Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-24 / 293. szám

SZEGED. •rzerhc9z«S9éa: Somogyi ucca 22.1. tr.m, Teletrn 13- -»3.-Kla«íöWvntol. ftaioteuKSnrirtaz es legylrodo Arodl ucca S. Teleton- 30« - Nyomda • LHw LIpól ucca 19. Teleion 1« "»4. Tftvlraíl és leTélcIm: Dílmonyaroiízég «»eged. Kedd, 1929 december 24 Ara 16 fillér V. évfolyam,, 2t®5. szám ELŐFIZETÉS; Havonta helyben 3-2(1 vidéken é* Budapesten3-en, nUimidHn ö-40 pengő. - egye» szftm Ara hétkSc« nap 1«. vatar. és Ünnepnap »111. Hlrdetéieh fel-vétele tarifa szerint. Meoje« lenfk "élt» hivélelével napinla reggel Tanulmányúira magyar! ^ Tanulmány útra, magyar!« — kiáltotta közbe a héten Friedrich István valami parlamenti orácicba, amelyben a szónok azt bizonyítgatta, amit úgyis mindenki tud: hogy a kormányt mindig a legnemesebb intenciók vezetik. Ilyen messziről nem tudhatjuk, kire célzott az a rossz nyelvű Friedrich, de nemzetünk atyái valószínűleg tudták, mert a közbeszólást zajos derültség követte. Mi nem követhetjük a parlamentet a zajos derültség utjain, hanem komoly eltűnődésbe esünk, hogy ki is lehetett az első magyar, aki külföldi tanulmányutat tett és ezzel úttörőjévé vált mindazon kései magyaroknak, akik közköltségen tanulmányozzák a külföldet és derítik fényre a hazát? Talán az a Küsid ősünk, akiről Anonymus jegyezte föl, hogy a hét •vezér megbízásából agrogeológiai kirándulást tett Szvatopluk országába és jónak találta annak földjét, füvét és vizét? Nem, ez nem jó, mert Küsid ősünk ugyan állami kiküldetést kapott, de hasznos munkát végzett és be is számolt róla. Vagy a dicsőséges Julián barát, aki elsőnek kereste az őshazát és utolsónak találta meg, hogy mingvárt el is temetkezzék valamelyik kurgánja alá? Nem, ő se az, aki példaképe lehetne a mai tanulmányutas magyaroknak. ő csak a szegény magyar tudós korai típusa, aki gyalogszerrel jár, rnagasütőtte hamupogácsát rak a tarisznyába és nem vár szobrot a hazájától, ha valahol összeroskad és bezuhan a feledés tüskebokrai közé. Ahogy mi ismerjük a hazai históriát, Zsigmond, a király, a császár az, akiről meg lehetne mintázni a mai tanulmányutas szitytyák szobrát. Mert őt tett elsőnek olyan tanulmányutakat a külföldön, amiket az ország fizetett s amiknek az ország soha se látta hasznát. Félreértés ne legyen belőle: semmi bajunk flekünk néhai Zsigmond királyunkkal, se azokkal, akik a példáját rendszerré építették. Hiszen Husz Jánost is ő égettette meg s még mindig jobb, ha a külföldi kószálásokban utánozzuk, mintha a máglyarakást tanultuk volna el tőle. (Ámbár, hiszen némi bizonyságát adtuk már annak, hogy ebben nem szorultunk mink mesterre.) Különben se lehet kétségbevonni a tanulmányutak hasznát — elméletben. A szem élesedik, a látókör szélesedik velük s nincs a kulturának az az ága, amelyikben ránk ne férne a tanulás. Itt is meglát, amott is észrevesz valamit az ember, hazahozza, elülteti nálunk, beszemezi, beoltja, a magyar kertnek azokba a parcelláiba, amik őreá vannak bízva s ezzel bőségesen megtérül az a pár ezer pengő, amibe az államnak belekerüli a tanulmányut. Ugyan nemcsak az állam pénzéről van szó, hanem törekvő és áldozatkész városainkéról is. Nemcsak a minisztériumokban hallja az ember, ha magasabb állású urakat keres, hogy azok most külföldi tanulmányulon vannak, télen és nyáron, ősszel és tavasszal, hanem a vidéki lapokban is gyakoriak az ilyen személyi hirek. Az egyik város szeretne téglagyárat csinálni s kiküldi az egyik fogalmazót, aki véletlenül a polgármester fia, az angol téglagyárak tanulmányozására, amelyekbe Ootendén keresztül vezet az ut és Párison át hoz vissza. Egy másik város Hollandiában tanulmányoztalja a szegényügyet egy másik fiatal úrral, aki az ottani főjegyzőnek az unokaöccse s olvastunk már olyan személyi hirt is, hogy egy dunántuli város a zenei kultusz fejlesztésére városi zenekart akar szerkeszteni s megfelelő tanulmányok végzésére a város mérnökét küldte ki Olaszországba. Ezen semmivel sincs több csodálkozni való, mint azon, hogy az állam olykor jogászokat küld ki a svéd kohászat tanulmányozására, amihlhogy tudunk a közel múltból esetet arra is, hogy államtudományi diploma és minden idegen nyelv ismeretének hiánya képesiiett a b?lga csipkeverés titkaiba való behatolásra. Ha valamin csodálkozik az ember, az legföljebb az, hogy a borneói napfogyatkozás tanulmányozására nem küldött ki az állam egy tudományos expedíciót, amelynek tagjai szakképzett főforgalmiadó-ellenőrök lettek volna. Ennek annyiból lett volna is értelme, hogy ezek bizonyosan rajtakapták volna a holdat a forgáson s ez a tanulmányut véglegesen bizonyította volna,, hogy a hold forgása fogyasztja a napot 5 Lehet, hogy a többi tanulmányútnak is van ) haszna és értelme, de látni nem látjuk, sehol, semmiben. A régi világban, ha valakit kiküldtek tanulmányútra, az itthon beszámolt róla, nemcsak a gazdájának, az államnak, vagy a városnak, hanem a nyilvánosságnak is. Szerencsére ma ezt nem lehet kívánni, drága a papir és a nyomda s a nyilvánosság érdeklődése is sokféleképp le van foglalva. De hol van a tanulmányutak tettekben megmutatkozó eredménye? Ha egy divat&zalonos, vagy egy lakatosmester el megy külföldi tanulmányútra, az már látja a költekezése hasznát a jövő szezonban. De a közpénzen tett tanulmányutak hasznát soha se látja az az adófizető polgár, aki a költségeket viseli. Az adófizető polgárnak csak az az öröme van meg, hogy olvassa a kiküldetéseket és büszke lehet a nagy sürgés-forgásra. Aztán igen, még annak is örülhet, mikor hazatérnek az állam és a városok Julián barátjai, hála Istennek, jó erőben, kipihenten, inkább egy jól sikerült üdülés, mint egy fáradságos tanulmányut nyomaival. így is jó, ez is haszon, ebbe is bele lehet nyugodni. Csakhogy akkor ne kortesszolgálatok jutalmául, ne protekciók eredménye gyanánt s ne az ötödik fizetési osztálytól kezdve nyaraltassák külföldön a köz igavonóit. Akkop ne csak az olvashatatlan aláirásu méltóságos urakkal tanulmányoztassák a svéd kohászatot és a bretagnei horgászatot, hanem a tizedik fizetési osztály tekintetes uraival és tisztelt rímeivel is, akik kénytelenek olvasható betűket irni, mert a kenyerük függ tőle. Nekik horpadtabb a mellkasuk, fütyülősebb a tüdejük, jobban rá vannak szorulva havasok: gyantaszagu szelére és tenger hullámainak ringatására s talán a tisztelt cimü irnok tanulmányt is többet hozna haza a tanulmányútról, mint a méltóságos főnök ur. Moldenhauer az uf német pénzügyminiszter Hindenburg szociáldemokrata gazdasági minisztert nevezel! kl (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Hindenburg köztársasági elnök a lemondott Hilferding helyett Moldenhauer gazdasági minisztert nevezte ki pénzügyminiszternek. Moldenhauer utóda a szo ciáldemokrata Schmidt Róbert lett, aki néhány évvel ezelőtt már volt gazdasági miniszter. Borzalmas J&ajóUaíassziróta a Egy személyszállító gőzös 300 utasából csak kettőt tudtak kimenteni (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Hongkongból jelentik: A délkinai partvidéken hétfőn reggel borzalmas hajószerencsétlenség történt. A Li-Csong kinai személyszállító gőzös óriási viharba került és elsülyedt. A hajó 300 utasa közül eddig csak kettőt tudtak megmenteni. Attól tartanak, hogy a többi utas a tengerbe veszett. Közelebbi részletek még hiányoznak. Öriszetbe vették Macsek volt tfrorvát képviselőt Azzal gyanúsítják, §ogg pénzzel támogatta a terrorista szervezeteket (Budapesti tudósítónk telefonjderdése.) Belgrádból jelentik: Hivatalos helyen csak a legnagyobb tartózkodással nyilatkoznak Macseknek, a parasztpárt vezérének letartcz'.atásáról. Macsek őrizetbevétele csak ideiglenes jellegű, mert bűnössége még nem nyert beigazolást. Vannak ugyan alapos gyanuokok, amelyekből Macsek bűnösségére következtetnek, pozitív bizonyítékok azonban nem állanak a hatóságok rendelkezésére. Kétségtelen tény csak annyi, hogy Macsek a vele együtt " i letartóztatott Jellasich professzorral, a volt I í Radics-oárti képviselővel, közösen hatezer I dinárt bocsájtott a Radics-párt ifjúsági szervezetének rendelkezésére. Ez a szervezet vette tervbe a terrorista merényleteket és ennek a szervezetnek a helyiségében találták meg és foglalták le a bombákat. Hogy a Macsek-féle hatezer dinár tényleg a bűncselekmények céljait szolgálta-e, vagy sem, azt a további nyomozásnak kell kideríteni. Ugy hirlik, hogy az egyik lefoglalt bomba, amelyeket egy fehérnemüskosárban találtak, két és félkilogram ekrazilot tartalmazóit, tehát olyan mennyiséget, amelynek felrobbanása borzalmas hatással járt volna. Ezt a