Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-24 / 268. szám

4 DÉLM A {»1' A R( i síSZ A(í Í92P novpnibtX 24, 3NA02IK A I D0L60ZIK Basa» :rr_>B / Ciehol&tléc IhuIibIM. Enyh'1, ayort. bUlor, Egy prtfbacoojD»golla 1* fluérín meggyőzi Ont errftl l Háborús irá&ote Irla: TonelH Sándor. ) Bizonyára fellőni már a közönségnek is, hogy mostanában megint mennyire megszaporodtak a jháborus irások. Háborús könyvek a kirakatokban, negyven emberes cs hat lovas visszaemlékezések az újságok regény-rovataiban és háborús darabok a színpadokon. Szegeden is láttunk belőle néhányat, a Szibériát, a Tábornokot és legújabban az Ismeretlen katonát. Ugyanezt lehet tapasztalni a külföldön is. A lapok tele vannak háborús könyvek ismertelésével, at. illusztrált folyóiratokban pedig se szeri, se száma a háborús színpadi jelenetek reprodukcióinak. A háborúba belekapcsolódva még a forradalmi Oroszország izgatja az irók fantáziáját. Nagyon megszaporodtak az orosz tárgyú darabok is. Azt sem lehet elhallgatni, hogy a mozi is, amplv könyvnél és színpadnál nagyobb tömegeket sajátított ki magának, szintén erősen felvette műsorába a háborút. Való, hogy a háború nagy felkavarója volt a népeknek, az emberi indulatoknak és szenvedélyeknek. Mégis ugy látszott egy ideig, mintha a háború, mint irodalmi téma. elvesztette volna az érdekességét. Túlságosan sokat és túlságosan tendenciózusan irlak róla annak idején. Győzlek jobbról és győztek balról és csupa dicsőség ragyogott mindenfelé. Azután jött az összeomlás s az öszszeomlás után mindenki, akinek része volt az ügyek irányításában, kötelességének tartotta, hogy Vastag kötelekben mulasson rá arra az egyetlen icipici kis számvetési hibára, amely mindent felborított. A másik oldalon viszont a helyzet kényszerűsége által előlérbe tolt vezetők éppen olyan ¡vastag kötetekben konstruálták meg visszamenőlegesen a bekövetkezett események okait. Nem csoda, ha a nagyközönség csömört kapott a háborús Irodalomnak ettől a fajtájától. És mert a kiadók nem ismerték fel a való helyzetet cs mert hábojrus könyvek nehánv esztendőn keresztül nem jelentek meg, azt lehetett hinni, hogy a háború №int irodalmi téma, elvesztette az érdekességét. De egyszerre, tíz esztendővel az összeomlás és • győzelem után egészen váratlanul következett jbe a háborús irodalom reneszánsza. A fényjelzett irók és nagy emlékiratirók után ismerellen ne/vü fiatalok törtek elő, akiknek közős vonásuk az, ,liogy nem irodalmat akarnak jálszani a hazafiságtgal, a hősiességgel, vérrel és mások szenvedésével, hanem megírják azt, amit a fronton, a lövészárokban, a pergfclüzben. a kórházban, odahaza és a hadifogságban látlak, tapasztaltak és éreztek. Éltből az uj háborús irodalomból hiányzik a nagyvonalúság, sőt sokszor hiányzik még az irodalomszerűség is. Kicsiny, de borzalmakban gazdag felsorolása, egymásutánja az eseményeknek, ahogy azok a frontharcos emlékezetében megrögződtek. Van bennük még ponyvaszerüség is és vitára adhatnak alkalmat abból a szempontból, hogy egyes részletek, amelyek a drasztikuin határán túlterjednek, feltótlenül szükségesek-e az iró őszinteségének dokumentálásához. De azok a páratlan könyvsikerek, melyek ehhez az irodalomhoz tapadnak, azt mutatják, hogy a megírásnak ez a módja rátalált azoknak a poigári életből kiragadott mindennapi embereknek a lelkére, akik a világháború hadseregének túlnyomó többségét alkotiák. Ha irodalmi méltatás volna a célom, sorra vehetném Markovics Rodiont, Remarqueot, Rennt, Williamsont, Ravnalt és a többieket. Fábián Béla bizonnyal rncgoocsájtana. ha őt hallgatással mellőzném. De ilyen szándékaim nincsenek. Mindössze két emberi megjegyzést akarok hozzáfűzni fl könyvek és színdarabok tömegéhez, amelyeket .'áttam ós hallottam. Az egyik megjegyzésem az, hogy ezek az iráiKok mind a feltétlen őszinteségre törekszenek, 'Szinte kéjelegnek abban, hogy a nyers igazságot vágják a tömeg szemébe cs mégsem tudják megrögzíteni a valót• Olyan jelenség ez, amelynek szkeptikussá kell lenui bennünket az emberi toll, -vagy ¡meg inkább az emberi agy kifejező, valót megérzékeltetü készsége iránt. Az igazi realitást megfogni nem tudjuk; minden elbeszélésben több vagy kevesebb romanüka rejtőzik. Ha Homerost, Jókait, a nagy háború valamelyik elbeszélőjét, vagy valamelyik történetírónak oknyomozó munkáját veszem elő, csak a mérték különböző, de a romantika, mint az elbeszélés alapvető eleme, egyaránt felismerhető. j Miért van ez igy? Azért, mert nincsen ember, teni tudná magát bizonyos szándékolt vagy akaratlan tendenciák befolyása alól. Ha a frontharcos elhatározza, hogy megírja az igaznt, már ebben is van tendencia, mert kilencven százalék valószínűséggel azt látja igaznak, amit mások nem láttak és nem tudtak meginti. De éppen ezért ő hallgat, vagy ferdít el bizonyos dolgokat. Mert igaz lehet, hogy a lövészárokban, a gránáttölesérben, a pergőtüzben tömérdek volt a borzalom és gazdagon aratott a halál, de nem igaz, hogy más ne lett volna, csak borzalom és halál. Pedig ezt három olyan háborús könyvben is olvashattam, amely a Világsiker határát tussolta. Mindenki, aki volt a fronton, igazolhatja azt az állításomat, hogy nem volt az a felfokozott borzalom, amelynek visszáján ne lett volna nevetés is. Lehet, hogy ez a nevetés cinikus volt, de volt. És ha a kizárólagos rettenetességekre épített Írásokat olvasom, mindig eszembe jut az a bécsi gyerek, aki a srapnellek ellen egy lyukas esernyőt feszitett ki. Magyarán megmondva röhögött rajta mindenki, ezredestől az utolsó bakáig. A másik megjegyzés ezeknek az uj háborús mm ZONGORATEREM B':rf*PC5f, VL, Ha|As ucca 16., OperAnA). Világmárkás zonawík, pianinők ezer pengői®!, nrgvven pengős hs*( részletre ís. B.79 Najry tisztviselői kedvezmények. írásoknak kifejezettén antimililarista tendenciájára vonatkozik. Vannak, akik divatos kifejezéssel élve, defetizmust gyanítanak mögötte. Nos, ez az, aminek én egyenesen az ellenkezőjét hiszem. Ha nagyon sokat beszélnek valamiről, az a tömeglélektan törvényei szerint pozitív irányban izgatja az emberek fantáziáját. Olvasván a háborús irá-' sokat, a leglöbb ember nem tud szabadulni az akaratlan, titkos kérdés hatása alól, hogy miként cselekednék 6 hasonló helyzetekben. A vörös szin, a tüz; a láng halasukban fascinálók. Az uj háborús irodalom máglyát akar rakni a háborúnak. A valóságban pedig minden uj háborús írás uj hasáb ahhoz, hoav a máiba és a kint még nagyobb legyen. „Ilz uj közgyűlés első napja sürnössé feszi az egységes liberális M tSntörifésít" Szombaton este nagysikerű pártvacsorát tartottak a XI. kerületben (A Bél magyar ország munkatársától.) A XI. kerület válaszlói szombaton este pártvacsora keretében meleg ünneplésben részesítették Pásztor Józsefet és Ólejnyik Józsefet abból az alkalomból, hogy őket a kerületben megválasztották. t A zsúfolásig megtelt vendéglőben először Olelnyik József mondott tartalmas beszédet, rámutatva arra, hogy akármilyen maroknyi is a közgyűlési ellenzék, de a kritikája mindig erős és helytálló lesz. Olejnyik után ' Pásztor József emelkedett szólásra, aki többek között a következőket mondotta: — Az első közgyűlés eseménye után a helyzet is, a tennivalók is elég világosak. Az egységespárti Nagyszeged Párt mellett felkészülve és megszervezve jött el a reakciós jobboldal, amelynek, a jelek szerint, mintegy 65 tagja van, akik minden felvonulásnál, minden szavazásnál várnak erősítést a Nagyszeged Párt jobboldali szárnyától. A helyzetkép teljességéhez tartozik, hogy a Petrik-párt feladta önállóságát és csatlakozott a Keresztény Községi Párthoz. A Petrik-pártra enélkül a teljes jobbraát nélkül sem számíthatott volna nemcsak a haladás, hanem a megértés ügye sem. Most kiderült, hogy mindaz, amit erről a témáról a választási harc alatt hirdettek, közönséges korteseszköz volt A Külvárosi párt nem megértési akar, hanem harcot a szegények« a dolgozók, a támadottak, a jogaikban megháborítottak és az emberi érzésükben és méllteágukban meghurcoltak ellen. Bármennyire fájdalmas a viszonyok ilyen alakulása, mégis egészséges. Csak alakuljon ki a közgyűlésen tiszia kép és csak lássák a külvárosi szavazók, hogy orvosok, ügyvédek, kisiparosok, tisztviselők és más alkalmazottak szavazatai révén megnyert mandátumokkal miiven politikát hirdetnek és milyet követnek. Az önlejáratásnak ettől a nagyszerű taktikájától biztos sikert lehet várni. — A közgyűlés első aktusa az volt, hogy nem engedték szóhoz jutni a szociáldemokrata párt szónokát. A szavazatok arányából lálni lehetett, hogy minden olyan esetben, amikor -i .jogok, demokratikus elvek követelésére, vagy érvényesítésére fog sor kerülni, a jobboldal megértő barátságban fog találkozni a Nngyszegcd párt zömével. Világnézetek szerint csoportosuló táborok foglalták el a közgyűlési padsorokat, még sem lehet biztosan tudni, mi lesz a helyzet várospolitikai kérdésekben, hiszen a jobboldal vakon és botorul meg akarta hiúsítani annak a Lőw Immánuelnek örökös tagságát, aki ugyan rabbi, de akit miut magyar tudóst ismer a világ, akinek az édesapját a szabadságharcidején h '.zafiasságáért tartóztatták le. Ennek a vüágnézleti gyűlölettel fűtött rövidlátó tábornak van benne a keze abban is, hogy most lekicsinylő mosolygással tekint megint Szeged felé az ország közvéleménye, mert itt honorálták a nem szegedi Herceg Ferenc, de ugyanakkor mélyen megbántották a szegcdi Móra Ferenc irói nagyságát. Meg kell itt mondani, högy az örökös tagok kivá^asztásábaa most sgg^^eged kgzöűs|gének a véleménye nyilatkozott meg. Az egész egy hibásan megkonstruált törvény alapján tervbe vett, kivédhetetlen manővrirozás volt a közgyűlés kulturálatlan kisebbsége részéről. — Ilyen sivár és sötét helyzetkép láttára nem tépelődhet és nem tétlrnkedhei tovább senkisent, aki a demokratikus haladás meggyőződéses híve, aki szive és esze legszentebb Igazságai gyanánt vallja a liberális elveket és akt a szabadságjogok evangéliumát nein kortes-eszköz gyanánt hordozta körűt a városban. Az uj közgyűlés első napjának minden eseménye sürgőssé 'eszi a liberális és demokrata front álgondolt tömöriiését és megszervezett felkészüléséi. Tűnjön ki végre, kik a demokrácia és kik a liberalizmus tüzön-vizen át való hívei. Tűnjön ki végre, kik azok, akik csak kortescélokból és nem meggyőződésből vallották magukat az egészséges, városépítés, a józan városfejlesztő politika, a szolid pénzügyi gazdálkodás, az egészséges kulturmunka, a csatorna, a vízvezeték, a vásárcsarnok, a kövezet és a világítás kiépítésének föltétlen híve gyanánt. — Nem változtat most a vázolt helyzeten és a tennivalók sorrendjén, hogy már a legközelebbi jövőben formálisan is megalakul a Keresztény Községi Párt és nem változtat mindezen, hogy a Külvárosi Párt ellenzékbe megy át és ellenzéki magatartásának okait memorandumban fogja feltárni a miniszterelnök, a belügyminiszter és a kultuszminiszter előtt. Ugy látszik, a Külvárosi Párt a Keresztény Községi Pártnak egyik alosztálya lesz és amiatt berzenkedik valaki ellen, mert a kisgyűlés megalakításánál a közgyűlés többsége leszavazta valamennyi emberüket. A denunciálásnak, a fenyegetésnek azokat a bántó hangjait, amelyek a Külvárosi Párt szombaton közzélett határozatából hallatszanak ki, túlontúl jól ismerjük. A Külvárosi Párt a választás előtt megfenyegette azokat a kerületeket, amelyekről azt látta, hogy nem fognak a szavazásnál jó fiuknak bizonyulni, most pedig elmegy árulkodni miniszterekhez, állítólag egyik szegedi főtisztviselő ellen. Köszönjük szépen az ilyen közéleti modort és megbízhatóságot. A választás alatt azt hirdették, hogy ellenzékiek, a választás utáu lediktállak a közgyűlés legreakciósabb szárnyával, most pedig világgá kürtölik, hogy ők ugyanegy nézeten vannak a kormánypárttal, de azért ellenzékbe mennek, stfl panaszkodni is elmennek, mert valaki borsot tört az orruk alá. A politikai béke-egér harcnak, a meggyőződéstől irányított és elvektől fűtött közéleti munkának ilyen méreteit látva, hogyne jutna eszembe az a személytelenség, amellyel elveinket, politikánkat, városunkat és hazánkat szolgálni kell, amelyre móü tí<! felkérek mindenkit, látván hatalmas terét a hódítási lehetőségeknek, tömérdek módját a megerősödésnek és kifogyhatatlan eszközeit igazunk bebizonyításának. Hegyessy Sándor a választók meleg szeretetéről és bizalmáról biztosította a megválasztottakat, végül Lájer Dezső beszélt azokról a nehézségekről, amelyekkel most az ellenzéki bízottsági tagoknak a város parlamentjében meg kell küzdeni. A .vapsora lelkes hangulatban ért véget,