Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

Vénusz cipőgyár 50 Vol lakarit meg, ha cipőlét _ _ Ml cipOK már 8 P-IOI. ^ Protál clpflh már 12 P <01. ^ rem l a Doi már 15 P-löl. - Guermeh cipftk mér 4 P-töl. P<tHau19,sz,a,rak-' Imbm vásárolia. Egy szeged! iparvállalat fejlődése Ha hatósági, vagy társadalmi kezdeményezés lenne az, amit a napokban Somogyi-telepen láttunk, akkor országszerte beszélnének róla. Azt láttuk ugyanis a Somogyi-telepen és ez történik az Aigner- és Klebelsherg-ielepen, valamint Szőregen is, hogy egy olyan háziiparnak rakják le alapját, amely nemcsak Szeged jóliirét emeli, de a munkanélküliség okozta nyomort fs enyhiteni fogja. Gábor Endrének támadt az a kitűnő « lete — jpiután Ivárá.sz-uceai szőnyegs-'.ővőtelcpét helvszüke intett nagyobbítani nem tudja —, hogy munkásnőinek szövőszéket ad használatra, akik igy otthonukban cjolgozhatnak. A szövőnők túlnyomó része Somogyi-telepen, Aigner-telepen, Klebelsbergtelepen és ál talában a perifériákon laknak, ahol a többi asszony és lány látva, hogy a szőnyegszövéssel is KMiet szépen keresni, sőt mellette még ¿z apróbb házimunkát is el lehet végezni, meg lőhet főzni a szerény ebédet, lehet vigyázni az apró gyerekekre, egymásután jelentkeztek Gáboruál és kérték, hogy adjon nekik is munkát, illetőleg szövőszéket Amikor Gábor Endrével künn járhmk Somogvitelepen, nem kevesebb, mint 16 házban kattogott már a szövőszék és készült énekszó mellett a szép selyemfényű, magyar kezek által szőtt perzsaszőnveg. Gábor hetenként bejárja a telepeket, ellenőrzi a munkát ét? igen meg van elégedve külső munkásnőivel. A síövőnők pedig boldogok, mert van munkájuk, másrészt, mert nem kell sárbavizbe, hidegbe-hóba bejárni a munkahelyre. Egyre többen jelentkeznek szövőszékért. Gábor azonban csak olyanoknak ad munkát, akiket arra alkalmasnak talál. A kezdőknek természetesen bent a városi üzemben kell előbb megtanulni a szőnyegszővést és csak ha tökéletesen elsajátították, kapnak szövőszéket. Ennek az uj háziiparnak a telepekcfn való meghonosítása szerintünk h legnagyobb figyelmei érd mll. A város hatóságára nem lehet közömbös ez az akció olyan időben amikor a munkanélküliség a legveszedelmesebb probléma és gmikor ennek leküzdésével emberek és hivatalok légiói foglalkoznak sikertelenül. Egy kis akarással, egy kevés hatósági támogatással esetleg olyan irányt kapna ez a kisérlet. amely uj irányt adhatna. A keleti szőnyegszövés olyan háziipara lehetne Szeged külvárosainak, amilyen a varottas a mezőkövesdieknek, sőt, mint amilyen a vászonszövés a Rajna melletti kis városoknak. Gábor Endre szövőtelepével egyébként nem elsőizben van alkalmunk foglalkozni. Az egyetlen azok közül a vállalatok közül, amelyek 1923-ban a konjuuktura hatása alatt keletkeztek. Volt belőlük vagy 30, közöttük tekintélyes embereké és tőkeerős egyesületeké, mind elpusztult, csak Gáboré maradt meg. ő nem a konjunktúrának dolgozott, hanem a jövőnek. Az ő szőnyegei maradandó értéket képviselnek és az idők folyamán annyira tökéletesedtek, hogy ma már a ' jártasabb szakértőt is megtéveszthetik származásukkal. Gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszternek is be- I borról egyébként az illetékes tényezők is megmutatta Gábor Endre a mai modern saját gyárt- állapították, hogy az ország elismert, legjobb mányu szőnyegeit. A miniszter legnagyobb el- szőnyegkészitője, aki most már azt ambicionálja, ragadtatással nyilatkozott a szőnyegszövés müvé- | hogy Szeged legyen a magyar munkáskezek által szeléről, ízléséről, kiállításáról és szépségéről. Gá- { készített szőnyegek hazája." Ilka néni honvédfiát tizenötévi orosz j rabság után karácsonyra hazahozta a Jézuska CA Délmagyarország munkatársátólA legszebb, a legnagyobb karácsonyi örömet Ilka néninek, a Széchenyi-tér népszerű gyümölcsárus asszonyának hozta a kis Jézus. Tizenöfévi távollét után hazahozta messze, titokzatos Oroszországból fiát, Császár' Ggula György volt honvéd vitézt, aki Przemyslnél esett fogságba a megváltás 1915. esztendejében. Kedden reggel toppant bs édesanyjához, aki idegenkedve nézett a nagybajuszu férfire és nem akarta elhinni, hogy a fia toppant elébe. Hiába suttogta ziháló mellel, vergődő sziwel a messziről jött vándor: — Édesanyám, én vagyok, a Gyurka fia, hát nem ismer rám, hát annyira megváltoztam? — Elhiszöm, hogy te vagy. fiam, de mégse ismerők rád. Nem ilyen voltál, amikor elvittek ... Ugy történt a dolog, hogy Császár Gyula György már egy héttel ezelőtt megérkezett Budapestre, ahol megfigyelés alá vették és érkezéséről csak levélben értesíthette szüleit. Ugy volt, hogy csak az ünnep után jöhet haza Szegedre, de sikerült kétnapos kedvezményt kapnia és igy már mosf hazautazhatott. Tizenöt esztendő alatt fantasztikus kalandokon ment keresztül. Végigvándorolta sokezer magyar bajtársával a kegyellen lágereket, amikor pedig végigviharzott a forradalom Oroszországban, fölcsapott fehé irdistánnk. Keserves sors jutott az égő oros:; birodalomban az odatévedt és ottrekedt fehér magyaroknak. Üldözte őket cseh, lengyel, orosz. Császár György is eltagadta magyarságát. Orosz nevet vett föl és mint orosz állampolgár került sebesülten ujabb fogságba. De beárulták és hétévi kényszermunkára ítélték. Ebből keltőt ki is töltött és egy felvidéki, kassai magyar segítségével kiszabadult, de haza nem jöhetett. Állandóan irta a leveleket Szegedre, egyikmásik el is jutott közülük és ezekből tudták meg szülei, hogy életben van még és nem kell feladniuk a reményt, hogy egyszer mégis csak visszakerül. Most azután betoppant, betegen, fáradtan, elnyüve, megöregedve. Huszonhét esztendős legény volt, amikor elvesztette szabadságát Przemysl bástyái körül, ma negyvenkét éves.| Nem csoda, hogy édesanyja nem ismer rá. Nem ismeri meg a negyvenkét éves fáradt I vándorban hajdani nyalka, honvédját. Még akkor is hitellenkedve csóválja a fejét,! amikor fölvezeti a vendeget Hegedűs Antal árvaszéki elnökhöz, egykori szomszédjához, | aki azonnal ráismert a megkerült y>gyerekre<u — De azért csak ö azt — mondja csillogó szemmel Ilka néni —, mert hát ki lehelne más... Aztán olyan furcsát is érzek, ha rárl nézek, ha rágondolok... Megcirógatja anyásan, babusgatva tekint©-1 tével a fiát és küldi haza. — Eriggy fiam, pihend ki mngad, én nem hagyhatom ott a sátrat. Visszamegy az öregasszony a hatalmas ernyő alá, reszkető kézzel osztogatja, méregeti a gyümölcsöt, majd a legszebb almákat, a legédesebb szőlőfürtöket, a legnagyobb diókat újságpapírba csomagolva hazaküldi. — Én nem möhetők haza — mondja imádságos hangon —, máma van itt egy kis forgalom, délután már csendes lesz minden és holnap a nyakamon maradna a drára portéka. Holnap már nem lesz pénze senkinek... — Hál örül-e Ilka néni a fiának? — kérdez*1 getik lőle ismerősei. Az öregasszony csak néz csillogó, távolbalátó szemmel maga elé és csak annyit mond nagyon halkan, nagyon szelíden: — Édes jó Jézusom... — r — ő. 1 Retiküif pénztárcát adjon kedveseinek dékba ttjánSzegszárdyná! Kárász itcca 14. Iskola ucca 11. Kétszeres lesz öröme, ha megtudja, hogy vásárolts, mert min» den darab elsőrendű szép munka. | tehát feltétlenül nála mert újévre árait leszállította! f 18 havi részletre naph.».»»««. a viiágmárkás 8 YEN készülékeket alakítom át régi avult modern hálózati készülékre, ha a szükséges alkatrészeket nálam szerzi bs, VILLAMOS DEUTSCH ULBERT rádió és villamossági vállalata világítási háztartást szerelési anyagok óriási választékbon 1 695 Telefon: Kárász ucca 3. r» mm