Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-26 / 269. szám

SZBOED. SzerkeMIAséo: Somogyi ucco 22. L em. Teleion: I3-53.'Klodóhlvnlol, k«lctOnkanyvtAi és Jegyiroda Aradi UCOA 8. Teleion: 30« - Nyomda ; LHw Upól ucca 19. Telefon - 16-34. TAvIrntl és leveleim: DWmagyBrowrAg S*«ged. Kedd, 1929 november 26 Ára 16 fillér J V. évfolyam, 262. szám ELŐFIZETÉS: Hovonia helyben 3-20 vidéken é« Budapesten 3-ÖO. tllHrtlclon G'4-O pengő. -- egye» szóm ára hétkSünap 1«. va»Ar- es ttnnepnan i4 HU. H!rdefések felvííele tarifa szerint. Megjelenik héti« Mlvélelével neonnía reggel A berlini haraszt Tehát Gömbös Gyula lesz a megváltó, akit \ár epedve a magyarok lelke. A Berliner Tageblatt legalább igy tudja budapesti levelezőjétől. Többet is tud róla. Hogy józan és komoly államférfi. Hogy semmiféle puccsra nem kapható. Még szabadkirályválasztó puccsra sem. Nem kell attól félni, hogy Albrecht főherceget kiáltatja ki a Duna jegén királynak. Ámbár nincs kizárva, hogy az érdekeit szimpatikus főhercegnek nem lenne a csiny ellen kifogása s esetleg a Duna is hajlandó a jeget szállitani a királyválasztásra. Mert a német világlap azt is tudja, hogy már nincs messze az idő, mikor a Bethlen-rezsimet a Gömbös-rezsim váltja fel. Nem lehetne azt mondani, hogy a vasárnap virradóra érkezett hir, amelyet a magyar sajtó már nem birt kommentálni, valami különösebb izgalmat keltett volna az országban. Először azért, mert az ország sokkal fáradtabb, semhogy hajlamos lenne izgulni akármilyen politikai szenzációért. Másodszor, mert ami a német lapnak szenzáció, az már nekünk régen nem újság. Több egy hónapjánál, mikor rebesgetni kezdték a változást, sőt a felelőtlen beavatottak már fix terminushoz is kötötték, karácsonyra tippelvén a messiás megérkezését, ahogy a stílszerűség is kívánja. Ugy látszik, a hazai harasztok zörgése most ért el a berlini harasztig, a pletyka terjedéstörvényeinek megfelelően. De azért a berlini haraszt zörgése mégis figyelemreméltó, akármilyen szél fújja. Nem lehet elintézni azzal, hogy a budapesti tudósitó magánakciója. A Berliner Tageblatt nem tartozik azok közé a sajtóorgánumok közé, amelyek kritika nélkül közölnek minden értesítést, csak azért, mert érdekes. Mielőtt kiemeltette volna az európai nyilvánosság előtt Gömbös Gyulával Bethlen Istvánt, bizonyosan meggondolta, mit cselekszik. Végre is Magyarország, akármilyen kicsire törpitetlék, kö_ zelebb van Berlinhez, mint Afganisztán s nem lehet laptölteléket költeni róla. S mióta a német kartográfusok megtettek bennünket Balkán-államnak — mint minden ujabb német atlaszban látható —, azóta a mi sorsunk nyilván egészen közelről érinti a Berliner Tageblatt publikumát. Ma a magyar föld Európa legtüzesebb pontja s innen nagyon könnyen tüzet foghat az egész világrész. Akármilyen célból zörög különben a berlini haraszt, majdnem ugy áll a dolog, hogy a beharangozott változás minket magyarokat izgat legkevésbé. Változás? Mi változhalik itt már rosszabbra s mi alapon remélhetnénk jobb változást? Itt már ugy el van rontva minden, hogy az orvosváltozástól se lehet segítséget várni. A helyzet olyan, hogy a legnagyobb államférfiúi képessegeket is gyorsan felőrölné, ha mutatkozna is az a legnagyobb államférfi a látóhatáron. Ha itt gondolnak valamit az emberek a jövőről, akkor csak annyit gondolnak, hogy »a megismert ördög jobb az ismeretlen ördögnél«, — a spanyol diktatúra hazájából való közmondás szerint. S ezért hágy itt hidegen mindenkit mindenféle kombináció, kivéve azokat, akik a hatalom asztalánál szedegetnek akár koncot, akár morzsát. De azok se izgulnak túlságosan, mert szeretnének ők olyan hatalmat látni, amit nem támogatnak s olyan terilett asztalt, amit meg nem éljeneznek, csak közelébe kerülhessenek, akár mellé, akár alá. A tömegeket azonban, amelyek az országot teszik, a firmaváltozások nem érintik, irányváltozásra pedig senki se gondol. Már csak azért se, mert ebben az országban már a gondolkozásról is leszoknak az emberek. Igaz, hogy Gömbös Gyulával kapcsolatban irányváltozásról is szólnak a réveteg hirek. Hogy ő majd egymaga fog gondolkozni az egész ország helyett, abban nem igen lesz változás a mai helyzethez képest. Bebesgetik, hogy a gondolkodása iránya más lesz, mint amihez eddig szokva voltunk. Hogy kíméletlenül erős keze lesz s nagyon aktivista politikát inaugurál. Ezt is mind ismerjük már, hiszen ki van már mirajtunk próbálva mindenféle módszer és mindenféle szinü politika és valamennyiről koldulunk. Mi ujat hozhat itt Gömbös Gyula? hogy puccskísérletekre nem kapható komoly államférfi, az fölesleges megnyugtatás. Ki az ördög csinálna puccsot olyan országban, ahol minden kormány minden akaratának a törvénnyétételére abszolút többséggel rendelkezik a parlamentben ¡és nem találkozik ellenállással a törvényesen elnémi- j tott országban? Ha Gömbös Gyula Albrechlet \ akarja megválasztatni királynak, azt választják meg; ha Ottóra szavaztat, akkor az előtt hajtanak térdet, ha magát akarja pajzsra emeltetni, akkor se lesz egyéb b^j, minthogy egymás lábára taposnak siettükben a pajzskínálók. És ha Gömbös Gyula törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, hogy minden tizedik embert csapjanak meg karácsony napján a templom előtt, a parlament azt is megszavazza. Legfeljebb a megcsapatási kormánybiztosi állások elosztása körül lesz egy kis nézeteltérés. Éppen ezért nem értjük, mí szükség van itt változásra s mire kell itt a diktatúrával való ijesztgetés, ami mindig vele jár a Gömbös Gyula nevével, holott ő maga tiltakozott legerélvesebben ez ellen a beállitás ellen, még pedig, azt hisszük, egészen őszintén. Gömbös Gyula van olyan okos ember, hogy egy országban, ahol nincs ellenzék, nem játszana diktatúrát. Itt legfeljebb a kormánypárti több. séget kellene megdiktaturázni, legalább anynyira, hogy eljárjon az országgyűlésre, de erre még az olyan stramm ember se merne vállalkozni, mint Gömbös Gyula Másfél perctcj áaríott A temetés pillanatában valamennyi francia városban és hadlhafón disztilzeí adtak az ágyuk (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Parisból jelentik: Clemenceau temetése az elhunyt végső akarata szerint, a legnagyobb egyszerűséggel folyt lc. Abban a pillanatban, amikor Clemenceau teste megtért az anyaföldbe, az ország minden városában és valamennyi francia hadihajón diszlüzet adlak az ágyuk« Mouchamps falutól a Clemenceau-kaslélyíg még kilométeres utat kell megtenni. Először reggel 8 óráig esett szakadatlanul az eső, majd délben már vad orkán verle a gyászmenet szemébe az esőt. Néhány perccel 12 óra után ért a temetési menet a sirgödörhöz, ahol Clemenceau koprosóját két hűséges inasa várta. A temetés mindössze másfél percig tartott. A két inas leemelte az autóról a koporsót és felállítva a sírgödörbe helyezte, ugy mint Clemenceau kivánta, fejjel az ég felé. A rokonok és barátok néhány rúarok földet dobtak a koporsóra és a temetés ezzel véget is ért. A gyászolók az autókra szálltak, a két inas pedig behantolta a sirgödröt. páris, november 25. Páris községtanácsa ma gyászülésen hódolt Clemenceau emlékének. Páris, november 25 A képviselőház hétfőn délután külön ülésen juttatta kifejezésre gyászát. Az ülésen csupán egy beszéd hangzott el. Bouisson elnök után, aki beszédében a parlamenti harcok emlékét idézte, Tardku miniszterelnök mondott búcsúbeszédet a kormány nevében. A miniszterelnök szavait mély megindultsággal hallgatták a képviselők. Az ülést ezután « gyász Jeléül felfüggesztették és folytatását kedd délelőttre halasztották, RevoSveres merénylet a rémai Szent Péter bazilikában Egy varrónő le akarta lőni Schmidt holland prelátust, de revolvere csöíörlSköf mondott (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bómából jelentik: A Szenl Péter bazilikában vasárnap este izgalmas jelenetek játszódtak le. Amikor a dóm főpapja, György bajor herceg a litánia után a sekrestyébe indult, egy fiatal nő revolvert rántott elő és a fegyver csövét a herceg után haladó Schmidt holland prelátusra irányította, majd a ravaszt többször megnyomta, a fegyver azonban csütörtököt mondott. György herceg nem vesz- • tette el lélekjelenlétét, odauarott a merénvlő t nőhöz és kiütötte a kezéből a revolvert. A templomban óriási izgalom keletkezelt, a vatikáni rendőrség nyomban őrizetbe vette a merénylő nőt, aki elmondotta, hogy 22 éves, Svédországban született és Ramstad Gudun Margitnak hivják, Bómában lakik és fehérnemű varrónő. Arról nem volt hajlandó vallomást tenni, miért akarta lelőni a holland prelátust. Schmidt prelátus vallomását szigoru titokban tartják. Állítólag Ramstad Margit néhány nappal ezelőtt meglátogatta a nrelá\