Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-08 / 228. szám

1929 október 8. DÉLMAGYARORSZÁG 9 DELNAGYARORSZAe RE6ENYI Gertrude Atherton: raiiíOR A HÓD ELOSZLIK Fordította: JlíDÜSZ AliŰOr . - - . 70 Szegény Eustace! Micsoda irónia! Addigaddig vágyódott egy nő után, addig-addig igyekezett nevelni, letörni ellenállását, megszabadítani téves nézeteitől, amig aztán valóban megérett — egy másik férfi számára. Mi értelme van is ennek az egész életnek? Bizony, gyakran látszik ugy, hogy nem egy jótékony szellem uralkodik fölötte, hanem, amint Poé nevezte, a Perverzitás Koboldja. Az egyetlen dolog, amiről nehezen mondott *olna le, a Blandina gyöngysora volt És a Britanny-beli garnitúra. De talán Eustacetól megveheti majd ezeket a dolgokat Szigorúan megdorgálta magát, hogy ugy látszik, ki akar bújni, el akar menekülni a végleges leszámolás elöl. Egy pillanatra dermesztő rémület fogta el, megmagyarázhatatlan vágyat érzett, hogy kifusson a szobából és letépje magáról ezt a suttogó, régi aranyruhát. De összeszorította a fogát. Eljutot: a szakadék szélére és hirtelen föltárult előtte a mélység. Szerelmes Geoffrey PclhamKe. Hangosan mondta ki a szavakat hogy használhassa az idegeit a megmásilhatatlan tényben. Dühében egy széket vágott a szoba másik sarkába, aztán vállatvont és visszaült a foteljébe. Nos hát, mi a következménye ennek? Mi a teendő? Pelham a Pleydenék estélye óta foglalkoztatta az agyát tudatosan, tudattalanul már bizonyára azóta, mióta itt, ebben a szobában ültek együtt Most, hogy napvilágra hozta ezt az érzést valószínűleg el fogja foglalni éber állapotának minden pillanatát és kísérteni fogja álmait- is. Ugy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt sas. Büszkesége épp olyan abnormis volt, mint egész lénye. Régi álma, az egyedüllét a magányos hegycsúcson, több volt számára, mint a menekülés kiteljesülése, énjének revelálódása volt ez a teljes szabadságban. Hol van a szabadság, ha az egyik ember odaajándékozza énjét egy másiknak, még ha a másiktól visszakap is valamit és felesbe kiegyezhetnek? A nők ebben az egyenjogositott világban is pontosan olyanok, mint azelőtt voltak, ösztönük az odaadás, vak ösztön ez, amelyre a faj föntartása érdekében van szükség. De Gita még nem jotott idáig. Undor kisérte ezt a végleges kirobbanást, amely«* ennek az utálatos regényírónak a piszkálódása idézett elő. Valóban kikerült a ködből, ki a vakitó világosságra, ahol egy pillanatra elkápráztatta a Geoffrey Pelham élő valósága. Nemileg azonban még semmi változást sem érzett. Nem beszélt ugyan még erről a tárgyról soha senkivel, de a modern irodalom olyan nyiltan ir róla és olyan keveset biz az olvasó fantáziájára, hogy a képzeletre igazán semmi sz&kség sincs többé. Gitának sem kellettek személyes tapasztalatok, mindennel tisztában volt ő már. És bár vére az eddigi tempóban keringett tovább, tudta jól, hogy Geoffrey Pelham képe mély nyomot hagyott abban az igazán festőietlen hnsdarabban, amelyet szívnek neveznek és hogy talán semmi sem fogja azt onnan kitörölni töhbé. Nem tartozott azok közé a nők közé, akik kétszer tudnak szeretni Fölidézte emlékezetében a szerelemnek azt a meghatározását, amelyet Polly Pelhamíól hallott ez volt bizonyosan a leghelyesebb meghatározás az összes eddigiek között A tudomány egymásután fejtette meg a legkülönbözőbb rejtélyeket a pszichikaiakat épugy, mint a fizikaiakat. Gita nagyon szerette volna tudni, hogyan is áll ez a dolog tulajdonképen. Analizálni kezdte érzéseit aziránt a férfi iránt aki gyökerestől rántotta ki régi teóriái talajából. Eustace mondta neki egyszer, hogy az analízis végzetes következményekkel jár »•sóststenwe. Ez gersee szintén valami ósdi előítélet ami nagyon meglepő ilyen fölvilágosodott és az átlagnál sokkal tisztábban látó embernéL Gita ugyanazt érezte az analízis után, mint előtte. Polly azt mondta, hogy gyakran borzongott, fázott és melege volt és elfúlt a lélekzete. Nos, ilyesmit eddig még egyáltalában nem tapasztalt. De néha-néha megszállták a földöntúli boldogság pillanatai, amikor repülni vágyott Geoffreyvel elképzelhetetlen magasságokba és együtt maradni vele valami szellemi kapcsolatban őrökre. Ugylátszik, egy másik fajtája ez a kezdődő nemiségnek, de szintén nem más, mint bevezetője az odaadás vágyának. Igyekezett keresztül vágni magát a maradék ködön is és arra a konklúzióra jutott, hogy ha még most is érzéketlen a szenvedéllyel szemben, ugy ez csak azért van, mert még nem rázták fel hosszú letargiája után és még nem győzték le heves ellenállását. Most már csak Pelham fizikai érintésétől függött minden. Ennél a megállapításnál szívesen hajított volna egy másik széket is az első után, ha akadt volna egy a kezeügyében. Jól esett a földöntúli boldogság-érzés, ez az isteni őröm, amely fölemelte és izgatta, de vájjon vágyódott-e még valami másra is? Aligha. Az élet egyszer már megtanította valamire, ami kitörölhetetlenül égett a lelkében és ez az, hogy a realitásokban nincs többé illúzió. Közönségesek, csúnyák, kegyetlenek. Ez volt az egyetlen gátlás, amely még a régi erővel gyökerezett benne. Tudta, hogy hozzámehetne Geoffreyhez. ha akarna. Eustace sohasem állana útjában. Bizonyosan keserű volna számára a csalódás, szerencsétlennek és megalázottnak érezné magát, de nem lenne kapható arra, hogy haTUDJA ÖN A2ST? hogy (ól lehel vásárolni a 206 M ANfSEIM-MSOGERI ABAN ? Feketesas u. 11. (Bérház mögött.) Tel.: 20-17. i IIIMIII iiiirvliTnilnnr."jnilrii«u»irni№ifiiii II III llllir*^*"—— zugságban tarlson magánál egy asszonyt Ha belátná, hogy Gita hajthatatlan, filozófus-köpenyébe burkolódzna és levonulna a színről. És ha ő nem megy hozzá Geoffrey Pelhamhoz, akkor hozzámegy Polly. Olyan szükségessé, nélkülözhetetlenné tudja tenni magát körülötte, hogy lassankint nem fog tudni meglenni nélküle, ugy hiányozna neki, mint egy kabát vagy egy gomb. Persze meg is fogja szeretni így. Nincs férfi, aki máskép viselkedne. Csöndesen mormogott aztán rácsapott a szék karfájára. És ha ugy, volna? Miért fosztaná meg szegény embert ettől a vigasztól? Hiszen kapott ő már valamit tőle, amit Polly, sohasem vehet el többé. Pollynak meg kell majd elégednie avval, amit ő eldobott magától. Azért ő továbbra is szeretheti Geoffot és tökéletesebben töltheti meg vele a lelkét, mintha belemenne egy prózai — és talán gyűlöletes — házasságba. Nincsen többé öröm, ha már minden ki van mondva és meg van téve, mert ugyan mi érhetne föl a képzelet örömeivel? Gita mindig megvetette a happy-end-történeteket. Utálta a végleges eredményeket. A' virágok után már csak gyom teremhet. Nem marad több tér a fantáziának és a léleknek. Boldog házasság? ó, van ilyen sok. Látott már néhányat ő is, meg a legvadabb szofisztikusok között is, bár ezek nem győzték hangoztatni, hogy teljes szabadságot adtak egymásnak és hogy bizony egy könnyet sem ejtenének egyegy muló botlás fölött. És ezen a szük körön kivűl is, ahol nem törték magukat az emberek a modernség után és ugy vették az életet, ahogy van, ezerszámra vannak boldog házasságok. De őt az élet nem nevelte ilyenféle boldogságra, bár kezdett már kikerülni régi előítéletei közül. Szeretni tudott már, csak még nem kettesben. Valami nagyot szépet és értékeset talált, de csak egy mód volt rá, hogy azt megtarthassa. (Folyt, köv.y Pálfy-fele vaspár és paprikamafom épületes összes gépberendezéssel és 3723 négyszögöl telekkel délelőtt 9 órakor a szegedi klr járásbíróságnál, főidÁr verésen megvehetők. 582 50.000'— pengőért október 12-én szint 16. szám alatt Gyakorlott vidéki B. 102 rádió amatőrök. I és rádióban Jártas posta- és fávirdaÉisszíviselölz, akik rádiószereléssel és javi- TLr Sjj "M^S Hói* Wjt /rav^wm T ff&HwTLrírv'i lehetőleg fással kivánnak foglalkozni MIMf "CWC HAg SLHMUM.IU?.& flMM%.U.1 fénykóppol „Jó mellékjövedelem 40" jeligérc BLOCKNER J. hirdetőiébe Budapest, IV., Városház uicca 10. LAU IGNATZ női-, férfi- és gyermeMa áruházába®, Kslemen a. 5. réizletfimtétr® kéizpéftsárhast HapM Legujobb Női kabát szflrmtrre Legújabb N01 bundák p150'— Legniabb Leányka kabátok p Szövet gumikoDát p 20"— 32? Fekete télikabát plüss bélés, szőrme ( 85"-! 5 fl*Wérr»l