Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-17 / 262. szám

1929 november 17. 3 Zárt ülésen megtörténtek a íélöléiek az ul közgyűlés bizottságaiba Szombaton utoljára gyűlt össze a íeh. Tanács — 4 keddi alakuló közgyűlés tárgysorozata — December 7-én lesz a tisztújítás (A Délmagyarország munkatársától.) A város tanácsa, amtelynek hatáskörét a közgyűlések előkészítésére korlátozta az uj közigazgatási törvény, de ezt is csak addig, amig az uj közgyűlés meg nem alakítja a kisgyülést — szombaton ült össze legutoljára, hogy előkészítse az uj közgyűlés első ülésének tárgysorozatát. Eredetileg ugy volt, hogy ez az előkészítő tanácsülés délelőtt tíz órakor, tehát a hosszú évtizedek alatt megszokott időben ül össze, mivel azonban a főispánnak, aki feltétlenül elnökölni kivánt ezen az ülésen, a délelőtti órákban más elfoglaltsága volt, a tanácsülést délután öt órára hívták össze . A tanács délután össze is ült a vároáháza tanácstermében. Ezen az utolsó ülésen a tanács tagjai közül megjelent a polgármester, Rack Lipót, dr. Pálfy József, dr. Csonka Miklós, vitéz dr. Szabó Géza tanácsnokok, dr. Tóth Béla főjegyző és dr. Simkó Elemér tb. főügyész. Az ülés megnyitása előtt vita volt akörül, hogy nyilvános legyen-e az ülés, vagy pedig zárt. Végül is ugy döntött az elnöklő főispán, hogy a napirendre kerülő kérdések közül azokal, amelyek nem személyes vonatkozásúak, a sajtó nyilvánossága előtt tárgyalhatja a tanács, a többit azonban zárt ülésen. A keddi alakuló közgyűlésre szétküldött meghívók szerint az uj törvényhatósági bizottság első ülésének a következő lesz a tárgysorozata: 1. A kijelölő bizottság két rendes és egy póttagjának megválasztása. 2. Az örökös tagok megválasztása. 3. Az igazoló választmány 8 tagjánalt megválasztása. 4. Kijelölése annak a harminc törvényhatósági bizottsági tagnak, akik közül a/ összeférhetetlenségi bizottság kisorsolása történik. 5 A kisfjvülés taglétszámáról szóló szabályrendelet r " ' '"•'•> 6. A közigazgatási bizottság 10 tagjának megválasztása. 7. A tisztújító szék napjának kitűzése. 8. A kijelölő választmány 3 tagjának megválasztása. 9. A kisgyűlés 18 rendes és 18 póttagjának megválasztása. A főispán az ülés megnyitása után megállapította, hogy a tárgysorozaton csak két olyan pont szerepel, amely nyilvánosan tárgyalható, illetve, amelynek személyi vonatkozásai nincsenek. Az egyik a kisgyűlés taglétszámának megállapításáról szóló szabályrendelet tárgyalása, a másik pedig a tisztújító szék napjának kiiüzése. A főispán kívánságára a tanács először ezeket a nyilvánosságra szánt pontokat tárgyalta. A kisgyűlés taglétszámáról szóló szabályrendelet tervezetét dr. Tóth Béla főjegyző ismertette. Elmondotta, hogy a balügyminiszter a törvényhatóságok akaratára bizta annak a megállapítását, hogy a kisgyűlés kinevezett és választott tagjainak a száma 10, 20, vagy 24 legyen, de kimondotta, hogy a közgyűlési tagok létszámának tizenöt százalékánál több nem lehet. Kimondotta azt is, hogy a kisgyűlés tagjait ugy kell megválasztani, hogy képviselethez jussanak az öszszes kategóriák, tehát az általános választásokon mandátumot szerzett városatyák, a virilis városatyák és az érdekképviselő városatyák, a tagok negyedrészét pedig a főispán nevezi ki. Dr. Tóth Béla azt javasolta, hogy az általános választásokon mandátumot szerzett városatyák számára négy, a virilisták számára szintén négy, az érdekképviselők számára pedig két helyet biztosítson a közgyűlés a kisj ülésben, a fenmaradó nyolc tagsági hely betöltését pedig bizza a közgyűlés akaratára. Mivel a törvény értelmében ugyanannyi póttagot kell választani, mint ahány rendes tagot választ a közgyűlés, a póttagok számát is az előbbi arányban osztják fel. zófus volt. (Hiszen a helyesírást is azért nem tanulta meg.) w A másik királyasszony papucsának történetében nincsen semmi romantika. Zita királyasszony sohase járt Szegeden és a szegedi papucsok sohase kerültek a lábára. Hiszen, ha oda kerülhettek volna — akkor tán máskép állna most a világ. Az ugy volt, hogy az októberi forradalom előtt király-látogatásra készültek a szegediek, ki szívesen, ki kelletlenül. Az volt a terv, hogy Debrecen után itt tesznek vizitet a királyék. S a legizgatóbb kérdés az volt a forradalom előestéjén, hogy mivel lepjük meg a kis királyt, meg a kis királynét. A határozat aztán az lett, hogy a király aranyplakettet kap, Zita királyné pedig halasi csipkekötőcskét, meg szegedi papacskát. A papucshoz itt kerestek mintái az én nagy boltomban, találtak is, arra is emlékszem, hogy az ország címerével akarták disziteni a papucsot, de aztán mégis meggondolták, hogy az tán mégse papucsdisznek való. (Ámbár hiszen akadtak a Habsburgok között olyanok is, akik nem is papucson hordták a magyar cimert, hanem a csizmájukon. Persze a talpán.) Többet aztán én nem tudtam a papucsról. El is felejtettem az egész dolgot, mikor ötödfélévre oekopog hozzám egy szegedi papucsosmester és azt kérdi szigorúan: — Hol van a Zita papucsa? Azóta tudom elképzelni, milyen érzés lehet az, mikor egy minisztert meginterpellálnak. Nagyon kellemetlen érzés lehet. Úgyis csináltam, mintha miniszter volnék és a kérdésre kérdéssel feleltem: — Mi köze barátom uramnak a királyné papucsához? — Az, hogy én csináltam. Remekbe. Még olyan papucs nem volt a világon. — De hát mi közöm nekem ahhoz, édes barátom 1 Nekem adta Ön azt a papucsot? Ide hozta a muzeumba? — Nem. — Hát hová tette? Azt mondta, hogy a városházán deponálta azzal a kéréssel, tegyék a muzeumba addig is, míg a gazdája eljön érte. — Hát akkor ott keresse, kedves mestert Kereste-e a mester, nem-e, nem tudom. De attól fogva én minden héten levelet kaptam hol az egyik, hol a másik lábbeli iparos honfitársamtól s az mind azért vont felelősségre, hogy miért nem olyan helyre állitom én ki a Zita papucsát, ahol mindenkinek a szeme megakadna rajta. S minden levélben az a gyanú lappangott, hogy alighanem, én járok otthon éjszakánkint a királyné papucsában. Hát erre aztán csakugyan körül kellett nézni a városházán. így kivánta a ház becsülete. Meg j is találtuk a papucsokat ugy, ahogy elgazdátlano- ! dásuk után benne felejtődtek egy nagy vasládá- | ban. Elhoztuk őket mihozzánk, beraktuk egy re- [ likviás szekrénybe és azóta ott valóban propaganda • célt szolgálnak. De ahogy én 'íelybeli nemzetet S ismerem, nem annyira a légit, .'izmus propagan- | dájáról van itt szó, mint inkább a szegedi papu- j cséről. (Ugyan most éppen arról sincs, mivel J terem átrendezés miatt a papucs nem látható.) Én, hogy végkép megnyugtassam ismeretlen amerikai barátaimat, azt is megmondom, hogy személy szerint se vagyok a legitimizmus oszlopa. A feleségem igen, 6 a legitimizmust vállalta a királykérdésben. A lányom és a vőm szabad királyválasztók, de más-más árnyalatban. Az unokám, az republikánus. Neki még szabad, mert csak öt éves lesz. így aztán csak elvagyunk, nyugodtan nézünk a jövő elé: akármerről fordul a szél, mindig lesz valaki a családban, ald pártját fogja a többinek. Hja, egy szegény magyar családnak muszáj beosztással élni ezekben az össze-vissza időkben. S hogy én magam hová tartozom? Megmondom én azt is minden kertelés nélkül. Nem csatlakozom senkihez, mert én Rudolf trónörököst várom vissza, i A tanács a szabályrendelettervezetet hozzászólás nélkül elfogadta. A polgármester ezután felvetette a kérdést, hogy milyen módon lehetne legcélszerűbben a szavazást lebonyolítani. Hosszas vita támadt ekörül a kérdés körül, végül is abban állapodott meg a tanács, hogy a hivatalos jelölteket, ugy a rendes, mint a póttagjelölteket, csoportonkint közös szavazólapra veszi fel és a szavazás elrendelése előtt a főispán részletesen tájékoztatja a közgyűlés tagjait a szavazás módjáról. Ezután következett a közgyűlési tárgysorozat másik nyilvánosságra szánt pontjának tanácsi előkészítése. A tanács a főjegyző javaslatára ugy határozott, hogy a tisztújító szék napjául december hetedikének kitűzését javasolja az alakuló közgyűlésen. A tisztújító közgyűlés délelőtt tíz órakor kezdődik. A tanács utasítást kér a közgyűléstől a polgármester számára, hogy a tisztújításra kerülő állásokra nyomban irja ki a pályázatot, amelynek határideje november 29-én délben jár le. A főispán ezután megkérdezte a főjegyzőtől, hogy miért nem vette fel a tárgysorozatba az esetleges lemondások esetén szükségessé váló póttagbehivásokat is. — Két lemondásról lehet sző — mondotta a főjegyző —, de valószínű, hogy egyelőre egyik ur sem mond le, hanem megvárják a mandár tumok igazolását és a birói panaszok benyújtásának határidejét, igy a póttagok behívd^sára most nem kerülhet a sor. A vitát a polgármester vágta ketté azzal a bejelentéssel, hogy a behívásokat a törvény a polgármester hatáskörébe utalja, A főispán ezután a tanácsülést zárttá nyilvánította, mivel a következő pontok személyes természetűek, amelyeknek tárgyalásán, megítélése szerint, nem lehettek jelen a nyilvánosság képr viselői. A zárt ülés, amelyen a különböző jelöltlistákat állították össze, a késő esti órákig tartott. T Késő este közölték azután, hogy a jelölések a következők: • A kijelölő bizottságba: Dr. Biedl Samu, Kiss Ferenc, póttag: Gárgyán Imre. Igazoló választmányba: Dr. Kószó István, Kiss Ferenc, dr. Biedl Samu, dr. Szivessy Lehel eddigi tagok, továbbá Menyhárt Gáspár, dr. Pap Róbert, dr. Szalay József és dr. Török Béla. A közigazgatási bizottságba: Back Bernát, Kiss Ferenc, dr. Pap Róbert, Várhelyi József, dr. Széli Gyula, dr. Kószó István, dr. Biedl Samu, dr. Szivessy Lehel eddigi tagok, továbbá dr. Dobay Gyula és Wimmer Fülöp, A kijelölő választmányba: Dr. Kószó István, dr. Széli Gyula és dr. Dobay Gyula. A törvényhatóság kisgyülésébe: a vlriltsek közül: Dr. Turóczy Mihály, dr. Széli Gyula, dr. Dobay Gyula, Wimmer Fülöp, Temesváry József, dr. Biedl Samu, dr. Kovács József, id. Gárgyán Imra Az általános választás során mandátumot nyertek csoportja: dr. Berecz János, Körmendy Mátyás, dr. Pap Róbert, dr. Tóth Imre, dr. Dettre János, Petrik Antal, Czigler Arnold, Veress Gábor. Az érdekképviselők csoportjából: Bagáry László, Holtzer Tivadar, Keller Mihály, Dobó Imre. A több! helyekre: Várhelyi József, dr. Kószó István, Back Bernát, Kiss Ferenc, Bakó László, Pick Jenő, dr. Tonelli Sándor, dr. Török Béla, dr. Fajka Lajos, ifj. Nyári György, vitéz Csetneky László, Rainer Ferenc, Borbély József, Gaál Miksa, Pásztor József, Deák János.