Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-06 / 227. szám

2. se 192" oVióher 6. 15 évre Ítélték Tukát Ax ítélet általános megdöbbenést kelteit — Suiyos következmények várhatók Prágában már az iíéleík ihírdeíés elöíí tudták az iléletel Pozsony, október 1. Ma déli 1 órakor hirdették ki a Tuka-pör ítéletét. A teremben óriási volt az izgalom. A törvényszék épülete előtt iőriási tömeg hullámzott Mély csendben hallgatta a közönség, amint Terebessy, elnök megkezdte az Ítélet felolvasását. — A biróság bűnösnek mondja ki dr. Tuka 'Bélái a köztársaság védelméről szóló törvény 2. paragrafusába ütköző köztársaság elleni összeesküvés előkészítésének bűntettében, valamint a köztársaság védelméről szóló törvény 6. paragrafusába ütköző katonai kémkedés bűntettében s ezért a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, amely teljes bizonyítékot szolgáltatott a felsorolt bűncselekményekre, a biróság Tukát összböntetésül 15 évi fegyházra és ugyanannyi évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogainak Hz évre való felfüggesztésére itéli. — Snacky Antalt a biróság bűnösnek mondja ki a köztársaság védelméről szóló törvény 2. paragrafusába ütköző köztársaság elleni összeesküvés előkészítésének bűntettében, valamint ugyanezen törvény 6. paragrafusába ütköző katonai kémkedés bűntettében s ezért összblántetésül ötévi fegyházra és politikai jogainak tiz évre való felfüggesztésére itélik. — Mach Sándort a kerületi biróság az ellene emelt vád és következményei alól felmenli, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás során beigazolódott, hogy a köztársaság elSzemüveg, fotócikkek Liebmann Telefon 14—73. látszerésznél Kelemen u. 12. leni összeesküvés és kémkedés vádja alaptalan. Amikor az elnök ajkáról elhangzott a 15 évről szóló büntetés, Tuka meg sem rezdült és mozdulatlanul hallgatta az Ítéletet Az indokolás elsősorban dr. Tuka büntetésére vonatkozik. Tukát bűnösnek találják, mert bebizonyitottnak látják az elhangzott (0. M. T. K.) M. 76 pastőrözött tejszükségleté* naponként pontosan házhoz szállítják, ha megrendeli 15-48 telefonszámon. tanúvallomások alapján, hogy Slovensko elszakítására törekedett és ebből a célból összeesküvést szervezett. Erre vonatkozóan a biróság nézete szerint az elhangzott tanúvallomások megnyugtató bizonyítékokat hoztak. A katonai kémkedés bűntettét is bizonyítottnak látja a biróság. Terebessy elnök különvélemény! felenl be (Budupa't tudósítónk tele[on jelentése.) Pozsonyból jelentik: A Tuka-itélet egész Csehszlovákiában általános megdöbbenést kelteit. Az egyik biro indiszkréciója folytán már délelőtt tudták az ítéletet, a prágai lapok déli kiadásai azt már le is közölték. Pozsonyban nyíltan beszélik, hogy Terebessy elnök a 15 évi fegyháznál sokkal enyhébb büntetést akart kiszabni, azonban birótársai leszavazták. Terebessy állítólag az Ítélet ellen különvéleményt Jeleni be a felső bíróságoknál. Az ítélet különösen a tót néppárt körében hatott bombaként, amely, mint ismeretes, szolidaritását nyilvánitotla Tukával és kassai listáján is első helyen jelölte. Bizonyosra veszik, hogy ezek után a tót néppárt kilép a kormánykoalícióból, amely így fel fog bomlani. Délután egyébkínt elkobozták fiiinka lapját, a Sloválcot, mert azt irta, hogy a martirt meg lehet ölni, de a gondolatot nem, a szlovák autonómiáért tovább küzdenek, a börtönön keresztül is és nagy harcuknak első áldozata Tuka. A délelőtt tiz órakor megjelenő pr«gai lapok délután érkeztek Pozsonyba és már hozták az Ítéletet. A vizsgálat megállapította, hogy az indiszkréciót az egyik bíró, Mazal követte el, aki a cseh agrárpárt tagja. Általános az a meggyőződés, hogy az ítéletnek súlyos következményei lesznek. A kormányban helyet foglaló két tót néppárti miniszter is benyújtja lemondását. Holnap Dehfflásayá 7 éra 15-Ror L SCNATZ MAGDA ffízőszafonja Somogyi U. Í5„ készili a legmodernebb fűzfikel, hasfeSJttel és minden e szakmába végó készítményeket. mo 542 Madtnik Gyula kárpitos és díszítő Tisza Lefos körű! 93. Gizella tér sarok. A száraz eperfától az érc-szoborig Irta: Móra Ferenc. Rosszul ismeri a magyar pszichét, aki azl hiszi, hogy az október 6. a mi apáink idejében is olyan országos ünnepe volt a nemzeti kalendáriumnak, mint a mi időnkben. Történele van ennek, nem is minden tanulság nélkül való. Érdemes megirni, mint ahogy érdemes volna összeszedegetni a március 15-ök hiteles történetét is. A Bach-korszakban lennészetesen ki se lehetett hangosan mondani a tizenhárom nevét Legalább semmi nyoma sehol annak, hogy valahol szerencsétlenkedtek volna ilyen isteiikisértéssel. A vértanukat meggyászolták az özvegyeik — a gyászév letelte előtt az se ment férjhez közülök, aki nem ragaszkodott az özvegyi fátyolhoz — Damjanichnc gyászmisét is mondatott az ura lelkiüdveért, itt-ott, félre szőlőhegyeken, szüreti torokon egy-egy bujdosó honfi tán könnyet is ejtett értük az uj borba, de csak elfordulva, hogy meg ne lássa senki, mert »nem elég, hogy mint tölgy kivágaíánk, a kidűlt fában őrlő szu lakik, honfi a honfira vádaskodik.« Persze ezt csak az elkanyarodott Tompa mondta, mert a költők mindig hóbortosak voltak egy kicsit és soha se akartak beletörődni a konszolidációba. Ellenben a józan hazafiságnak az volt az elve, hogy fátyolt a m ultra! — és valóban ez volt a legokosabb, ba már a józau hazafiság úgyis díszpolgárrá választotta Haynaut a Tisza partján csakúgy, mint a Duua partján... Amikor azonban a királyi pár 1867-ben a százezer aranyas koronázási ajándékot, amit az országgyűlés szavazott meg nekik, a rokkant honvédeknek adta, akkor nyilvánvaló lelt, hogy most mái- senkit se állitanak az auditor elé, ha hangosan kimondja a negyvennyolcat. És ekkor mondták ki először a nyilvánosság elölt a tizenhárom tábornok nevét u£y, hoay aradi vértanuk, 1867 augusztusában országos dalverseny volt Aradon — akkor dalár-ünnepélynck mondták — s a félig-meddig felszabadult lelkek országában ez. csakugyan országos esemény volt. Nemcsak a dal kultusza gyűjtötte össze az embereket az ország minden részéből, hanem az is, hogy a három napos ünnep jövedelmét az aradi vértanuk szobrára szánták. Valamelyik dalárküldöttségnek azonban az jutott eszébe, milyen szép lenne kivonulni a vesztőhelyre s fölébreszteni a vértanukat azzal, hogy »megfagyva bár, de törve nem«.„ (Noha a vértanuk alighanem ugy találták volna, hogy a nemzet inkább megtört, mint megfagyott.) Az aradi rendezőséget egy kicsit zavarba ej lette ez a műsoron kivüli szám. Kiderült, hogy bár szobrot akarnak állítani a vértanuknak, már az aradiak se emlékeznek rá, hot végezték ki őket. Ebből látható, hogy semmi alapja annak a később keletkezett legendának, mintha valami ismeretlen kéz már 1850-től kezdve virággal hintette volna be a szentelt hantokat. Csak a jó Isten növesztett raj luk szép kövérlevelü lapukat és ültetett föléjük vérző csillagokat termő tüskerózsákat, amij tői még nehezebb volt őket megtalálni. (Különben a legtöbb holttetem már akkor régen nem is volt ott Vécseyt, Damjanicliot, Léhnert, Leiningent még a kivégzés éjszakáján elszállították hozzátartozóik. Damjanicliot 600 forintért, Leíningent 13 aranyért adta ki a hóh<r. Desscwffyt egy esztendő múlva a családja könyörgésére egy osztrák őrnagy ásta ki a sáncárokból, hogy elszállíthassák Felsőmagyarországra, a családi sírboltba. Ez a rémtörténet uiég a mai ember edzett idegeit is próbára teszi. A holttestet nem merték koporsóban szállítani, nehogy Haynau másodszor is főbelövesse, hanem ládáién helyezték el. Csak hogy a láda kicsi volt és a holttestet fel kellett darabolni, hogy beleíérjen...) Néhány öreg szélmolaárt találtak az aradi dalárok, akik tizennyolc évvel azeiőtt szemtanúi vol| tak a kivégzésnek s azok segítségével meg is talál! ták a dudvávai, gazzal benőtt helyet ahová aztán 1 délutáu óriás tömeg vonult ki. Soha többet üjen megható gyászünnepet nem tartottak Aradon. Pedig nem volt se díszmagyar, se ünnepi szónok, csak nagyon sok hivő magyar. Abból telt ki az egész ünnep, hogy a Barabás Béla apjának az udvarából átültettek a vesztShely földjébe egg kiszáradt eperfát, amelynek éppen tizenhárom ága volt. Aztán elénekelték a Szózat-ot meg a Himnusz-t és mindenkinek tele lett a szeme könnyel. A mustért, meg a jövendőért.. Hanem a kiszáradt eperfa nehezen akart megeredni. 1867 október 7-én mondotla az első rekviemet a vértanukért a pesti honvédegylet s bár a Ferenciek temploma zsúfolva volt közönséggel, a fővárosi lapok csak nyolc-tíz óv;rtos sorban számolnak be. Tömérdek honvéd a padokban, sok csonka-bonka hős, mellén a negyvennyolcas érdemrendekkel, de vannak köztük ismert pesti polgárok, teldntéÍves vidéki földbirtokosok, képviselők, sőt néhány mágnás is. A cser koszorúkkal borított katafalkon tizeihárom koponya. Több aszszonyt ájultan vittek ki a templomból. KSnek apja, kinek mátkája, kinek fia juthatott eszébe. Hiszen még husz év se telt el azóta s még nem enyhült szokványos kegyeletté minden fájdalom. Viszont a cenzúra is friss emlékezetben volt még s az újságokat pártállásukra való tekintet nélkül tartózkodásra késztette az a gyászlap, amit a templom portikusában rokkant honvédek osztogattak. — O któ ber 6! Néma, de annál meghatottabb emlékezés rázza fel a honvédet, sőt az összes nem. zetet e najion. A véres csaták áldozatainak emlékét ha ki nem téphetjük is a szivünkből, de beletemethetjük, ám a fegyverletétel után szükségtelenül kivégzettek vére átsziváros a .feledés fátyolán... Körülbelül minden későbbi októberi szónoklatnak ez a gvászlap az őse, amely a Deák-párlot se érintette kellemesen, a klerikáhs-feudális köj röket pedig egyeneseD felbőszítette. Szócsővük, a Pesti Hírnök nem átallotta igy kommentálni az első október 6-ot: — Kétséiikivül miuuen magyar kebel fáidal-