Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

1929 december 25. DÉLMAGYAItORS^AG 15 Szúnyogok Irta: Babits Mihály A hegedős gyalog érkezett a várba, sántán, négy lópatkóval a kezében. A lova útközben fölfordult. de legalább a patkót megmentette. - — Bizom az urakban, hogy a négy patkóhoz lovat adnak, — mondta rátartian. György ur és vendégei majd kicsattantak nevettükben. — Ezer forintot is megkapni egy lóért. — szólt a várnagy, aki együtt ivott az urakk'aL — Ki látta, mai világban, lovat a diáknak? örüljön, ha enni jut és bor jut. — Ugyám, mert még fölfordulna ő is, mint a lova, — tódította egy pirosképü vitéz. — A víztől, amit az utakon vedel. - Pfujl a hegedősnek szinte visszajött a szájába az étel. Dögleletes víz volt az egész környéken. A szegény ember, kinek nem telt borra, hullt, mint ősszel a légy. Jajjaj, a szörnyű gyalogutak, mikor az ember izzadva ér egy büdöslő kúthoz s ugy dorombolnak fejében a szomjúság ördögei, mint a méhek a kaptárban I Messze ám vártól-várig a puszta földeken s csak a lovas ember birja ki ital nélkül. Kinek van több szüksége a lóra, mint az énekesnek, aki a hirt hordja szélivel az országon? — Elkésett kegyelmed, — csúfolta a várnagy, - így jár, aki sánta és lovatlan. Tennap is volt itt egy lantos, már minden hirt tudunk, — Nemcsak hírekkel és históriákkal udvarolhatok — felelt az énekes. — A diák mindenütt otthon van és minden szolgálatra ügyes.. Minden i'ruha illik rá, s minden religió övét Ha akarja, misét mond, Ha akarja, kaftánt hord, Ha akarja német, ha akarja magyar, ^ Ha akarja jó kapás, ^ Ha akarja katona, Ha akarja sántái, Ha akarja, ép lábon járA Minden nyelven jól tud. 1 György ur fölvonta kövér szemöldökét s egy pillanatra abbahagyta a cseresznyeevést, melynek gonosz nagyurak és sarcoló török elől. Az ország az uraké és a töröké; de a nádas a szegény emberé; s ez a rész volt a nagyobb, A hegedős rég tudta itt a járást, de a járás is más lett azóta. A hegedős utat vesztett. Jó tőrök csizmája szinte peremig gázolt a vízben s hiába iparkodott összeszedni emlékeit ebből az időből, mikor a kalauzi mesterséget űzte e tájon s egyurinőt kalauzolt át a láp között ismeretlen kalandokra. A nap már hajlóban volt s tudta, hogy annak irányában kell haladni. De előtte vizek terültek, mindig mélyebb posvány. — Előre, gólyaláb! — mondta a hegedős. Hoszszu falábakat hozott magával, amilyeneken a gyerekek langálnak játékból, eddig csak botozott velük, most fölhágott a keresztbeszögezett peckekre. Már gázolt, óvatosan, zsombéktól zsombékig, a faléccel tapogatózva maga alatt, a saras vízben és vizes sárban. S néha föltoronylott a bokrétás nád fölött, máskor újra lesüppedt csizmaperemig, sásbuzogányok csapkodták pofáit, bőrét metszve súrolta a kákalevél, bogarak felhőoszlopa szállt véle, a vastag iszap pörögött a tocsogó léc körül. — Micsoda zsibvásár, amit ezek a madarak csinálnak! — gondolta magában. Másra nem is lehetett gondolni a krugatások és hápogások süketítő orgiájában, mely észvesztő ritmusként lihegett körülötte. Már ugy érezte, mintha a hang ütemére himbálna az egész mocsár s lépései is aszerint vinnék és ejtenék, föl és le, föl és le. Mint óriás gém, gázolt a gémek közt. — Háp, háp! — zengett az ezerféle ruca, gólyák kelepeltek, bölömbika dobolt, bömbölés és brekegés koszorúja nyilt és csapott össze minden lépésnél előtte s utána s közben talpát fájóra nyomta a faláb pöcke, lába nedves volt belül a csizmában, keze megzsibbadt a szálkás, szögletes lécen és ami legrosszabb, a szúnyogok dagadtra ¡agyia * cseres^uyeevesi, rnciync* csipték már egész tesls égelt, fejének szerfelett nagy művésze volt. A jobb ajkaszélén nem volt máj, emberi formája s még csak véde. kezni se birt a kezével, mert oem ereszthette el tömködte be a friss gyümölcsöt s baloldalt potyogtak ki a magvak, egyfolytában és hihetetlen gyorsasággal. A diák sietett kihasználni a jelentős szünetet . ' — Csak lovat adjanak alámi kegyelmetek s küldhetnek akárhova. r , — Ahova én küldenélek, diák, oda csak gyalog juthatsz. De ha épségben jössz vissza s hirt hozol emberemtől a lápontulról: istállómból választ'hatsz ki lovat. Főlovat! de lásd, hogy megszolgáljad! Turbánt kapsz, s török csizmát, mert a legjobb paripánál ebben egypár jó csizmával többre mégy. A láp ott kezdődött mindjárt a vár mögött s a lápon tul a török tanyázott. György ur embere a basa diákja volt, magyar diák az is, aki tőrökké lett, ám szive vagy zsebe magyarokhoz húzott s üzeneteket küldözött György urnák. De most már rég nem érkezett üzenet, noha kósza hirek szálltak mindenfelől, hogy a pogány készít valamit. György ur izgatott volt, mint elveszett polip a sötét tengerben: egész léuyén volt valami polipszerü; tapogatókat akart kinyújtani, kereste az utat a hirek forrása felé. Az egyetlen ut a lápon át vitt. Ezt nem őrizte a tőrök s a hegedős jól ismerte a gázlókat és szigeteket, mint minden utat Kis-Magyarországban, melynek háromnegyede mocsár és láp vala. Posványok hazája! A magyar folyók, kényelmes nagyurak, kedvükre kalandoztak a síkságon, elágaztak vagy szétterpeszkedlek, majd uj medret vájtak, elhagyták a régi ágyukat, amely árván gőzölgött a napban, mint egy dög. Szigetek születtek és haltak napról-napra, sárszigetek. Térképet nem ismert ez a föld, mely puha volt és folylon alakuló. Malomgátak rekesztették el a patakokat, áradás dagasztotta, a medrek elvesztek a tengerben. A nép csikászolt és halászott, buja füvet kaszált,- vagy bujdosott a nádasokban, a faláb nyelét. Néha leült egy zsombékra, az összecsomósodott nádtorzsába, mely keresztülszúrt ülepe darócán; kiöntötte csizmájából a vizet, hőrpentett kulacsából s megpróbált pipára gyújtani a szúnyogok ellen, de már minden dohánya nedves volt. Különben is sietni kellett, mert a nap már lángba fogta a morotvákat, jött az est, és farkasok is bújhattak a nád közt. — Ámbár ezek a szúnyogok komiszabbak, mint akármi éhcsikasz, — mondta és közéjük csapott. Csak ugy hulltak jobbra-balra. A hegedős filozofált; — Az ember élete' is elég kétséges a mocsárban s mi még a szúnyogé! és mégis hencegnek. A szúnyogok csakugyan hencegtek, s az ülés anynyira kényelmetlen volt a szúrós torlón, hogy a hegedős újból útnak eredt, lábait, karjait nem is érezve már: beleborzongott a kérdés, hol fog estére megpihenni? — Valami szigetnek kell itt tenni valahol..; S hátha akadna ott egy jámbor halász, aki tüzet rakna, hogy a szúnyogokat félre csalogassa, s adna nyugvóhelynek valami száraz szűrt. Már látott is bizonyos tüzet csillámlani messze, de félt tőle, mert babonás volt és lidérc is lehet,.; Mégis arrafelé vette útját, s amint közelebb ért, muzsikát hallott és éneket, férfi- és asszonyhangokból vegyesen a láp hangversenyébe félig beleveszve, -síppal, dobbal, nádi hegedűvel«, mint az ősvítézek, akiket bűvös zene csalt a puszták mélyébe, ahol asszonyt találtak maguknak. De ez itt, ez a nádi zene, semmikép sem volt bűvös és tündéri: inkább valami rekedt sipogás, részeg cincogás, rozzant hangszerekből. S már ki lehetett venni a duhaj nótákat, vad ajkak borizével; trágár szavak röpködtek a sziget tüzének vörös füstjében, — Rabló pribékek tanyáznak ott, szemet némberekkel — vélte a hegedős. Egyelőre nem mert közelmenni; annál kevésbé, mert észrevették, s tisztán hallotta, hogy egy fojtott hang csuklódva kérdezi: — Micsóda nagy gólya gázol ott a tocsogóban? A lápjáró leszállt falábairól, s hogy ne figyeljek tovább, talpán bukdácsolt a sásbokrok között rejtőzve, a sziget zátonyos partjáig, kikémlelni a környüállást. Egy korhadt csónak hevert fölbo-. íulva a sárpadmalyban, a fáradt hegedős bekúszott az alá, félholtan rogyva a puha és rossz-szagu sárba, hogy láthatatlanul megleshessen mindent, ds hamar megbánta, mert szédítette a nedves rot-l hadás émelyítő szaga a szük fedél alatt, melyet majd fölemelt a betódult szúnyogok meghatszorozódott döngése, zün, zim! mindene dagadt volt már és,nem birta tovább. Kidugta fejét és fölbátorodott A zene elnémult, j a marconák kémlelődtek, neszekre figyeltek, mint riasztott nyulak. A tüzet lefojtották. A némberek meglapultak a parti bozótban, dobogva, lélek-1 telén. A férfiak végre mcgszégyelték magukat, nemi hallott más, mint vonitó állatok kórusa messzi«' 5 i ről, kutyák vagy farkasok. — Csak legalább egy korty borunk volna még — i kívánta az egyik marcona — a Krisztussát neki!1 — Az ember mind elbetegszik ettől a büdüs: víztől. — Nálam az orvosság — gondolta a lápjáró hegedős, s mint ama görög Ulysses hajdanán, ugy; ment a Nausikaa királylány szinéig, egy letört galyat tartva maga elé, hogy szemérmét eltakarja: | akként tartá ő maga előtt öblös csutoráját, amint1 wMMMiMMmitmmiMttMNMMMnMMMMM I Szilveszter éjszakája a Kassban | ? A kávéházban: 2 ^HYflRi RUDY budapesti hires prímás zeitekara muzsikál. ^ Szilveszteri mókák és meglepetések. *<%» $ Szilveszteri menti § P szeméfyenkiRt. 5 Borleves Balatoni fogas kocsonyázva Tartár mártás Malac pecsenye pezsgős káposztával vagy pulykasült befőttel , j- Farsangi fánk vagy Parfait. 5 Az étteremben: | £ # Fényes kabaré 10 és féS órai kezdettel. ^ ^ HelépöáiJ nincs. -T Normális árak. Szilveszteri menü és a változatos étlap. Zene! Tánc! Tánc! Tánc! Zene! z A Barrban: J 5 *Kéf előadás 10 és 12 órai kezdettel. £ ^^ Az uj januári műsor néhány Fzáma már fellép! ^ •o. Táróra reggel 6 órakor i Hangulat! Zene! Tánc!