Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-11 / 205. szám

1929 szent ember 11. W* M»r" —«<57 íf; 5 A Nagyszeged-pári félasz bésíy I Holtzer Tivadarnak és í éjer Dezsőnek A Délmagyarország vasárnapi számában a fenti cimmei cikkel irtani. Erre bástyái Holtzer Tivadar és Lájer Dezső urak nyilatkoztak. Mindenekelőtt bástyái Holtzer Tivadar ur ayiíaikozatára válaszolok. Cikkemet idézem vele szemben. Megírtam, hogy a gondolat keresztülvitelében lehettek hibák, de az elgondolásban, az erők tömörítésében, a válaszfalak lebontásában kifejezésre jutó politika a legerősebb morális gondolat és komoly példaadás. Meggyőződésem, hogy bástyái Holtzer Tivadar mélyen tisztelt barátom, ebben velem egyetért Bástyái Holtzer Tivadarnak sok évtizedes közgazdasági, közéleti, társadalmi, de főleg sportvezéri tevékenységét, minden szeííedi polgár méltányolja és elismeri. Lájer Dezső szociáldemokrata párttitkár ur nobilis hangon reflektál cikkem egyes részeire. A párttitkár úrral szemben hivatkozom arra, nogv nem vontam soha kétségbe a cikkiró ur párthiveinek jó szegedi voltukat. Én nem tarlom őket »rossz« szegedieknek, fin mindenkit jó magvar embernek tartok, pártállásra és elveire való tekintet nélkül, aki porig sújtott hazánk újraépítésén fáradozik. Jó magyaroknak tartom azokat, akik szertetagozott társadalmunk erőinek összekovácsolásán fáradoznak. Éppen ezért igen helyeselném, ha az országos politikában a munkásság kiengesztelése érdekében további lépések történnének. A munkásságot azonban én nem tekintem a a nemzet egyetemében külön testnek, tehát az volna a kívánságom, hogy az összes társadalmi osztályok érdekében történjék meg a kien gesztel ődés. Ebből folyik az is, hogy a Nagyszeged-párlot *»lyau gondolatnak tekintem, amely a nemzeti célokhoz közelebb vezet. A mai politikai és társadalmi viszonyokat én sem tartom teljesen kielégitőnek. A titkos választójogot és a demokratikus po itikát magam is sürgetem. A demokralikus intézményekre nem azért van szükségünk, mert a nyugati államok berendezkedése is demokratikus, hanem azért, hogy felnevelkedjék végre az a nagykorú magyar nemzedék, amely saját akaratával és célkitűzéseivel tisztában van. Csak az a nemzedék lesz képes hazáját a mai sivár helyzetéből kiemelni, amely ismeri saját erejét és tisztában lesz azokkal az erőtéuyezőkkel, amelyek körülveszik. Mindezekből folyik az, hogy én * polgári álláspontomon szintén kívánom a demokratikus haladást. Tudom azonban, hogy a politikában kopromisszumokat kell és lehet nagyobb célok érdekében hoznunk. Tudom, hogy a politikában erőtényezőkkel kell számolnunk és az a meggyőződésem, hogy a magyar politikában az első feladat a válaszfalak lebontása Aboz igazán nincs erőnk, hogy kifelé és befelé is verekedjünk. Ha egyetemes vezéreszmét talál a mostani nemzedék, ha szomorú tiz év után újra megértik egymást a szegedi magvarok, akkor nagy lépéssel haladtunk előre. Lájer Dezső urat tisztelettel kérem, higyje el nekem, hogy az összefüggéseket kutató szemmel és elmélyült gondolattal én is látni vélem. Jól tudom, hogy a szociális hal-vasnak utja messzi világit, de az én felfogó-om. elgondolásom a polgári, nemzeti demo <i.ia mesgyéjén haiad. Párhuzamosan halad az ő utiával. Bizonyára mindketten az ország és a város jövő nagyságát keressük. Meggyőződésem, hogy az uj közgyűlésen polgárok és szociáldemokraták egyesült erővel fognak a Táros jövőjéért dolgozni; — de az én utam más ut, mint az ő utja. Elképzelésben azonban mégsem más. Mindketten a jobb magyar jövő útját keressük. Szivessy Lehel. Vizn a Vig zirtha hon Davka Marg inál mO,yan, oixan boidog vacjvok !. . Budapest, vasárnap. (A Délma/jyaro[szág munlatársátó!.) Mikor utoljára beszélgettünk, apró vidéki színésznő volt, sőt makói színésznő volt egy tikkadt kisváros nyári porában. Lapossarku cipő volt rajta és kék seiyemkendő a vállán. Szőke haja belecsüngött a szemébe és egy lehellettel fölfujta a homlokára. És édesen kacagott, amikor két mezitlábas fickó rámutatott a kezével: nézd, szinésznéni... És a vidéki, sőt makói színésznő nagyokat sóhajtozott és azt mondta: Budapest... Most itt ülök mellette egy tomboló, kacajos, tapsos estén a Vígszínházban, hátul a félemeleten, a női öltözők rejtett sorában. Két lépcsővel lejjebb Titkos Ilona öltözik és mellette Varsányi Irén és lent Gombaszögi Frida... Nem változott semmi. Csak a kis vidéki, sőt makói színésznő itt van a Vígszínházban, a külön öltözőben, Varsányi Irén, Gombaszögi Frida és Titkos Ilona ajtaja mellett. * Az első szerep a Vigszinháí tracKciós és patinás falai között: egy kis malterhordó lány az Emőd Tamás—Tőrök Rezső darabjában. Két lány az uccán. És a tömött földszint, a megtelt emelet csak nézi, amikor egy szőke fruska megjelenik a rongyos cipőjében és a lukas kötényében Titkos Ilona ragyogása mellett. Itt ülök a tömött széksorok között és valami lázas izgalommal lesem a kis szegedi színésznő haDgját, lépését, figuráját. És velem lesi az egész földszint, az egész vigszinházi szmokingerdő és elfelejti, hogy régi sztárok is vannak: Titkos Ilona és Kertész Ellát Törzs Jenő és Rajnai Gábor. Aztán kijön a második képben és megáll • valahoi hátrább a kulisszák között. Még nem szólt egy szót sem, csak kijött a színpadra. | És e percben — varázsü.ésre — fölnevet a Vvjszinház tapsa, itt tapsolja, köszönti, simo- | gatja a kis szegedi színésznői, aki kijött ide : a sztárok közé és még nem szólt egy szót sem. Megakad & játék, zeng a nyíltszíni tars, — a kis vidéki szinésznő még nem szólt egy szól sem. _ | Jób Dániel igazgató ur kisiklik a nézőtér- > rőt, a kezébe temeti az arcát °.s ugy nyomja el boldog, lelkes kacagását És az ajtó előtl oda szól Kovács Károlynak: hoinap töiieneJ; jól hozzám, tárgyalni akarok... • Aztán vége van a felvonásnak, megered a taps. Dayka Margit kijön a függöny elé, balról Góthné, jobbról Titkos Ilona. És rázúdul» ak a gukkerek a csapn-'t sárga hr.jára, a pislogó szemére és a boMog arcára, amclv édesen, szélesen kacag most a Vígszínház függönye előtt. A kio vidéki • zincsznő, a váradi rikkancslány kapja most a tapsokat, aki még el sem indult Pesten és már is beérkezett Pedig csak másodszor já' sovta a foltos na»W teroslányt. Csak másodszor szerepelt a Vígszínházban. Már mindenki ismeri Futott egyet és befutott a célba. Rátüzclnek a gukkerek, aztán elindul a felvonásközi korzó. Nagyestélyi ruhák, szmokingok és lakcipők. Vígszínház. Lipótváros. — Milyen édes ez a Dayka' — lesem el egy nagyestélyi szavát. — Minden mozdulata remek 1 — feleli a szmoking. — Van benne valami bilieres... — Pedig nem is szép, sőt nem is olyan naqynő... — Egyszerűen: él a színpadon 1... Máshol leselkedem a korzóban: — Nem is olyan, mintha vidéki volna..«; — Váradról jött — Szegedről 1 — És egyszerre arriválfí És ebben aztán megegyezik az egész színházi korzó. Pedig csak másodszor játszotta * foltos malteroslányt Vége van az előadásnak. A Lipót-kőrnfon megindul az autóhadsereg. Most bekopogok hozzá. Ott áll az öltözőben a tükör előtt és a régi vigszinházi öltöztetőnő lesegíti róla a kosztümöt. Boldog, széles, napfényes kacagással nézi magát a tükörben, aztán gyerekesen, önfeledten széttárja a karjait és felkiabál: — Olyan, olyan boldog vagyok! És nekem szalad és ömlik belőle a boldogság. — Köszönöm, hogy eljöttél... TJgy-e, elhiszik-e Szegeden, hogy sikerem van?... Hiszitek-e, hogy kiugrottam!... Mit beszélnek, beszélj... Olyan nagyon boldog vagyok... mit mondjak neked... boldog vagyok... Sikerem van, itt a Vígszínházban, a Titkos mellett!... Hiszitek-e Szegeden?... Olyan, olyan boldog vagyok!... Most megáll e boldogságban és a nagy kacagásban könnyek jelennek meg a szemén. Kacag és sir és nem tud mást mondani: olyan boldog vagyok1 Boldog öröm elnézni itt a tükör előtt * Lemossa a festéket a szeméről. Olyan most, olyan sápadt és egyszerű, mint Szegeden, két hónán előtt. — Tudod kérlek, olvan jó itt a Vígszínháznál. Mindjárt olyan kedvesen fogadtak, a Titkos is, a Jób Dani is, tanítottak, gondoztak, mindjárt megszoktam ezt a környezetet Aztán a főpróba után odamentem hozzájuk és megköszöntem mindent, mindent... A szerepet, a tanitást, a sikert, a Vígszínházát..»; mindent... csupa úriemberek ezek... És tudod, a főpróba után lejöttek hozzám az ujságirók, egy egész regiment és a nagy színészek és gratuláltak, csókoltak... szédült a fejem... Nem hittem, hogy én vagyok, hogy, ébren vagyok... És lejött a Gaál Franci is a páholyból és megrázta a kezemet!... Tele volt az öltözőm, mindenki nézett... Olyan jó volt, o lyan boldog vagyok... Aztán pihen e«y kicsit és csöndesen hozzáteszi: — Te, én még mindig nem hiszele az egészből semmit... Elhiszitek, hogy befutottam Kovács Károly, az uj férj, átfogja a nyakát. — Te kis csacsi, te kis Margit... (És aztán ő is elfordul, neki is könnyes a szeme és ő is mondja, hogy a Margit ne hallja: Én sem hiszem még mindig...) Csönd van most egy percig e könnyes boldogságban. Később mondják: — De azért ird meg Szegeden... • Az öltöző tele van virággal, rózsáskosarakkal. Egyiket a szerzők küldték (50 fehér rózsa"!. a másikat a színház és egy jött Szegedről is. És rengeteg csokor, színesek, sápadtak, illatosak, — és mindegyikben egy névjegy. A falak telirajzszögezve régi képekkel: váradiakkal, miskolciakkal, szegediekkel és egy szegedi karrikatura berámázva. Az asztalon ec»v halo^ —"--«/s->v. a preBELVÁROS1 MOZI S'eptembe» 11-én S z e r d _ a bi vurkiráy >gu h"> a'trake »•l—l «in r-:JRFVATV.T:.RJKFRGNREQWG¿ítvu.itiw JJ.VJ RJ 1 D E V SS I C I " atrave Ötven éves RosenSEial jubileumi k állítás | ílslKRT rltL éjféli utas. dr Phiilo Ko-=en!hal porcelánra feste t arc* epével j Sct*illlffi^er Hór ! cég Klauzál-tér MraKa>átaa '82 ' Izgalmakban és vidámságban g*zdag kaandorti'm 10 teiv.-ban. AzoLkivQh BURLESZKEK. ElOadás -k ke-det- 5, 7 9, visár- és Onrepnap 3, 5, 7, U órakor. KORZÓ S7e^<- mh»r 11.. 12 é" MOZI Szerdán és csütörtökön A halálaréna. &pékVün460an Berniiardf Goeizke Wenser PHíschau. A?onkivfll Krasszln, a jégtörő. KIA ' a4 k "-ezd-e 5 I. 1 vr"*á és Onneenan i. 5 7. !l 4r»k r