Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-03 / 224. szám

DÉLMAGYARORSZÁG intendáns személyében. Intendáns-válságról csak akkor lehetne szó, ha ez iránt kétség merülne fel. Ebben az esetben lehetséges, hogy Fodor Jenőt állítanám ismét a színház élére, bár Fodor Jenőben, mint intendánsban, az anyagi szempontok kissé túlsúlyban van­nak, sokszor a művészi szempontok rová­sára is. Dehát mondom, ez a kérdés nem aktuális. Minden a számadások átvizsgálá­sának eredményétől függ. A tulszervezkedés kérdésére vonatkozólag kijelentette végül a polgármester, hogy, véle­ménye szerint Tarnay itt nem követett el hibát, mert biztosítania kellett minden áron a társulat nívóját. A szinház anyagi válságával elterjedt híreket közöltük dr. Pálfy József tanácsnokkal, a Városi Szinház intendánsával, aki a következőket mondotta: — A polgármesteri vizsgálatról természetesen én is tudok. Tudom azt is, hogy mi ennek a vizs­gálatnak a célja. A polgármester pontosan meg akarja állapítani a szinház mérlegét. Tény az, hogy ez a mérleg ftiost, a szezon elején, elég kedvezőtlen képet mutat. Az is tény, hogy Tarnay Ernő nem tudta betartani azt a tanácsi utasítást, amely arra kötelezte, hogy a szinház személyi kiadásait havi háromezer pengővel csökkentse. A tanácsi utasitás különben ugy módosult, hogy nem kifejezetten a személyi kiadásokat kell háromezer pengővel csökkenteni, hanem az flsszes kiadásokat. — A szinház uj szezonja tagadhatatlanul súlyos anyagi körülmények között indult meg, ami a legszigorúbb takarékosságra kényszerít bennünket. Egyébként minden a szinház látogatottságától függ, amit viszont ma még megítélni nem lehet, mert szinházi szempontból szeptember a legrosszabb hónap, amikor a szinházi közönséget az iskolai beiratások, a téli beszerzések anyagilag kimerí­tik. Annyi bizonyos, hogy a szinházi bérletek az uj szezonban jobban sikerültek, mint tavaly, eddig elérték már a harmincezer pengőt, ezzel szemben a mult szezonban csak huszonhatezer pengő volt. — A ma uralkodó gazdasági helyzet következté­ben nem remélhetjük a szinház látogatottságának nagyobb arányú fokozódását és igy a bevételek növekedését. Ez pedig elég ok arra, hogy a lehető legnyomatékosabban kérjük a színház fentartásá­hoz az állam segítségét. Nemrégen bukkant fel a budapesti lapokban az a hir, hogy a kultusz­minisztériumban a szegedi szinház államosításának gondolatával foglalkoznak. Ezt a tervet a legna­gyobb őrömmel üdvözölhetjük, mert ez, egyszer és mindenkorra megoldaná a szegedi szinház prob­lémáját. Ha az államosítás terve még nem való­sulhatna meg, akkor a szegedi szinház nagy barát­jának, a kultuszminiszternek kell a hónunk alá nyúlni megfelelő államsegély kiutalásával, ha másért nem, hát az általa annyira helyeselt és dicsért házi kezeléses rendszer megmentéséért. Ha ez a rendszer Szegeden csődöt mondana, akkor gondolni sem lehetne arra többé, hogy más vá­rosok kísérletezzenek vele. — Tarnayt többször figyelmeztettük a tulszer­vezkedés veszedelmeire, azonban ő mindig arra hivatkozott, hogy nem szervezte tul a szegedi társulatot, mert a megszervezett társulatra nem­csak művészi, hanem üzleti okok miatt is felící­fonül szükség van. Abban az esetben ugyanis, ha gyengébb társulatot állított volna össze, annak súlyos anyagi következményei is lehelnének, mert a publikumot csak nagyon őrös társulattal és csak nagyon szép kiállítású előadásokkal lehet a szín­házba szoktatni. Tarnaynak ez az erve, vélemé­nyem szerint tényleg megfontolandó. — A helyzetet végeredményben nem látom olyan súlyosnak, hogy a házikezelés gondolatának meg­szüntetésével kellene foglalkozni, hiszen ezt a rendszert hosszú kísérletezések előzték meg, ame­lyek a magánvállalkozás teljes csődjét eredmé­nyezték. Mint: minden vállalkozás, a szinház is 6ulyos helyzet előtt áll, ennek is gondjai vannak. Adósságaiból azonban majd csak kievickél, a bér­letek gyűjtése még nem is fejeződött be. Azzal természetesen tisztában vagyok én is, hogy a vá­rosi költségvetésben meghatározóit kereteket nem léphetjük tul, a szinház nem kaphat a megszava­zott százhuszonnégyezer pengős szubvenciónál töb­bet. A színháznak tehát többet kell dolgoznia, a lehetőség szerint fokoznia kell a bevételeket. Ezt a célt szolgálja majd a kamaraszínház is. amely lehetővé teszi, hogy a színészek teljesítőképességét jobban kihasználjuk. Megkérdeztük Tarnay Ernő művészeti igazgatót is., aki a következőket mon­dotta: — Tény, hogy- adósságunk van, amely azonban 1929 október 3. semmiesetre sem akkora, hogy már e naptári év végén lényegesen le ne apadhatna. Mig ugyanis a naptári, illetve költségvetési év január elsején kez­dődik, addig a színházi év szeptemberben veszi kezdetét, melyet tudvalevőleg a négy legrosszabb hónap előz meg, amelyben benne foglaltatik a nagy költségeket jelentő, de minden bevétel nél­küli teljes juliusi szünet. Főképp e négyhavi be­vételi csökkenésnek tulajdonítom ezt az ilyen nagy szinházi komplexummal szemben jelentékenynek egyáltalában nem nevezhető visszaesést. Ha ehez még hozzátesszük az egész világon jelentkező szin­házi krízist, mely a szörnyű gazdasági válság miatt állott elő, szinte csodálatosnak tűnik fel, hogy a szegedi szinház mily hősiesen tartja magát. — Le kell végre számolni azzal a tévhittel is, hogy a szubvenció valami horribilis-legendás ösz­szeg volna. Mert ha tekintetbe vesszük, hogy ebből a 124.000 pengőből a fűtés és világításra minimálisan 40 ezer pengőt kell költeni, 10 ezer pengőt az épületbiztositásra, az egyhavi szünet körülbelül 30 ezer pengőt emészt fel, a művészi támogatásra alig marad 44.000 pengő. Ezzel szem­ben meggyőződésem az, hogyha nem tartanánk fővárosi nivón álló elsőrendű társulatot és a da­rabokat nem állítanánk ki tisztességesen, akkor az anyagi eredmény sokkal rosszabb lenne. — Már pedig a nívóból engedni nemcsak az anyagi eredmény miatt nem szabad, hanem azért sem, mert Szeged, mint az ország második leg­nagyobb, leggazdagabb és egyben egyetemi városa, minden téren, tehát szinházi téren is egy prog­ramot kell hogy jelentsen, amely nívót, kulíurát és haladást követel. ff st w ALFÖLDI CIPÓ Klauzál tér S. Gyártelep : FelsőllazApart ö. szám. 983 — Amikor engem a szegedi szinház élére, meg­hívtak, itt felszerelés helyett egy értéktelen lom­tárat találtam, mely semmiesetre sem volt alkal­mas rendes előadások tartására. Fodor Jenő he­lyettes polgármester ur akkor azt az eszmét ve­tette fel, hogy menjünk Berlinbe és vásároljunk megfelelő felszerelést. Én akkor — helyesen, vagy, nem helyesen — inkább azt a megoldást javasol­tam, hogy szukcesszive állítsunk ki minden dara­bot rendesen és szépen és akkor 2—3 esztendői múlva nagyszerű felszerelésünk lesz. Ha tehát én akkor nem ezt a megoldást választom, hanem el­megyünk Berlinbe, — a jelenlegi szubvenciót akkor, is megkaptuk volna és egészen bizonyos, hogy Berlinben többet költöttünk volna, mint ameny­nyivel most hátralékban vagyunk. — Véleményem szerint aggodalomra semmi ofr nincs, a szinház megindult, továbbra is nívós és szép előadásokat kell tartanunk, ezekkel a közön­séget még jobban a színházba kell szoktatni, amennyire lehet, a mai nehéz viszonyok között a bevételeket fokozni, mert egy színháznál — amint ezt egy igen ismert szinházi ember már meg­állapította — sohasem a kiadások miatt lehet baj, hanem csak — a bevételek miatt« " Vigyázat, lót>us! ÉrdeUes rágalmaxási por a járásbíróságon ben és az éthordót követelte a vendéglőstől, az őt ököllel fültővőn vágta és ő az orvosi látlelet (A Délmagyarország munkatársától.) Kmetty Béla, a rókusi állomás vendéglőse április a szegedi járásbíróságnál feljelentette Cseh Etelt, aki egy tisztviselőnő részére a vendéglőből hordta az ebédet. Kmetty feljelentésében előadta, hogy április 15-én megjelent a III. osztályú étteremben Cseh Etel és az utasokkal telt étteremben hango­san kiabálta: — Ne ebédeljenek itt, mert Kmetty lóhusból főzeti a levest... Kmetty szerint Cseh Etel kijelentése rágalom, mert ő soha sem főzött lóhúst. És ha ez a rágalom a városban elterjed, alkalmas arra, hogy a Máv. ennek alapján fölbontsa vele a szerződést és hogy a vendégek az étteremtől távol maradjanak. A következő napon ugyanebből az ügyből kifo­lyólag Cseh Etel jelentette fel Kmetty Bélát. A lány szerint, amikor megjelent 16-án az étterem­szerint, két napig feküdt az ütés következtében. ~T> Szerdán tartott tárgyalást ezügyben a szegedi járásbíróságon Hajnal biró. Cseh Etel tagadta, hogy azt kiabálta volna, hogy a vendéglőben lóhusból főzik a levest Ezzel szemben Kmetty, őt, amikor az éthordót kereste, arculütötte. Kmetty Béla tagadta, hogy pofonütötte a lányt, hanem csak vállánál fogva kilökte a terembőL Kérte, hogy Cseh Etelt ítéljék el, mert a róla terjesztett rágalom súlyos következményekkel jár­hat ránézve. Cseh Etel védője azt fejtegette, hogy az, ha valaki lóhúst mér, vagy főz és azt róla híresz­telik, nem rágalmazás. A járásbíróság mind a két fél tanúinak meghall­gatása után meghozta ítéletét, Kmetty Bélát nyil­vános helyen történt becsületsértés miatt 50 pengő, Cseh Etelt pedig rágalmazás vétsége miatt hatvan pengő pénzbüntetésre itélte. Ii és mindenféle legelőnyösebben szerezheti be a OyalCiuvaswouw érásza. 10) kiárusítása alkalmával. oi MII BifS UJ áTT íéríi" és Permekrulia DkHU l\| ra HE 4 áruházában, Kelemen u. 5. részletfizetésre készpénzárban ><«*.<* Legújabb N09 kabát | szőrméivé ^^a ¡SS* Női kabát gaxiicgon szdrmtzve selyemre^ Legulebb mi öunűáh p 15©"­Lcguabb Leányka kabátok pw­Férfi öltöny P 30"­Kék mm p s<r­322 Fekete télikabát plüss béifts, szőrme j gallérral jg BMHM

Next

/
Thumbnails
Contents