Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-22 / 292. szám

9ZBGED. SzerkesztOtéq: Somogyi nfca 22. I. cm Telefon - 13-33. ^ Klodótüvntnl, hOlcaílnkönyvfAr «s Jegyiroda Aradi (icca 8. Telefon ? 308 - Nyomda J.ttw Upm occn 19. Telefon 10-3-4. TAvirati és levélcím: Délmnqy»rn«íA«i »ze<ted. Vasárnap, 1929 december 22 Ara 24 fillér V. évfolyam, 284. szám ijmiMMi' H—— ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-2© vidéken és Budopeslen3-60. KUlfBldtSm ö-40 pengő. -- {¿gyes acom Ara héikOb non lö, vasár- és Unnepiian 14 illl. Hlr«­detések felvétele tarfia scerlnt Megje» len'k Kivételével nannnta reggel Fogalomtisztázás! kérünk Igen, a liberalizmus és konzervativizmus fo­galmának a tisztázását, amire már rég szükség lett volna. Vegre is egy szó nem él önmagában való életet, hanem attól függ a jelentése, mit tulajdonítunk neki fogalmilag. Ha a kormány hatalmi eszközökkel megváltoztathatott törvé­nyeket, amelyekről sokáig azt hittük, hogy érc­nél maradandóbbak és ha megváltoztathatta egy egész ország aprajának-nagyjának élet­stílusát, miért ne adhatna ki a hatalmi jog ne­vében uj fogalomszótárt? Az végre lehetsé­gessé tenné, hogy ha lelkileg nem is, de leg­alább értelmileg megértsük egymást Ml megtanultuk a közgazdasági könyvekből és a szociológiai esszéisták definícióiból: mit kell érteni liberalizmus alatt és mit jelent a konzervativizmus. Vannak kikristályosodott gya­korlati példák is, amelyek megmutatják, hogy ez a két társadalomszemlélet miképpen érvé­nyesül az állam kormányzásának módszerében. Gladstone és Disraeli kormányzati irányelvei közt például megmutatkoztak a döntő különb­ségek és ellentétek. De liberalizmus és konzer­vativizmus nem azért vivott egymással a nyu­gaton egy évszázadon át késhegyig menő har­cot, nem azért Íródtak harcos apológiák és vitairatok könyvtárszámra, hogy ezt a két prin­cípiumot egy kalap alá lehessen foglalni, - felté­ve hogy a két szó fogalmi jelentésének egyáltalán tulajdonítanak valami fontosságot azok, akik a kalapjukban rázogatják őket. Természetesen más az, ha a kormány elrendeli, hogy ezen­túl a liberalizmus és konzervativizmus alatt azt kell érteni, amit ő ért. Ez esetben tessék a hivatalos lap legközelebbi számában meg­felelő törtszámok alatt kiadni egy B. M., vagy M. E. rendeletet, amely ezeket a szavakat a célnak megfelelő uj tartalommal látja el. Ezt a hivatalos fogalomtisztázást, amire már 1-ég szükség lett volna, ez a parlamenti hét teszi különösen sürgőssé. Igaz, hogy nem ilyen elméleti kérdések forognak szőnyerin, hanem a fővárosi autonómia örve alatt olyan csipp­csupp kis gyakorlati ügyek, mint a kormány­lapok hivatalos szubvenciója, meg a kormány telekvásárlásai, meg egyéb titárü tettek. De közben állandó jégeső módjára kopogott a sző­nyegen a két szó, a liberalizmus, meg a kon­zervativizmus, ámbár valószínű, hogy a titáni ügyekhez egyiknek sincs semmi köze. És vala­hány kormánypárti szónoknak volt bátorsága szót emelni — nem sokan voltak, a többség mostanában vagy kínosan tombol, vagy még kínosabban hallgat —, az mind tiltakozott az ellen, hogy a kormány' cselekedetei a legtá­volabbról is határosak volnának a reakcióval. Ez visszhangja a kormánytagok parlamenti és parlamenten kivüli nyilatkozatainak, amelyek­nek mindig az a lényege, hogy a kormány soha se reakciós, csak hol liberális, hol konzer­vatív, ahogy ezt a szükség megköveteli, Ez az a fogalomzavar, amely végre tisztá­zásra szorul. Ha a kormány és pártja azt akar­ja ezzel mondani, hogy a mai rezsim bizonyos külpolitikai fordulatok esetén hol a konzer­vativizmus, hol a liberalizmus látszatát akarja kelteni, akkor a tények megállapításában egyet­értünk, A kormány csakugyan kísérletezett már a kirakat-liberalizmussal is, amikor szüksége volt rá, de a gyakorlatban még csak a konzer­vativizmus irányában sem tett soha egyetlen komoly lépést sem. Ahogy ma, MacDonald ide­jében nem liberális a kormány, ugy nem volt konzervatív a Baldwin idejében, — hiszen az angol konzervativizmussal ma is megelégedné­nek a legradikálisabb magyar polgári elemek is, mint — maximummal. De hol van ott akár liberalizmus, akár konzervativizmus, ahol ál­landó kivételek kötik meg és teszik bizonyta­lanná a gazdasági életet? Ahol nincsenek egy­ségesen kialakult usanceok még a szabadság korlátozása terén sem, ahol többnyire ötlet­szerűen, ad hoe intézkedésekkel zavarják meg az eleven élet menetét, amelynek pedig elemi szüksége van egy rendszerre, jóra, vagy rossz­ra, de egy kialakult rendszerre, amelyhez iga­zodhatik? Nincs itt se liberalizmus, se konzervatívtz­mu\ csak játék, sajnos, nem csupán a fogal­makkal, hanem az ország szabadságjogaival is. Ez lehet kitűnően bevált eszköze egv többségnek, de egy ország nem alkal­mazkodhatik állandóan ahhoz, hogy a többségi pártot pillanatnyilag milyen I "módszer alkalmazására kényszeri ik ha­i talmi érdekei. Emlékezzünk rá, mikor egy év­] vei ezelőtt azt hallottuk a kormányelnök szá­1 jából, hogy szükség van egy vezetöakaratra, amely az országot történelmi hivatottságánál fogva szuverénül irányítja. Az ország akkor berendezkedett arra, hogy a parlamentarizmus­sal leplezett diktatúra most már készül levetni fátylait. Néhány héttel később azonban jött a debreceni beszéd a szabadságjogok helyreáll!» tásáról s a közvélemény, ha nem gyógyult volna ki már régen a hiszékenység naivitásá­ból, liberális illúziókban ringathatta volna ma« gát. De akármit jelent ki a »vezetőakarat«, az élet, a gyakorlat jottányit se változik ezek­től a célkitűzésektől. S a fogalmak mesterséges; zavarosából halássza a reakció a maga kövér halalt. Klebelsberg »konzervativizmusáénak és Dési Géza »liberalizmusá«-nak zavarosából a numerus clausust. Bud János »konzervativiz­musáénak és Wekerle Sándor »liberalizmusán« nak habjaiból a legreakciósabb adórendszer; cápáját. Mi szükség volna ezt a felsorolást ol­dalakon keresztül folytatni? Ennyi is elég ao-; nak az indokolására, mért sürgetjük a két nem­zetközi kifejezés magyar értelmezésének tisz­tázását. Ámbár tán nincs is rá szükség. A politikai' utílitarizmusnak van egy kialakult kormány­zati formája: a fascumus. Maga Mussolini ma­gyarázta meg, hogy a fascizmus nem merevül magát elvekhez, hanem mindig a felmerülő ' szükséghez képest cselekszik. Nem lenne egy­szerűbb nálunk Is a két zavaros fogalom he­lyett egy egészen világos fogalommal ope­rálni? Megdöbbentő merényletet kéizitettek elő a ploeiti-l gyorsvonat ellen SzéífQrészelíé't a síneket, hoqy kirabolhassák az utasokai — Egy soronlilvüll tehervonat kisiklása hlnsltoíta meg a merényletet '(.Budapesti íudósitónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Szerencsés véletlen men­tette meg az elmúlt éjszaka a kisenevi gyors­vonatot. A Ploesti—kisenevi vonalon, Brasi állomás közelében, ismeretlen tettesek me­rényletet kíséreltek meg a gyorsvonat ellent hogy a katasztrófa bekövetkezése után kira- j boiják az utasokat. Szétfürészelték a síneket, ' de a merénylet még sem sikerült, mert Ploes- | tiből egy menetrenden kivüli tehervonat ha­ladt át az elfűrészelt síneken, amely kisiklott. A mozdony és tizenöt teherkocsi összetörött. Emberéletben nem esett kár, az anyagi kár azonban negyvenmillió lei. A tehervonat után jövő gyorsvonatot ideje­korán értesítették és igy a merénylet nem si­került. A rendőrség megállapította, hogy szer­vezett rablóbanda követte el a merényletet. MeijMslíoíí a német péimigymlnlMíer Hlifertiing nem várta meg a bizalmatlansági Indítvány tárgyalását, hanem önként lemondott (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Hilferdíng pénzügyminisz­ter megbukott. A pénzügyminiszter ellen a kommunisták és a német nemzetiek bizalmat­lansági indítványt nyújtották be, amelyet a birodalmi gyűlés éjszakai ülésen tárgyal. A miniszter azonban nem várta be a parlament döntését, hanem még a délután folyamán be­nyújtotta lemondását, amit Hindenburg elfo­gadott. Nem tartják kizártnak, hogy lemond, az egész német kormány is. Tekintettel a hágai II. konferencia közel­ségére, elöreláthatólay nem neveznek ki uj pénzügyminisztert, hanem Hindenburg elnök Curtius külügyminisztert fogja megbízni a pénzügyek ideiglenes vezetésével. Vasárnap dönt Németország a Youssg-egyezmény elfogadásáról vagy elvetéséről Berlin, december 21. Vasárnap, szavaz a ' német birodalom | a Young-egyezmény elfogadása vagy elvetése ügyében. r

Next

/
Thumbnails
Contents