Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-10 / 204. szám

Dfil/MAGY' ~ u; 1929 szoptemDer iu. panaszainak megvizsgálására nézve követ, nem megfelelő. Annál biztosabban lehet megóvni a népek kö­zött a békét, mennél gondosabban vigyázunk és méltatják azt az emberi jogot, hogy mindenkinek szabadságában áll anyanyelvét, kulturáját és vallá­sát háborítatlanul követni. A legnagyobb figyelem mellett fejtegette azután Stresemann, hogy önként értetődő dolog, hogy a Népszövetség hatodik bizottsága évről-évre fog­lalkozzék a kisebbségi kérdésekkel és minden év­ben jelentést tegyen a Népszövetség teljes ülésének. Nagy hatása volt Stresemann beszédének, ame­lyet a Népszövetség tagjai feszült figyelemmel kisértek. A terem az utolsó helyig el volt fog­lalva, a diplomaták és a sajtó páholyai zsúfolva voltak, a szónoki emelvényt körülfogták a delegátu­sok, hogy jobban hallhassák a német külügymi­niszter beszédét. Stresemann eleinte kéziratból ol­vasta fejtegetéseit, beszédének utolsó részét azon­ban rögtönözte és nyilván ez volt a magyarázata a hatás közvetlenségének és melegségének. »Először a meglévő városi kell várossá lenni!« A kultuszminiszter Nagy-Szeged cikke A szegcdi választások előkészületei sokkal í tosabb volna, hogy ennek a városnak OmrAl^ L ITHI I Qinnl.'of roiMiol.' minf nliortnnn / 4 X I í 1 j* L«... ^ 300 nagyobb hullámokat vernek, mint ahogyan gondolni lehetett volna. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a szegedi választások eredménye, a közigazgatási élet felfrissülésé­nek iránya érdekli a politikai rétegeket is, elsősorban a kormánypárti rétegeket. Kle­belsberg Kunó kultuszminiszter, Szeged egyik képviselője, aki először használta fel politi­kai jelszónak Nagy-Szeged álmát és aki jelen volt, talán közre is működött a Nagy-Szeged párt elkeresztelésénél, az egyik pesti lap va­sárnapi számában terjedelmes vezércikket irt Nagy-Szeged cimen. Ez a cikk kétségtelenül a Nagy-Szeged párt érdekeinek szolgálatában író­dott és feltétlenül hízeleg, vagy jól esik azok­nak, akik szeretnek példakép lenni a magyar politikai élet firmamentumán, különösen ha a kormány egyik tagja minősíti őket, mozgal­mukat és harcmodorukat követendő politikai példának. A kultuszminiszter cikke politikai cikk, párt­politikái szolgál, de azért eltekintve politikai vonatkozásaitól, nagyszerű vitaanyagot dob Szeged várospolitikai gépezetébe. Mert a kul­tuszminiszter végre pontosan megmondja, hogy mit ért »Nagy-Szeged« alatt, hogyan kép­zeli Nagy-Szeged hangzatos tervének megvaló­sítását. Cikkéből az derül ki, hogy Szeged csak akkor lesz majd nagyváros, ha területe és la­kosainak száma megközelíti a kétszázezret. Ezt pedig akkor érheti el, ha eggesül a szomszé­dos községekkel, Tápéval, Szöreggel, Dorozs­rnával. A kultuszminiszter többizben tanúsított tájé­kozottságát most is dokumentálja, amikor ha­zai és külföldi, különösen osztrák és német példákra hivatkozik és a Nagy-Szeged-mozgal­mat összehasonlítja Gross-Wien-mozgalommal, i Nagy-Budapest-mo7,ga\ommal és a porosz városok tervszerű fejlesztésére vonatkozó ada­taival és végső konklúzióként azt igyekszik bebizonyítani, hogy Szegedből csak az általa meghatározott uton és módon lehet európai Értelemben vett nagyváros. A cél elérésének pedig — és ez a cikkben a nyíltan bevallott politikum — az az alapföltétele, hogy minél nagyobbarányu győzelmet arasson a közigaz- i cjatási választáson a Nagy-Szeged párt, amely- j ről a vezércikk bevezető részében emlékezik « meg meleg dicsérettel a kultuszminiszter. Meg- j állapítja, hogy »ezen az uton (a Nagy-Szeged párt utján) valóban elérhető, hogy Szeged la­kosságának szine-java kerüljön be a törvény­hatósági bizottságba. Baloldali férfiak, mint Wimmer Fülöp, dr. Pap Róbert, Bokor Adolf összefogtak a jobboldal különböző árnyalatai­val, hogy olyan elsőrendű törvényhatósági bi­zottság legyen megalkotható, amely meg tud birkózni azokkal az óriási feladatokkal, ame­lyek századunk harmincas éveiben Szegedre várnak«. Ezután következik Nagy-Szeged tervének konkrét ismertelése. Hétfőn megkérdeztük a cikkben emiitett három egyéniséget a miniszteri Írásról. Wimmer Eűlöp a következőket mondotta^ — A ttd pártunk azt látta, nogy egymaga" nem veheti fel a választási küzdelmet és ezért helyesnek tartotta, hogy a párt városi és gazdasági szempontokból a polgári frontou in­duljon a harcba. Gróf Klebelsberg Kunó sok­mindenről beszél cikkében, Dorozsma, Tápé és Szőreg Szegedhez csatolásáról stb., de nem beszél arról, ami nézetem szerint a lesfon­már a figyelmemet és most ís itt fekszik az íróasztalomon, még nem olvastam, azt sem tudom, mi van benne. Amikor ismertettük a cikk tartalmát Bokor Adolf ezeket mondotta: — Én semmi mást nem tettem, mint a város iránti polgári kötelességemet teljesítettem, ami­kor belépésemmel is növeltem a Nagy-Szeged párt megalakításának lehetőségét. Azért tet­tem, hogy Szegedet a belső harcoktól meg­óvjam, ezért engem külön dicséret, vagy el­ismerés nem illet. meg. Ami pedig a miniszter­nek azt a tervét illeti, hogy Szegedet össze kell építeni, vagy egyesíteni kell Dorozsmá­val, Szöreggel, Tápéval, hát őszintén megmon­dom, ezt megvalósíthatatlan utópiának tartom, Dorozsma idecsatolásáról szó sem lehet, Tá­péval, Szöreggel pedig nem érnénk semmit. Inkább Szegedmegyét kellene megvalósítani, annak sokkal több értelme és haszna lenne. Dr. Pap Róberttől is kértünk nyilatkozatot a kultuszminiszter vezércikkéről. — Nem kívánok nyilatkozni —, mondotta határozottan minden bővebb indokolás nélkül. feltöltetlen uccája van, hogy a külvárosokban nincs csatorna és nincs vízvezeték. Nézetem szerint Szeged városiasitását itt kellene kez­deni. — Hangoztatnom kell most ebből az alka­lomból, hogy Szegednek újból kölcsönt kell felvennie és ebből kellene elkezdeni a városia­silást, mert ilyen erélyes és gyökeres lépés • nélkül nem tudunk előre jutni Ki kell tehát egészítenem a miniszter cikkét: először a meg­lévő várost kell várossá tenni és csak azután (Budapesti tudósítónk telefonjelen­gondolhatunk a többire: — Szőregre, Tápéra tése.) A sakkverseny mai fordulóján a függő­és Dorozsmára. partikat intézték el. Vajda nyert Steiner ellen. Kérdést intéztünk Bokor Adolfhoz is, aki- P™epiorka Colle ellen, Rubinsfein Birkmann ellen, ről szintén megemlékezik cikkében gróf Kle- Re"li lett a Colle-Havasi-parti. bel'bern Kunó' « verseny allasa: Capahlanca 6, Rubmstem 5>/2, . T, , I Vajda 5, Canal, Tartacower, Thomas 4, Havasi, — Oszmten bevallom — mondotta Bokor j Monticelli, Przepiorka 3Vs- Steiner, Prokeseh 2i/3, Adolf —, hogy én a cikket, bár felhívták rá l Van der Boseh 2, Colle H/s, Brinkmann 1 m I-.­ím i w P PHILIPS KISKOMBINÁCIÓ A LEGJOBB TÖKEBEFEKTETÉS. R»A Mé<3 NINCS RAC*ÓJA és ei.ieKezerrNEH LÁTJA AZ IQÓT A VÍS&RUSRA,uaVGONDOLJON EUSÖSORB4N A PHILIPS KISKOMBINACIÓIU. A PHIUPS KISKOMBINÁCIÓ MANOSZEN, MCLV ARRA VAN HIVATVA. MOQY BUDAPEST MŰSO RAT UAKASAOA HOZZA. ez A KÉSZÜLÉK ANNVIT ÉS OLY JÓT NVUJT, HOGYF6L6SLSGESSÉ TESZI TÁVOLI. KÜLFÖLDI ÁLLOMÁSOK UTAN VALÓ KCRSSSÉLÉST, NEM FONTOS. HOGY SOK ÁLLOMÁST HALL. JUNK. OE ROSSZUL - INKABS EGYET, NA TÖKÉLETESEN. A PHILIPS KISKOMBINÁCIÓ EZT A CÉLT SZOL. CILJA. UGY VAN ÉPÍTVE. MOOY JOBBAT ÉS TÖBBET NVUJT. MINT SADHIELY HASONLÓ KIS KÉSZÜLÉK. OLYAN TŐKEBEFEKTETÉS, MELYET SOHASEM BÁN MEG. A PHILIPS KISKOMBINÁCIÓ NEMCSAK HÁLÓ­ZATI RAOIÓVEVÓKÉSJÜLÉK. HANEM EGYBEN GRAMOFON ERÖSITÖ IS. ÉS EZEN KÜLÖNÖS TULAJDONSÁGA DACÁRA SGV PILLÉRRSL SEM ORÁGÁBB. KÉT KÉSZÜLÉK - EGYBEN. BAOIÓKERESKEDÓJE MÉG MA DÍJTALANUL BB. MUTATJA AZ ÖN LAKÁSÁN, HA CIMÉT KÖZLI VÉLS i&gj KISKOMBINÁCIÓ „CSAK EGY GOMBNYOMÁS"

Next

/
Thumbnails
Contents