Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-13 / 258. szám

DFX MAGYARORSZÁG Meskó Zoltán: Akkor a tüdöbait » bűncselek­mínynek lehet minősíteni. Frledrich István: Például » titkos választójogtól való (élelem Is gyávaság. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Meskó Zoltán: Engem már megfertőzött, én a titkosság hive vagyok. Rassay Károly: Fel akarom emelni a szavamat hz ellen a kisérlet ellen, amellyel az alkotmányos kormányzás és a polgári szabadságjogok súlyos •érelmét célozzák. Tiltakozni kell az ellen, hogy ma, Hz évvel a háború befejezése után. a kivételes hatalmat még tovább is bő' vltsük. Tiltakoznom kell az ellen a tendencia ellen, hogy polgári egyéneket katonai bíróságok ítélkezése alá vonjanak. A katonatisztek fegyverhasználatának kérdésével nem akarok foglalkozni. A Ház minden oldalán meg van ennek az ellenzéke. Ezt egy középkori maradványnak, a magyar nemzet tradí­ciójával és az emberiességgel össze nem egyez­tethető szégyenparagrafusnak tartom­Még tovább megy a javaslat, mint a régi katonai szellem szerint készült tőrvény. A bizottság mó­dosította ezt a szöveget és megengedte a négy­szemközti fegyverhasználatot. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Meskó Zoltán: Igaza van! Jónussy Gábor: Vissza az eredeti szöveghez. (Nagy zaj, az elnök csenget.) Rassay Károly: Nemcsak vissza, hanem az egé­>zel törölni kell! Pe'rovácz Gyula: Igaza van, törölni kell. Meskó Zoltán: Helyes! Rassay Károly a Ház hangulatából ugy látja, hogy meg van a hajlandóság a fegyverhasználat! szakasz [őrlésére. Gömbös Gyula: Nem fogom törölni, Rassay Károly kifogásulla azután azt, hogy oly esetben is katonai biróság az illetékes, ha tarta­lékos tisztről van szó. A polgárt nem lehet elvonni a polgári illetékes bírósága elől. Ezután a katonai bíróságokat kritizálta. Füg­getlen, jogismerő bíróságokat akar látni, a ka­tonai bíróságokat magyar állampolgár sem szak­tudás, sem függetlenség szempontjából nem fo­gadhatja el. Júnossy Gábor: A hadbíró törvény és lelki­ismerete szerint Ítél. Frledrich István: Ismerem az ilyesmit a Tisza­pőrből. Rassay Károly: Hogy tűrhetik a túloldalon ülő Jogászok, hogy ez a javaslat törvényerőre emel­kedjék? Ezt a javaslatot az a kényszerhelyzet hozta, amely szükségessé tette, hogy valamit pro­dukáljanak. Nincs olyan kávéházi suttogás, amely a diktatúrának olyan támpontot nyújtana, mint ez a javaslat. Ezt a javaslatot nem szavazhatja meg mint pol­gár, mert a polgári közösség elve tiltja, de nem szavazhatja meg mint politikus sem. Nem beszél pacifizmusról, de nemzeti védelmet nem lehet provokálni. Ez pedig provokálás, amely a rá­galomnak támpontot adott. Meskó Zoltán volt a következő felszólaló. A fegyverhasználat kérdésében egyetért Rassayval. Nem ismer különbséget tiszti és polgári becsület között. A testi fenyíték ellen kelt ki ezután, örül, hogy a bolbüntetés szégyenletes paragrafusa nem került ide és azt már a bizottság elvetette. Frledrich István: A koruiáuy tehát szégyenletes paragrafusokat készil? I'odmanlczky báró valamit közbeszól. Meskó erre erélyesen a következőkben válaszol: — Ha kritizálok, talán lehetek rosszabb kor­mánypárti, mint Podmaniczky báró, de azért kor­mánypárti vagyok. (A baloldal gúnyosan tapiolni kezd.) Pako's József: Most is benne van a törvény­javaslatban a botbüntetés. Meskó Zoltán intézkedést kér az istenkáromlás ellen. Rothenstein Mór: Szóval még jobban szigorítani kell a törvényjavaslatot. Meskó Zoltán: Igen, akik az Istent káromolják, azokkal szigorúan kell elbánni, akár én, akár a képvitrlö ur istenéről van szó. Pako's József: Hallatlan! Ilyent mondani! Nagy zaj a baloldalon. Czettler elnök rácsönget Meskóra: — A képviselő urat ezért a kifejezésért rendre­u'asllom, mert csak egy Isten van. (Helyeslés a baloldalon.) Meskó Zoltán szóvátette ezután, hogy a leg­nagyobb katolikus ifjúsági szervezet, az emeri­fanusok fogadalmat tettek arra. hogy párbajozni 1929 november 13. nem fognak. Ha mint tisztet párbajozásra szólí­tanák fel őket, a leghatározottabban megtagad­nák a párbajt. — Legyen mindenki meggyőződve — folytatta Meskó —, hogy ezek az ifjak nem fognak a kraké­lerek közé tartozni. A becsületüket nem karddal fogják keresni, hanem a független bíróságnál. Ha ma ilyen egyetemi hallgató bekerül a hadseregbe, lehet-e kényszeríteni, hogy párbajozzon? Ha pe­dig ezt nem teszi, elvesziti kardját. Ezt teljesen lehetetlen helyzetnek tartja. Kérdi: mi történik azokkal a katolikus tanítókkal, akikre kf van mondva, hogyha párbajoznak, állásukat vesztik. Ha nem párbajoznak akkor pedig elveszítik tiszt] rangjukat. Farkas Elemér volt a kővetkező felszólaló: Sza­bad-e olyan paragrafust felvenni ebbe a javaslatba, amely a polgár és katona között fennálló jóvi­szonyt veszélyeztetheti. Jánossy Gábor: Ki kell hagyni. Zsitvay igazságügyminiszter: Ilyen paragrafus j nincsen. Wolff Károly: De van. Azelőtt csak tanuk előtt, ma négyszemközt alkalmazhat önbíráskodást a katonatiszt. (0. M. T. K.) M, 76 pastőrözött tej­szükségletéi nanoEiüénl pontosan házhoz szál« Ulíék, ha megrendeli 15—48 telefonszámon. Váry Albert: Elitélem a botbüntetést, mert meg­gyalázó és elvadító hatása van, ellensége vagyok minden testi büntetésnek, amely az erkölcsöket eldurvítja. Ma ennél jobb törvényjavaslatot adni nem lehetne. A katonatiszt a kardhasználat követ­kezményeit a büntetőtőrvénykönyv alapján vi­selje. Tisztázni kell, hogy mikor kerül polgári egyén katonai bíráskodás alá. Ezt a területet kicsire kell szorítani. Más szövegezésre volna szük­ség annak precizirozására. hogy a kívülről jövő támadás esetén mi a helyzet a katonai bíráskodás terén. A mostani szövegezés szerint ugyanis a polgári egyén békeidőben is odakerülhet^ katonai biróság elé. Az ülés két órakor ért véget Vad verekedés volt a berlini epyeíemen Egy nem engedélyezett jobboldali hirdetmény m»alí az ablakon kereszti! dobálták ki a diákokat — A rekíor rendőrökkel zavartatta szél a zavargókat (Budapesti tudósilónk telefonjelentése Berlinből jelentik: A berlini egyetemen ma verekedések voltak. A rektorátus nem enge­délyezte a porosz kultuszkormány által fel­oszlatott általános német diákszövetség egyik hirdetményének kifüggesztését, ezért az álta­lános diákszövetség tüntetőyyülést tartott az egyetem előtt. .4 csarnokban vad verekedés kezdődött, mert a baloldali diákok nem en­gedték meg, hogy, a nacionalista diákok le­szakítsák a baloldali diákszövetség hirdetmé­nyeit. Több szociáldemokrata diákot tettleg bántalmaztak, néhány diákot a földszintről az ablakon keresztül az udvarra dobtak. A tüntetés az egyetem rektora és Beckre porosz kultuszminiszter ellen irányult. A rek­tor végül is rendőrökkel zavartatta szét a diá­kokat, akik a rendörök elől gyors tempóban menekültek. Kegyetlen gyill&os&úg Győrben CetartózíaiíóU az al§adnagyné barátnőfét és férjét — A leg­újabb fordulat: Molnár Erzsébet segítségével a féri gyillcolta meg feleségét? Budapest, november 12. A győri rendőrség­től ma délelőtt telefonértesítés érkezett a fő­kapitányságnak, hogy az elmúlt éjszaka Győr­ben, a Magyar-ucca 33. számú házban, Koncz alhadnagy feleségét ismeretlen tettes meggyil­kolta és a lakásból 400 pengőt elrabolt. A ház­ban Koncz Vilmos feleségével egyedül lakott. Az éjszaka Koncz szolgálatban volt és reg­gel hazaérkezve, fedezte fel a gyilkosságot. A szomszédok tegnap este kilenc óra tájban hallották, hogy Konczné egy férfinek és egy nőnek ajtót nyitott, akikhez első kérdését Po­zsonyról intézte és az ottani újságokról érdek­lődött. Feltehető tehát, hogy az érkezetlek pozsonyiak voltak. A bűncselekmény elköve­tésének idejét éjféltájra teszik. A helyszínen lábnyomok nem maradtak. Az áldozatot a hálószoba közepén arcrabomlva, átvágott nyakkal, hálóingben találták meg. Koncz Vilmosné barátnője, Molnár F.rzsébet a délután folyamán bevallotta, hogy ő volt a gyilkos. Elmondotta, hogy az éjszaka összeve­szett Koncznéval, szóváltás közben felkapott egy kést s azzal gyilkolta meg az asszonyt. 'Hivatalos jelentés szerint Molnár Erzsébet 22 éves varróleány, aki jóviszonyban volt Koncz Vilmosnéval, Koncz Vilmos távol­létékor esténként náluk tartózkodott. Első vallomásában azt mondotta, hogy tegnap egy nő jött az asszonyhoz, mire ő eltávozott. Reggel ismét átment Konczékhoz és akkor fe­dezte fel a gyilkosságot, mire a szomszédo­kat fellármázta. A rendőrség Molnár Erzsébet előadását gya­núsnak találta, minthogy semmi nyoma sem volt a megnevezett vendég látogatásának. A gyanút csak fokozta az a körülmény, hogy a leány egyik ujján friss kötés volt, amiről nem tudott kellő magyarázatot adni. A déli órák­ban Molnár Erzsébetet előállították a kapi­tánjjságra és. ott tolulallák kihallaai&sát. Megállapították, hogy a leány haja véres és a lábán kisebb szúrt seb van. Lakásán megtalálták Konczék lakásának kulcsát is. A leány végül bevallotta, hogy ő követte el a gyilkosságot este 9 órakor. Tettének okául azt hozta fel, hogy szóváltásba keveredett Koncz­néval s ennek hevében konyhakéssel megölte. Az esti órákban a rendörségre idézték Koncz Vilmos alhadnagyot. Szükségessé vált annak tisztázása, hogy Koncznak nem volt-e viszonya Molnár Erzsébettel. Közben tovább folyt Mol­nár Erzsébet kihallgatása, aki a késő esti órákban azt a szenzációs vallomást tette, hogy az asszonyt Koncczal együtt gyilkol­ta meg. Előzetes megbeszélés szerint Koncz este há­romnegyed 9 órakor hazaszökött a laktanyá­ból és felöltözött civilruhájába. A leány és az asszony ekkor már ágyban feküdtek. Konczné megkérdezte férjét, hogy kerül haza ilyenkor, amikor szolgálatban van. Erre . Molnár Erzsébet lefogta az asszony ke­zeit, Koncz pedig az előző nap élesre köszörült konyhakéssel rátámadt s elvágta felesége nyakát. A gyilkosság után azonnal levetette civilruhá­ját s visszatért a laktanyába. A leány lemosta a véres kést s eltávozott a lakásból. Szüleinek kérdésére, hogy miért jött haza, azt vála­szolta, hogy Konczékhoz vendégek érkeztek s ezért nem maradt ott. Megkérte szüleit, hogy, reggel korán keltsék fel, mert át kell mennie Konczékhoz felkelteni a vendégeket, akik ko­rán elutaznak. A vendégek látogatása azon­ban — mint a nyomozás kiderítette — kita­lált mese. Koncz, akinek kihallgatása a késő esti órák­ban még tart, tagadja, hogy, része volna a ayilkossáaban. , *

Next

/
Thumbnails
Contents