Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-29 / 296. szám

SZBGED, S(erlie«>iAiéq: Somogyi occa S2. I. em. Telető»«t 13-33.^K!adAhIratal, Kaio*Onkan7^*( «« leoytnxla Aradi ucca 8. Teleion • 306. ^ Nyomda • llprtl ucca 10. Telefon • IO-34. Tívlrntl «?» levéiclm: Délma^yarons&a '«eged. Vasárnap, 1929 december 29 Ara 24 fillér i V. évfolyam, 288. sxám ВШП№9 ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3-2О Vldéiten él Budapesten 34>o, »UMHIdHn 6-40 pengd. - Egyes izAm Ara hélkorвал IO, vn iAr- és llnnepnan л-* «l«l. Hír« detésex le'vétele tartla scerfr>í. Megjelen'k xélf'í Kivételével naponta reggel Genf elmére Aki forgatott már népszerű geológiai munkákat, az emlékszik a Bronlosaurus-okra, amik magyarul »mennydörgő gyik«-ot jelentenek s ha tekintélytisztelő ember, már a nevük hallatára is megemeli a kalapját. Sok fajukat, felekezetüket különbözteti meg a tudomány, de mindnyájukról el lehet mondani, hogy hozzájuk hasonló tekintélyes állatokat nem ismer a föld története. A Bronlosaurus ezer mázsás súlya alatt megdördült a vízpart és emeletes házak ablakán nyújthatta volna be a .nyakát. Az AUantosaurushoz képest, amelynek harmincöt méter hosszú gerincoszlopában másíéiméteres csigolyák voltak, a bibliai behemót, vagy a mammut csak kecses macskafiók volt. A harmadik rémállatot, a Stegosaurust, fejétől a farkáig óriási csontlemezek páncélozták bs s a farka végén méteres csonttőröket viselt. A pampákon néha akkora teknőshéjak kerülnek napvilágra, hogy a kóbor indián vadász családostól alája menekül a Jégeső elől. Hogy támadtak, miképpen éltek, hova lettek a föld őskorának ezek a néhai nagyhatalmai? Csontjaikon kivül egvíb memoárokat »em hagytak ránk s azokból azt olvassuk, hogy alapjában ártatlan, békés állatok voltak, növényevők, kicsi és fejletlen agyvelővel, amelynek egyetlen gyötrő gondja volt a rettentő hústornyok táplálása és egyetlen érzése a félelem, amely páncélokba, kardokba, tőrökbe, buzogányokba öltöztette őket. Urai voltak a földkerekségnek, a tengereknek és szárazoknak, erejükkel hegyeket lökhettek volna fel és erdőket heverhettek volna le, mégis örökös rettegésben vonszolták nyomorult életüket a csillagok alatt. Mitől féltek a föld egyeduralkodói? Egymást rémitették tömérdek testükkel, csörgő, csikorgó páncéljaikkal, förtelmes fegyvereikkel, amelyeket a természet hagymázos fan'.áziája szült és elpusztította őket a saját rettegésük. Nem a kísérletező természet keze, nem valami külön pestis törölte el a saurusok világát a föld színéről, hanem a saját ostobaságuk. Otromba nagy testüket nem kormányozta értelem, ügyetlenül és nehézkesen tántorogtak, elbuktak a saját fegyverzetükben és agyonnyomta őket a tulajdon sulyuk. A mennydörgő gyikok megrekedtek a mocsaras erdőkben, a sekély tengerek iszapjában és ott vergődtek tehetetlenül, halálos tajtékot túrva és hitvány koponyájukban talán a saurus-értelem utolsó fellobbanásával: hogy ha vége a saurus-dicsőségnek, akkor vége a világnak is. De a világnak nem lett vége. Földről, vízből, levegőből apró szervezetek ezrei vetették rá magukat a feloszló óriások dögtetemére. Törpe és gyönge élőlények, eddig jelentéktelen, homályban lappangó és fényben cikkázó gyermekei az életnek. Talán köztük volt már az a denevérnagyságu, félig béka-, félig madárképü, ügyetlenül csetlő-botló teremtés is, akinek sarja aztán évmilliók ostorcsapásai alatt fejlődve megtanulta, hogy hogyan kell kővel agyonütni a másikat és attól fogva embernek nevezte magát. • De azért félreértés ne legyen belőle: ez az írás, amelyre a békekonferencia elhalasztásának huszonötödik megismétlése adott alkalmat, nincs lázitásnak szánva a mennydörgő gyikok világrendje ellen, amely ma is uralkodik. Mert a saurusok ugyan kipusztultak, de a saurusok lelke megmaradt. Azok közt az élőlények közt, amelyek a gyiksárkányok gazdátlan impériumán megosztoztak, valamilyen formában ott volt az emberállat őse is s kivette részét az önmaguknak áldozatul esett saurusok mentalitásából is. Ki genezist kezdett a földön, az egész teremtést meghaladó értelmével más képet adott a világnak, fölépítette egy addig nem ismert dicsőség babiloni tornyát, ahonnan már kémlelte a lépcsőket a kozmikus magasságokba, — de öröksége visszahúzta őt a földre. Kitört rajta a rettegő, a félelmében önmagából szörnyeteget csináló saurus-lélek. Először volt a kőbalta, aztán a bronzkard, aztán az acélfegyver, a mennydörgő puska. S a légi felszerelést követi a gázháborura való felkészülés, majd jönni fog a fénysugarakkal való harc s fegyvereket fognak gyártani delejből, villanyból, rádiumból, föld mélyében, csillagok ragyogásában szunynyadó, ma még ismeretlen természeti erőkből. Kain furkósbotja óta minden emberi találmány meg van átkozva, hogy előbb-utóbb rácsöppenjen Ábel vére. Akármi pattan ki a tudós agyából, a kémikus lombikjából, a legistenibb zseni adományából is szurony lesz a saurus testén. Először a nagyokén, a világokat átérőkén, aztán a kicsinyekén, a gyöngékén, mert azok se vonhatják ki magukat a saurusok törvénye aló'. Sőt n-?kik annvival több okuk van rá, hogy tüskékbe öltözzenek, mert először őket tapossák szét a birkózó óriások. Azt mondják, ez természeti törvény, aminek nem lehet útjába állni. Nem a tömegek mondják, mert azok csak elhiszik, amit mondanak nekik és velük mindig meg lehet éljeneztetni mindent. A lelkesedés olyan enyhilő körülmény, mint a részeg gyilkosnál az alkohol, — lehet rá előre is számítani: kitörülközünk a vérbfil, a máséból és a magunkéból és aztán azt mondjuk: ha tudtuk volna, mi lesz belőle, nem csináltunk volna ilyent, de nem voltunk eszünkön. De akik eszükön vannak, a népek vénei és írástudói, azok is azt mondják, hogy a természet törvényei ellen nem lehet küzdeni s nem lehet őket megváltoztatni. Nem lehet? Hiszen az is természeti törvény, hogy az ember a földön járjon. Miért találta hát ki természet ellenére a repülőgépet? Az is természeti törvény, hogy a villám leüssön. Miért találta hát ki az ember az elhárítására az aranyozott hegyű vasat? Néha sajnálni való is, hogy kitalálta. A fényes palotákban nagyképűsködő és hazudozó nemzetközi konferenciákat például egész biztosan megüthetné a ménkű anélkül, hogy az emberiség érdeke valami különös kárát vallaná. ¡metofszás kdiön Jóvátételi megállapodást tt Amerikával Az annuitásokat a jóvátételi bánit fefóerfilésével, közvetlenül az amerikai kormánynak fizeti (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: Németország és az Egyesült Államok kormánya szombaton külön jóvátételi megállapodást kötöttek. A megállapodás értelmében Németország a Young-egyezmény annuitásait közvetlenül az amerikai kormánynak fizeti, nem pedig a jóvátételi banknak. Az amerikai kormány a német annuitásokat azon a cimen kapja, hogy kártérítésre van iyénye a világháborúban elpusztított amerikai vagyonokért és még különböző követelései vannak a hátralékos megszállási költségek után. Miután Németország a Young-egyezmény, értelmében nem az egyes szövetséges államok, hanem a hitelező államok országainak adósa, a II. hágai konferencián tekintetbe kell venni majd, hogy az amerikai annuitások kikapcsolódnak a Young-tervből. A német kormány az amerikai kormánnyal kötött külön egyez-; ményt természetesen a többi hitelező államoknak is tudomására hozza. Ez a külön egyezménv a Young-egyezménnyel ejíyidőben lén éleibe. Előkészületek a IL hágai konferenciára (Budapesti tudósítónk telefonjclftése.) Párisból jelentik: Jaspar belga miniszterelnök ma Párisba érkezett és későn este megkezdte tanácskozásait a hágai konferencia előkészítése ügyében. Egyidejűleg Londonban is folynak tárgyalások erről a kérdésről a francia bank elnöke és az angol szakértők kőzött. Az eddigi tervek szerint a II. hágai konferencia plenáris ülését ianuár 3-án délután 5 órakor nyitják meg. Egy norvég expedíció isf földei fedezett fel a déli sarkvidéken Osló, december 28. Riiser Larsen repülőkapitány, a »Norvégia« expedíció tagja közölte, hogy Lüizow fíolm kapitánnyal együtt eddig ismeretlen földet fedezeti fel a Eakvontengerben a déli sarkvidéken. Az uj földet Norvégia nevében birtokba vették. A két repülő hídroplánon hagyta el a hajót és a jégmezőn szállottak le, ahonnan sível tették meg az ntat a felfedezett szárazföldre. Osló, december 28. Az expedíció a nyár elején indult el a Norvégia gőzösön Oslóból és már hónapok óta kutat uj szárazföld után a sarkvidéken. A Norvégia szikratávíró készü? léke jelentette, hogy az expedíció két piló| tája, Riiser Larsen és Lützow Holm, a VII. I Hakoon-tengeren nagy, kiterjedésű, szárazföll