Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-29 / 246. szám

SEBOBD. SserHetzlAaéq: Somogyi occo 23. I. em, Telefon: 13-33. — Kladóhlvntal, kOmOnKOnyvtAr é* Icgylrodn Aradi ucoa S. Telelőn: 306. ^ Nyomda - Lilw Llpúl ucca 19. Telefon lö 14. TAvIrnlI é» levélcím: DílmagyaronzAg Szeged. Kedd, 1929 október 29 Ara lO fillér 2kt V. évfolyam, 238. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben vidéken ét Dudapetlen 3-et*. ItUlKildön 6-40 pengO. -;yei szém ára hétkOs» nap 16, TO»Ar- é* Ünnepnap 24 tilt. BHp. delétek (elvetele tarifa szerint. Megje­lenik nétte kivételével naponta reggel. Vasárnapi beszédek Olyan vasárnapi beszédekből igyekszünk ta­nulságot és erőt meríteni, amelyek a teljes siker jegyében folytak le. A rendőrség ugyan ott volt, de csak diszőrséget állni, az illusztris szónokok zavartalanul kibeszélhették magu­kat, ami érthető is, mert ők se zavarogtak; nem ejtettek zokszót se a kormány, se az egy­ségespárt ellen; illedelmesek voltak, emelke­dett színvonalúak voltak; a legnemesebb ideá­lokat emelték magasra a hétköznapló nyomo­rúság sivársága fölé és nem zavarták meg pa­naszokkal, jajgatásokkal, indokolatlan kese­rűségekkel a hallgatók tömegeit, akik bizo­nyára szomjasan csüggöttek az ihlett ajka­kon. És bizonyosan nagyon megnyugodva tér­tek haza, annak a tudatában, hogy mégis csak itt minálunk ér legtöbbet az élet, már most is, hát még ha minden még ennél is jobbra fordul, — azl tán már ki se lehet birnil A katolikus nagygyűlést vesszük elsőnek, nemcsak minden napi politikán felül álló hit­béli volta és az óriási tömegek miatt, ame­lyeket végighömpölygetett a főváros uccáin, hanem azért is, mert összes főhercegnőink, hercegeink és legexkluzivabb arisztokratáink is megvallották ez alkalommal hitüket a kato­licizmus és a Habsburg-ház iránt. Tudni­illik a vigadóbeii nagygyűlés hatalmas kö­zönsége nemcsak a kereszténység fejének és az ország kormányzójának küldött üdvözlő táviratot, hanem Zita királynőnek is. Ez való­színűleg előre vetített illusztrációja volt a kul­tuszminiszteri ünnepi beszéd azon passzusának, amely szerint a magyar nemzet életének nagy eseményeinél mindig összefonódott a nemzeti és vallási gondolat. Nyilván ennek a dokumen­tálására kell a vallás jegyóben való összejö­veteleket mindig felhasználni a Habsburg­dinasztia mellett való hol csöndes, hol zajos tüntetésre. Mert mindnyájunk legjobb meg­győződése szerint a magyar nemzelj gondo­latot igy lehet legjobban kidomborítani, hi­szen annak legelszántabb képviselői mindig a Habsburgok voltak. Ez azonban már megszokott dolog s figyel­münket nem is az kapta meg elsősorban, hanem kultuszminiszterünk nagyszabású be­szédjének az a szakasza, amelyben arra ké­szít elő bennünket, hogy a trianoni szerződés megváltoztatásáért nagy áldozatokkal és nagy szenvedésekkel kell fi '.etnünk, amik alatt azon­ban nem fegyveres küzdelmet kell értenünk. A hideg borzongat végig bennünnket, amikor olyan helyről halljuk ezt a nyilatkozatot, amelyet mégis csak illetékesnek kell tarta­nunk. A kultuszminiszter ur nem szokványos reszortminiszter, hanem nagy horizontú ál­lamférfi is, aki már helyzeténél fogva is job­ban beláthat a jövőbe, mint mi. S ha ő »nagy erőfeszítéseket, nagy megpróbáltatá­sokat, nagy áldozatokat és szenvedéseket lát az előtérben és ezektől várja az igazságunkat, nem a világ lelkiismeretének föl ébredésétől, akkor nagyon messze van még a mi Tippera­rynk s ki tudja, el fogunk-e odaérni valaha? A görög mitológia titánjai rakhattak Ossára Peliont, de a mi szenvedéseink és áldozataink rakott szekerére már egy szalmaszáll se fér több. Ez a -szekér már úgyis fölborulóban és összetörőben van s még hátra volna az igazi próbalétei? De hát akkor hová lett ed­digi áldozataink és mi lett a foganatja eddigi erőfeszítéseinknek? Hogy kibirjuk-e a sors­döntő perceket — mondja kultuszminiszte­rünk — az a nemzet erkölcsi egészségeiül íüfig. No ez még szerencse, mert a kurzus tiz esztendeje közéleti erkölcseinket csakugyan oly egészségesekké bette, hogy ezt kétségbe­vonni egyenlő a hazaárulással. ... Az erdőcsokonyai községháza messze van a budapesti Vigadótól, kevesebb ember is fér bele s ahogy olvassuk, azok közt még báró se volt, nemhogy hercegek emelték volna a fényt. Mindazáltal a falusi községháza pódiu­máról is lehet az egész országnak b?szélni és ezt tette Gömbös Gyula honvédelmi minisz­ter, mint a Nagyatádi Szabó István emlé­kére rendezett egységes kisgazdapárti ünnep szónoka. Legalább is nem hisszük, hogy a szűrös és csizmás kisgazda közönségnek lett volna szánva a beszéd, amelyre valószínűleg nem engedték be a szüretleneket és csizmát­lanokat, noha azok is elég tekintélyes szám­mal vannak. A honvédelmi miniszter, aki hangoztatta, hogy a miniszterelnök megbízá­sából beszél, megvallotta, ami különben se volt kétséges, hogy ő a fajiság alapján áll, ennélfogva épp ugv nem ismer társadalmi osztályokat, mint az egykori parasztminisz­ter és a mostani miniszterelnök, ő csak tör­ténelmi osztályt ismer és magvar gazdatár­sadalmat és ezeknek kell összeolvadnia. Be­szélt még a miniszter arról is, hogy tri volt Szabó István: nem volt radikális (noha föl­det osztott) és nem volt forradalmár (noha benne volt az oktobrista i ormánvban, sőt igen jelentékeny tényezője volt), hanem csak kon­zervatív magyar volt és reál politikus. (Már amennyiben a Bethlen-kormányba is belé­pett.) Nem emlékszünk rá, hogy Nagyatádi Szabó István valaha is megtagadta volna, hogy ő igenis forradalmár volt, viszont olyan reál­politikustól, mint a honvédelmi miniszter, ter­mészetesnek kell venni, ha a halottat egy ne­vezőre akarja hozni a miniszterelnökkel, aki »szintén nem ismer társadalmi osztályokat«. Ez annyira eggyé olvasztja őket, hogy nincs semmi jelentősége annak a kérdésnek: mi lett Nagyatádi Szabó István programjával és poli­tikai végrendeletével. Erről szintén nagy ha­tással lehetett volna beszélni s a reálpolitikus miniszternek még attól se kellett volna félni, hogy a rendőrség megvonja tőle a szót, fel­| oszlatván Csontos Imrét és Csizmadia Andrást.1 A baloldali mMmmték nap @lőret§rése Csehszlovákiában 157 mandátumot nyertek az eiienzékS pártok (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Prágából jelentik: Miután az egyes pártok leadott szavazatainak száma az egész ország­ban közismertté vált, teljes bizonysággal ki­számitható a II. és III. választási menet ered­ménye. Eszerint az eddigi kormánykoalíció 158 'főből álló többsége leolvadt U3-m és ez. zel a koalíció elvesztette 8 főnyi abszolút többségét. Ezzel szemben az ellenzéki pártok 157 mandátum felett rendelkeznek. A man­dátumok eloszlása a következő: Cseh agrárpárt fG (45) Cseh szociáldemokraták 89 (29) Nemzeti szocialisták (Benes) 32 (28) Kommunisták "" 30 (41) Cseh néppárt 35 (31) Német szociáldemokraták 20 (17) Tót néppárt (Hlinka) 19 (23) Német agrárpárt 16 (16) Cseh nemzeti demokraták 15 (13) Cseh iparospárt 12 (13) Német keresztényszocialisták 10 (13) Magyar keresztényszocialisták és magyar nemzeti párt 9 (9) Német nemzeti párt 8 (10) ! Német nemzeti szocialista párt 8 (f) | Német iparospárt Lengyel és zsidó párt 4 (Jfc 4 (1) Szlovenszkóban a kommunista párt 152.246 szavazatot fcapotfi és ennek alapján 6 (8) mandátumot kapott.1 Az egyesült magyar pártok 226.920 szavazatot és 9 (8) mandátumot kaptak. A csehszlovák nemzeti szocialisták 43.982 szavazat 2 (1) man­dátum, a cseh szociáldemokraták 135.502 sza­vazat 6 (2) mandátum, szlovák nemzeti de-' mokraták 53.787 szavazat 3 (1) mandátum,; csehszlovák néppárt 36.704 szavazat 2 (1) mandátum, cseh agrárpárt 278.780 szavazat 13 (12) mandátum, tót néppárt (Hlinka) 403.661 szavazat 17 (23) mandátum. A kom­munisták tehát huszonöt százalékát vesztet­ték el mandátumaiknak, de feltűnő a Hlinka­párt nagy mandátumvesztesége. Az egyesült magyar pártok az 1925-iki vá­lasztásokkal szemben huszonkétezer szavazat­tal többet kaptak, igy tehát egy mandátummal többet is nyartek. Tukát a tót néppárt programjával Kassán megválasztották. Sauerwain cüklca a Matinén a magyar Jóvátételi kérdésről (Budapesti tudósilónk telcfonjelentése.) Párisból jelentik: Sauerweín a Matin vezér­cikkében rosszindulatú tudósításban ismerteti a magyar jóvátételről tárgyaló bizottság ne­hézségeit. Magyarország — irja — egyfelől nem akarja megfizetni a jóvátételt, amellyel a trianoni szerződés értelmében a háború által okozott károkért szomszédainak tartozik és azt a kártalanítást, amelyet az utódállamok alattvalóinak a saját területén lefoglalt, vagy kisajátított javakért kellene fizetnie, sőt ez utóbbi tekintetében a vegyes döntőbíróság Íté­letének végrehajtását is megtagadja, másfelől azonban érvényesi! eni akarja a békeszerződés 250. g-ban foglalt jogait s ezen az alapon óriási összegeket követel, igy Csehszlovákiától 1400, Romániától pedig 800 millió aranyfran­kot. Magyarország magatartása az oka annak, hogy a bizottság tárgyalásai nem jutnak előre. Bemélhető, hogy gróf Bethlen István, aki há­rom hónappal ezelőtt Parisban olyan enge­dékenynek mutatkozott, meg fogja érteni, hogyj hogy saját országának érdekében is ki kelt jutni ebből a zsákucoábőh u

Next

/
Thumbnails
Contents