Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

1H20 flcsemBsr Mit szólnak világhírű emberek a saját karikatúrájukhoz? Irla és rajzolta: Lóránt Mihály A karikaturista odaül, vagy odaáll a hires cmher elé, kezébe kapja ceruzáját és kivégzi áidosatát Ez a kivégzés határozottan kínosabb, mint íz akasztás, vagy a főbelövés. Ott: neháuy pillanat és az áldozatnak vége, az aktus alatt és után egy szót sem szólhat. Itt — borzalmas még rágondolni is — az áldozat szólhat, söt beszélhet Mi az hogy beszélhet?! Azt mondhatja, amit akar. fis mondja is.„ Rájöttem arra, hogy annak a megjegyzése, akit » karikaturista lerajzolt, épp ugy hozzátartozik « karikatúrához, mint maga az a néhány vonal, amelyben a rajzoló a lerajzolt áldozat karakterének lényegét, egész lényét fel akarja tárni és a néző elé vinni. Sajnos: a nagyközönség nem hallja ezeket a sokszor vidám és tréfás, sokszor azonban keserű, söt szomorú megjegyzéseket. Nem hallja és — sokat vészit vele. Az alábbiakban egy uj műfaj megalkotását kísérelem meg. Megpróbálom megmenteni néhány világhírű modellem megjegyzését, amelyet karikaturarajzolás közben és után ejtett el. Eddig a raj* rok illusztrálták a szöveget Ezek a megjegyzések a. rajzot fogják illusztrálni, helyesebben: téliessé tenni. íme: Lulfli Pirandello, 8 világszerte ismert olasz filozófus és drámaíró: Ránéz a kész karikatúrára. Elöragadja töltőtollát, amely állandóan ott van külső szivarzsebében és miközben gyorsan és idegesen odakapkodja nevét, ezt mondja: — Nekem a régi életem jut eszembe, ahogy erre a rajzra pillantok. A szakállrdl a gyermekkoromra gondolok. Ez aszakáll rajtam a leggyerekesebb. Olyan, mint egy játékszer.... Hirtelen kedvem volna rőudnadrágot húzni, leülni a porba és megmutatni a többi gyerekeknek: — Nekem szakállam van. nektek nincs... fin becsaphatom az embereket, ti nem... fin rólam azt hiszik, hogy öreg vagyok, tirólatok tudják, hogy fiatalok vagytok... En boldogtalan lehetek, nektek boldogoknak muszáj lennetek! — Node ígérem, hogy most egy darabig nem nézek a tükörbe? 0* J. SL Capablenca, a sakkozás «x-világbajnoka: Egy nehéz partiból állott fel. Nem tudta, hogy lerajzolom: — Szóval 'rf-énvletí Orvtámadás? Ha tudom, hogy rajzol, akkor nem gondolkodtam voiua olyan erősen a partiban. Akkor talán szebb lettem volna. Ugy látom, hogy a sakkozás árt az ember szépségének. A túlzott gondolkodás erősen meglátszik az arcon. Legközelebb akkor rajzoltatom le magamat Önnel, amikor egy szép növel beszélgetek... John Iralsworíhy. a világhírű angol író; A lift előtt állott a feleségével. Levette a kalap, ját és szemüvegén keresztül egy árlapot tanulmányozott. Meglepődött, amikor megmutattam a rajzot, mert nem tudta, hogy rajzolom: — Hallatlan, hogy megöregedik az ember arca, ha dühös azért, hogy mindennek felein lik az árát Tudja, hogy büntetni kellene azt, hogy orozva Ifirajzolhatják az embert. Ne haragudjon a kifejezésért: de ez valóságos tolvajlás. Meglopja az ember legbensőbb érzéseit. Már csak azért is mindennek olcsóbbnak kellene lennie, nehogy az ember arca ennyire megváltozzon... < Pablo Casals. a legnagyobb élő gordonkaművész Egy barátjával beszélget, amikor lerajzolom. A kezébe ragadja. Szélesen és őszintén nevet: - No hallja, maga jó! »kikészítette «ingemet! És az a borzasztó, hogy mégis magamra ismerek ebben a rajzban. Bányász maga, hogy igy fel tudja hozni a felszínre, a rejtett tulajdonágaimat? Még jő. hogy a a dolgon. Kücsellózással valamit javítani tudok lönben kétségbe kellene esnem... fascha Helfelz, a világ egyik leghíresebb hegedűművésze: Öniási taps, lelép a pódiumról. Odanyújtom neki a rajzó1 amelvet a hegedülés alatt készítettem: v nem valami nagyon tetszhet az én }£— Nahát, magának tékom. Ahelyett, hogy tapsolt volna, így fejezte ki azt, amit érzett és gon** i dolt rólam. Hege^ . dűn el sem lehetne játszani ezt a csnnyaságot, amit maga lerajzolt- De mit csináljak, nem tagadhatom le ezeket a szemeket, amelyekre azt mondják, hogy az békességeim«... SÜSWWMBÜBS Nagyapó unokája Irta. Sz. Szlgethy Vilmos. Az öreg grófot mindenki különc embernek tartotta. Néha napokig nem nyitotta ki a száját, a környezete ugy volt kénytelen kitalálni a gondolatát. Ha nem találták ki, megdühösödött és leszamarazta a leghűbb hozzátartozóját is. Alig volt már valakije, egyetlen asszony-testvérével esztendőkön át neru érintkezett, ha találkoztak, akkor is hamar összevesztek. — Nincs beuned másmásvér, illendően sem tudsz viselkedni. \t asszony, valóban, nem kapta meg a grófi ¿uiiet, mikor a bátyja azt többrendbeli jótékony alapítvány ellenértékeként megszerezte magának Hozzájuthatott velna ugyan ő is, de sajnálta a pénzt, épp azért felfortyant az ilyen leckéztetéseken. — Szó sincs roia, a vérünkben van valami ellentét. Az enyém ugyanis teljes, mert nem hagytam, hogy megcsapolják. Egyaránt pénzre éhes kormányok, meg lengeruháju sanzonettek. Azonban gyermekem sincs, akiben folytatódjék az a kristálytiszta vér. Az creg gróf, aki rendkívül sokat adott az illő viselkedésre, ilyenkor felragadott az asztalról valamit, hogy a testvére fejéhez vágja, azonban még idejekorán legyűrte magában az indulatot s inkább leroskadt a karosszékébe, felszakította a gallérját. — Azt akarod, hogy megfulladjak. — Sok a véred, mondta a jó testvér, majd sürgönyözök a miniszterelnöknek. Ezzel eltávozott, megint néhány évre, de még hallotta az ajtóban a rukom jókívánságokat. — Dögölj meg) Még ott vibrált a temperamentumukban, az egész lényükben a régi Levante, aminek a levegőjében nőtt fel, öregedett meg, a család. Kereskedések, kufárkodások. harcok, halálos izgalmak jő üzletek reményében aztán végtelen takarékoskodás, megtagadása mindennek, ami szórakozás, vagy élvezet lehet, hogy majd az utódok jussanak nagy vagyonhoz. \z öreg gróf már itt született és a hozzáértő apai szárnyak alatt igyekezett jó társaságokban elhelyezkedni, ö még polgári nőt vett el, de a fiát igyekezett visszatartani minden könnyelműségtől. Gyönge, beteges volt ez a gyerek, az éjszaka jobban érdekelte, mint a nappaí s a szerelmét sem mágnáskörökben találta meg. hanem a színházi világban. Mikor a tüdeje utolsó maradékát köpködte, a meggy ógyulás minden reménysége nélkül meggyónt az apjának. — Két gyerekem van, ne hagyd el őket. — Micsoda gyerekeid? — A Kristóf, meg az Alisz. Az anyjuk szegény színésznő, aki... végtére egy közös Istennek vagyunk a gyerekei. Az öreg belefogódzott az ágy sarkába. — Ki ne mondd, mert meghalok. Nem ó halt meg, hanem a fia, az egyetlen gyereke, az utódja, a neve folytatása. Amazokat soha szóba nem lehetett előttük hozni, még a feleségétől sem tűrte meg az emlegetésüket. — Meg ne tudjam, hogy érintkezel velük! Sok, nagyon sok idő telt el igy. Ügyvédek jelentkeztek, igények, meg pörök támadtak, az öreg asszonynak is meg kellett halnia, hogy rendbejőjjön minden. — Eltemettetsz szép üveges koporsóba? — Ha majd egyszer, sok év múlva meghalunk, olyanban pihenünk — Én megyek el hamarább — Nem mehetsz, mert szükségem van rád. Nincs rnár senkim, egész egyedül lennék. — Én megyek el hamarább, ismételte az öreg asszony. Igv kell annak lennie, különben nem gondoskodhatok olyanokról, akik árván maradtak, ígérd meg, hogy bebalzsamoztatsz. Sajnálod a pénzt? Ne sajnáld, megtakarítod azzal, hogy már semmidbe sem kerülök. Bebalzsamoztatsz? — Jaj, de gyerekes vagy! — Nem vagyok az, hanem azt akarom, hogy mindig láss, még pedig olyannak, amilyen legutoljára voltam. Csak az üvegfedél választ el bennünket egymástól, én azért hallom és megértem a szavadat, ha lejössz hozzám, ígéred? — ígérem. Még aznap meghalt az őreg grófné, az ura br<balzsamoztatta, üvegfedelü koporsóba fektette, egy hónap múlva pedig levelet kapott tőle. Kapkodott a fejéhez, hogy mi ez? A kezeirása, oh, hiszen lehetetlen utánozni ezeket a klasszikusan szép, művészi betűket: az övé a hangja, « kifejezése. — Édes jő párom! Nagyon sajnállak, hogy magadra hagy talak öregségedben, tehetetlenségedben, amikor nem övez hü szív, hozzádtartozó. Amikor nagyon szomorú vagy, jöjj be hozzám és találd ki az utolsó gondolatomat. — Hogy jutott ez a levél az asztalomra? Nem a postán jött, helyből való, ugy csempészte valaki oda. De kicsoda? Nem mert lármát csapni, furfangoskodott, egész lehetetlen kérdésekkel támadta mee a környezetét, eredmény nélkül.