Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-16 / 235. szám

JS, :9 október 16. DÉLMAG VARORSZAG Déimagyarorsiái állandóan gyarapodó kölcsönkönyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. A DEIMAGYARORSZAG REGÉNYE Gertrnde Atheiion: FIIKOR A KOD ELOSZLIK Fordította: JuUáSZ Andor 75 Pelham doktor először mosolyodott el. — Majd újra elaltatom. — Bólintott a fejéivel és fölment a lépcsőn. Gita lement a kertbe, amig az orvo6 visszatért, de nem gondolt sem őrá, sem Eustacera, csak Elsiere. Vissza kell őt nyernem minden áron. Az élet igazán elviselhetetlen lenne isElsie nélkül. Kétségtelen, hogy szerelmes Egi taceba, igy hát most eljöhet az ő ideje is. Ittmaradhatna vele, fölolvashatna neki, amikor már jobban lesz, javíthatná a korrektúrákat, írhatná, amit diktál neki, ha netalán megjönne a kedve, hogy egy regénybe fogjon. Ideális házasság... Miért is volt Eustace olyan vak? — Hülyék vagyunk mi mindnyájan, — sóhajtott föL Pelham doktor akkor lépett ki a házból és hozzá sietett. Gita minden erejét megfeszítette, hogy hitvesi aggodalmat színészkedjen. — Hogy van Eustace? — kérdezte és érezte, hogy a hangja üresen cseng. — Eddig elég jól. Azért az infekció veszélye még mindig fennforog, minden óvatosság ellenére is. Persze, majd vigyázok rá. — Hát ittmarad? — Természetesen, ő nemcsak paciensem, hanem régi barátom is. Úgyis jár nekem egy kis szabadság, majd most fogom kivenni. — Mondja meg Elsienek, hogy jöjjön el és ne legyen bolond, — mondta Gita. — Nem lenne szép tőle, ha most egyedül hagyna engem. Én nem tudok ott ülni mellette egyedül, miközben furdal a lelkiismeret és ha maga elaltatja Eustacet, akkor beszélgethetünk is. Pelham szemeiben megint éles fény gyulladt ki. Kinyitotta a száját, mintha valami nagyon fontos dolgot akarna kérdezni, azután sarkon fordult és elment. XVI. Amikor Eustace az esküvő utáni napon poggyászával együtt bevonult a majorba, Gita, . jóvá igyekezett tenni gondatlanságát, a diszhálószobát, a Mrs. Carteret szobáját adta neki. Az egyik fürdőszobát az ő öltözője mellé helyezték át és a háznak ez a része teljesen az ő rendelkezésére állott. Gita gyakran volt ebben a szobában nagyanyja halála óta, de még most sem mert soha az ágyra nézni, mert félt, hogy élénk fantáziájában meg fog jelenni az öreg hölgy képe, amint a föltornyozott párnák között fekszik. Most tehát itt állt megint az ágy mellett és miután elküldte az ápolónőt, azon tűnődött, hogy vájjon ezentúl mindig Eustacet fogja-e itt maga előtt látni. Micsoda ellentét! Nagyanyja száz esztendősnek látszott, Eustace, sápadt arca, eszméletlensége ellenére is sok évvel látszott fiatalabbnak koránál. Bár szakálla volt, majdnem ugy festett, mint egy ifju. Egyenesen patetikus volt. Ha Gita szerelmes lett volna belé, bizonyosan azokkal az anyai érzésekkel vonzódott volna hozzá, amelyeket köitpk mindifi ébresztenek az olvasóban és amelyek minden nőben azonnal feltámadnak, mihelyt szerelmesek lesznek. Gita egy csöppet sem érzett ezekből az anyai érzésekből, de szívből sajnálta őt. Az anyai részt majd Elsie vállalhatja. Miért is nem jött el? De Elsie Follyért telefonált, aki e pillanatban nála volt. — Én nem akartam, hogy Geoff elvegyen téged, — mondta neki. — Nem bánom, megmondom neked. De Gita sem fogja megkapni őt Inkább a halál, mint ez a nő. — Gita? — Polly, aki a lábát lóbázva ült az íróasztalon, meghatottan a tragikus történettől, amelyet Elsie már telefonon elmondott neki, majdcsaknem lefordult. Azért sietett ide ilyen gyorsan, mert tudta, hogy Geoffrev Atlantic Cityben van. Szájtátva hallgatta végig a történetet és azt hitte, hogy Elsie csak azért hivatta, hogy valami szerepet adjon neki a dologban. — Nem értem. — Nem érted? Gita szerelmes Geoffba és Geoff Gitába. Már rég gyanakszom rá. — Akkor anyának volt igaza, — mormolta Polly és bár ritkán feledkezett meg magáról annyira, hogy ráncokba húzza szép homlokát, most olyan redőkbe vonta, hogy a két szemöldöke összeért. — De nem tudom elhinni. — Gita is csak nemrégen jött rá a tényre... Nem tudom pontosan, mikor. Geoff már az első találkozás óta érdeklődik iránta, ez az oka annak, hogy ugy kerülte őt a városban. Sokszor voltam vele együtt a télen, laktam is nála, hiszen talán emlékszel is rá. Nem tartott sok időbe, amig rájöttem, hogy a Gita képe kisérti. Valaminek kellett történnie anyád estélyén, mert másnap vele ebédeltem és akkor olyan ideges volt, akár egy macska. Nem Is engedte, hogy a Gita nevét kimondjam. — # Tudom! — Polly nak eszébe jutottak anyja szavai. — No látod! Nem szeretném, ha a bátyám tönkre tenné az éleiét. Nem tudom, Eustace ezek után mit szándékozik csinálni. Azt hiszem nem nagyon fog majd akarni Gitával találkozni, bár az is meglehet, hogy jobban' bele van bolondulva, mint valaha és még! mindig nem adja fel a harcot. Ezek az iróki teljesen vakok, ha a saját szerelmi ügyeik-; rőí van szó. De ha beleegyezik a válásba,, akkor Geoi'frey élőit nyitva áll az ut. Csolíj az a kérdés, továbbra is tudja-e szeretni az£ a nőt, aki meg akarta ölni a férjét. Külöuyj ben, ha a férfiak egyszer megőrülnek.— De hát csak nem hiszed, hogy, Gita tudta, hogy Eustace a támadó? — De azt hiszem. Az lehet, hogy amikorf fölszaladt a revolveréért azt hitte, hogy egy, betörő, de az nem lehet, hogy Eustace egésa idő alatt egy szót se szólt volna. — Ha azért ment oda, amiért te is gondo-j lod, akkor értem, hogy nem szólt. Talán ezt tartotta a legjobb politikának. Nem lálomi tisztán a dolgot. Gita semmit sem árult el neked arra vonatkozólag, hogy hogyan történt az egész? Olyan bizonyos, hogy Gita azt hittej hogy betörő? Hiszen az is lehet, hogy talál-j koztak egymással, Eustace elveszítette a fejélj és a revolver csak véletlenül sült el. — Ez elfogadható magyarázat lenne, ha, a lövés nem lent a könyvtárszobában esett volna. Gita nem hordott revolvert magánál, még éjjel sem. De bizonyosan meghallotta^ hogy Eustace a könyvtárban vau, erre föl-; ment revolverért, azután megleste, hogy, haji van és lelőtte. De Polly még mindig rázta a fejét. — Gita nem egy két életet élő mozidémon« Én elhiszem, amit mond .és terajtad vagyok] meglepve. Elsie sóhajtott és kezével végig simította a| a haját, mintha ez a könnyű suly elviselhet tetlen teher lett volna a számára. — Nem olyan nagy öröm az nekem, h> ilyen gyanakvó vagyok. Ugy érzem, soh: sem tudnék megbocsátani neki. Egyszeráenj nem vagyok képes odamenni. De neked elj kell menned, Gila nem kaphatja meg Geoff-i reyt! Nem kaphat meg mindent, amit akai^ Ez már mégis sok lenne egy kicsit! Polly leugrott az Íróasztalról. j — Átmegyek! Kezdődjék hát a harc éíetr©halálra! Amig én itt vagyok, adóig nem kap)» meg őt Gita, — Bizzál bennem! (Folyt. KövJjj jjl.ii : „-. »ottcFelelős szerkesztő: PASZTO J<>ZSEF. ~ Nyomatott a kiadótulajdonos IMmagyarorsíáfJ Hírlap- és NyomdaváHat»t Rt. köttvvnyomdSfábaru Külföldi képviseletek: t AUSZTRIA: Bécsi szerlcesrtBség: Wien, 11., Taborstrasse 7. (Wr. Auslandskorrespondenz). Telefon: R iO—3—33. Bé* esi kiadóhivatal, olvasóterem és hirdetési képviselet Ausztria részére: Wien, /., Wíldpretmarkt 1. (österrj Anzeigen A.-G). Telefon: Serie U 22-5-95. JUGOSZLlVIA: InterreMam d. d. Zagreb, l. 78, Marovslca-ulica 38. Telefon: 2Í-65. NÉMETORSZÁG: Ala Anzeigen A.-G, Berlin W35, Polsdamer Strasse 37/A. Telefon: Bt, Kurfúrst 7865/67 és 7885/S7. SVÁJC: OrcllFüssli Annoncen A.-G. Zürich, Sonnenqaai 10. Telefon: Holt. 6700. li'iffl'niB^naww",'!, fimiTnBPTw1"! w1 A'iiiiu^wiwwiwwtnwi MrmiiTOiii Hl Hll lílMftTf nli-, férll- és gyermeftrulia Sw 1 a^ü tm I Ma ársiházátran, Kelemen u. 5. röizletflzetöire kéjzpénzárban kaphaió I.eeulsbb Női kabátI szőrmésre 3<J)-_ I nbb abátl № kabát gazdagon szOrmézve selyemre ^ Legújabb Női mmm p 150"Legalább Leányka kabátok p «©•Férfi öltöny p 30 önyj SzOvel gnmlkaitátl P 20"Kék öltöny p 50'— Áímenell Rábát P 40"— Cihádé p30'-