnak. Esze. rint nem a Tisza-szindikátus tagjai, hanem magú­I tat megnevezni nem akaró iótevő lelkek adták össze a 5460 milliót. — Allitom, hogy a négy és félmilliárd ko­rona kölcsönt a kormány folyósította részletekben és nem az igazgatóság, vágy a szindikátus. A hátralévőket majd máskor fogom elmondani Esztergályos János: Hadikölcsön valorizációra, hadirokkantak .támogatására nincs pénz! Ilyenekre vanl Rotheinstein Mór: És m(g egy ilgen kormány a helyén maradi Peyer Károly: Hogyne kérnének Magyarország­tól jóvátételt, ha látják, hogy ilyenre van nénz! Hosszú másodpercekig tart a vihar. Rothenstein Friedrich beszéde közben azt kiál­totta, hogy a Budapesti Hírlapnál szabad lopás volt. Ezért Rotheinsteint az elnök rendreutasítja. Rotheinstein Mór: Mégis igaz! Esztergályos János: Honnan tudja az elnök ur, . hogy nem igaz? Elnök Esztergályost is rendreutasítja, mire a | szociáldemokraták kórusban kiáltozzák az elnök ­felé: — Mégis igazi Mégis igazi Mi ez, ha nem sza­bad lopás?! Wekerle Sándor pénzügyminiszter válaszol az in­terpellációra. Ezeket a bajokat a B. H. régebbi időkből vonszolta magával. A régebbi adósságok kamatokkal felhalmozódtak. Ezekben az időkben más vállalkozások is bajba jutottak. Ezért tar­totta szükségesnek a törvényhozás, hogy a P. K. eredeti feladatától eltérően feladatául tekintse bizonyos vállalkozásoknak a megsegítését.. . A P. K. nem azoknak a vállalatoknak nyújtott köl­csönt, amelyek jól mentek, hanem olyanoknak, amelyek zavaros viszonyok közé kerültek és en­nek következtében nem tudtak könwen hiteti kapni. Peyer Károly: A vádlott beismerésben van! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Azok az ösz­szegek, amelyeket a P. K. nyújtott egyes vállala­tok szanálásához, nem túlságosan nagyok. Rassay Károly: Hány tisztességes kereskedő lőtte főbe magát sokkal jelentéktelenebb összegek miatt! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ez a vállalat olyan sajtóorgánumnak a kiadásával foglalkozott, amely Magyarország kulturéletében és nemzetí éle­tében hosszú idökön keresztül érdemeket szerzett* A zajból Farkas István hangja süvit ki: — Rákosi Jenőt kirúgták! Puky Endre elnök tehetetlenül rázza a csengőt, egész sor rendreutasitást oszt ki. Peyer Károly (az elnök felé, aki éppen rendre­utasítja): Azért mégis csak elloptak a pénzű szociáldemokrata. A cseh lapok közlik a kinevezendő cseh­szlovák kabinet listáját. Ezek szerint minisz­terelnök Udrzal cseh agrárius, külügy dr. Benes cseh nemzeti szocialista, belügy dr. Slefanek tót agrárius, igazságügy dr. Meies­ner cseh szociáldemokrata, honvédelem dr. Vyskovski cseh agrárius, iskolaügy dr. Be­rer tót szociáldemokrata, népjóléti dr. Czoch cseh szociáldemokrata. Wekerle Sándor pénzügyminiszter. — Jogsérelmet a P. K. beleavatkazásában nem Iátok és törvénytelen intézkedést sem. Friedrich képviselő urnák második kérdése az volt, hajlandó vagyok-e az egész ügyet kivizsgálni és ennek ér­telmében megtenni a megtorló lépéseket? Én meg­tartottam a vizsgálatot és ujabb vizsgálat meg­tartását feleslegesnek tartom. Bethlen István gróf miniszterelnök jelzi most, hogy beszélni kiván. — Az interpelláló képviselő ur — kezdi a be­szédét a miniszterelnök —, néhány szóval a sajtó­irodát is érintette beszédében. A Budapesli Hirlap, íegalább is eredetileg, közelebbi nexusban nem állott a kormánnyal... Málasits Géza: Az ön sajtókomornyikja! Puky Endre elnök rendreutasítja Malasitsot. Bethlen István gróf miniszterelnök: Felmerült a kérdés, honnan származnak azok a pénzek, amelyeket a P. K.-kölcsönökön kivül a sajtóosz­tály juttatott a Budapesli Hírlapnak? Ezzel, kap­csolatban a kormánynak két forrás állott rendel­kezésére. Az egyik a rendelkezési alapjai, ame­lyek bizonyos fokig arra szolgálnak, hogy a kor­mány a maga sajtópolitikáját folytassa. Rassay Károly (a miniszterelnök felé): A nem­zet sajtópolitikáját! Újra olyan nagy a zaj az ülésteremben, hogy a miniszterelnök beszédéből úgyszólván csak fosz­lányokat hallani. Az elnök sokáig csenget s a miniszterelnök beszédéből most ezt érteni: • — Ha ezt nyiltan nem mondanám meg. nem lennék őszinte! Rassay Károly: Az én adómból iratnak ellenem cikkeket! Bethlen István gróf miniszterelnök: Az egész kérdés nem abból áll, hogy cikkeket iratunk, képviselő urak ellen. Ez inkább az ellenzék cikkei­nek privilégiuma. Rassay Károly: De nem az állam nánzén! Ez differencia! Bethlen István gróf miniszterelnök: Felelőssé­gem teljes tudatában állítom, hogy voltak a lap­nak barátai, akik gyűjtést indítottak s igy tetemes összeg állt rendelkezésre. Rassay Károly: Ha a miniszterelnök gyűjtött, akkor elhiszem. Bethlen István gróf miniszterelnök: Arra nem vagyok kötelezhető, hojy az adakozó egyének ne­veit közöljem. Friedrich István áll fel ezután szólásra, hogy a viszonválasz jogával éljent A kormánynak jó­idöben megjelent rendelete, amely beleavatkozott egy bíróság előtt folyó ügybe, hozzásegítette ehez. Megalakult a B. H. régi helyiségeiben egy uj részvénytársaság 500.000 pengő alaptőkével, en­nek egyharmadát be is fizették. Ezzel az uj ala­kulással nyilván az volt a célja a P. K. urainak, hogy a B. II. szabaduljon régi tartozásaitól és óe legyen, mint ioflutód felelős elödiének tartozá­saiért. ... r Rassay Károlv: A P- K. odaadia macát az ilyen­hez? Friedrich István: A hitelezők azonban átláttak a manőveren és többen bűnvádi feljelentést is etttek. A P. K. kénytelen volt a hitelezőkkel egyezkedni és fizetni. Ezeknek a fizetéseknek a folyamán kapcsolódik bele az ügybe a Nemzeti Hitelintézet, mint a P. K. megbízottja. Több lett egy állami üzemmel, egy állami nyomdával, amely szorgalmasan nyomja a kormány lapját és amely­nek régi veszteségeiért tarlja a hátát az ön­feláldozó Pénzintézeli Közpout A pénzügyminisz­ter ur válaszát nem veszem tudomásul. Áz elnök szavazási-a teszi fel a kérdést. A többség a pénzügyminiszter válaszát tudomásul veszi. Rassay Károly: Hol van a kereszténypárt? A kereszténypárton egyedül Ilódossy Gedeota ül, de nem szavaz a többséggel. Esztergályos János közbekiáltása fejezi be a vitát: Vád alá kell helyezni a kormányt! (Zaj). Az ülés 2 óra után 10 perccel véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents