Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

Jr)2-| december 25. DFCL.M\FIVAROHSZAG 51 •:•:< i- •• Jt Rözigasgaídsi vadászaitól az uf Közgyűlésig Razzia a városház! eseményele között jQilófurulya, rálátás, válassiás és egyéb afférek (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged közIgazgatási élete ebben a most muló esztendőben elég tarka és. változatos volt Indult a régi, megszokott vágányokon, elhaladt nagy problémák mellett, hogy a végén megálljon a közigazgatási reform végállomásán, amely a hajdani autonómia fejfájának is nevezhető. Most pedig, az év utolsó napjaiban, nyugodtan vesztegel itt, tisztviselőválasztások és apró-cseprő politikai okoskodások izgalmával szimulálja az életet, az autonómiát Jó ilyenkor, esztendő végeken keresztüllapozni a krónikákat. Sok érdekes dolgot fedezhet fel a szem, olyan dolgokat, amelyek nagyjelentőségueklátszottak, de amelyek szép csendesen és feltűnés nélkül elsikkadtak a közigazgatás tekervényes útvesztőiben, hogy később valamilyen más formában felbukkanjanak újra, vagy pedig soha többé még emlités se tétessék róluk. Ez a böngészés megmagyaráz néhány titkot, feltár néhány összefüggést, megvilágít bizonyos körülményeket és okot. ; • hz 1923. esztendő közigazgatási krónikája Fed«>r Jon§ polgármesterhslyettes otj*éo<J kezdődik. Fodor Jenő akkortájt tóltótte ki teljes szolgálati idejét és az akkor irányadó rendelkezések szerint nyugalomba kellett volna vonulnia. A törvény szerint csak akkor maradhat vissza az aktiv szolgálatban, ha a közgyűlés visszatartását határozza el és ehhez a miniszterfanács is hozzájárul. Ez a meghosszabbítás azonban csak pgjr évre szólhatott és a rendelet nem adott lehetőséget újból való meghosszabbításra. Fodor Jenőt vissza is tartották, most pedig, az uj közgyűlés tisztiszéke nem rá, hanem Pálfij Józsefre ruházta a polgármesterhelyettesi tisztséget. A városi tiszt viselek szempontjából nem sok örömet adott a; uj esztendő. Jól emlékezünk még rá, hogy milyen ret teneíes fagyhullámok kóvályogtak az esztendő etső hónapjaiban fölöttünk. A hosszura elnyúló kemény tél felemésztett minden anyagi lehetőséget, kjürültek a. fáskamrák és a szenesládák és az utánpótlás igen bajossá vált. Ekkor jött a kellemetlen hír, hogy a belügyminiszter meg akarja vonni a városi tisztviselők 25 százalékos fizeiéspótléhát. Ugyanakkor a tisztviselők száz százalékos fizetésemelést kértek. Később a miniszter még íz. 1927-ben kiutalt karácsonyi előlegeket is vissza skarta fizettetni. Kemény munka volt jobb belátásra bírni a minisztert, aki végül mégis csak engedett és visszavonta szigorú rendeletét A város hatóságát azonban Szigorúan megrótta gazdálkodásáért, a polgármester viszont azokra az újságírókra neheztelt meg, akik ezt a miniszteri leiratot ismertették a nyilvánossággal. Januárnak volt közigaegatasi humora is. A kultuszminiszter irt rá a városra, hogy járuljon hozzá nagyobb ősszeggel a Kömpöcpusztán építendő elemi iskola költségeihez. A lojális tanács már-már meg is szavazta a kért összeget — ha jól emlékszünk, húszezer pengőről volt szó —, amikor egészen véletlenül kiderült, hogy Kömpőcpuszla nem is tartozik Szegedhez, hanem Pestmegy eben van. A tanács .annyira mégsem volt lojális, hogy Pestmegyének épitsen iskolát és így felvilágosító jelentés mutatott rá a kis földrajzi elirásra. Január derekán szorgalomhullám is jelentkezett a városházán. A főispán ugyanis bejelentette a számonkérő széket, mire gőzerővel megkezdődött a restanciák feldolgozása. Az általános csatornázás körül is történtek dolgok ebben az időben. A polgármester nyilatkozott: ha jól megy minden, két év múlva megtörténik az első kapavágás ezen a téren. Ma már ugylátszik, hogy semmi sem megy jól, tehát a polgármester jóslata beteljesedik, mert egy év múlva bizony nem igen lesz meg az az első kapavágás. Baj azért nincs, mert a választások elmultak és Petrik bekerült a kisparlamentbe is. Januárban robbant ki a mentóaffér is. Az egyetem keveselte azt a betegmeanyis'éget, amelyet a mentők utján kapnak a klinikák és féltékenységi beadványt intézett a városhoz a mentőállomás ellen, amely szerinte a kőzkórházat favorizálja. Megindult a hirlapi nyilatkozatok és eltennyilatkozatok lavinája, végül is elsimult minden a közigazgatási lovagiasság szabályai szerint A közigaagatási bizottság januári ülésén hangzott el Kolb Árpád pénzügyigazgató ajkáról ez a poétikus megállapítás, hogy jadöt nem lahet fuvolaízóval behajtani r. Ennek a poézisnak a múzsája szegény Farkas Csamangő ujszegedi trajikos volt, aki a fuvolaszó elől — a másvilágra menekült De mutatkozott némi harcok gyümölcse is. A szemfily- ÉS tshsras'ftk és a M. Klr. áll. Vas-, Acél- és Gépgyárait íeheranMHi, m rczárkép-riseleta és elsdísi központja! MERCEDES-BENZ AUTOMOBIL R.-T. Váci csea 24. »12 * HHrzctbéuvi^e'et: Fa*'rlt7kw istvfln eniomobll* » kereskedő, Szsgaj, Kossuth laíos sugá?u! 3, $r. $ közigazgatási bíróság szabályszerű' ítélettel tőrvényleleané minősítette a régi közgyűlés összetételéi, de ennek az Ítéletnek már csak elvi jelentősége volt, mert a virilisták jegyzékét januái elsején kiigazították és a parlamentben nem sokkal később megkezdték az uj közigazgatási törvény tárgyalását Az esztendőnek talán a legkedvesebb közigazgatási esete az a közigazgatási vadászat volt, amelyet a ruki erdőbon rendezett szigo* ruan házikezeléses alapon a nemes város messzelátó magisztrátusa, — mint akkor irtuk — bablóvésekkel, káprázatos menüvel, de vendég nélkül. Ügy történt, hogy valaki megirigyelte a lillafüredi dicsőséget és vadászterületet akart biztosítani az előkelő politikusok számára Szeged határában is. A kiszemelt területen próbavadászatot, illetve vadászati főpróbát rendeztek egészen titokban, erre meghívtak néhány politikust a kormány második garnitúrájából. De ezek az urak nem jöttek el, a vadászatot azért megtartották és lelőtték a bakot, amelyen mosolygott az egész közvélemény.Komoly harcok is voltak a városházán, rtuég pedig a gyermekkórház egyéfemesitése körül. Az alapítványi intézet felszabadult a gyerléey hálás. Az átmenetet pedig megkönnyítjük azzal, hogy elindulsz világot látni. Jó koponya vagy, elég lesz neked abból két év is. Hadd izgatódianak idehaza az uj környezetedben, hogy ki vagy, mi vagy'.' Azalatt kiválasztok neked egy derék lányt s ha megjöttél elveszed. A fiatal Kristóf ugv ült bele a vagyonba, meg a méltóságba, mintha mindig benne lett volna. Néha fukar volt, garasoskodó, máskor pedig két kézzel szórta a pénzt, főképpen, ha okos befektetésnek látszott. A nagyapa most már több időt tölthetett a parlamentben, különösen mióta rájött, hogy ott tud a legjobb izüen aludni. — Csali ezt a ciklust várom ki, fiam, aztán tiéd iesz a mandátum, biztatta az unokáját. Éu átvonulok a főrendek közé. El tudott gyönyörködni benne, hogv dolgozik az unokája, milyen praktikus reformokat léptet életbe az uradalomban. — Hol tanultad te ezt? — Magam se tudom, de hát az ember itt is lát valamit, meg ott is. Az öreg gondolt egyet, de nem mondta ki. Ott járt a képzelete a régi hazában, az elenyésző távolságokban, ahol pillanatra sem szünetel az élet s ahol szintén oktalan fáradság egérfogásra tanítani a macskát. — Mégis csak az én vérem. A miénk. Csak reggel aludt az öreg gróf, mert az uj helyzet ineghozta a kedvét Sodorta a társaság, más öreg urak csemegeként aprózott kalandja. Ha pedig azok, miért nem ő is? Egy szép napon ott alít, hogy vagy páratlan botrány központjába kerül, vagy kegyetlenül megzsarolják. Azzal a romantikusan ismert elszegényedett uri családdal került összej ahol a gondos mama éveken át vigyáz, hogy mikor válhatik a kis lányával kapcsolatban kifizetősen gondatlanná. Az ilyesmi vagy váratlan rangot hoz, vagy sok pénzt s a társadadalom nem olyan előítéletes, mint amilyennek némely elfogultak képzelik. Kristóf az utolsó pillanatban tudta meg a dolgot, rohant az öreghez. — Mit csinált, nagyapám? — Mit? Tudom is én. Zavart volt, mint egy gyerek, akit tetten érnek, szégyenkezett. — Kérem szépen, ezzel nem használ semmit. Mondja el nekem az elejétől, de egyetlen sző ki ne maradjon. Majd elintézem én. — Hát ugy volt, hogy... Az öreg gyónt az unokájánál:. — Nagyapám most hazautazik és nem mozdul ki otthonról, amig csak nem értesítem. De szóba sem áll élő emberrel, levelet nem ir, nem bont fe3 s a nevét még tréfából sem irja alá. Majd kiadom a parancsot a délutáni utazás előkészületeire, a feleségem fogja elkísérni. — Ahogy te akarod, fiam, — nyöszörgött engedelmesen az öreg. Kristóf először a mamával beszélt Kellemetlen jelenet volt orditozással, hisztériás sírással, botrány-igéréssel. Itt érezték a zsákmányt, amit nem szabad kiszalajtani a kézből. Ott ült a lány is, fejedelmi alakú, szelid arcú gyerek, csak a szeme égett, mint két Szentjánosbogár. Az embert szinte kísértésbe ejtette a gondolat, hogy érti vájjon, miről beszélnek itt? — Nagyon csinos, veszekedettul csinos, mormogta magában Kristóf. A mama kisírta magát, aztán elment egy percre puderozkodni. Ezt az időt használta fel Kristóf. — Négyszemközt akarok magával beszélni, de a mamának nem szabad tudni róla. Megért? Az bólintott a nagy szemével. — Eljön délután hozzám? — El! — mondta nagyon halkan íj — Holnapig várok, adta meg később as ulti* mátumot a mama. Akkor aztán semmiért sem vállalok felelősséget. — Holnap még beszélünk. ... Késő este levelet kapott a mama, a nagyszemű lánya irta. Egyelőre ne keresse, majd kellő időben hirt ad magáról. Nincs veszélyben, semmi baja, sőt nagyon is jól érzi magát. Azt a botrányt pedig ne folytassa, mert súlyos kellemetlenségbe keveredik. Felmutathatják ellenében az eredetijét az egyidejűleg megküldött másolatnak. Ebben hüeu le van írva az egész manőver. A szentendrési kastélyba Kristóf sürgönyözött. — Minden a legjobb uton, semmi aggodalom. Az ügy érdekében két hétre a Ririérára kell meanem. A kriptában, kezét a szivére téve. az öreg ember beszélt igen halkan, szégyenkezve. — Melánia, súlyos dolgokat kell neked meggyónnom s bár érzem a bűnösségemet, mégis • hiszek a te bocsánatodban, amely Sosem maradt el. Beszélt sokáig, részletesen, néha valami apróságot el akart tagadni, homályossá vált, de hamar kifeszítette a mellét. — Nem hazudok, elmondom ezt is őszintén,' így történt. A végén fölemelte a tekintetét, sokáig nézte ar üvegfedélen át a halott asszonyt s mikor ugy érezte, hogy átszáll azon a bocsánat, kiderült az ő ráncos, gondterhelt arca is; — Köszönöm neked. Hanem mit szólsz uz unokádhoz? Pardon^ az unokánkhoz?