Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-19 / 289. szám

SZEGED. SxerliCMfflíéq : Somogyi ucea 22. JL era. Telefon: 13-33.^Klodóhlvnlal SOlcsdnkSnyvtai (eqyirodo • Aradi ucea S. Tefe von • 30ö ^ Nyomda • f.Hw Upót ucea 1». Telelőn 16-34. TAvIrotl és levélcím: DÊImagyarortsdg Eleged. \ Csütörtök, 1929 december 19 Ara 16 fillér V. évfolyam, 281. szám ima« ELŐFIZETÉS- HoTonln helyben í-20 vidéken és Budapesten 1-61), lUKöldün 6-40 pengS. - Eqyet szAm Ara hétkSs« no» 16, vasár- és Unnepnan í4 illl. Hirdetései« felvétele tarifa scerlnl. Megjelenik »élfft Elvitelével nanmta reggel A város személy! kiadása: nap! tízezer pengő A polgármester azzal az indokolással tér ki a tisztviselők számára karácsonyi segélyt sürgető indítvány teljesítése elől, hogy a város havonkint egyszáznyelcvanezer pengőt fizet tisztviselőinek és alkalmazottainak s ha ehez az összeghez hozzászámítják a városra háramló nyugdijterheket is, megállapítható, hogy a város havonként háromszázezer penoőt kőit személyzeti kiadásra. Ekként háromszázezer pengőjébe kerülne a városnak, ha egyhavi fizetésüket kiutalná karácsonyi segély cimén a szolgálatban lévő és nyugdíjas alkalmazottainak. A város közönsége havonként háromszázezer pengői fizet személyzeti kiadásra, csak a rendszeresített tisztviselői és alkalmazottai fizetésére, mert ebben a háromszázezer pengőben nincsenek bele foglalva a nem rendszeresített állásban lévő, az egyes üzemeknél időlegesen alkalmazottaknak, a városi színház tagjainak slb. fizetése. Ez a háromszázezer pengő a közigazgatás végzésével járó személyi kiadás. A város polgárságának havonként háromszázezer pengőjébe kerül a városi adminisztráció, minden egyes napon tehát a város bevételeiből, a városi gazdálkodás eredményéből, a várost illető kczadókból tízezer pengőt keli áldozni a közigazgatás személyi kiadásainak fedezésére. Bármily nagy elismeréssel s bármily őszinte méltánylással tekintünk is a városi közigazgatás feladatait végző tisztviselők munkásságára: napi tízezer pengő elbírhatatlan nagy kiadás ezért a munkáért. Senki sem tagadhatja, hogy a közigazgatás apparátusa túldimenzionált. Ez a túlméretezés a háború idején kezdődött. A közigazgatás szinte hétrői-hétre különböző uj munkakör betöltését volt kénytelen vállalni s minden uj munkakör, minden uj teendő a tisztviselőknek és alkalmazottak egy-egy csoportját ragasztotta oda a városi adminisztrációhoz. Előbb a föladatok számára kerestek tisztviselőket, később a tisztviselők számára kerestek föladatokat. Bármilyen ideiglenes munkakört töltött is be valaki s bármilyen átmeneti volt is alkalmazása a városnál, azt, aki pár évet a legideiglenesebb alkalmazásban töltötte is el a város szolgálatában, »nem volt szivei senkinek elküldeni. A háború befejezése után a túlméretezésnek ez a szisztémája szinte félelmetes módon bontakozott ki. Igen természelcs, hogy a hadviseltség önálló és feltétlenül méltánylandó jogcímet jelentett s a város a háború s összeomlás után gondoskodni akart azoknak exiztenciájáról is, akiknek a háború előtt bármilyen összeköttetésük is volt a várossal. Senkit el nem bocsátani s a lehetőség szerint mindenkit alkalmazni, ez volt a jelszó azokban az égszakadásos időkben. Amikor azután a háború s a háború utáni átmenet különleges feladatai megszűntek, a városnak nagyon sok olyan tisztviselője volt, akiket foglalkoztatni nem lehetett. Ahogy addig folyt a hajsza tisztviselői állások után, ?PP ugy folytatódott ezulán is a hajsza uj munkakörök és feladatok után. Jogcímei kellett találniok a hatáskörüket veszlett alkalmazottaknak arra* hogy tovább is városi szolgálatban maradhassanak. Jól tudjuk, hogy a mai közigazgatás a háború előtti közigazgatás ügyforgalmával alig hasonlítható össze s iól tudjuk azt is, hogy a tisztviselők száma sem növekedett jobban, mint az aktáknak száma. Az igazság azonban az, hogy a tisztviselők számának emelkedése az akták számának emelkedésénél lényegesen közreható tényező volt mindig. Az országszerte megtartott tisztujitások polgármesteri és alispáni beszédei közölt alig volt egy is, amelyik ne hangoztatta volna azt az agyoncsépelt, de soha nem teljesített követelést. hogy ne a közönség legyen a tisztviselőkért, hanem a tisztviselők legyenek a közönségért. Ezt a posztulálumot mi ugy formuláznánk meg: Ne az akták legyenek a tisztviselők kedvéért, hanem a tisztviselők legyenek az akták elintézéséért. A mai közigazgatás egy aktaiultermelő nagyüzem. Kedvünk volna bármelyik úgynevezett hivatalossal kémpróbát tartani a városi irattárban s kiem-lni bármelyik vastagabb ügycsomót annak demonstrálására, hogy száz aktából legalább nyolcvan akta közbenső intézkedés s nincs száz alc'ában hnsz érdemleges elintézés. Menynyi rengeteg anyag, idő, energia és pénz pocsékolódik el az adminisztrációnak mai rendszerében. A város polgárságának napi tízezer, pengőjébe kerül ennek az adminisztrációnak személyi kiadása. Ha megvalósítható volna, ez lenne a legjobb üzlet: napi ötezer pengőért vállalni a szegedi közigazgatás munkáját. A' város népe megtakarítaná a személyi kiadások felét s a város közigazgatása nem lenne roszszabb a mainál. Napi tízezer pengő személyi kiadásokra, — ezt a tehertételt a mai gazdasági viszonyok kőzött, a megsulyosodott életfeltételek kőzött nem birja, nem bírhatja a város polgársága. Gyökeres reformra, radikális átalakulásra van szükség, hogy ebből a napi tízezer pengőből a dolgozó és érdemleges munkát végző tisztviselők és alkalmazottak minden sérelme nélkül jusson valami a városi fejlődés céljaira is. A város polgársága már csak nagyon rövid ideig tud mindennap tízezer pengőről gondoskodni a városi közigazgatás személyi kiadásainak fedezésére, Sfirbny súlyos támadást Intézett Benes ellen A voit miniszter sikkasztónak nevezte Benest (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Prágából jelentik: Strbny, volt miniszter, a kormányprogram vitájában feltűnően éles támadást intézett Benes külügyminiszter ellen. Strbny részletesen ismertette Benes külügyminiszter és egy légionárius ezredes intim barátságát. — Egy közönséges sikkasztó — mondotta Strbny —, aki a forradalmak idején másfélmilliárdot tartott meg magának, amelyen a légionáriusoknak fegyvert kellett volna vásárolni Amerikában. Ennek az ezredesnek neve Úrban Vladimír és jelenleg a cseh kormányt képviseli Kairóban. Benes nyomban válaszolt Strbny vádjaira és kijelentette, hogy, azok elejétől végig hazugságok. Pusztító hóviharok Olaszországban (Budapesti tudósítónk telefcnjelenlése Rómából jelentik: A toscániai Alpokban tegnap este óta heves hóviharok dűhöngeuek. Az Arno völgyében a vihar több gyártelep tetőzetét lelépte. Táviróoszlopokat százával döntött le, úgyhogy az országutakon és töbh vasútvonalon a forgalom megakadt. A Róma melletti Albanói hegyekben is havazik. Györki Imre a belügyminiszter azonnali lemondását követelte a Ház izgalmas ülésén Tomboló vih&roH a Tfíén-ttgy körfii - Scitovszky kijelentette, hogy a lelkiismerete tiszta és titán! erővel állíja a harcot Rassay nagy beszéde a ¡(¿városi favaslaí ellen Budapest, december 18. A képviselőház mai ülése a fővárosi törvényjavaslat fo.ytalólagos tárgyalásával kezdődött. Kéthly Anna szólalt fel először. A törvényjavaslat egyetlen cétja az autonómia kijátszása és megnyirbálása. A tiszteletdijak rendszere ellen beszélt. Jánossy GSbor után Rassay Karoly szólalt fel: Vonják vissza a törvényjavaslatot, állítsák helyre a törvényes állapotol, tartsák incg az 1824. évi törvény alapján a törvényhatósági vá'asztásl és ha van a belügyminiszter urnák boldogi'-6 javaslata, azt késziíse ¿1 a későbbi időkben ő va^y az utódja. Ha ezt nem hajlandó, nekünk kötelességünk es elten a javaslat ellen utolsó lehelletig védekezni. — Ez a javaslat megscmmlsitt a fó'vároS autónómiáját, gúzsba költ, megsemmisíti a polgárságot. Azok után. amiket a miniszterelnök a pártértekezleten mondott, nyilvánvaló, hogy egyeucsen ráléplünk a ceíitraüszükus kormányzat útjára. Tisztelt miniszter ur, amit ön csinál, ai nem au'o.iómta, legfeljebb vásári automa'a. Ugyanolyan dolog ez, mintha valaki hamisított részvényekkel ragadja magához egy részvénytársaságban a vezetést. Élénk helyeslés a baloldalon. Rassay csodálkozik, hogy Gáspárdyt állították be a kormánypárt hivatalos szónokának. Miért nem állították be Bárczy Istvánt?