Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-12 / 257. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca aa. L em. Tejelőn: 13-33.'Ktadúhlvatal, kttlolinkílnyvtAr é« Jegyiroda • Aradi ucca S. Telefon: 306. - Nyomda • LBw Lipót ucca 1». Telefoki s 16—34. TAvJratl <S* levélcím: DélmagyarorszAg Szeged. Kedd, 1929 november 12 Ara 16 fillér 2 r' v V. évfolyam, 2.30. szám ELŐFIZETÉS: Havonta heiyben 3-20 vidéken és Budapestien 3-6D, isUltrtldtln tt-io pengő, v Egyes szám ára hélküz» nap 1©, vatór- és Unnepna? 44 M161. Hírdetések felvétele tarifa »zerlnt Megjelenik t->étf« »sí vételé vei naponta reggel Nincs válság ... Nincs hát, miért is volna? Válság: ez azt Jelenti, hogy az ember válik valamitől, ami az övé volt. A politikában azt jelentené, hogy a nemzet, meg a kormány megválnak egymástól. Ez az etimologizálás mutatja legjobban, mennyire nem lehet itt beszélni válságról. Mi oka volna arra akár a nemzetnek, akár a kormánynak, hogy fölmondanák egymásnak a szolgálatot? Kormánynak sose volt még olyan szófogadó nemzete, mint amilyen ez a kis maradék nemzet. Mindent megteszünk, amit parancsolnak és mindent odaadunk, amit elkívánnak tőlünk. A haza érdekében odaadtuk a választójogot, a gyülekezési jogot, a szabadszólási jogot, nem is beszélve arról, hogy még a jövő nemzedék verejtékét is odaadtuk. Annyira mentünk, hogy még arról is lemondtunk, amit erővel semmi hatalom el nem vehet: a szabad gondolkodás jogáról. Mutatják a mult heti választások, amelyek bebizonyították, hogy ez a nemzet még titokban is rajong a mai rendszerért. Olyan halálos szerelem ez, aminőt ez az ország nem érzett se Mátyás király, se Kossuth Lajos iránt. Itt nincs még jus murmurandi se, ennek az országnak csak tapsa és éljene van kormánya számára. S föl lehetne tenni a kormányról azt a hálátlanságot, hogy nem ragaszkodna a helyéhez s elhagyná a nemzetet éppen ezekben az időkben? Nem lehet föltenni. Ezt az országot és ezt a kormányt csak ásó-kapa választja el egymástól. Itt nem használ semmi ellenzéki ármánykodás, itt a lelkeket a rendszertől semmi el nem választja. Itt nincs és nem is lesz válság. Itt nyugodtan végzi kiki maga mesterségét. A kormány kormányoz és az ország örül neki, hogy ennek dacára még mindig él. Csak azok nem élnek, akik már bele untak a kilátástalan küzdelembe, akinek a gerince beletört az elbírhatatlan terhek viselésébe, akik nem bírják el egész életük munkájának a pusztulását s a szégyen, a gyalázat, a koldulás, az éhenhalás elől elmenekülnek a maguk választolta halálba. Hetek, hónapok óta minden napra esik ilyen önkéntes megválás az élettől s válságról legföljebb ilyen értelemben lehet szó, — de az ilyesmit ki venné komolyan? Válság tehát nincs, de azt nem lehet letagadni, hogy válsághírek vannak. Az újságokban, a levegőben, az uccasarkon, a kocsmában, a zsibpiacon, sőt a parlament folyosóján is vannak. Természetes, hogy teljesen alaptalanok, de vannak. Nem ég a házunk, vakmerően hazudik, aki ilyent mond, de azt a vak is látja, hogy füstöl. Hol az egyik, hol a másik sarkán szivárog ki a füst a konszolidációnak, sőt a kereszténypárti sarokból nem is szivárog, hanem tódul. Ez majdnem aggasztó tünet, mondanák az egységes pártban, de csak annyit mondanak, hogy a kormánytámogató kereszténypárt ma már több kellemetlenséget szerez a kormánynak, mint az ellenzék. Semmi se jellemezheti jobban a mi korunk politikai rothadtságát, mint ez az arculveréssel felérő, de nem egészen megérdemletlen bók az ellenzéknek s ez a nem egészen megérdemelt szemrehányás a kormánytámogató kereszténypártnak. Hogy mi leli ezt a nagy pártot, amely apai jogokat formálhat az egész rendszerhez s amelynek mégis csak legtöbb joga van ahoz, hogy egyszülött gyermekét intelemben részesítse? A naiv. ellenzéki sajtó azt teszi fel, hogy. a kereszténypárt már hallja a lavina szelét s alibit akar igazolni az elkövetkező Ítélethirdetésre. Nem hisszük, hogy erről a tiszteletreméltó pártról szabad volna feltenni ennyi önmegfeledkezést. Egyszerűen fókát kívánnak az eléhezett eszkimók. Van kivétel is persze, hogyne volna s nem meglepő, hogy az a kivétel, akiről föl kell tenni az önzetlenséget, Haller István. Neki már nem lehetnek személyi ambíciói a saját pártjában sem, ennélfogva kénytelen elvi alapon ellenzékeskedni. Haller Istvánnak, aki már nem álmodhat miniszteri tárcáról, sokkal jobban el lehet hinni, hogy csak a demokratikus változásban látja a válság megoldását, mint gróf Zichy Jánosnak, akii inkább grófokkal, vagy legalább egy gróffal látja lehetőnek a kibontakozást. Haller Istvánnak ma már azt is el lehet hinni, hogy szívesen kapcsolódna közös ellenzéki frontba Rassay Károllyal és Esztergályos Jánossal, nem is beszélve Sándor Pálró.. Hogy mi van a világnézettel? Haller István erre is tud kádenciát; — Nem hiszem, hogy olyan nagy világnézeti különbség volna köztünk — mondja a baloldali folyosón ak —, különösen ilyen nehéz időkben, mikor előbbrevaló a kenyér, mint a világnézet. Hiszen elvégre ti se akarjátok beszüntetni a hittan tanítását, abban pedig mindnyájan egyetértünk az ellenzéken, hogy a gazdasági összeomlás ellen össze kell fogni. Szóval Haller István beállt destruktívnak. Mert ennél destruktívabb álláspontot képzelni se lehet, mint azt mondani, hogy előbb a kenyér, aztán a világnézet. Ha még egy kicsit tovább füstölög a nem létező válság, Haller István fogja megtenni az indítványt a numerus clausus eltörlésére. De azért nincs válság, a rendszer szilárdan áll a talpán, legföljebb a föld fordul el a maga törvényei szerint a rendszer talpa alatt. Borzalmas autószerencsétlenség a római országúton Ferrari, fasiszta sajtófőnök autója belezuhant a folyóba — Négy halott '(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Rómából jelentik: A Róma—rietti orsráguton vasárnap borzalmas autószerencsétlenség történt, amelynek négy emberélet esett áldozatul, közöttük Ferrari, a fasiszta párt sajtófőnöke. Ferrari Riettibe igyekezett egy zászlószentelési ünnepségre egy pilótakapitány, egy pilóta és egy önkéntes társaságában. Az úttest egy kanyarodójában a sebesen rohanó autó felborult és belezuhant az országút melletti folyóba. Valamennyi utas elmerült és mire sefliiséfi érkezett, megfulladtak. A fegyverszünet 11-lk évfordulója „Soha löfcbé háborúi" — Harmincmillió ember áll fegyverben London, november 11. A fegyverszünet megkötésének emlékünnepét Anglia kizárólag a kegyelet ünnepeként ülte meg. Az összes lapok Anglia háborús véráldozatait méltatják és a béke megerősítését sürgetik. 11 órakor ágyúlövés jelezte a kétperces csend kezdetét, mire az egész angol birodalomban megállt minden forgalom, szárazon, vízen, földalatt és amennyire lehetett, a levegőben is. Páris, november 11. A Páris melletti Vauven városban ismeretlen tettesek eléktelenítették a városháza előtt álló hősi halottemléket, nagy botükkel felírva rá: Le a háborúval! A városi tanács és a város közönsége, amikor megjelent az emlékműnél, megdöbbenéssel látta az emlékmű elcsufitását. A felírást olyan anyaggal mázolták az emlékműre, amely behatolt a kőanyagba és nem lehet róla eltávolítani, Washington, november 11. Hoover elnök a fegyverszünet emlékünnepén beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy mindenki tartós békét kiván, azonban mindenki joggal követelheti, hogy e békének ne áldozzák fel nemzeti függetlenségét s at igazságnak amaz alapelveit, amelyek nélkül a civilizáció csődöt mondana. A mai béke még csak fegyveres béke. Az egész világon 30 millió ember áll fegyverben, beleértve a tartalékokat is, a háború előtti 10 millióval j szemben. A washingtoni leszerelési konferencia és a német hajóhadnak az elpusztítása folytán a világ tengeri hadereje valamivel csökkent, de a légi haderő s egyéb gyilkoló eszközök sokkal rettenetesebbek, mint amilyenek a világháború alatt voltak. Megalakul a MAGylüT — megdrágul a gyufa Budapest, november 11. A MTI. jelenti: A pénzügyminiszter a gyujtószeiadóról szóló törvény egyes rendelkezéseit kiegészítő 1928. évi XXXVIII. t.-c. végrehajtására rendeletet adott ki, amely többek között a következőket mondja: 1. §. 1. A belföldön előállított, valamint a külföldről behozott mindennemű gyufa értékesítését visszavonásig a Magyarországi Gyufagyári Érdekszövetséebö1 alakult Magyar } Általános Gyufaipari Rt.-re bizom. 2. Nevezett i rt. utasitása nélkül 1929 november 15-től kezdve a gyufagyári vállalatok és a gyufaraktárak az általuk előállított, beraktározott gyufával nem rendelkezhetnek, hanem köteles, sek azt saját veszélyükre megőrizni és gondozni. Ehez képest a nevezett rt. utasitása nélkül gyufagyári vállalatokból és raktárakból az említett határnaptól kezdve gyuja nem,