Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-12 / 232. szám

neoca SserkMEHitég: Somogyi ncca 32. L em. relelon: 13—33. ^ KlndrthlTniol, htUctOnkOnyriAr ét fegylroda : Aradi uooa S. Telefon: 306. ^ Nyomda • Lüw Upöl ncca 1». Telefon • 16-34. TAvlratl é» levélcím: Délmagyaronzéig ííeged. Szombat, 1929 október 12 Ara le fillér J V. évlolyam, 224. szám •nm ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-2«, vidéken é* Budapesten >-o >. xuiwidOa f)-40 pengd. — Egyes szám ára héikSxa nap 16, vntór- és Unnepr.n:» 24 «ML. HlrdetéseK felvétele tarifa szerint. Megjelenik hél(t) kivételével naponta reggel. Titkos, vagy biztos? Olvassuk, hogy Erdőheíyi Lajos lesz Szabolcsmegye főispánja, aki mandátumáról ennek következtében lemond. Kerületében Kállay Miklós, a kereskedelmi államtitkár lép fel, akinek »megválasztása bizonyosnak látszik*. »Látszik asszonyom? Én látszik-ot nem ismerek«, — mondja Hamlet. Látszik, uraira? Mi látszik-ot nem ismerünk, — mondjuk mi. Biztosnak látszik, hogy a kereskedelemügyi államtitkárt megválasztják képviselőnek? Hát akkor mi biztos Magyarországon, ha a kereskedelmi államai kár mandátuma csak látszik biztosnak. Talán nincs is arra szükség, hogy az általános és titkos választójog érdekében komoly küzdelem induljon meg. A titkos választójogot nem a politikai pártok fogják kiküzdeni, hanem a politikai erők. Küzdelem csak titkos választójog mellett van, nyilt szavazás mellett kinevezéssel töltik be a képviselői »állás«-okat. Az alkotmányos érmésnek az a maradéka, amit mégsem lehetett nyom nélkül kiirtani a telkekből, az a közjogi felfogás, mely tradícióvá nemesedett és mélyült generációkon keresztül, az a kívánság, hogy a választók maguk éljenek alkotmányos jogaikkal s ne pártvezetőségek döntsék el, hogy egyik-másik kerület bizalma ki felé fordul, — elóbb-utóbb \ maga fogja kierőszakolni a szavazás titkosságát. Mert ha azt a rendszert akarják, ami mellett alkotmányos küzdelem nyilt szavazásos kerületekben rövidesen elképzelhetetlen lesz, legalább legyenek őszintébbek. Spanyolországban a kormány nevezi ki a képviselőket, de ott nem mondják azt, hogy a képviselőket a kerületek választópolgársága választja meg s nem hivatkoznak a szavazások eredményeire, mint a népakarat igazolására. Ha nálunk a pártvezetőség a kerületek választóinak meghallgatása nélkül állapítja meg, hogy ki lesz a hivatalos jelölt s ha nálunk a hivatalos jelöltet egyhangúlag választják meg immár kivétel nélkül, akkor legünk talán egymásközött őszinték s alakítsuk át a választás rendszerét kinevezés rendszerévé. Végtére is: a felelős kormány mégis csak nagyobb garancia, mint a pártvezetőség s ha már a képviselőket a pártvezetőség nevezi ki hivatalos jelöltnek, de a hivatalos jelöltet megválasztják egyhangúlag, akkor — ezt már a közigazgatás egyszerűsítése követeli meg — sokkal egyszerűbb és sokkal őszintébb lenne, ha állami fizetési osztályokba soroznák be a képviselőket is, a belügyminiszter nevezné ki őket, harmincévi szavazás és éljenzés után teljes fizetéssel mennének nyugalomba. A mai képviselőháznak ugyanis száznyolc köztisztviselő tagja van. Ez a száznyolc köztisztviselőképviselő az abszolút többséget jelenti minden kérdésben. A képviselőház tagjai között több a köztisztviselő, mint a nem köztisztviselő. A köztisztviselő-képviselőknek a kormányhoz való viszonyát függetlennek mondani alig lehet. Ámde, ha a képviselőházban a köztisztviselő-képviselők már ma is többségben vannak, akkor voitaképen nincs is szükség olyan képviselőkre, akik nem köztisztviselők, hisz a köztisztviselőkkel szemben ők úgyis kisebbségben vannak. Nem Jenne egyszerűbb egyrészt a nem köztisztviselő-képviselőket megfosztani a mandátumuktól, ez már takarékossági szempontbc51 is indo'olt volna, másrészt a köztisztviselő-képviselőkből egyszerű köztisztviselőket csinálni, azttfán be- i osztani őket törvényhozási szolgálatra. Megbízhatóságukban, kormányhüségükben úgysem lenne semmi változás s legalább csak egy jogcímen vennének fel fizetést az államtól. S ez esetben valóban nem kellene attól tartani, hogy például a kereskedelmi államtitkár meg is bukhatik abban a kerületben, melyben a sza\azás nyilt s melyben ő a hivatalos jelölt. . ici t most, amikor megválasztása nem bizíos, csak biztosnak látszik, nyilván ezzel az eshetőséggel is kénytelenek számolni szegények. Ami Oroszországnak jő, az Magyarországnak bizonyára nem felel meg. Ha az orosz kormányzatnak szüksége van a szavazás nyíltságára, akkor a magyar kormánynak megvetéssel kellene elutasítania magától az uralom megtartásának ezt az eszközét. De nálunk mintha bizonyos vonatkozásban az orosz és spanyol rendszerek találkoznának: a képviselők kinevezése és a nyilt szavazás. Amilyen ájult letargiába sülyedt a közvélemény, talán hozzátörődnék már ehez is. Csak legalább több őszinteséggel kezelnék ezt a kérdést. S ne hizlaljanak illúziókat, ne ringassanak viszsza bennünket azokba az elmerült időkbe, amikor még a kereskedelmi államtitkár megválasztása csak biztosnak látszhato-t. A Masaryk-nyilatkozaf hullámai A Berliner Tageblatt cikke a Bethlen-kormány magatartásáról (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.') Berlinből jelentik: A Berliner Tageblatt •»Prága és Trianon« cimmel hosszúbb cikkben foglalkozik Masaryk ismeretes interjújával és a magyar sajtóban legutóbb megjelent revíziós közleményekkel. A cikk többek között ezt írja: Ugy látszik, mintha Bethlen István gróf nem használta volna ki a kedvező alkalmat, ezt azonban azért tette, mert a magyar kormány nem akar majd abban az esetben semmiféle olyan nyilatkozatot tenni, hogy lemondjon más területetekről, ha ennek ellenében visszakapja az elvesztett területek egy részét. Bethlen ugy látszik Kossuth szavait tartja szem előtt: »ami kard által veszett el, mindig visszahódítható, de sohasem lehet visszaszerezni azt, amiről önként mondottunk le«. Manlu-korntény lemondásé* réiansta^écs nem fogadta el (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Bukarestből jelenlik: A Maniu-kormány pénteken benyújtotta lemondását, amit a regenstanács azonban nem fogadott el és igv a Maniu-kormány továbbra is a helyén marad. A lemondással a kormány be akarta bizonyítani az ellenzéknek, hogy mce mindig a régenstanács bizalmát birja. A reakció megbuktatására minden ellenzéki erői tömöríteni kell A. szociáldemokraták országos páríváSasztmányának határozata (Budapesti tudósítónk telefonjclentése.) A szociáldemokraták országos párt választmánya pénteken délután ülést tartott, amelyen Farkas István országgyűlési képviselő tett jelentést a politikai és gazdasági helyzetről. A jelentést hosszabb vita követte, amely utí» a pártválasztmány egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el, amelyben megállapítja, hogy a gazdasági romlás olyan nagyfokú, hogv az elviselhetetlen nyomor és nélkülözés már is súlyos veszéllylel fenyeget. Mindez amink a tervszerűtlen, kapkodó pénzügyi és gazdasági politikának a következménye, amelyet a kormány minden figyelmeztetés ellenére folytatott. A pártválasztmány megállapítja, hogy az ország gazdasági válsága egyben súlyos politikai válság is és ha idejében gyökeres rendszerváltozás nem kövejkezik he, akkor elvakultan az osszeomláska taszítják az országot. A párt választmány a saját vesztébe rohanó poiilikának a megnyilatkozását látja a tervezett uj fővárosi törvényben is, amelynek visszaverésére minden erejét latba veti. K UgjíafiQsak su&<w. Rtovokáetót lajt a. pártválasztmány befelé és kifelé, Gömbös Gyulának honvédelmi miniszterré való előléptetésében. A pártválasztmány tudatában van annak, hogy a reakció megbuktatására minden ellenzéki erőt tömöríteni kell. A magyar munkásosztály örömmel lát minden ellenzéki harcbaszállást és a maga részéről készséggel veti latba erejét egy komoly ellenzéki front alakításába. amelynek célja a Bethlen-kormány megbuktatása,az általános titkos választójog megvalósítása, a közéleti tisztaságnak és a szabad vélemény nyilvánításnak minden téren való megnyilvánulása, az országgyűlés {eloszlatása és az uj választások kiírása lehel. A pártválasztmány ellenállásra te harcra szólítja a munkásosztályt a reakció: a Bethlen-rezsim ellen. A szociáldemokrata párt követeli, hogy a Bethlen-kormány mondjon le és adja át helyét olyan kormánynak, amely a haladás és a demokrácia útjára vezeti az országot. Ezekért a követelésekért való harcra szólítja fel Magyarország dolgozó népét és a polgárságot.