Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-27 / 245. szám

1929 Október 27. DftLMAGlARORSZAG »7 A DEIIIAOYAROBSZACi RE6ÉNYE Ocríruöe Athénon: CLOSZLI Fordította: JllttáSZ AlSdOF ' _ 82 Ugy 'érezte, hogy mázsás kő húzza le a szivét, amikor feje főié tartva a kandelábert, mögötte kellett levonulnia a lépcsőn. Ha két évszázaddal előbb élt volna, a karjaiba kapta volna, amikor leér és elrohant volna vele, ki a házból a messze sötétségbe. De az álomkép szertefoszlott, az aranyköd elszállt, az «mherek a sajátmaguk travesztiáivá lettek. íár fantáziája szokatlanul élesen működött •nem töltötte idejét hiu ábrándozásokkal. Férfi volt, aki kivánta a nőt, teljesen és kizárólagosan. Kivánta, mert szerette. Ha tisztán és objektíven látta is a nők fatális hasonlóságait és prózai rendeltetését, azt nem tagadhatta (jó megfigyelő volt), hogy a férfiak néha nagyon is egyénileg végezték a szelekciót. Akármi volt is ennek az oka, akár a generatív sejteknek és a tudattalannak aszszociációja, akár valami eugenikus szuggeszakár fétis vagy rokonérzés, egy csinos kis arc vagy az örökös vágyódás a beteljesülés után, mégis csak tény volt, hogy a férfiak, hacsak nem voltak thymo-centrikttsak, rendszerint egy határozoit nőre vágyódtak, akiért eget és főidet megmozgattak. Már eljutott odáig, hogy megelégedett ennek a különös jelenségnek konstatálásával és nem is érdekelte, hogy mi volt az, ami voltaképpen előidézte. A pokolba kivánta a becsület kódexeit Nagyon szenvedett a télen New-yorkban. Istenem, Gita és Eustace együtt élnek abban a kis házban! Társak lettek, barátok, bizalmasaki Hogyan is történhetett, hogy a férfi nem kaphatta őí meg? Hiszen bizonyosan mindent megpróbált, amit csak tudott és ha egy férfi nem volt képes szeretőjévé tenni azt a nőt, aki már a barátja, az ránézve nem valami nagyszerű bizonyítvány. Pedig hogy csodálta eddig Eustace Bylantetl Néha éjszaka elment otthonról azelé a kicsiny ház elé, megállt előtte, mintha lidércnyomás bénította volna meg; azután ugy elfutott onnan, mint egy őrült. Egyszer egyenesen nekirohant egy rendőrnek és csak nagy üggyel-bajjal tudott valahogyan kimagyarázkodni. Már kettőre járt az idő és szemei épp oly vadak voltak, mint gondolatai. De akkor éjjel, amikor a Bylant testéből kivette a golyót, tudta, hogy alaptalanul szenvedett. Gita olyan kegyetlenül közömbösen viselkedett, mintha csak egy Sing-Singbői kiszabadult fegyencet sebesített volna meg. És az aranyruha és a púderes haj is jelentett valamit. Finom üzenet volt talán. Azt szerencsére nem tudta, hogy Gita ebben a pszichológiai orgiában a saját és az ő jövőjének durva körvonalait vázolgatta föl, de hogy a jelmez valamiféle vonatkozásban áll vele és avval az éjszakával, amelyben már-már a határán voltak annak, hogy megértsék egymást, azt olyan bizonyossággal érezte, mintha Gita megmondta volna neki. De erre nem mert gondolni. Gita még a Bylant felesége volt és Bylant az ő paciense. Tudományát az emberi élet megmentésének szolgálatába állította, tehát kerülte Gitát és Pollynál keresett felfrissülést. Biztosra vette, hogy Gitát furdalja a lelkiismeret. Lehet, hogy ha találkozni fog férjével, akit le akart lőni, olyan szánalmat fog érezni iránta, hogy egész életét neki akarja majd föláldozni, mellette leélni baráti megadással. De nem szerelemben. Ha szerelem eddig, tudattalanul ugyan, de égett volna a szivében, föltétlenül lángra lobbant volna, amint meggyújtja a lámpát és megpillantja vérében fetrengő urát. Azután meg Gita nem is volt az a nő, akinél a szánalom szerelemmé változhatott volna. A találkozás alatt a kertben sétált Polly- w- ' — yal. Válaszolt ugyan a Polly kedves fecsegé- I . . „ „ . aeire, de hogy, .volt-e xalaui értelexu ezek- ' fög&Été^«^ben a válaszokban, vagy csak lázasra fárasztott agyának reflexei voltak-e, bizony nem tudta volna megmondani. A lány végül is azt mondta neki, hogy olyan szórakozott, hogy nem is érdemes beszélni vele és leszaladt a kocsijához. . És amikor benézett az ablakon és meglátta j Gitát, aki ott ült a magas támlájú székben, mint a kérlelhetetlen sors, megérezte, hogy Eustace újra veszített. XXI. Topper jelentette, hogy fáialva van. Az ebédlőben szervíroztak, mert Gita már nem szeretett a reggeliző szobában étkezni, amely az Eustace-szeí és Elsievel töltött időkre emlékeztette. Itt ült Eustace mellett az esküvője estéjén, székeiket fehér szalag kötötte össze és bár eléggé figyelt a felkőszőntőkre és arra, amit körülötte beszéltek, egyetlen egy pozitív emléke maradt az egészből, a De Witt Turner fehér szegélye, amit ősinek méltóságteljes cliszuniformísára varrt föl. Borzasztó komikusan festett és ő egész idő alatt ezeket a szegélyeket bámulta és arra vigyázott nehogy a fogait vicsorgassa, amikor az unalmas tósztolók Eustacet éltették és azt hitték, hogy őneki is gratulálniok kelL Geoffrey Pelham ült mellette az asztalnál, de csak akkor látta ismét, amikor elbuesuzott tőle. Akkorra pedig már annyira csak a nászajándékok érdekelték, hogy még arra sem volt ideje, hogy egy utolsó pillantást vessen felé. Az ebédlő magas, sötét és barátságtalan volt. A kopott keretekből feketeszemőldökü Carteretek néztek alá, mintha csak a falból figyeltek volna rájuk. De Gita is Carteret volt, akárcsak ők és nem szűnt meg az lenni még akkor sem, amikor a jó szofisztikusokon kívül mindenki Mrs Bylantnak szólította. Az asztal végében most két személy számára volt terítve. Top per ugyan azt javasolta, hogy egy kis asztalon terítsenek a kandallóval szemben, de Gita nem volt hajlandó engedményeket tenri. Olt akart ülni. ahol a nagyanyja ölt, hosszú éveken keresztül, egyedül. azon ritka alkalmakat kivéve, amikor merev és kedélytelen ebédeket kellett adnia. Máskor nem volt mellette senki, csak a gondolatai képzeletében bizonyosan sötét árnyakat ültetett a hosszu sorszékre. Ö sem volt hajlandó eltérni az ősi szokástól. És Topper sem ismerte a megalkuvást. Mivel mindenáron föl akarta rakni kedvenc ezüstjeit az asztal egyik végébe, kénytelen volt szép soriába kitenni a kandelábereket !s és a masszív ezüsttárgyakat, hogy az asztal közepe ne maradjon üresen. Az asztal mellett csak két szék állott, a többit a fal mellé állították. Pelham ugy érezte, hogy minden szenvedésére ráadásul most még arra is kényszeritik, hogy egy sírboltban abérHien. Anvja beszélt neki néha a Gita családjának régi dicsőségéről, ősi fészkéről (fehérre festett faház zöld zsalugáterekkel Massachusettsben) és Pelham csak most őrült igazán, hogy anyai ágon a Dedhamektől származott és hogy egy tágas és világos házban nevelkedett Atlantic Cityben, amelynek semmi építészeti szépsége 'és semmi története nem volt. Gita amint ott ült nagyanyja magas támlájú karosszékében, egyáltalában nem volt olyan mint egy ivadék, inkább olyan volt, mint egy ős. Mintha a halott Carteretek túlvilági lehellete dermesztette volna meg a vért ereiben. — Egy ideig nagyon aggódtam Eustace miatt, — szólt az asszonyhoz. — Nagyon féltem a fertőzéstől. De Eustacenak olyan erős szervezete van, akár e<n* szarvasmarhának. — Azt hiszem, inkább az ön. segítségének köszönheti, hogy meggyógyult (Folyt. líÖv.) I Fodor Nemzeti BT» Reklám W* r« r» Szeged, Kárász és KcSIcsey u. sarok. | Kemény saliór i —80, tiO Scfvem nyakként^ -•80. V50, 2-80 Sport sanfeálí nagy választékban i Bembsra selyem Ssa-1 rlsnya hftátlan 4'50 | Maya selyem reform nadrág 4'20 Seíyem tfer zokni i-eo N01 ernyő 8-89 férli 10-80 Lenujabb fazonú divat !sa!apek Kérjük kirakataink megtekintését! FiOss és bársony gőz3!ésv sztfrméSí, ágytall, fehérnemű tisztítás, férfi- és ml ruhák minta után« festése 0lC86 • __^ IAVÜAI kelmefestő és vegytisztlió Ipartelepén. Rákóczi 1 ér (az uf adóhivatal és e SLSJCZCB «'PXS©! !ÜTO»<3 laktanya közt). Telefon 10-75. 813 Fióküzletet: Kazinczy ucca II. Telefon 0—94 Gizella iér 3. Telefon 10-55. Kiskunfélegyháza, Kossuth u. 15 Ruhákért elküldünk és haza I» szálllífuk. Sze^edfelc találkozó Sitelye az István Király szálloda K (Nyugati pályaudvar mellett.) Teleion (Interurbán) 202—43., 294—34. Sürgönyeim: íe Hofelísf. — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szálloda. Minden szobában központi fűtés, hideg meleg folyóvíz és telefon. Lift Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász lerem. — A keleti pályaudvartól közvellen villamos összekőlletés 2. és 46-os kocsikkal. AtSU&mu» K. 54