Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

SZEGED. S®eibesif6»éo: Somogyi utca 22. L em. Teletpn • l3-33.^KIodrthlvnlol, MIcíffnköijyvíAr és tegylroda - Aradi UCCB S. Teletoii; 306. - Nyomda • LBw Ltpót ucca tÖ. lelclm 10-34. TA-vIroil 4» levélcím: DélmagyaronsAg Sseged. Vasárnap, 1929 december I Ara 24 ISllér ,1 V. évfolyam, ssáioa Mindem mmdegy »,, Polgártárs, emlékszik ön még a nagy magyar államférfira, Tomcsányi Vilmos Pálra, aki a kurzus hajnalán őrizte az ország pecsétjét és törvényeket szabott az ön bőrére? <3 volt a botbüntetés igazságügyminisztere s bár ezzel jogtörténeti halhatatlanságot szerzett nevének, a hálátlan kor mégis elejtette őt, szerencsére puhára, hogy csontja ne törjön. Szerencsére, mert ha esetleg mint miniszter nem jól szuperált is, most, egyszerű képviselői minőségében nagy szolgálatot tett a kormánynak és az országnak. Megállapította, hogy az ön gazdasági helyzete, polgártárs, hirül se olyan rossz, amilyennek gondolni s olykor mondani is méltóztatik. Rágalom, hujy itt gazdasági válság van, ilyent csak a rossz hazafiak állítanak, de a jó hazafi ebből nem hisz el egy- szót se. Ezt mondta a volt igazságügyminiszter s ez olyan igazság volt, hogy a kormány egyszeri'« megnyugodott tőle s örömében elnapolta a Házat. Remélhetőleg az ország is megnyugodott, mikor ilyen illetékes helyről hallotta, hogy neki semmi baja sincs s rájött arra, hogy ha T. V. P. ki nem nyitja a szemét, rut misztifikációnak esett volna áldozatul. Nem igaz, hogy itt nincs pénzük az embereknek. Nem igaz, hogy itt mértéktelen nyomorúság van. Nem igaz, hogy itt megállt a vérkeringése iparnak, kereskedelemnek, gazdasági életnek. Nem igaz, hogy itt öngyilkosságba kergeti az embereket a kétségbeesés és a reménytelenség. Ez mind csak szemfényvesztés, annak a pár elvetemedett liberális mohikánnak a trükkje, aki nem ajánlotta még fel a skalpját a kurzusnak, megfelelő meleg Daróka ellenében Ezek után feltesszük, hogy polgártárs is jó hazafi s ha adott esetben nem is egészen ingadozás nélkül jut elhatározásra, hogy melyik oldalra adja a voksát célszerűségi tekintetből, arra mégis csak le meri tenni az esküt, hogy az országnak is jól megy és önnek is jól megy. S föltesszük azt is, hogy mielőtt ön elhatározná magát az ország koporsóíorgalmának önzetlen föllendítésére, persze világért «m gazdasági okból, hanem szerelmi bánatból, vagy a budhista hittéri'.ők tévtanai következtében, — föltesszük, hogy addig is van önnek tizenöt fillérje, vagy legalább tíz fillérje reggeli, vagy legalább esti lapot venni. S ha ön jó idegzetű, fegyelmezett ember, amit a jelen viszonyok közt igazán el lehet öntől várni, akkor bizonyosan a lapok politikai híreivel is delektálni szokta magát. Talán még azt is méltóztatott olvasni, hogy Friedrich István mivel fenyegette meg a hatalmasokat a volt per: étőr közmegnyugvást keltő nyilatkozata után. Azt mondta, hogy ilyen körülmények közt az ellenzéknek megfontolás tárgyává kell tenni, nem jobb volna-e kivonulni a parlamentből és magára hagyni a többséget a felelősséggel együtt. Mert ugy látszik, itt már minden mindegy s mért vállaljon felelősséget az elkerülhetetlen katasztrófáért az is, aki hasztalan kisérelle meg az elébeállást? A passzivitás legalább a felelősség alól mentesít, mondta Friedrich István s azt szeretnénk megtudni, mit szól ön ebez, polgártárs? Hiszen lehet, hogy önnek, tisztelt polgártárs, nem olyan komoly politikus Friedrich István, mint Bethlen István, vagy Bud János, vagy Wekeríe Sándor. De ha miniszter ^olna, al.' i csak olyan komoly politikusnak tartaná mint az élő keavelmeseket, mert ön, polgártárs, avégre van a földön, hogy mindig azokat ismerje el komoly politikusoknak, akik fölül vannak. Friedrich István ugyan, akit ön szintén tekintett valaha a haza hajnalcsillagának, most nincs fölül, de azért nem lehet letagadni, hogy szokott okosan is beszélni, mióta tanult a maga kárán. Teleszky János is ilyen, ő is a zenitről került a különben elég elviselhető nadirra és ő is azt jelentette ki pár héttel ezelőtt, hogy ma már az ő álláspontja is a minden mindegy. Ö csak azt tudná megmondani, hogy mit kellett volna másképp csinálni az utolsó tíz év alatt, de hogy most csináljon valamit, arra nem kapható. Itt ugy el van rontva minden, hogy bolond volna, aki felelősség mellett vállalni merné a rendcsinálást. Ugyanabban az időben tett ilyen nyilatkozatot Daruváry Gáza is, aki szintén a kurzus kegyelmes urából lett a »minden mindegy* passzív embere. S a volt kegyelmesek, ugy látszik, iskolát csinálnak. Ma már a főváros közgyűlési ellenzéke kebelében is fölvetődött a gondolat: Nem volna-e okosabb felreállní ? És ez a hangulat valószínűleg gyorsan terjedni fog az egész ELŐFIZETÉS: Hovanto helybea 3-2Í» Vidéken és Budapesten 3-eo, KUlföldün 6-4U pengd. ^ í qyes szám ára hétktfz« lop Ifi, vatAr- és Ünnepnap 44 H!t. Hír» delÉsek fel-vétele tairlla szerint. Megjelentté néílft Kivételével nanr>nta reggel országban. Mit ért el az ellenzék, akár az országos, akár az ellenzéki politikában, tízéves harcával, ahol harcolt is? Kiharcolt valamit? Megakadályozott valamit? Csak az alkotmányosság látszatát szállította spanyolfal gyanánt a többségi abszolutizmusnak. Használ valamit az országnak vele, ha tovább ir. hajlandó lesz erre a szívességre? Szebb lesz a hősi halál a közös hajótörésben, vagy okosabb a gyáva visszavonulás, amely erőket ment meg a havaria utánra? Nagy probléma ez, polgártárs, de igaza van, ha vállat von rá és ásítva azt mondja, hogy ez a politikusok dolga. Most már az, mert ön a maga részéről megoldotta. Okos polgári józansággal, amelyet minden szavazásnál tanúsított. Szereti, ha van egy kis ellenzék, amelyik lármázik helyette, de gondosan óvakodik attól, hogy echója legyen az ellenzék szavának és a m2ga súlyával adjon neki nyomatékot. Befelé neki tapsol, mikor senki se látja, de kifelé a hatalmat élteti. Mindig azt, amelyik éppen van. Bizony, polgártárs, magára vessen, ha itt már minden mindegy. Két Szúrom<smeleie&> öss&eomloit Marseilleben Halottak és sebesülteik a romok alatt (Budapesti tudósítónk telefonjelen* tése.) Párisból "jelentik: Marseillesben szombaton reggel két egymás mellett épült háromemeletes ház bromlo'-í. A házak igen rossz állapotban voltak és a szerencsétlenség pillanatában nrnt"£<y sértetlen. A mentési munkálatok azonnal megindultak. Két asszonynak mái' csak a holttestét tudták kiemelni a romok alól, a sebesültek közül öten a halállal vívódnak, valószinüleg őt holttest még a húszan tar'-óikofltak a két házban, többnyire romok alatt fekszik. Két gyermek jajveszékelését szunyok és gyerek, akik közül egy sem maradt j délig hallották, azután elcsendesedtek. Tlseneayévi francia! magfsáüás után likőr falszabadult a második Egész Németország lelkesen ünnepelte CoMenz és Aachen felszaba* «lulásál — A francia csapatok a legteüesebb nyugalomén hagyták el a Raina-vidékel (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.') Berlinből jelentik: Annak örömére, hogy ma éjszaka felszabadul a második rajnai zóna, egész Németországban nagy ünnepségek lesznek. Minden templomban megkondulnak a harangok és a templomokban istentiszteleteket, majd a városokban népünnepélyeket tartanak. A rajnai tartomány főnöke kiáltványt intézett a lakossághoz, amely szerint ma éjszaka 12 órakor 2 millió német birodalmi állampolgár visszanyeri szabadságát és annak a reményének ad kifejezést, hogy rövidesen a harmadik zóna lakosságának is ütni fog a szabadulás órája. Coblenzből jelentik: Ehrenbreínsteinben ma délelőtt 11 óra 15 perckor nagy ünnepélyességgel bevonták a francia lobogót. Az ünnepségen résztvett a nemzetközi rajnavidéki bizottság elnöke, a két állam főbiztosa és egy francia tábornok. A lobogó bevonása után a francia csapatok a moseli teherpályaudvarra vonultak, ahol vonatokba szálltak. 12 óra 55 perckor a csapatok elindultak Metz felé. A francia csapatok elvonulása teljes nuugalomban förténf. Coblenzből jelentik: Vasárnapra virradóra éjszaka pontban 12 órakor szabadult fel a Raj na-vidék II. zónája az idegen megszállás alól. Ezt a pillanatot Coblenzben nagy felszabadulási ünnepéllyé avatták. Szombaton éjfélkor Coblenzben, Aachenben és a második zóna többi városaiban nagy lelkesedéssel ünnepelték a tizenegyéves idegen uralom megszűnését. Egész Németország együtt ünnepelt a felszabadult vidék lakosságával. Már az esti órákban tízezrekre menő tömeg hullámzott az ünnepség színhelyén, a Deutsher Ecke téren, ahol a Mooser folyó torkolik a' Rajnába. A szemben levő parton áll Ehrenbreinstein ősi vára. Pontban éjfélkor mozsarak döreje jelezte, a megszállás végét, a dalárdák énekeltek, majd a coblenzi főpolgármester, Gerard megszállási miniszter és Beckcr porosz kultuszminiszter mondottak beszédet. Az ünnepséget 101 ágyúlövés fejezte be, majd Ehrenbreinstein várára felhúzták a német lobogót. Vasárnap délelőtt a volt királyi palota előtti térre vonul be a francia megszálló csapatok helyeit a német rendőrséa.