Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)
1929-12-28 / 295. szám
ZS^ÍSSZZ^JEXSSXEZ- Szombat. 1929 december 28 »aicíönkönyiriAr «• tegylroda Arodl WI/VIIIUUI, 1W u^vuiuv 6-40 pengfl , Foye. «An> 4« ^ ucca S. Telefon- 300. - Nyomda t lllw Ara 16 fillér nap 16. -vasár- «• Ünnepnap M illl. HlrLipót ueea 19. Teleion 10 34. TAvlratl WT deléíek lelvelele Inrlln »«érint Meqleél leveleim DélmnayaromAg Sieged. • . CVIUlYÖlll, AO í . lenfk •>é«<mivMeievel nnp »ntn reggel A kultuszminiszter ur igazolása A kultuszminiszter ur karácsonyi interjújában sok érdekés adatot mond el gróf Klebelsberg Künó publicistáról. Talán a legérdekesebb a2, amivel megmagyarázza, hogy a kultuszminiszterből hogyan lett ujságiró s me lyek azok a-körülmények, melyek arra kényszeritették a kultuszminisztert, hogy gondolatai és törekvései számára a sajtónyilvánosságot vegye igénybe. A kultuszminiszter ur a parlamenti munkásság njvóhanyatlását panaszolja el. A kul- i tuszminiszfer ugy látja, hogy a képviselőház tagjai nem elég tudással és nem elég konkrét munkával végzik törvényhozói tisztjüket, a képviselők közül sokan, — minthogy a kultuszminiszter ur szószerint mondja — »feljönnek a kerületükből, az olt hallottakat felkapják, az ülés előtt az olvasóteremben cikket olvastak, mely megragadta őket s efféle impulzusoktól sodorva beszaladnak az ülésterembe s feliratkoznak, vagy, ha nincs szónok, egyenesen felugranak és beszélni kezdenek. Persze beszéd közben nyilvánvalóvá válik, hogy egy-egy ilyen impulzus vagy ötlet pár mondattal ki van meritve és azután... egy általánosságban mozgó, közhelyekkel dobálódzó egyveleg^ amelynek unalmában a beszéd" fteljesen ellaposodik. Baj az ezen tulmenőleg is, hogy a -parlament tárgyalásai ellaposodnak és üressé válnak. így kelétkeznek azután a parlament szellemi kivándorlói. Ennek lett a sajnálatos következménye az is, hogy ma nagyobb nyilvánosságot ad a publicista irás, mint a parlamenti szónoklat«. A kultuszminiszter ur kiváló érzékkel ismeri /el a parlament betegségét, csak az a kár, hogy ennek a betegségnek kórokozójával nem foglalkozik. Mi az oka annak, hogy azelőtt a parlament tagjai komoly munkával és komoly tudással végezlék feladatukat s harcoltak gondolataik és a maguk számára is sikerért s most »felszaladnak a kerületeikből« s komoly munka és komoly tudás nélkül vállalkoznak törvényhozói feladatuk betöltésére Ha a kultuszminiszter ur számára nemcsak a jelenség volna aZ érdekes, hanem a jelenségnek oka is, akkor a kultuszminiszter urnák, úgyis, mint publicistának s úgyis, mint történelemtudósnak fel kellene ismernie azt az összefüggést, ami a mai választási rendszer s a törvényhozás mai színvonala között tagadhatatlanul megvan. Azelőtt, amig az egyes kerületek választották képviselőiket, a komoly munka és a komoly tudás az egyéni érvényesülés legbiztosabb eszköze volt s akiből hiányzott ez az eszköz, az a legtöbb esetben hiába loholt mandátum után. Most azonban, amikor a kormányttámogató párt központi szervezete nevezi ki a képviselőjelölteket s a nyilt szavazás mai rendszere mellett a választópolgárokat csak arra használják föl, hogy az előttük ismeretlen párt előttük ismeretlen programjával jelentkező előttük ismeretlen jelöltnek előttük ismeretlen okból történő kinevezését a maguk szavazataival mandátummá változtassák át, a jelölteknek nincs többé szükségük komoly tudásra és komoly munkára. A személyi összeköt!etesek és a kortesszolgálatok végzik el a kiválogatásnak azt a felelősségteljes munkáját, amit azelőtt a tudás, tehetség, munkavégzés és hivatoltság együttesen láttak el. Aki a képviselőház színvonalának emelését a nemzet érdekében állónak tartja, annak nemcsak ülik, annak katetességc is küzdeni c titkos választójogért, Könnyű Klebelsberg Kunő grófnak, a kultuszminiszternek, kivándorolni a parlamenti szellemből a sajtónyilvánosság nagyhatalmának birodalmába. A kultuszminiszter urak eddig is mindig kaptak s ezután is mindig fognak kapni helyet nyilatkozataik, cikkeik és beszédeik számára. Ha azonban Klebelsberg Kunó* gróf ugy látja, hogy az újságírás nagyobb nyilvánosságot ad, mint a parlamenti szónoklat s hogy az újságírás gyorsabban és biztosabban érleli tetté gondo'atait és törekvéseit, mini a képviselőházi tárgyalás és parlamenti vita, akkor a kultuszminiszter urr.ak nem szabad megelégednie a^zal, hogy az ő cikkei számára van nyilvánosság és az <5 rendelkezésére áll sajtóorgánum, a kultuszminiszter urnák törődnie kellene azzal is, hogy minden jószándéku gondolat és minden törekvés számára álljon rendelkezésre a sajtó. Vagy más szóval: legyen sajtószabadság. A kultuszminiszter ur nyii'ükozata kitűnő agumentumokat szolgáltat azok számára, akik a szabadságjogok helyreállitásában és intézményes védelmében látják a nemzeti és történelmi élet regenerálódásának legelső feltételét. Hálásak vagyunk a kultuszminiszter urnák, hogy a maga kétségtelenül nagy tekintélyével hangot és jogcímet ad a demokratizálódás követelésének. Visszaállítani a parlament munkaképességét s a parlament munkaképességével visszaszerezni a törvényhozás régi tekintélyét, gondoskodni olyan sajtóviszonyokról, melyek minden tisztes törekvés és termékeny gondolat számára megadják a közvélemény nyilvánosságát, — ezek a követelések a kultuszminiszter ur fölismeréséből folynak s ezek a követelések a magyar demokrácia legjelentősebb programját teszik ki. S mi még akkor is hálásak vagyunk a kultuszminiszter ur segítségéért, ha abban a kultuszminiszter ur szándéka ellenére részesítette a magyar demokrácia táborát. » Szenzációs fordulat a düsseldorfi tömeggyilkos ügyében A legújabb bécsi adatok szerint Kovalszky József papírgyári munkást vádolják a tómeggyilkossággal (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: A' düsseldorfi tömeggyilkosság ügyében ma szenzációs adatok kerüllek a bécsi rendőrség kezébe, amelyek esetleg lehetővé teszik a düsseldorfi rém letartóztatását. Egy bécsújhelyi asszony ugyanis az újságokban olvasta azt a verset, amelyet a gyilkos intézett áldozataihoz. Jelentkezett a rendőrségen és elmondotta, hogy a vers meg van az <5 birtokában is és azt Kovalszky József lengyel származású, Biala községben, 1883-ban született embertől kapta. A rendőrség összehasonlította a két vers kézírását és megállapította, hogy a két kézirat feltűnően hasonlít egymáshoz. ' Megállapították art is, Kogy Kovalszky József a háború alatt * düsseldorfi papírgyárban volt al- * kalmazásbanj később elvezényelték, majd a leszerelés utált visszatért a gyárba. Megállapították azt is, hogy azt a papirt, amire a gyilkos a verset irta. a düsseldorfi o^árhan a*irvUtáJr, az az úgynevezett gyári kísérleti papir. Ko' valszky azután eltűnt a gyárból. A nyomozás során azt is megállapították,1 hogy Kovalszkvnak a düsseldorfi gyilkossal azonos szokásai voltak, beszéd közben feltűnően vonogatta a vállát és összeférhetetlen természetű. Elrendelték országos körözését. A franda jobboldal hevef támadást intézett a kamarában Briand külpolitikáié ellen 342 szóval 17 ellenében a kamara bizalmat szavazott a Hágába készOlő francia kormánynak (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Párisból jelentik: Rendkívül változatos és izgalmas vita volt pénteken a kamarában a külügyi költségvetés tárgyalásánál. A délutáni ülésen a jobboldal vezérszónoka, Franklin Boutllon, közel két óra hosszáig kritizálta a német—francia közeledés politikáját és beszéde lassankint nnyn.vira feldiihösitette Briaiidl, hogy a külügyminiszter szokatlanul éles hangon támadt ellenfelére és azt hangoztatta, hogy teljesen hamis Franklin Boulllonnak a a , a beállítása, hogy a Iocarnói szerződést Németország kezdeményezte volna. Franklin Bouillon és Briand vitája egyre élesebb lett és izgatott atmoszférát teremtett az egész házban. Az izgalom a tetőfokra hágott, amikor Briand a jobboldal támadásaival szem« r>en az clhuayt Foch tábornagy külömbSzg nyilatkozatait hozta elff, azt Igazolandó, hogy Foch 1» » kiegyezéses politika hive volt. Seibel képviselő erre felolvasta Foch marsall egyik emlékiratát, amelyet a marsall 1926-ban intézett Briand megkerülésével a köztársaság elaQ« kéhez és Poincaré akkori miniszterelnökhöz. Az emlékiratban Foch marsall részletezte, hogy milyen veszélyekkel járna a Rajna-vidék Időelőiti kiürítése. Briand külügyminiszter válaszában hangsulyoí« ta, hogy erről az emlékiratról nincsen tudomás«. Kijelentette azt is, hogy csak akkor megy Hágába, ha a kormány teljes bizalmát élvezi. Marin képviselő heves beszédben támadta Briand külpolitikáját. Kifejtette, hogy azok az összegek, ame íj-eket Francia«v