Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-24 / 268. szám

nfXMAGYARORSjrw — Nem akarom — mondotta többi zben —, hogy nffk legyenek a* ágyam körül, mikor meghalok. Nem akarok nőkel, nem akarok könnyeket. Sürgette, hogy távolítsák el utolsó pillanata bekövetkezésekor az ápolónővért is. — Férfiak elff't akarok meghalni, — mondotta. A Délután folyamán meglátogatta Clomenceaut j ¡Gaurand tábornok, aki háromnegyed 9 órakor I hagyta el Clemenceau lakását. Távozásakor azt mondla, hogy ma reggel Clemenceaut ugy találta ágya szélén papucsban ülve, hogy inkább egy lövészárokban ülő katonához hasonlított, mintsem egy haldoklóhoz Azonban — tette hozzá — ma este utolsó látogatása alkalmával már hörgött és teljesrn elveszeitnek látszott. Lehetetlenség meg­mondani, hány percig, vagy hány óráig fog meg élni. ül Dr. OPEL Thea von HARBOU a rakéta-auto világhírt teilalélAja éi , Hindu síremlék irőTa irta FRITZ LANG WILLY FHITSCH * legnagyobb flhnrtrdeifl csinálta a Magyar Rapsiódia fósfereplSjt é» GERDA MAURÜS a legsi,5»ébh szépség játsza a főszerepét • HOLD ASSZONYA ihifr rtmitifÉilii iáká )fi21 •••. --inl/sr 5f. cma Ufa rügy ittoakdónak a Belvárosiban. Gondos, alapos és gyors ellátást a Társadalombiztosító betegeinek (A Délmagyarország munkatársától.") Az elmúlt héten a Délmagyarországhoz egyre­másra érkeztek panaszok, amelyek mind a Társadalombiztosilóban nyújtott orvosi ellá­tást tették kifogás tárgyává, mig egyetlenegy levél, amelyet szóm balon hoztunk nyilvános­ságra, a vasúti bclegpénzlárban nyert orvosi ellátás ellen emelt kifogást. Valamennyi pa­naszt a leggondosabb vizsgálat tárgyává tet­tük és sorrendben a harmadik az az eset, amelyet alább fogunk elmondani. Olyan végtelenül nagyfontosságú ügyben, mint aminő a Társadalombiztosító alkalma­zott tagjainak orvosi ellátása, a legfőbb cél természetesen a rendszerben rejlő hibák kimutatása. Élesen harcolni kell lnz ellen a rendszer ellen, amely mellett a betegek nem részesülhetnek a leggondosabb <és legalaposabb ellátásban. A jelek szerint a rendszeren kívül vannak egyéb hibúk is és lezekre is rá kell mutatnunk, elsősorban azért, hogy alaposnak talált panaszok, hibák, vagy kifogások feltárásával a betegek helyzetén ja­vítsunk és fokozatosan enyhítsük. Arra ké­rünk tehát mindenkit, aki ezeket a cikkein­ket olvasta, illetőleg olvassa, vegyen tudomást meggondolásainkról is és Írásainkban ne lás­son. ne keressen szenzációt. Egyszerűen arról van szó. hogy az újságírás erejét és esetleges eredményeit szegény betegek igaz ügyének KSftlgálatábs akarjuk állítani. A Vajda ucca 41. alatt lakik Szabó Örökös tagság és az aranyszőrű bárány frla: Móra Ferenc. Ezt a tárcát igazság szerint nyiltlevélnek akar­tam inegirni, dc szerencsémre idejekorán eszem­be jutott, hogy az nagy tékozlás lenne, mert ak­kor még külön tárcát is kellene szerkesztenem. Aztán meg nekem tulajdon portám van a vonal alatt, hát akkor minek kérnék szállást a felsőbb régiókban, ahol nekem semmi keresnivalóm sincs. Se nekem, se a két ügyemnek, amik itt következ­nek s igazán nem érdemelnek enuél följebbvaló vangot. Az első üggyel már meg is késtem egy kicsit, annak pedig az az oka, hogy rossz újságolvasó va­gyok, nem annyira természetemnél, mint iukóbb helyzetemnél fogva. Tudniillik a második eme­leleu lakunk, ennélfogva az újságkihordó nekünk icsak a kapu alá kézbesiti az újságot. Már most ha akad olyan jótét-leiek, aki onnan reggel nyolc óráig felhozza, akkor belenézek s megkeresem benne a meteorológiai jelentést attól függ, hogy ásató-nap van-e, vagy nem'1 Van aztán ugv. hogy közben máson is megakad a szemem, de a köz­igazgatáson soha. mert én azon huszonhét évvel ezelőtt se tudtam eligazodni, mi'.<or én voltam a rovatvezető. — hát ma hogy tudnék! De meg­történik az is. hogy a reggelimhez nem tálalnak .újságot, nyolc óra után pedig nem foglalkozom újságolvasással s jgy az iljen napokon a világlör- i ténclem eseményei teljesen elvesznek a száipomra. J Ezek előrebocsátása után meg lehet érteni, meny- | Fereiicné. akinek 4 leánygyermeke van. A legidősebb köztük 21 éves, a legfiatalabb 7. A 16 éves Szabó Erzsébet az idén, oklóber 20-án lábfájással megbetegedett és elment dr. Simon Ákoshoz, aki izomgyulladást állapított meg, adolt orvosságot és lefekvést irt elő. Szabó Erzsébet 10 napig otthon maradt. Dr. Simon ezalatt az idő alatt háromszor megláto­gatta es a harmadik vizitnél kijelentette, hogy, Erzsi most már jobban van, menjen be a a főorvos úrhoz vizsgálatra. Másnap bement Szabó Erzsi dr. Borotváshoz. — A főorvos ur — mondta Szabó Fereticné — nem vizsgálta meg a lányomat, kijelentette, hogy táppénz nem jár neki és mehet mun­kába. Erzsi ment dolgozni, mondja az anya, de megint rosszult lett és hétfőn, november 19-én ágiban maradt. Dr. Simon borogatást rendelt és 20-án azt mondta, bogy bé kell vinni Erzsébetet a sebészetre. 20-án mentem a Munkásbíztositóhoz. folytatja Szabó Ferenc­né és előadásában valósággal kaleidoszkop­szerüen váltakoznak ezek a nevek: főorvos, kórház, klinika, majd kiderül, hogy dr. Simon lapjával el kellett mennie dr. Buczkóhoz. — Ha annyira beteg, hogy nem tud járni, hozza be kocsin, mondták neki. — Kocsira nincs pénzem, válaszolta Sza­bón ér — Akkor menjen el dr. Simonhoz és vitesse kórházba. Szabn Ferencnének még sok szaladgálni va­lója volt a leánya miatt, végre november 21-én ezt az irást kapta: nyire meglepett, mi/kor ma reggel a villanvoson azzal köszöntött egyik kalauz-barátom: — No hát a nagyságos urat is csak kisemmiz­ték az örökösödésből, Megállt a szivem verése, mikor meghallottam, hogy még engem is lehet örökösödéssel kapcso­latban emlegetni. Úristen, íalán adoptált valaki? — Nem értem. — próbáltam erőt venni ma­gamon. — Micsoda örökösödésről beszél maga, barátom-uram ? -— Hál a közgyűlési örökösödésről. Benne voit szerdán a délmagyaro; szági újságban Ha tudtam volna, miről van szó. nem néztem volna meg. de igy tudatlanul mégis csak elő­kerestem a délmagyarországi lapot s meg is ta­láltam benne a haragos passzust. Abból tudtam még, hogy nem jeleltek örökös tagnak s hogy ez bi­zonyára kínosan fogja érinteni az egész országot. Hát tudja Isieu. Rn szavamra mondom, nem éreztem semmi kint. mikor a borzasztó esemény­ről értesültem S ép|>en azért nem is beszélnék róla, ha attól nem tartanék, hogy lesznek olyan jóemberek, akik azt hiszik, hogy lapunk az én képviseletemben haragudott Ezt nem hagyhatom szó nélkül. Én minden dolgom magam végzem s nem per procura haragudnék, ha haraggya­korlatokkal szoktam volna szórakozni. De én olyan minden-mindegy ember vagyok s azért se tar­tom érdemesnek haragudni, amiért érdemes vol­na. Olyan bolondot meg végképp nem csinálok, hogy minden ok nélkül, csak ugy l'art pour 1'art haragudjak. Ha pánlolódnék valakivel, vagy valakikkel ak­kor azokkal kezdenék vilonciát, akik mjnden áron (0. M. T. K.) M. 76 pastőrözött tej­szükségletét napunkén! pontosan házhoz szál' Híj A'.:, ha megrendeli 15—48 telefonszámon. 199—1929. orv. n. sz. A Szegedi Kerületi Munkáshiztositó Pénztárnak Szeged. Jelentem, hogy Szabó Erzsébet 16 éves, bejárónő foglalkozású, hajadon családi állapotú pénztári tag, Kurzweil K. nyilv. iv. számú munkaadó al­kalmazottját, (lakik "Vaida ucca 41. sz.) kit mint Arteriodis pedis b-íleg^égben szenvedő munkakép­telen beteget 1920. évi november 19-től gyógy­kezeltem. alábbi indokaim alapján a városi köz­kórházba utalni javasolom. Indokolás: Föntgen vizsgálat és a beteg lábának esetleges begipszelésr végett. A beteg olyan állapotban varit hogy be csak bér­kocsin szállítható. Szeged, 1929 november 21-én­pénztári orvos. Dr. Baár Jenő igazgató vizsgálatot indí­tott az ügyben é6 a következő közlést telte: — A munkaadói igazolvány szerint a leány 18-ig dolgozott, 19-én jelentkezett az orvosnál, aki konstatálta betegségét és megállapitotta, hogy ágyban kell feküdnie. Ugyanezt a diag­nózist állapította meg az ellenőrző orvos is. Miután Röntgen-kezelés, illetve gipszkötés le­hetősége mutatkozol!, 21-én beutallák a kór­házba és bérkocsiköltségei is megállapítottak számára. A kórhíi^baszállilás meglőrtént, mire a nyugta ellenében a pénztár kifizette a bér­koesidijat, 1 pengő 50 fillért. (Ezt a rend­szert azért kelleti éleibe léptetni, mert vissza­élések történtek, kiutaltuk a kocsiköltséget, de gyalog mentek be, vagy egyáltalán nein mentek be a kórházba. Ezért ugy rendelkez­tünk. hogy csak a kocsis nyugtája ellenében fizetjük ki a betegszállítási dijat.) - Táppénzigénye 19-őre és 20-ára van. mert folytatólagos betegnek tekintendő, aki már előzőleg is járt kezelésre. Ilyenkor a kór­házbauialás napjáig, jelen eselben 21-éig jár táppénz, amit azonnal is kifizetünk, ha kérik, de na erre nem jelentenek be külön kérelmei, akkor a kórházból való elbocsájtása idején kapja meg ezt az összeget is. Ebben az eset­ben a két napra járó összeget azért nem adtuk ki azonnal, mert erre nem jelentett be a beteg igényt. Ha kijön a kórházból, azonnfll megkapja. Az akták átvizsgálása után meg­állapíthatom. hogy az intézet részéről sehol sem történt hiba. össze akarnak engem házasitani a szegedi köz­élettel. holott egészen jól meg vagyunk egymás nélkül. Kinek telik öröme az ilyen híresztelések­ben, mikor, akinek jobb dolga nincs, mint velem törődni, az láthatja, hogy minden helybeli do­logból kihúzom magam, ahol szépszerével telte, tem. Különösen ez az örökös tagság, vagy minek hívják, hogy juthatott volna nekem eszembe? Leg­alább ötvenezer polgártársam él ebben a vá­rosban legalább olyan rendes ember, mint én, de nem zavar még annyi vizet se, — no szép volna, ha az mind megharagudna azért, hogy őt nem tették meg örökös város­atyának! S" ami az én csekély személyemet illeti, van nekem anélkül is annyi jeruzsálemi királysá­gom, hogy adhatnék belől? egy tucat ambiciózus felebarátomnak. Oda is adom szívesen, — azaz hopp, egyet még se adok. Szegedi kitüntetésem nekem egyetlen egy van, de annak szívből örü­lök. Ez az. hogy a szegedi szabók megválasztot­tak diszszabónak. Ehhez nemcsak azért ragasz­kodom, mert igazán keresetlen tisztesség, hanem azért is. mert ez nagy őröm volt a mennyország­ban az én drágáimnak Az édes apámékat érteni, akik bizonyosan valami piros-fehér-zöld csillagból vigyáznak rám. S a lisztességtételem napján az édesapám bizonyosan azt mondta édesanyámnak: — No, anyjuk, most már netn féltem a gyereket. Mégis csak ember lett abból, ha már a szabók is elismerik, holott szücsmesternek a fia. De az örökös tagság" Ugyan! Még azt hitte volna szegény öregem odafönl, hogy már én is kor­mánypárti leltem s nem merne a Holló Lajos szeme elé kerülni.

Next

/
Thumbnails
Contents