Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-10 / 256. szám

io DÉLMAGYARORSZ KG VWWFT? 1929 novemüer ÍCC A DELNAGYARORSZÁG RC6ÉNYÍ Gertrade AUterfon: I A KOD ELOSZLIK Fordította: JllhÓSZ Aü&Or Gita egy türelmetlen kézmozdulattal küldte el: — Miss Pleyden kezéből kicsúszott a kormánykerék. Senkinek sem történt semmi baja. Kérem, jelentse neki azonnal. Az ápolónőnek, akinek ez egyáltalában nem elégítette ki a kíváncsiságát, vissza kellett vonulnia, bár nagyon szerette volna végighallgatni a jelenetet. Gita Pollyhoz fordult. — Igazán ugy érzem, hogy nincs több mondanivalónk egymásnak. Nem gondolod, hogy jobb lenne, ha mindnyájan aludni mennénk? Polly ámulva nézett rá. — Hát nem érted, hogy meg akartalak ólnl? — Hát aztán? Hiszen nem öltél meg! És különben sincs kedvem rá, hogy nehezteljek rád. Bizonyosan én is ezt tettem volna a te helyedben, de persze akkor sikerült volna. Ha én egyszer elhatározom, hogy megölök valakit, akkor meg is teszem. Az én energiám nem tud ellankadni. Polly fölnevetett. — Vigyázz, mert még megijedek. Már érzem, hogy a torkomon van a kés. De talán kegyelmes leszel hozzám. Mindig drámára vágyakoztál most vécre elérted, kétszer is egy héten. — Ez inkább melodráma volt, — javította ki Elisabcth Pelham. — De ugylátszik, a szerelem és a melodráma közös gyökérből fakadnak, legalább is a valóságos életben. Az irodalomban ezt mi jobban csináljuk. Előbb Eustace, aztán te Polly, pedig mind a ketten az emberiség legcivilizáltabbjai közé tartoztok. — Mi az. hogy civilizáció? — vágott közbe Polly. — Nincs a világon egyetlenegy ember sem, aki ne volna hajlandó ölni, hogy megkapja azt, amit akar. Csak nincsen bátorsága hozzá. Nos, énnekem meg volt a bátorságom is és ezért nem is szégyellem magam. Nem én, egy csöppet sem! — Evvel Gitához fordult. — Te azt mondtad odakint, hogy nem volt jogom a kérdezősködésre. Hál vedd tudomásul, hogy van hozzá jogom. És te is tudod, hogy van. Geoffrey az enyém volt és Egy pillanatig habozott, aztán Gita felé nyújtotta a kezét. — Nem kérlek, hogy bocsáss meg, de azért barátságban válhatunk el egymástól. Gita megrázta a hideg kezet. — Isten veled Polly. Nagyon sajnálom a dolgot. Szeretném, ha kitéphetném ezt a lapot az életünkből. Nagyon fogsz hiányozni nekem. Miss Pleyden vállat vont. — Minden fejezet, amint a neve is mutatja, arra való, hogy egyszer befejezzék. Ha nincs kifogásod ellene, rágyújtok egy cigarettára. Kifújta a füstöt, aztán bólintott egyet a fejével Gita és Elsie felé és könnyű lépeseivel végigsietett a halion. Egy perccel később már meglehetősen messziről hallották autója tülkölését. Gita Elsiehez fordult, — Polly elment, de te nem mehetsz. Még nem. Itt kell maradnod, amig Eustace itt van. Ennek igy kell történnie— Óh, milyen árva, milyen elveszett vagyok! — kiáltott föl Elsie. — Bár sohse találkoztam volna veled! Te vagy a rombolás szelleme, Gita. Mit fogsz csinálni a bátyámmal? És ekkor meglátta Gita ragyogó arcát — Ne félj, nem leszek hozz'á olyan rossz, mint gondolod. — Persze, ha az ember szerelmes! — Elsie hangjában guny csengett, bár egyáltalában nem volt gúnyolódó kedvében. Gita az ablakhoz lépett és kibámult a holdfénybe. — Gyerünk lefeküdni! — mondta hűvösen. — Minek ez a sok beszéd? De ugy érezte, hogy jó volna inkább kiszaladni az éjszakába, az ezüstös ragyogásba, hogy visszahívja azt a csodálatos esti érzést, amelyben olyan furcsán keveredett izgalom és rémület, diadal és kiábrándulás, szivbemarkoló édesség és valami harag az élet szívtelen közönye iránt. Elsiehez rohant és bár szavaiban szenvedély lángolt, valami különös, fátyolozott remegés vibrált benne, Óh, mind a ketten elégtételt kaptatok. ZSEBIÄMPAELEM „ NAGY FÉNYERŐVEL LEGTOVÁBB V^GIT? mondják a ti szofisztikusaitok is, pedig mii tudnak ők ezekről a dolgokról! De mégsem! Csak az volna jó, ha máskép lehetne minden, ha az élet nem űzne gúnyt az emberből, tig nem irigyelné tőle a legszebbet és a legjobbat, ha nem találna ezer cselt, ezer csapdát, hogy megkaparintsa tőlünk azt is, ami már a miénk. Milyen szép is lehetne az élet, ha nem volna ilyen közepes alkotás, ilyen olaj« nyomata azoknak a gyönyörű műremekeknek^ amelyeket mi magunk alkotunk és amelyek! lelkünk legáldottabb sarkaiban díszelegnek.«; Ne nézz ugy rám, mint egy holdkórosra, menj, feküdj le! Én holnapra már rendbe! jövök. Igen, ó igen, kell hogy rendbe jöjjek. De ma éjszaka nem fekszem le, ez már mégis sok lenne egy kicsit. Evvel elrohant a meghatódott Elsie mellett,, be a fogadószobába és bevágta maga mógöt( az ajtót. (Vége.) 1 1 Felelő* szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarorszájj Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában, ...v.v.v., ..vy^j ....1. v.wiii ^ VUJ VU1 'VH — V^ll, miuu a nCLLCIl ClCglCL^iL Ra^iaiUH. te mindenféle fondorlatokkal elvetted tőlem. | Akármilyen gyönyörűnek láttam is az életet — Nem igaz! Sohasem volt a tied, még Csak nem is álmodta, hogy te szerelmes vagy belé. — Hát akkor hova telte az eszét? Hónapok óta nem néztem más férfira. — Azt hitte, hogy csak szórakozol vele, Hogy csak uj, érdekes lipus a számodra. Hiszen te magad mondtad neki, hogy mennyi férfival szoktál mulatni. — Lehet, hogy mondtam. Mindenesetre hasonlít hozzám. Hiába, vaksággal van megverve minden férfi, aki más nőbe szerelmes. Vele voltál ma este? Igenis, ezt jogom van megkérdezni tőled. — Igen, vele voltamc 1 — Udvarolt neked? « — Mi jut eszedbe? Dehogy is udvarolt. — Én egy "férfiban sem bízom. Ti mind a kelten szerelmesek vagytok egymásba, ne tagadd! • * Gita elnézett fölötte, < Polly elsápadt. — És én ezt csak igy, nyugodtan hallgatom. Bárcsak az Isten adia volna, hogy megöljelek. — Szenvedélyes kitörése heves zokogásba fulladt. — Mit bántani volna én, hogy fölakasztanak, vagy a villamosszékbe ültetnek. Még csak a szemedet sem tudnám kikaparni. Megint a jólnevelt Miss Pleyden vagyok. De azért hálát adok az Istennek, hogy egyszer öt percre valami más- is tudtam lenni. Ápolni fogom ezt az emlékemet egy hosszú és prózai életen keresztül. Milyen szegények is vagyunk mi, modernek. Hát,., megyek. ma éjjel, azért mégis ugy gyűlölöm, mint még soha. Milyen rossz volt elszakadva lenni, nélkülözni, várni... óh, átkozott becsület! Átkozott noblesse obiige! Bárcsak más társadalmi osztályba születtem volna, hiszen ezt Külföldi képviseletek; f AUSZTRIA: Bécsi szerkesztőség: Wien, 11., Taborstrasst 7. (Wr. Auslandskorrespondenz'). Telefon: R 40—3—22. Bt* est kiadóhivatal, olvasóterem és hirdetési képviselet Ausztria részére: Wien, /., Wildprctmarkt 1. (österr« Anzeigen A.-G). Telefon: Serie U 22-5-95. JUGOSZLli VIA: tnterreklam d. d. Zagreb, I. 78, Marovska-ulica 28, Telefon: 21-65. NÉMETORSZÁG: Ala Anzeigen A.C., Berlin W 35, Potsdamer Strasse 27/A. Telefon: Bt, Kar* fürst 7865/67 és 7885/87. SVÁJC: Orcll-Füssli Annoncen A.-G. Zürich, Sonnenquai 10. Telefon: Hott. 6700, M.95 kíméltünk fáradtságot és áldozatot annak ismételt bizonyítására, hogy a magyar rádióipar megérdemli a közönség támogatását, tudjuk eléggé hangoztatni, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett minden külföldre vándorló fillér súlyos károkat okoz. sem volt olyan időszerű, mint most, hogy olyan rádiókészüléket vásároljon, mely minden igényét kielégíti. STflNDRRDYNÉ hálózati Eisrépavevő Standard Conus hangszóróval minden várakozási felülmúl.