Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-06 / 227. szám
1929 október 6. 0£LM4G?AROBSZAG 3 A világmindenség legnagyobb válaszímánya Igen tisztelt Szerkesztő Url Ma reggel, gyönyört októberi napfényben úszott szerény lakásom, nagy öröm ért A postás szokatlan későn érkezett ugyan meg, de elegáns levelet hozott Még a pápaszememet is feltettem — tetszik tudni, ott valahol, az Isonzónál, meg a toporutzki poklok tájékán kissé meggyengültek szemidegeim, azóta nem látok ugy, mint valamikor — és örömtől reszketve olvastam az értesítést, amely arról szólt, hogy a Nagyszeged Párt engem beválasztott választmányába és felkér, hogy választmányi ülésein szorgalmasan jelenjek meg. A mellem ugy kifeszült ettől a nem várt; megtiszteltetéstől, hogy a feleségem kétségbeesetten követte tekintetével az ingem elejéről lepattanó gyöngyházgombokat. A legszebb ruhámat öltöttem fel, előkerestem a szekrény mélyéről ezüstnyelű botomat és ruganyos léptekkel, köszvényemet óvatosan eltitkolva, lépkedtem ki az uccára. A házmester csodálkozva súgta utánam, hogy tán tojásokon járok és ha már ennyire fölvitte az Isten a dolgomat, legalább a szemétpénzt fizessem ki neki, de én boldog ós büszke mámorban úsztam, nem hallottam meg ezt a szemtelen megjegyzést Nagyúri gőggel alig-alig viszonoztam ismerőseim nem elég alázatos üdvözlését és első utam a borbélyhoz vezetett hogy négynapos szakállamtól megszabadítson. Nem birtam magamban tartani titkomat, halkan, közömbösnek szánt hangon elbüszkélkedtem a derék figarónak azzal, hogy beválasztottak a választmányba. Végre elismertek, felfedeztek sokévi mellőzés és vergődés után, amely szinte arról győzött meg, hogy az adóvégrehajtón kívül más nem vesz tudomást rólam. A várt hatás azonban nem jelentkezett a figaró arcán, sőtl — Kinn vagyunk kéremássan az összvizekből /- mondta unottan, miközben nagy gonddal verte n habot a képemre —, igy tehát kollégák vagyunk, mert itt az irás, engem is beméltóztattak abba a választmányba.. Meglepetésemben majdhogy bekaptam a szappanos pemzlit, de sikerült idejekorán még erőt venni indulataimon és némán szenvedtem végig a borotválkozás hátralévő idejét. Amint kiértem az uccára, büszkeségem megfogyva ugyan, de törve nem feí-ntett ismét keblemet Alig mentem néhány lépést, találkoztam Schwarzcal, avval a nímanddal, aki már négy éve tartozik huszonötezer koronámmal, <ie nem tudja a szerencsétlen megadni. — Nna, hogy van tagtárs? — kiáltotta rám már messziről, arrogáns hangján — Mi az hogy tagtárs? — kérdeztem csodálkozva. — Tán magát nem választották be a Nagyszeged pá rtvál asz tm ányába. — De igen. Talán még magát is! — Majd ausgetippelt engem feiejtenek ki! Köszönés nélkül otthagytam. Kimentem a korzóra, óvatosan megközelítettem minden ismerősömet és borzongva tudtam meg, hogy mindnyájan bennvagyunk, jobbpártiak, balpártiak, gazdaságiak, cucik, fajoédők. kouzervativek és destruktivok egyaránt Az egyik benfentes bizalmasan azt is elárulta, hogy tegnap különböző címekre harmincnégyezernégyszázharminchárom hasonló tartalmú levelet adtak fel készpénzzel bérmentesítve a postán, tehát minden szegedi választó benne van a választmányban. Büszkeségem egyszerre elpárolgott, de mire hazaértem, azzal vigasztaltam magamat, hogy mégse Jitclsó dolog benn lenni a világmindenség leghatalmasabb választmányában. Nem igaj, Szerkesztő Ur? Tisztelettel- Insol Vencel. i* Belvárosi Mozi október 7'iki \7 órai előadása a Széchenyi Moziban, B 19 órai előadás negyed lO órakor j a Belvárosi Mozi hun !e=z meglerl« Ura és női divaSárukl GliickslhaJ és Társa 163 Ctekonlcs u c c a 3 * r. á m. | Csodaszép munka' Egy Cserép bunda! ire u&n „Micsoda idő . . .? „Tényleg, észre se vettem íd5tg mily szik* nyű vihar van." „Túlságosan d voh merülve * rádióbi; Ön, aki idáig tudni se akart róla." — „Valóban, de hiszen kitünó dolog, ez • rádió. Pompás. Philips nemde?** „Természetesen, a hangszóró is az. De most figyeljen, a második tételt játszák, az Andante-t, hallgassa meg ezt a gyönyörű cello témát . . " ... így beszél, aki eddig hallani sem akart a rádióról«,• Modern vevő ' Z5H ÁRA: P 520. A dalosszövetség korrigálta a debreceni dalosverseny eredményét és a második dijat a Szegedi Dalárdának Ítélte Elégtételt kaptak a szegedi dalosok (A DétmagyaroTszág munkatársától.) A Debrecenben tartott legutóbbi országos dalosversenynek — mint emlékezetes — érdekes bonyodalmai keletkeztek. A dalosverseny zsűrijének döntését ugyanis a Király-díjra pályázó Szegedi Dalárda megóvta a szövetség elnökségéhez. A Szegedi Dalárda bejelentette az elnökségnek azt is, hogy abban az esetbea, ha nem korrigálják a dőrfést és nem változtatják meg a helyezést, a Szegedi Dalárda kilép az országos szövetségből, többé nem vesz részt országos versenyeken és megalakítja a Délvidéki Dalos Szövetséget. A Szegedi Dalárda a debreceni verseny zsűrijének döntése szerint a Király-díjas csoport negyedik helyére került mig az első helyet a budapesti vasutasok Acélhang dalköre nyerte el. A szegediek és általában azok a szakértők, akik résztvettek a dalosversenyen, a legnagyobb mértékben igazságtalannak találták ezt a helyezést és már a verseny színhelyén, közvetlenül a zsűri döntése után, bejelentették tiltakozásukat a szövetség titkáránál. Panaszukat azutáa Írásban is eljuttatták a szövetség budapesti elnökségéhez, amely most hozta meg döntését ebben a kényes ügyben. A döntés teljes mértékben igazolja a szegediek álláspontját, megváltoztatja a zsűri helyezését és a Szegedi Dalárdát a negyedik helyről a másodikra teszi. Dr. Gerlóczg Béla kormányfőtanácsos, a dalosszövetség országos elnöke, tegnap személyesen utazott le Szegedre, hogy közöl/e a szövetség döntését a Szegedi Dalárda vezetőségével. Elmondotta, hogy a Szegedi Dalárda óvása alapján vizsgálatot tartottak és megállapították, hogy a helyezés tényleg tévesen, az egyik zsűritag tévedése alapján tőrtént. Ez a zsűritag ugyanis sötét páholyban irta be a pontozást és a Szegedi Dalárda huszonhat pontját véletlenül egy másik dalárda rubrikájába jegyezte. Ez volt az oka annak, hogy a Szegedi Dalárda nem került arra a helyre, amely jogosan megillette. A szövetség azonban korrigálta most a zsűri tévedését és döntése szerint a Királv-dijas csoport első helyére került a budapesti vasutasok Acélhang Dalköre és az Egri Dalárda, a második helyre a Szeaedi Dalárda, a harmadik a budapesti Polgári