Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-29 / 296. szám

1929 december 29. ••IIIIIHilMtlFHWH • мм i 1 ünnepek у fán Is ÜLSSéhszírésznfl • g Csoda olcsó árak. "V Óriást -választék. * óra-, ékszerfa-vll&s. | adása kérdésének eldöntésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a színházi Üzem lényegileg nem különbözik a mcd üzleti vállalkozástól, ahol az tízem megszervezése, elindítása érdekében ujabb befektetéseket kell tenni. Ilyen üzemeknél az etefl három év, » beruházási időszak, nagy költségekké! és oly befektetéssel Jár, aminek hasznát csak később látják. A színháznál is esak most kezdenénk az invesztíciónak gyümölcséhez jutni, ami a városra nézve elvész, ha a színházat magánvállalkozásba adjuk. Gyakorlati példával kívánok e kérdésre rámutatni, amikor megemlítem, hogy például a Cyrano közönség és sajtó által egyaránt elismert szép diszletezése semmibe sem került, mert már meglevő díszleteinket alkalmaztuk. Legutóbb a »Mit -usog a fehér akác« ugyancsak elismerten szép kiállítása régi díszleteink felhasználásával 250 pengőbe került, melyhez hasonló kiállítás, berendezkedés hiányában — legalább 1200 pengőbe került volna A mutatkozó 68.954 pengő veszteség óriási őszízeg. De ha figyelembe vesszük, bogy ez a veszteség három év alatt, rendkívül kedvezőtlen gazdasági viszonyok következtében és közel másfélmilliárdos budgetnél állt elő, amikor a színházi válságok világjelenségével állunk szemben, ugy azt mégsem lehet olyan méretűnek tekinteni, mely túlzottan meghaladná más hasonló természetű üzleti vállalkozásoknak a jelenlegi viszonyok közt elkerülhetetlen veszteségeit Minthogy ilyen körülmények között egészen bizonyos, hogy magánvállalkozó rendszer mellett ugyanazon bajok, melyek 1926-ban a házikezelésbe vételt szükségessé tették, hamarosan ujhói bekövetkeznének, 9 házikezeléses rendszr-r feiitarlása ni el' letti állásfoglalásra Indítanak. Ismétlen azonban, hogy a felügyeleti és ellenőrzési rendszert, valamint a művészeti igazgató érdekeltségét más alapokra kell fektetni és a rendszer feutartása kérdésében évről-évre kellene határozni, hogy ilymödon a város szabad rendelkezési joga a színház felett biztosiitassék. ül. Miiyen intézkedésekkel biztosítható, hogy a színházi Özem szanálása esetés» a !elenle<í(ihez hasonló anyaöl bafo£c ne Isméi" födhessenek ? Erre a kérdésre részletesen megfelelem már » fentiekben. A legfontosabb a takarékosság. És pedig ugy a személyzeti, mint a dologi kiadásoknál. A takarékosságot csakis a művészeti igazgatón keresztül lehet elérni, önként adódik a meg. oldás, hogy a művészeti igazgatóiul nlyan szerződést kell kötni, hogy az anyagi érdekeltsége közvetlenül és a legszorosabban bekapcsolódjék a színház, a város érdekeibe. A bruttó jövedelemtől való részesedés egyáltalán nem, vagy csak kisrészben képezhetné a művészeti igazgató jövedelmét, ellenben fixfizetése mellett az engedélyezett előirányzatokból elérendő megtakarítás gyarapithatná jövedelmeit. Nem tartom helyesnek az intendánsi tisztség fentartását, mely jelenlegi rendszerében nem láthatja el azokat az irányító, felügyeleti és ellenőrzési teendőket, amikre szükség van és amiket az intendánsi elnevezéssel ellátóit tisztviselőtől elvárhat a közvélemény. Nem rekrimináció és nem mentegetőzés részemről, hanem csak a kérdés kötelességszerű megvilágításához tartozó objektivitás annak megemlítése, hogy intendánsról, intendánsi hataskörről és hatalomról abban a percben nem lehet beszélui, amikor az intendánsi intézkedések a legkülönfélébb közigazgatási főrumok. kőígyülés, tanács, polgármester, szinügvi bizottság befolyásától, esetleg hozzájárulásától függenek. Az intendánsi teendők teljes ellátását nem lehet elvárni olyau tisztviselőtől, aki azt egyéb hivatali elfoglaltsága mellett csak mellékesen gyakorolja. Állítom, hogy a színházzal többet és nagyobb ügyszeretettel egyetlen tisztviselőlársam sem foglalkozhat, mint én és mégis azt lapasztalom, hogy ez mind kevés, mert netn elég intézkedések kiadása, hanem szükséges azok végrehajtásának további irányítása és ellenőrzése, ami az eddiginél még szorosabb kontaktus állandó fentartását kívánná, amire azonban nincs fizikai ideje egyetlen városi főtisztviselőnek sem. Az intendánsnak művészeti kérdésekre való felelősségét kiterjeszteni képtelenség. Egyrészt azért, mrrt nem szakértő, másrészt azért mert ez vagyonfelügyeletnél is több időt verm° igénybe, amenynyiben a darabol; bírálatára, kiállítására, szereposztására, számtalan személyi vonatkozású kérdésre stb. terjeszkednék ki. De különben is erre való a művészeti igazgató, aki szerződtetésével a színházi üzem felelős városi alkalmazottjává válik, E« oknál fogva a megoldást abban látnám, hogy a gazdasági ügyeket, ideértve a szerződések számszerűségét is, egy osztatlan felelősséggel m.-gblzott szám vevői közeg, a művészeti részt ugyancsak osztatlan anyagi és személyi felelősséggel a művészeti Igazgató intézze. Közvetlen felügyeletet és ellenőrzést anyagi ügyekben a számvevőség, művészeti ügyekben a színügyi bizottság gyakorolja, a főfelügyelet pedig a törvényes rendelkezéseknek megfelelően a polgármesternél legyen. Önmagammal és a fentebb előadottakkal kerülnék ellenmondásba, ha a polgármester főfelügyeleti jogát иду képzelném, hogy a mai intendánsi teendőket vegye át. Természetes, hogy a polgármesternek még kevesebb ideje volna erre, mint bármelyik főtisztviselőnek. Én az intendánsi tisztség teljes megszüntetésére gondolok, mert ezzel azt a célt vélem elérhető.сек, hogy n színházi üzem vezetősége kényszerülve tegyen az előirányzatok pontos betartására. Mert « kirendelt számvevőségi tisztviselő teljes hivatali felelőssége tudatában nem engedhet attól eltérést is a lehetősége is megszűnik annak, hogy a művészeti igazgató hiteltullépés engedélyezése miatt bárkihez is fordulfon. Ez arra kényszeríti a művészeti igazgatót, hogy művészeti programját előrelátással, hosszabb időre иду állítsa egybe, hogy ai a megadott hitelkeretekben megoldható legyen. Ez nem jelenti a művészeti nivó lesülyedését, mert a kontemplált hitelkeretek kellő előrelátás és takarékosság mellett a művészeti nivó fentartására elegendőek. IV. Milyen szerepe legyen fflvfiben a ezinCgyi bizottságnak? A szinügvi bizottság ügyköre szabályozva van. Ezt a szabályzatot kell pontosan betartani. A sziiiügyi bizottság művészeti kérdésekben nyilvánít véleményt. Meg kell adni rá az alkalmat, hogy véleményét válóban nyilvánítsa is és elfogadott véleményének a hatóság a művészeti igazgatóval szemben kell, hogy érvényt is szerezzen. Véleményem szerint a szinügyi bizottság rendszeres működésére szükség van. Különösen idejében meg kell hallgatni a szerződtetési és műsor terveve'éknél. A lényeg az, hogy a bizottság valóban hozzáértő és Vart pour l'art, csakis a művészetért dolgozó férfiakból álljon. V, Milyen összegben íllep'ltasséb meg a szubvenció? A városi szubvenciót a szanálási időszak alatt a szinház jelenlegi művészeti nivójánaJs súlyos sérelme nélkül lejebb szállítani nem lehet. Vagyis az eddigi 124.000 pengőben kellene megállapítani. Minthogy azonban a színháznak a szanálási időszak alatt évi 30.000 pengővel, — mely ősszeg az igénybeveendő kölcsön törlesztésére fördittatik, — kevesebből kell megélni, ez azt jelenti, hogy a kölcsön visszafizetésekor a szubvenció évi 30 ezer pengővel apad. Ugyancsak apasztható a szubvenció az esetre is, ha a szinház kedvező üzletmenete, vagy nagyobb államsegély kieszközlése ezt lehetővé teszi. Ví. MI történik a Jelenleg! művészeti Igazgató megbízatásával és rendszer változás esetén hogyan töltessék be a művészeti Igaz« gafói állás? A jelenlegi művészeti igazgató szerződése 133B. szeptember 1-én jár le, amikor a városnak a művészeti igazgatói állás betöltésénél szabadkeze van. A kérdést ezúttal csak abból a szempontból vetem fel, hogy az elhatározás sürgős, egyrészről azért, mert a bizonytalanság káros befolyással van ugy az igazgató működésére, mint a színtársulat fegyelmére, de másrészt és főként azért, mert a jövő színtársulat szervezését jó idejében kell elvégezni és az ide vonatkozó tervezeteket tárgyalás alá kell venni. Amennyiben rendszerváltozás történne, az a véleményem, hogy csakis országos pályázat utján kell a művészeti igazgatói állást betölteni. A méltányossági szémpontok teljes figyelmen kívül hagyása esetén is nagyon megfontolandó, hogy rendszer vagy személyváltoztatással való kísérletezések a város és a szinház érdekeit szolgálják-e. Végül felmerülhet az a kérdés, hogy miként lehetséges az, hogy évi 30.000 pengő törlesztést hozok javaslatba abból a 124.000 pengő szubvencióból, amely a múltban nem volt elegendő aa üzem deficitjének fedezésére. Erre válasz az előterjesztésein elején tett azon megállapítás, hogy szervezéskor » társulat tuldimenzionáltatott (F* I azonban teljes jóhiszeműséggel tőrtént, mert a bevételi előirányzatban erre fedezet mutatkozott) Az uj szezon kezdetétől a személyi s dologi kiadásoknál meg lehet és meg kell takarítani arf a 30.000 pengőt, amit az adósságok törlesztésére fordít a szinház. Nem áltathatjuk magunkat azzal. hogy ez a nagymérvű segélyelvonás egyáltalán nem fogja hatását éreztetni a színházon, azonban így is lehet az elért magas nívót tartani és a közönséget kielégítő előadásokat produkálni. Ezekben voltam bátor a szinház ügykezelésére vonatkozó észrevételeimet és javaslataimat megtenni. Kérem Méltóságodat, hogy az előadottakat jóindulatu mérlegelés tárgyává tenni és annak eredményeként a szükséges határozatokat meghozni, illetőleg meghozatni méltóztassék, hogy ez a kérdés mielőbb nyugvópontra jutva, a színházi üzem zavartalan és eredményes munkája biztosíttassák.« VASÁRNAPIKONFERANSZ Hölgyeim és Uraim, megvolt hát a fehér kara- j csonv kedves gondokkal és keserves zsebekkel | és egy estére — végre — az igen tisztelt művészurak és müvészhölgyek is pihenőt kaptak. Ebben az évben is volt ezer meglepetés, ezer ajándékozás és megvolt a hagyományos szinész-karácsonyest Tarnay igazgatóéknál is. Tarnayék karácsonyfája alatt kapnak erre az estére melegséget és békét azok a színészek, akik egyedül és idegenül dolgoznak e városban és akik ezen as ^stén igazán nem ülhetnek be a kávéház máskor olv hangos és kedves törzsasztala köré. Persze volt nagy ajándékozás is, — a városban a legtöbb csokoládét a tejfölben fürdetett Tarnay Vera kapta. De a sok csokoládénál, süteménynél és datolyánál édesebb volt az a karácsonyi meglepetés, amit a mi édes szavú költőnk, Móra Ferenc bátyánk szerzett. Móra-meséskönyvet küldött Tarnay Verának és — nem feledve az Aranyszőrű bárányt —, ezt irta bele: »Tandaryné aranyszőrű báránykájánál: szeretettel...« Kedves karácsonyi meglepetést kaptak a Bástya hívei is. A szegedi piros-feketék Velencében töltötték, a lagúnák között a békesség és csendesség estéjét és másnap, majd harmadnap zengő győzelmet arattak. Természetesen csak erről a velencei győzelemről folyt a sző a Bástya-tanyákon amikor egy ur (fogják meg!) maga elé nézett és igy kezdett töprengeui: — Az még érthető, hogy a Bástya győzött, de arra vagyok kíváncsi: hogy lőtték a gólokat, talán — gondolán.. A színházban egyelőre a Tommy és társára készülnek, uiév után következik. Tommyt я kis cipőtisztító fiút (Gál Franciska szerepét) Kiss Manyi játsza... A héten pedig Pirandellö-premier lesz, amit még nem adtak elő pesti színpadon.i. A napokban érdekes ajánlat érkezett Pestrőt A Royal Orfeum ajánlkozik Szegedre teljes társulattal, teljes műsorral és minden attrakcióval. Az orfeum februárban jönne Szegedre és ha a ve. zetőség elfogadja az ajánlatot, három estén át ven dégszerepelne... Elintéződött a karácsonyi barátkozás hangulatában a véres affér is, ami egy kicsit felborzolta a színházi kedélyeket Páger ur esetéről van szó, aki székhajitással feleit egy kollégája kérdésér«/