Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-08 / 228. szám

SZEGED. SierketstOséq: Somogyi ucca 22. L cm. Telefon: 13—33. Kladóblvntel, umctankOnyTtar «a IcgylroUo : Aradi ucca 8. Telefon: 306. - Nyomda • L«w Llpöl ucca 19. Telefon • 16—34. Távirati ÉÍ levélcím: DélmagyarorszAg Szeged. Kedd, 1929 október 8 Ára lO fillér l 2 % V. évfolyam, 220. szám Komra szelekció Egy államtitkári állás a sok kúzul, még pedig a kereskedelemügyi, üresedésben van s bár nem irtak ki rá pályázatot, elkép­zelhető, hogy nem kell kötéllel fogni a pá­lyázókat. Az állam titkai birtokosának lenni dicső és magasztos dolog s meg lehet belőle élni még Magyarországon is. Nem is be­szélve arról, hogy bár az állam titkai bor­zasztó súlyosak, még eddig egyetlen állam­titkár se roskadt össze a viselésük alatt. Meg lehet tehát érteni, hogy nagyszámmal vannak azok az áldozatkész politikusok, akik nem szánják életüket és vérüket felajánlani a ha­zának a szerény államtitkári rangért és fize­tésért. Mondják, hogy egy revíziós hadsere­get ki lehetne állítani honunk azon jelesei­'ből, akik készek magukra venni a kereske­delmi tárca titkait s akkora az embarras de richesse az önkéntes jelentkezőkben, hogy a kormány éppen ezért huzza-vonja olyan so­káig a döntést. Annyi az érdem, hogy nem tudja, melyiket jutalmazza és kiket kergessen ellenzékbe, ami nagyon meggondolandó doiog. A pártegység szempontjából az lenne a leg­praktikusabb megoldás, ha annyi államtit­kári állást szerveznének, hogy minden egy­ségespárti politikusra jutna legalább kettő. Pillanatnyilag azonban oly rossz az ország gazdasági helyzete, hogy az államtitkárok szá­mának ilyen radikális megoldásáról nem igen lehet sző. Pedig nem szorul bővebb bizonyí­tásra, hogy a megcsonkított ország számára is kevés a mai államtitkári létszára, amely alig haladja meg az angol világbirodalom államtitkárállományát, hololt nekünk számol­nunk kell a jövendővel is s már most gondos­kodni kellene államtitkárokról a hazakap­csolandó területek, illetve az integer magyar állam által létesítendő magyar gyarmatok számára is. A közel múltban az ilyen indo­kolás még zajos helyesléssel találko.olt az egységespárti nemzet minden oldalán, ma azonban, félős, a nyomor izgatásai annyira destruállá'.: már a legkezesebb magyarokat is, hogy az akadékoskodókat még ilyen ellen­állhatatlan érveléssel se lehelne meggyőzni. Ennélfogva a kormány kénytelen lesz azt a megoldást választani, hogy csak egy államtit­kárban állapodik meg, abban azonban sür­gősen. Tudniillik, ha még sokáig húzódik a ifolog, a nemzet rá talál jönni, hogy a keres­kedelem tönkretételéhez egyáltalán nem szük­séges a kereskedelemügyi államtitkár, mert az már úgyis oly tökéletesen tönkrement, hogy annál tökéletesebbet kívánni se lehet. Valóban ugy hirlik, hogy a döntés már küszöbön áll s az uj kereskedelmi állam­titkár Kállay Miklós lesz, a szabolcsi főispán, aki már hosszabb ideje gazdálkodik ősi bir­tokán, ennélfogva a legkiválóbb szakember, akit csak kívánni lehel a magyar kereske­delem föllendilésére. Elvégre volt már a kur­zusnak olyan kereskedelmi minisztere is, aki hosszabb gyakorlat után azzal a kijelentéssel lepte meg az országot és valószínűleg önmagát is, hogy ő tulaj donkép nem ellensége a ke­reskedelemnek kereskedelmi miniszter léiére se. Ezek után föl lehet tenni egy közigazga­tási téren működő agráriusról is, hogy ő se lesz föltétlen ellensége a kereskedelemnek, ha kereskedelmi államtitkárt csinálnak is belőle. A dolog rendben is van, elismerjük, mert akkor se változtatnának rajta, ha nem ismer­nénk el, Nem is akar.unk . bujtogatni se a szabolcsi főispán teljesen ismeretlen tiszte­letreméltó személye ellen, se más hasonló szakemberek ellen, ha pártérdekből, vagy akármilyen érdekből azok kerülnének a talál­gatások és kombinálások előterébe. Végre is ha valaha, ma igazán olyan világot élünk, hogy akinek az Isten hivatalt ád, észt is ád hozzá. Csak nagyon halkan kérdezzük meg, hogy de vájjon olyan világol élünk-e, amely­ben csakugyan ez után a szokás-mondás után kell igazodnunk? Csak nagyon óvatosan tesz­szük azt a megjegyzést, hogy vájjon tökéletes elnyomorodásunkban nem annak van-e leg­nagyobb része, hogy a kurzus tjz év óta haj­dúkra bizza a harangöntést és botcsinálta szakemberekkel operál, ahol csak teheti? És nagyon alázatosan kérdezzük meg, hogy nem lehetne-e egyszer szakemberekkel is kísér­letezni és nem lehetne-e éppen az olyan gyakorlati embert kívánó helyen, mint a ke­reskedelemügyi államtitkárság, mellőzni a laikusokat? Mi lenne abból, ha a magyar állam egyszer követné a falusi kovácsmester példáját, aki hn seijédre van szüksége, nem ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-IO. vidéken ét Budapesten 3-ÖO, Kliutlldön 6-40 pengd. — Egyes szAm Ara hélkHz» nap Itt, vasár- es Ünnepnap Í4 «111. Hlr­deiések felvétele tarifa szerint Megje-» lenlk hétiö kivételével naponta reggel. a szabóműhelyből veszi azt, vagv egy nagy gyárvállalatnak a példáját, aki ha könyve­lőt keres, akkor nem a tornatanárok közt néz körül? Túlságos kockázatos dolog lenne-e az, ha a kereskedelmi államtitkártól nem azt kivánnák meg, hogy ősrégi magyar ne­mes családból eredjen és nagyszerűen tudjon a szolgabirákkal bánni és pompás képviselő­választásokat produkáljon, hanem csak arról kérnének tőle igazolványt, hogy jó kereskedő? Nagy vakmerőség lenne-e, ha egyszer egy nagy tapasztalatokkal rendelkező gyárigazga­tót, vagy egy kitűnő kereskedelmi és ipar­kamarai titkárt hívnának be kereskedelmi államtitkárnak, aki elméletből L. gyakorlat­ból is kitüntetéssel tette le a vizsgát a magyar kereskedői és ipari világ meglehetősen szigorú bírálóbizottsága előtt? Persze hogy ez mind képtelenség volua. Hiszen a demokráciának egyik alaptétele, hogy legjobb erőknek a nekik legjobban meg­felelő helyen kell hasznát vennü s kinek lenne kedve Magyarországot demokrata szinbe ke­verni a vilá.» előtt? Buidu|3n halála után komoly küveikeiményekfit várnak Románia politikai életében A nemzetgyűlés szerdán választja meg a régensianács uj tagját — Bralianuék tiltakoznak a í'irályi hatalom élvéi ele ellen és nem vesznek részt a választáson Bukarest, október 7. Buzdngán régens ma reggel 7 órakor meghalt. Mária özvegy ki­rályné a halál hir vétele után magához hi­vatta Maniu Gyula miniszterelnököt s kérdést intézett hozzá, hogy a régens halála mennyi­ben befolyásolja a jiolitikai helyzetet Maniu miniszterelnök kijelentette, hogy egyelőre a kormány veszi át a hatalmat az aj régens személyében való döntés meghozataláig. A királyi hatalom gyakorlása átvételének megtörténtét a hivatalos lap mai rendkivüli száma jelenti be. A nemzetgyűlést szerdára összehívták és cz választja meg az uj régens­tagot. Buzdugan temetése szerdán délután lesz. Bukarestből jelentik: A liberális párt vég­rehajtó bizottsága Bratiann Vintila elnökle­tével elhatározta, hogy Christea Miron és Miklós herceg régenseknél tiltakozik az el­len, hogy a kormány Buzdugan utódjának a parlament által való megxxdas rtásáig át­vette a királyi hatalom gyakorlását. Noha a kormány ez eljárása összhangban áll a két másik régens felfogásával, miként ezt Maniu kijelentette, a liberális párt mégis azon a nézeten van, hogy a részéről kifogásolt pro­cedúra ellentétben áll az alkotmánnyal. A' liberális párt ennélfogva bejelenti, hogy tá­volmarad a parlamentnek arról az üléséről, amelyen a régenst meaválasztiák. bárki le­gyen is az. _ Párisból jelentik: A Temps Buzdugan ré­gens halálával foglalkozva rámutat arra, hogy a régenstanács eddigi összetételében Bratianu kormányának befolyása érvényesült. Buzdu­gan utódát olyan parlament jelöli ki, amely­nek összetétele gyökeresen megváltozott. Ez a körülmény komoly következményekkel jár­hat az ország belpolitikájára. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a megüresedett helyi betöltése akár közvetlenül, akár közvetve be­folyással lehetne a trónigényéről lemondott Károly herceg helyzetére. A trónörökösödés kérdését Romániában véglegesen szabályoz­ták és egyetlen politikai párt sem hajlandó támogatni olyan irányzatot, amely válságot idézne elő a dinasrtia kérdésében. Kétszázmillió shillingre becsülik a Bodencredífanstalf Rétes követeléseit A Mcsi núgy bankosszeomlás miatt távozni kell az Osztrák Nemzeti Bank elnökének (Budapesti tudósítónk telefonjele n­tó-ae.) Bécsből jelentik: A súlyos válságba került Bodenci-editnél fennálló kél«s követeléseket mint­egy 209 millió schillingre becsülik. Az intézet szanálásának költségeit a részvényesek és az állam viselik. A részvényesek vesztesége legalább 100 millió schilling, mig az államot feltétlenül 200 millió schilling veszteség fogja sújtani. A sajtó szerint a válságírt a felelősség hároiu embert terhel. Az egyik Keisch, az Osztrák Nem­zeti Bank elnöke, aki óriási váltóhi teleket nyújtott a banknak, a másik Kienböck, volt osztrák pénz­ügyminiszter, a harmadik pedig Ltcghart, a Bodeu­creditanstalt elnöke. A Wiener Allgemeine Zeitung értesülése szerint politikai és gazdasági körökben az a meggyőződés, hogy a Bodencredit és a Credit­ansln[t fúziója az Osztrák Nemzeti Bank elnökénik állásába fog kerülői. Rejsch elnök egyébként még szeptember 26-án táviratot küldött az egyik párisi pénzügyi szaklap szerkesztőségébe, amelyben saját nevével kezeskedett azért, hogy a Bodencredittet kapcsolatban eit-erjedt válsághírek valótlanok.

Next

/
Thumbnails
Contents