Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-02 / 223. szám

1929 október 2. DÉLMAGYARORSZAlí A Délmagyarország állandóan gyarapodó kölcsön­könyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. A DEIMA®YARORSZÁG REGÉNYE flerirnde Aíhcrton; fordította; JUltóSí AJJÖÍSF 6ö XI. — Holnap kiutazom a majorba, — jelentette ki Gita, amikor az utolsó vendég is eltávozott és egyedül maradt Eustaceszal a fogadó­szobában. — Holnap? De hiszen csat seerdán akar­tunk elmenni. — Magának nem is kell velem jönnie. Őszintén szólva szeretnék egyedül lenni egy kicsit. Túlságosan kimerültem. Egy héiig nem alkarom kinyitni a számat — Óh az más, természetesen. Ahogy öanek tetszik. Én akkoí szerdáig még maradok. Fá­radtnak látszik, — tette hozzá aggódva. — Végtelenül íog hiányozni nekem. Nem zárkóz­hatna be és pihenhetne egy hétig itthon? — Ugy vágyódom az öreg major ufcán, mint még soha semmire, — mondta szenvedélye­sen. — És föltétlenül egyedüllétre van szók­Bégem. Bylant nem mutatta, hogy csodálkozik, pe­tíig nagyon szeretett volna kérdezősködni. — Akkor persze ugy lesz, ahogy kívánja. Egyáltalában minden ugy lesz, ahogy akarja. De most üljön le még egy percre és gyújt­son rá. Gita nem vágyódott ágyának magánya után és szótfogadott. — Nekem ezen a díványon kell majd alud­nom, — mondta Bylant nevetve. — Három barátom van odafent, akik pükaaatnyilag meghaltak a világ számái-a. — Bestiák! — Félek, hogy a csempészett gin. — És ekkor hirtelen magára öltötte uj szerepét. — Láttam magát, amint egy sarokba bujt De Witt Turnerrel és legalább egy negyed­óráig maradtak kettesben, — mondta kedves íéltékenykedéssel. — Remélem tudja, hogy ar asszonyok erőien buknak rá. — Ugy? Bolondok. Én gyűlölöm. Bylant őszintén meg volt lepve. — Gyűlöli az öreg Wittet? Pedig talán ő a legkevésbé gyülöletreméltó ember egész Newyorkban. — Én pedig ki nem állhatom és nem fogom tueghivni egyik házibálomra sem. — Udvarolt magának? — Dehogy. Nem is merne. Csak egyszerűen kimond miadent, ami az eszébe iut. Nevelet­len paraszt — ó nem. Tetőtől-talpig gentleman, még h különcségeit is alaposan megfontolja. Ugy öltözködik, mint egy farmer, hogy összebé­kítse jövedelmét a szocializmus iránt érzett morális szimpátiával és ha vitatja a régi törvények és szabályok érvényességét, ez csak azért történik, hogy az uj harcos valóságot összhangba hozza az önfentartás régi ösztö­nével. Az uj férfi éppen olyan nehéz időket él ma, mint amilyen nehéz időket élt az uj nő egy negyedszázaddal ezelőtt Lennie kell valamivé, ami tulajdonképpen nem ő. Legalább is az olyan férfinak, aki a Wilt-féle típusba tartozik. Sok mindent kell leráznia magáról. Maga tul józan ahhoz, hogy többre tartsa a társadalmi evolúciónak erX a mai különleges fázisát, mint amit ér. De talán, — tette hozzá reménykedve — 1 alán csak untatta magát. — Én is azt hiszem: — De tudta, hogy nem mond igazat Gyűlölte Tnrnert aii valami megmagyarázhatatlan oknat rogva feldüliüsi­tette, pedig csak egy nyolc betűből áSő szót mondott neki, amellyel már hónapok óta lab­dázott. Pontosan ugy viselkedett, mint ahogy egy évvel ezelőtt viselkedett volna, amikor még az »erődjében volt amint azt Els'so olyan találóan nevezte. Persze nagyban hozzájárult ehhez a gyűlölethez, ho«v azt a nev»^á«és ideát próbálta beleszuggerálni avval a köd­del. De érezte, hogy ennek a regényírónak kutató szeme fölfedezett valamit benne, hogy mit, azt nem tudta pontosan és azt kívánta, bárcsak ne látná őt soha többé. — Felejtsük el Wittet, — szólt Enstace csöndesen. — Hadd mond jam még meg magá­nak, hogy, sohasem veit még olyan szép, mint: ma éjjel. -— A bókjai pontosan ugyanolyanok, mint amikor még nem határozta el, hogy lennt akar valakivé, aki nem maga! — Gita vidá­man fölnevetett, boldog volt, hogy el tudta terelni a beszélgetést erről a témáról. — De maga megigérie, hogy belemegy a játékba. Hadd képzeljük, hogy vendégek va­gyunk mi is, akik még i№marí)dtwnk lent egy, pár búcsúszóra, mialatt h ; ; 'Lnk • tiszt.es­ségtudóan kifeküdtek aludni. — A három iszákos helyett. — Nem érdemlik meg azt sem, hogy beszél­jünk róluk. Én rávettem magát, hogy. marad­jon még itt egy kis beszélgetésre. — Nos, hát itt vagyok. — Gita egy ásítást nyomott el. — Meglehetősen álmos vagyok, de azért megteszek minden tőlem telhetői. Különben is, legjobban akkor szeretem magát, h-a előzőleg egy csomó fárasztó embewfel kel­lelt együtt lennem. — Remélje, hogy mosolya elbűvölő lesz. Bylant is önkéntelenül elmosolyodott — Nem érzi, hogy, tudna egy kicsit szerelni engem? — De hiszen én nagyon szeretem magát... Óh nem ugy értem! Mi a csadét is szoktak ilyenkor mondani a lányok? Legalább öfeszáz­szor olvastam már regényekben ezt a kérdést és most mégsem emlékszem a válaszokra. (Folyt köv.) c§ llflszakl Vállala! SZEGED, POLGÁR UCCA 3. Mezőgazdasági és /pari ¿jévteU. MUszalct cikkek. OlafoU. Indián inotor<­ReréUpár. VW Vállalja motorledréUpárolc szálcszerU Javítását, dukko­zását és garafjirozását méltányos árale mellett. *S3 344 ICetí^ez© r^észSeífizefésre beszerezhet Amerikai gyártmányút ujjet és használtat. Minden kivitelben és a legújabb al­katrészek és csővek olcső beszerzése. Sagy jaulíé mfigeJy. HT/®! Üv SJfc í®a ®Eredeti Waffenrad és más gyárt- i m-J^ÍT^M.Wm'S %m mányu gépek legolcsóbb forrása | Kelemen Márfon Szeged, ályháft vásárol? Kérem tekintse meg a szegedi Peketes^s ucca 11. sí. alatt BévA es 041 Telefon 12—OS. TŰZHELY NAGY RAKTAM, Tulajdonos: VERDERBER, vaskereskedő. I Fodor Nemzeti Áruház ra* Reklám áraink Szeged, kárász é$ Kölcsey u. sarok. •» Kemény ga!lér — 80, 110 Selyem nyakkendő -•90, 150, 2 80 Sport sapkák nagy választékban Bamberg selyem ha­risnya hfö&lan 4*30 Maya setyeni re­form nadrág 4*20 Selyem fios* zokni 160 Mái ernyű 8*80 térti „ 10-30 leplaltó íazonu divat kalapok Kérjük kirakataink megtekintését!

Next

/
Thumbnails
Contents