Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

Jr)2-| december 25. DFCL.M\FIVAROHSZAG 51 •:•:< i- •• Jt Rözigasgaídsi vadászaitól ­az uf Közgyűlésig Razzia a városház! eseményele között jQilófurulya, rálátás, válassiás és egyéb afférek (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged köz­Igazgatási élete ebben a most muló esztendőben elég tarka és. változatos volt Indult a régi, meg­szokott vágányokon, elhaladt nagy problémák mel­lett, hogy a végén megálljon a közigazgatási re­form végállomásán, amely a hajdani autonómia fejfájának is nevezhető. Most pedig, az év utolsó napjaiban, nyugodtan vesztegel itt, tisztviselővá­lasztások és apró-cseprő politikai okoskodások izgalmával szimulálja az életet, az autonómiát Jó ilyenkor, esztendő végeken keresztüllapozni a krónikákat. Sok érdekes dolgot fedezhet fel a szem, olyan dolgokat, amelyek nagyjelentőséguek­látszottak, de amelyek szép csendesen és fel­tűnés nélkül elsikkadtak a közigazgatás tekervé­nyes útvesztőiben, hogy később valamilyen más formában felbukkanjanak újra, vagy pedig soha többé még emlités se tétessék róluk. Ez a bön­gészés megmagyaráz néhány titkot, feltár néhány összefüggést, megvilágít bizonyos körülményeket és okot. ; • hz 1923. esztendő közigazgatási krónikája Fed«>r Jon§ polgármesterhslyettes otj*éo<J kezdődik. Fodor Jenő akkortájt tóltótte ki teljes szolgálati idejét és az akkor irányadó rendelkezések szerint nyugalomba kellett volna vonulnia. A törvény szerint csak akkor maradhat vissza az aktiv szolgálatban, ha a közgyűlés vissza­tartását határozza el és ehhez a miniszterfanács is hozzájárul. Ez a meghosszabbítás azonban csak pgjr évre szólhatott és a rendelet nem adott lehető­séget újból való meghosszabbításra. Fodor Jenőt vissza is tartották, most pedig, az uj közgyűlés tisztiszéke nem rá, hanem Pálfij Józsefre ruházta a polgármesterhelyettesi tisztséget. A városi tiszt viselek szempontjából nem sok örömet adott a; uj esz­tendő. Jól emlékezünk még rá, hogy milyen ret teneíes fagyhullámok kóvályogtak az esztendő etső hónapjaiban fölöttünk. A hosszura elnyúló ke­mény tél felemésztett minden anyagi lehetőséget, kjürültek a. fáskamrák és a szenesládák és az utánpótlás igen bajossá vált. Ekkor jött a kelle­metlen hír, hogy a belügyminiszter meg akarja vonni a városi tisztviselők 25 százalékos fizeiéspót­léhát. Ugyanakkor a tisztviselők száz százalékos fizetésemelést kértek. Később a miniszter még íz. 1927-ben kiutalt karácsonyi előlegeket is vissza skarta fizettetni. Kemény munka volt jobb belá­tásra bírni a minisztert, aki végül mégis csak engedett és visszavonta szigorú rendeletét A vá­ros hatóságát azonban Szigorúan megrótta gaz­dálkodásáért, a polgármester viszont azokra az újságírókra neheztelt meg, akik ezt a miniszteri leiratot ismertették a nyilvánossággal. Januárnak volt közigaegatasi humora is. A kultuszminiszter irt rá a városra, hogy já­ruljon hozzá nagyobb ősszeggel a Kömpöcpusztán építendő elemi iskola költségeihez. A lojális ta­nács már-már meg is szavazta a kért összeget — ha jól emlékszünk, húszezer pengőről volt szó —, amikor egészen véletlenül kiderült, hogy Kömpőc­puszla nem is tartozik Szegedhez, hanem Pest­megy eben van. A tanács .annyira mégsem volt lojális, hogy Pestmegyének épitsen iskolát és így felvilágosító jelentés mutatott rá a kis földrajzi elirásra. Január derekán szorgalomhullám is jelentke­zett a városházán. A főispán ugyanis bejelentette a számonkérő széket, mire gőzerővel megkezdő­dött a restanciák feldolgozása. Az általános csatornázás körül is történtek dolgok ebben az időben. A polgármester nyilatkozott: ha jól megy minden, két év múlva megtörténik az első kapavágás ezen a téren. Ma már ugylátszik, hogy semmi sem megy jól, tehát a polgármester jóslata beteljese­dik, mert egy év múlva bizony nem igen lesz meg az az első kapavágás. Baj azért nincs, mert a választások elmultak és Petrik bekerült a kis­parlamentbe is. Januárban robbant ki a mentóaffér is. Az egyetem keveselte azt a betegmeanyis'éget, amelyet a mentők utján kapnak a klinikák és féltékenységi beadványt intézett a városhoz a mentőállomás ellen, amely szerinte a kőzkórházat favorizálja. Megindult a hirlapi nyilatkozatok és eltennyilatkozatok lavinája, végül is elsimult min­den a közigazgatási lovagiasság szabályai szerint A közigaagatási bizottság januári ülésén hang­zott el Kolb Árpád pénzügyigazgató ajkáról ez a poétikus megállapítás, hogy jadöt nem lahet fuvolaízóval behajtani r. Ennek a poézisnak a múzsája szegény Farkas Csamangő ujszegedi trajikos volt, aki a fuvolaszó elől — a másvilágra menekült De mutatkozott némi harcok gyümölcse is. A szemfily- ÉS tshsras'ftk és a M. Klr. áll. Vas-, Acél- és Gépgyárait íeheranMHi, m rczárkép-riseleta és elsdísi központja! MERCEDES-BENZ AUTOMOBIL R.-T. Váci csea 24. »12 * HHrzctbéuvi^e'et: Fa*'rlt7kw istvfln eniomobll* » kereskedő, Szsgaj, Kossuth laíos sugá?u! 3, $r. $ közigazgatási bíróság szabályszerű' ítélettel tőrvényleleané minősítette a régi közgyű­lés összetételéi, de ennek az Ítéletnek már csak elvi jelentősége volt, mert a virilisták jegyzékét januái elsején kiigazították és a parlamentben nem sokkal ké­sőbb megkezdték az uj közigazgatási törvény tár­gyalását Az esztendőnek talán a legkedvesebb közigazga­tási esete az a közigazgatási vadászat volt, amelyet a ruki erdőbon rendezett szigo* ruan házikezeléses alapon a nemes város messze­látó magisztrátusa, — mint akkor irtuk — bab­lóvésekkel, káprázatos menüvel, de vendég nélkül. Ügy történt, hogy valaki megirigyelte a lillafüredi dicsőséget és vadászterületet akart biztosítani az előkelő politikusok számára Szeged határában is. A kiszemelt területen próbavadászatot, illetve va­dászati főpróbát rendeztek egészen titokban, erre meghívtak néhány politikust a kormány második garnitúrájából. De ezek az urak nem jöttek el, a vadászatot azért megtartották és lelőtték a bakot, amelyen mosolygott az egész közvélemény.­Komoly harcok is voltak a városházán, rtuég pedig a gyermekkórház egyéfemesitése körül. Az alapítványi intézet felszabadult a gyer­léey hálás. Az átmenetet pedig megkönnyítjük az­zal, hogy elindulsz világot látni. Jó koponya vagy, elég lesz neked abból két év is. Hadd izgatód­ianak idehaza az uj környezetedben, hogy ki vagy, mi vagy'.' Azalatt kiválasztok neked egy derék lányt s ha megjöttél elveszed. A fiatal Kristóf ugv ült bele a vagyonba, meg a méltóságba, mintha mindig benne lett volna. Néha fukar volt, garasoskodó, máskor pedig két kézzel szórta a pénzt, főképpen, ha okos befek­tetésnek látszott. A nagyapa most már több időt tölthetett a parlamentben, különösen mióta rájött, hogy ott tud a legjobb izüen aludni. — Csali ezt a ciklust várom ki, fiam, aztán tiéd iesz a mandátum, biztatta az unokáját. Éu át­vonulok a főrendek közé. El tudott gyönyörködni benne, hogv dolgozik az unokája, milyen praktikus reformokat léptet életbe az uradalomban. — Hol tanultad te ezt? — Magam se tudom, de hát az ember itt is lát valamit, meg ott is. Az öreg gondolt egyet, de nem mondta ki. Ott járt a képzelete a régi hazában, az elenyé­sző távolságokban, ahol pillanatra sem szünetel az élet s ahol szintén oktalan fáradság egérfo­gásra tanítani a macskát. — Mégis csak az én vérem. A miénk. Csak reggel aludt az öreg gróf, mert az uj hely­zet ineghozta a kedvét Sodorta a társaság, más öreg urak csemegeként aprózott kalandja. Ha pe­dig azok, miért nem ő is? Egy szép napon ott alít, hogy vagy páratlan botrány központjába ke­rül, vagy kegyetlenül megzsarolják. Azzal a ro­mantikusan ismert elszegényedett uri családdal került összej ahol a gondos mama éveken át vi­gyáz, hogy mikor válhatik a kis lányával kapcso­latban kifizetősen gondatlanná. Az ilyesmi vagy váratlan rangot hoz, vagy sok pénzt s a társada­dalom nem olyan előítéletes, mint amilyennek némely elfogultak képzelik. Kristóf az utolsó pillanatban tudta meg a dol­got, rohant az öreghez. — Mit csinált, nagyapám? — Mit? Tudom is én. Zavart volt, mint egy gyerek, akit tetten ér­nek, szégyenkezett. — Kérem szépen, ezzel nem használ semmit. Mondja el nekem az elejétől, de egyetlen sző ki ne maradjon. Majd elintézem én. — Hát ugy volt, hogy... Az öreg gyónt az unokájánál:. — Nagyapám most hazautazik és nem mozdul ki otthonról, amig csak nem értesítem. De szó­ba sem áll élő emberrel, levelet nem ir, nem bont fe3 s a nevét még tréfából sem irja alá. Majd kiadom a parancsot a délutáni utazás előkészü­leteire, a feleségem fogja elkísérni. — Ahogy te akarod, fiam, — nyöszörgött en­gedelmesen az öreg. Kristóf először a mamával beszélt Kellemet­len jelenet volt orditozással, hisztériás sírással, botrány-igéréssel. Itt érezték a zsákmányt, amit nem szabad kiszalajtani a kézből. Ott ült a lány is, fejedelmi alakú, szelid arcú gyerek, csak a szeme égett, mint két Szentjános­bogár. Az embert szinte kísértésbe ejtette a gon­dolat, hogy érti vájjon, miről beszélnek itt? — Nagyon csinos, veszekedettul csinos, mormog­ta magában Kristóf. A mama kisírta magát, aztán elment egy perc­re puderozkodni. Ezt az időt használta fel Kristóf. — Négyszemközt akarok magával beszélni, de a mamának nem szabad tudni róla. Megért? Az bólintott a nagy szemével. — Eljön délután hozzám? — El! — mondta nagyon halkan íj — Holnapig várok, adta meg később as ulti* mátumot a mama. Akkor aztán semmiért sem vállalok felelősséget. — Holnap még beszélünk. ... Késő este levelet kapott a mama, a nagy­szemű lánya irta. Egyelőre ne keresse, majd kel­lő időben hirt ad magáról. Nincs veszélyben, sem­mi baja, sőt nagyon is jól érzi magát. Azt a bot­rányt pedig ne folytassa, mert súlyos kellemetlen­ségbe keveredik. Felmutathatják ellenében az ere­detijét az egyidejűleg megküldött másolatnak. Eb­ben hüeu le van írva az egész manőver. A szentendrési kastélyba Kristóf sürgönyözött. — Minden a legjobb uton, semmi aggodalom. Az ügy érdekében két hétre a Ririérára kell mea­nem. A kriptában, kezét a szivére téve. az öreg em­ber beszélt igen halkan, szégyenkezve. — Melánia, súlyos dolgokat kell neked meg­gyónnom s bár érzem a bűnösségemet, mégis • hi­szek a te bocsánatodban, amely Sosem maradt el. Beszélt sokáig, részletesen, néha valami apró­ságot el akart tagadni, homályossá vált, de ha­mar kifeszítette a mellét. — Nem hazudok, elmondom ezt is őszintén,' így történt. A végén fölemelte a tekintetét, sokáig nézte ar üvegfedélen át a halott asszonyt s mikor ugy érez­te, hogy átszáll azon a bocsánat, kiderült az ő ráncos, gondterhelt arca is; — Köszönöm neked. Hanem mit szólsz uz uno­kádhoz? Pardon^ az unokánkhoz?

Next

/
Thumbnails
Contents