Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-28 / 271. szám

1929 november 28. Of:i rn^.vAHORSZAÍi Délmagyarorszái állandóan gyarapodó kölesönkönyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. A DÉLMAGYARORSZÁG REGÉNYE: IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Irta: Feiks Magda Mikor végre egy Önfeledt akorddal s szemében két nagy könnyel befejezte az éneket Katinka, — Charlotte fellélegzett. A vendégek mind Katinka körül tolongtak. — Nagyszerű voltál, drágám! Nagyszerű voltál! — s egymásra mosolyogtak. — Hamar a parfét! — súgta a szobalányoknak Charlotte. Ugy érezte, ezt a kinos és forró hangulatot csak valami jegessel lehet lehűteni... Marika ajtaja elé ezúttal négy frakk állott. — Hát ez aztán jó dolog volt, mondhatom! Először mulattam jól Charlotte házában. Mit gondoltok, a férje tudja? — mondták, kérdezték össze-vissza. A szőke nő, akire az előbb a »legkedvesebbet« mondták, a négy frakkoshoz lépett. — Végre egy sikerült estély. Ez a nő ma tehetetlenné vált, — mondta elégedetten s egyetlen ütéssel vágta le ama feíéje nyújtott parféhölgy fejét. A hölgy parféifjuval csókolódzott krokambus padon. A szalon felől lassan közeledett Katinka és a későn jött vendég. Leültek az ajtó melletti fotelekbe. A négy frakk és a hölgy feltűnő diszkréten távoztak. — Fáradt vagyok! — mondta Katinka. A magas férfi körülnézett, aztán halkan szólt Katinkához — és Marikához a portiére mögött. — Meddig kérjem még, hogy vessünk ennek véget? Elég volt ebből a csalásból, ebből a képmutatásból, ebből a bujkálásból, amikor nincs is köztünk semmi. Meddig könyörögjek még: hagyd el az uradat és légy enyém Katinka! Katinka dekoltázsa körül megrezzentek a csipkék, a fodrok. Moaré szoknyája alól egy kis selyemcipő bujt elő s idegesen követte a szőnyeg mintáját. — Nem tehetem! A gyermekem, a botrány. — Választanod kell közte és köztem... Él kell határoznod: kihez tartozol, kié vagy? A sötétben, az ajtó mögött Marika torka összeszorult. Mi ez? Mi ez? Mit jelent ez, hogy légy enyém és ki kicsodáé ebben a nagy és zavaros világban? Hát az anyák nemcsak a gyerekekéi? És Marika most egyszerre ugy érezte, hogy ebben a »légy enyémben« benne van minden titok: Napoleon és a szép Josephine és a kis alvó s az egész lexikon, nemcsak N-től P-ig... hanem A-tól végig, mind a tizenkét kötet. Dideregve és merev tagokkal kelt fel a helyéről és tapogatódzva indult a szobájába, az ágya felé. 0 de sötét van, ó de sötét van, gondolta és sirni kezdett, — maga se tudta, miért. V. Marika másnap nem kelhetett fel az ágyából. Lángvörös arccal feküdt lapos kis párnáján és furcsa dolgokat beszélt össze Katinkáról, mindég csak Katinkáról. — Hol betegedett meg ez a gyerek? — kérdezte haragosan anyja, aki minden, házában előforduló betegséget személyes sértésnek tekintett. — Mit álmodtam? — gondolta Marika harmadnap, amikor láztalanul és gyengén ébredt fel arra, hogy a mama szobájában eszeveszettül cseng a telefon. — Igen, itt Charlotte! Te vagy az Sándor?... No nem... Ne mondj ilyet!... Katinka?... Sándor, ez lehetetlen... Hogy egy levelet hagyott... De hát ez borzasztó!... Hogy ide jössz? Gyere, gyere... micsoda szégyen! Marika mozdulatlanul feküdt... Szóval nem álmodott. Katinka választott... Ugy történt minden, ahogy az idegen akarta. A telefon nem állt meg többé: — Itt Charlotte igen.., Köszönöm drágám... kitűnően... Újság? én nem tudok... Te tán igen?... Mondom jól, remekül... Katinka? ő is kitűnően... Ma itt ebédéi á férjével — és alig lett csend, ujabb csengetés. — Újság?... Én nem tudok! Te tán Igen? Tagadni kell, tagádni,. mondta magában Charlotte. Katinkát tán még vissza lehet hívni, eltussolni az egészet. Kint a kertben nyílt a kapu. Idebenn Charlotte pongyolája idegesen kezdett zizegni. — Sándor? Jövök, jövök! Gyere, átmegyünk a kis szalonbaj ott nyugodtabban beszélhetünk. Egy óra múlva tért csak vissza Charlotte s ezután többé nem ment a telefonhoz. Megtudta, hogy a tagadásnak nincs értelme. Katinka elment visszahozhatatlanul. Délben Charlotte bejött egy percre Marikához. — Jó hirt hozok, — szóit azzal az erőltetett vidámsággal, amelyen azonnal átlátnak a gyerekek. — Gaby egy ideig nálunk fog lakni. Katiilka elutazott és megkért, hogy a kisfia legyen addig nálunk... Te ma már egy pár órára nyugodtan felkelhetsz, Marika... Az ajtóban visszafordult: — Még azt akarom mondani, légy kedves Gabyhoz. — Jó leszek hozzá, — mondta Marika csendesen s két nagy zöld szeme felnézett anyjára. — Kár, hogy nem szép... — gondolta Charlotte, miközben kifelé ment s uszályával lesöpörte Marika kedvenc játékát. Ebéd után vendég jött. — Charlotteom! — szólt az ajtóban a vendég kondoláló hangon, amelyből azonban kiremegett az újdonsült botrány feletti öröm. — Elzám! — szólt Charlotte megadón, de hangjában ez volt: — Engem ne sajnálj fiam. Szépségemnek mit sem árt ez a dolog. Egymás nyakába borultak. Egyik a másiknak nyújtotta arcát s mindketten a levegőbe csókoltak egyet. Minden darab ruhájuk velük sóhajtott, amikor ketten egyszerre kérdezték egymástól: — Mit szólsz Katinkához? Miután egyszerre kérdeztek, — egyszerre is feleltek s bár igy sohasem tudták meg egymás véleményét — egy idő múlva mégis csak megnyugodtak kissé. — Rendes nő azt tesz, amit akar. De elegánsan, — titokban, — mondta Charlotte aszszony és nagyvilágibb volt, mint valaha. FENYKEPEKET! Arcképes igazolványba, útlevélre, lovezö-lapokat, » családi ós csoportképeket a legolcsóbban készít * SIMQNYB íér'épész SSSföS^wM: -v Az ember mindent tehet, csak ezt neí — mondta a vendég s erről rögtön eszébe juthatott valami, mert hirtelen az órájára nézett, megigazította fátyolát, a tükörbe mo sölygott, gyorsan csókolta meg Charlotte aszszony körül a levegőt és elindult, hogy - mindent tegyen — csak ezt nem«. Ezen a délutánon mégegyszer megjelent Marikánál az anyja. — A kisasszony el fog menni Gab'ycrt, nekem is el kell mennem. Egyedül maradsz. Jól viselkedj. A szobalány majd benéz hozzád! — Csókoljon meg! — mondta Marika oly vágyakozó hangon, hogy Charlotte lehajolt és fátyolával megérintette a haját. — Brav sein! — kommandirozott a porosz káplár és azután ő is elvonult. .Marika magára maradt a nagy csendbén az alkonyuló téli délutánon. Egy percig maga elé nézett majd lázas munkába kezdett. Minden játékát elővett?, megforgatta, megnézegette s ugy sarokban nagy .csomóba rakta. Csak Három tárgyat tett vissza a helyére. Csak ezt a hármat tartotta meg magának, a többit, mindenét Gabynak adta. Ö, Marika tudta miért... Légy enyém, Katinka...« Van ugy, hogy az embertől három sző elviszi az anyját. Azután fáradtan ült le egy kis székbe. Az ajándékozás gyönyöre, az áldóz.ithozás eksztázisa piros rózsákat festett arcára; ; . (Folyt, köv.); A párizsi Olor-müvek tisztelettel meghivják a szegedi hölgyközönséget a legújabb párizsi találmánynak, az OLOR radioaktív bőrápolószernek díjmentes bemutató kezelésére. Herczegné Lengyel Greíe kozmetikai intézetében. Vár ucca 7. sz. DfLMAGYARORSZÁG független a városi {iaiósúgoKíól Is. DÉ1HMYAR0KSZÍG az olvasóé, az Igaz ügyé. péímgyÍrohszág teTk.aro1&at, épp azért, meri íel/esen független, minden fogós panaszt, minden közérdekű mozgalmat. KarlsMdl módra készüli kétszersült, Oraham-kenyér, a közimerl zsurvekni és zsursülemény, l a teasütemény és kétszersült, pénteki kalács (barehes), minden salát készítésű, Itaoható Oíotí Kovács laíos K&ftr*'4"