Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-06 / 201. szám

SZEGED: szerkesztősig: Somogyi ucsa 32. I. em Telefon: l3-33.^KtddóhlvalAl, külcííJnKlínyvíAr é* Jegyiroda : Aradi ucco S. Telelőn* 306. ^ Nyomda : LBw Llpól ucea 19. Telefon : 16-34. «»«»«» Pénáefe, 1929 szeptember 6 V. évfolyam 193. szám MAKO r Szerke»zlOs£g és kiadóhivatals l'rl ucco 6. Teleion: 151. »z6m.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerkeszlOség éí kiadóhivatal: AndrASSy ucco Teleion: 49. szhm. « » « » « » « » « » tlOtlzciea) Ara havonta 3-21» vldé«eo 6» a lövAro»bnn 3-6U, KUllíildiín tt-43 peagd. Egye» szám *ö, vatár. és Ünnepnap 24 JHlér ftifllfiAÜ Szeged Legbeavatottabb tudósítónk értesülése sze­rint Szeged belekerült a nagypolitika közép­pontjába és a Szegeden történő katonai jel­legű intézkedések a kisantant diplomáciai jegy­zéke alapján alkalmasint foglalkoztatni fog­ják a Népszövetség legközelebbi ülésszakát. Legbeavatottabb tudósitónk minden tekin­tetben megbizható értesülését a következők­ben foglalhatjuk össze: Móra Ferenc ásatásai alapján a kisantant tudományos körei tudomást szereztek róla, hogy Szeged környékén hajdan igen jelentős jazig-szarmala, hun és avar telepek voltak. Ezek a hirek lassan átszivárogtak a kisan­tant politikai köreibe is. Azért lassan, mert politikusok tudvalevőleg a világon mindenütt csak véletlenül szoktak tudomást szerezni tu­dományos jellegű dolgokról. A Szegedet járó nagypolitikusok például igen szívesen vacso­ráznak paprikást a külvárosrendező nagybi­zottsággal, de nagyon csekély érdeklődést ta­nusitanak az olyan problémák iránt, hogy mi volt valamikor a kultúrpalotában összegyűj­tött ősök vacsorája. Elég az hozzá, mikor az emiitett hir a kisantant politikai köreibe is átszivárgóit, va­lamelyik kisantant minisztériumban kisütöt­ték, hogy ha Szeged környékén voltak ilyen telepek, akkor a telepek lakóinak leszármazói nem tűnhettek el nyomtalanul. Némelyek azt vélték, hogy az utódokat a Klebelsberg, Hau­ser és Aigner telepek lakóiban lehet felta­lálni, melyeknek már neve is ősi turáni ere­detre utal. Mások azonban a valószínűség több látszatával azt a véleményt kockáztatták meg, hogy ezek az utódok azokban a tanyai magya­rokban keresendők, akik nyár végén és ősz elején naponta nagy tömegekben szekereznek be a városba és órákon keresztül táboroznak a város legszebb részénj a belváros legfor­galmasabb uccáin. A kisantant, melyről a szentgotthárdi és hidasnémeti incidens óla tudjuk, hogy kifej­lett kémszervezettel dolgozik, gyanúsnak ta­lálta a szekereknek ezt a mindennapos bevo­nulását a városba és legügyesebb Sherlock Ilochmeccit mozgósította annak megállapítá­sára, hogg mi rejlik e szekerezés mögött. így jött a katonai titoknak nyomára, melyet a Népszövetséghez intézett jegyzékében lefek­tetett. Nyomozásuk során a kisantant titkos ügy­nökei Szegeden mindenütt és mindenkitől azt a felvilágosítást kapták ugyan, hogy a szóban forgó jazig-szarmaták, hunok és avarok a város közélelmezését szolgálják, ez a magya­rázat azonban nagyon kézenfekvő okoknál fogva nem volt elfogadható. Azt ugyanis még Belgrádban és Bukarestben is tudják, — Prá­gáról nem is beszélve —, hogy olyan városok­ban, mint Szeged, a közélelmezést normálisan vásárcsarnokokban és piac.!ereken szokták le­bonyolítani. A városnak o'gan összcmocsko­lását és állati illatokkal való telilését azon­ban, mint Szegeden történik, még Üszküb­ben és Craiovában se tűrnék meg. Nyilván­való volt tehát, hogy az álnok magyaroknak valami rejtett céljuk van ezzel a tanyai sze­kérpiacnak nevezett bűzös intézménnyel. így jöttek rá az ügynökök arra, hogy ez a kocsitábor hadászati célokat szolgál. Szeged városának polgármestere, Somogyi Szilvesz­ter, szabad időiben szorgalmas tanulmányo­zója a régmúlt idők históriájának és megál­lapította, hogy a huszita reformáció idején, — az volt a legutolsó eset a történelemben, mikor a csehek hősként viselték magukat — a cseh gyalogságnak legnagyobb erőssége a szekértábor és szekérvár volt. Ütközet előtt összeláncolták a szekereket és ezeket fedezé­kül használva, dacolni tudtak minden ellen­séggel. Somogyi polgármester bizonyára ilyen természetű katonai gyakorlatozás céljából ren­deli be a szekeres jazigokat, hunokat és ava­rokat a város kellős közepébe. Támogatja ezt a feltevést az is, hogy a magyar katonai szer­vezetek egyöntetű üdvözlésekkel köszöntik egy­mást A leventék jelszava például: •»Szebb jö­vőt!« A szekértábor hunjainak és avarjainak egyöntetű köszöntése, amelyet minden autó­val szemben használnak: i>A zanyádU Egy hatásos ellenérv szerepelt mindössze ezekkel a megállapításokkal szemben, az, hogy a kocsitábor és lőleg a kocsitábort vontató lovak összetöfeöri! ése bizonyos agrochemiai jellegű működés révén, melyet már illatáról is éiczni lehet, esetleg a fc'iirf termelékenysé­gének emelését célozza és a Szegeden néhány éve felállított Alföldi mezőgazdasági intézet j kísérleti céljait szolgálja. A vélemények itt J divergáltak. Azok, akik Magyarországot meg I akarták rágalmazni a Népszövetség előtt, arra | hivatkoztak, hogyha ez igaz volna, a kísérle­teket a polgármester nem az aszfalton és kö­ves uccákon végeztetné. Ezzel szemben nyo­matékosan rá lehetett mutatni arra, hogy az aszjaltnak és uccaburkolásnak mindenfelé ak­kora folytonossági hiányai vannak, hogy attól ugyan kényelmesen el lehet végezni az agro­chemiai kísérleteket. Szóval-az eredmény az lelt, hogy a kisantant nem vádolta meg Szeged városát formális hadikészülődésekkel és a trianoni szerződésbe ütköző cselekmények elkövetésével, de a sze­kérlábor ügyének lisztázását s a köznyuga­lom és béke biztosítása érdekében a jazig­szarmata, hun és avar szekértábor eltávolítá­sát kérte a város belső területéről. Az indo­kolásban még arra is hivatkozott, hogy Ma­gyarország az állandó kultúrfölény emlegeté­sével amúgy is állandóan sértegeti szomszé­dait és lehet, hogy ezt a mindennapos moz­gósilást is sokat emlegetett kultúrfölényének sértő hangoztatására fogja felhasználni. Legbeavatottabb tudósitónk értesülése sze­rint a Népszövetség titkári hivatala a bonyo­lult ügynek egy japán diplomata elnöklete alatt működő szakbizottságnak javasolja ki­adni, amely a bonyolult kérdést-a helyszínén fogja tanulmányozni. A város tiszti főorvosá­hoz már felszólilás is érkezett, hogy tanul­jon japánul, hogy a bizottság elnökét ideér­kezése alkalmával anyanyelvén tudja üdvö­zölni. A Journal de Geneve leleplezései nagy IzpaiiB&f kelíeífek a Népszövetség leszerelési bizoííságában Briand beszéde nem '¿eltett jó benyomás! Genfben (Budapesti tudósitónk telefonjelen­tése.) Genfből jelentik: A Népszövetség közgyű­lésén ma délelőtt a jelenlevő közönség zugó tapsa között Hymans után Briand francia miniszter­elnök lépett a szónoki emelvényre. Beszéde elején lelkes hitvallást tett a béke mellett. Ismertette a Népszövetség tevékenységét, amely ezévben min­den térre kiterjed, Rámutatott arra, hogy kez­detben sokan kishilüséggel, sőt gúnnyal nézték tevékenységét, ma már azonban nem kételkednek, hanem érdeklődéssel fordulnak feléje. Rámutatott ezután Briand azokra az esemé­nyekre, amelyek a béke érdekében történtek. Utalt a tocarnoi szerződésre, majd részletesen ismertette a párisi szerződest. E szerződés rendkívül nagy haladást jelent a né­pek életében s ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a népszövetségi egyességokmány vonatkozó szakaszai nem zárják ki a háború lehetőségét s ezt a súlyos hibát ki kell küszöbölni. Méltatta a továbbiakban a hág ti tanácskozások eredményei­nek jelentőségét. Szélott ezután a leszerelés kérdéséről és hangsúlyozta, hogy az államoknak eleget kell tenni azon kötelezettségeknek, amelyeket elekin­tetben á népszövetségi egyességi okmány előír. Foglalkozott ezután az Európai Egyesfiit Államok kérdésével, Ez a kérdés nem uj — mondotta — s már régen foglalkoznak vele uay az elméleti, mint a gyal-or­| lati politikusok. Meggyőződése, hogy a földrajzilag I egymásra utalt népek között szoros egvüttmükö­| dést kell teremteni, mert ennek politikai és szo­ciális szempontokból is rendkívül nagy a jelen­tősége. Reméli, hogy ez a kérdés a jövő közgyű­lésen már konkrét formát ölthet. Rátéft azután a döntőbírósági egyezményhez történt angol hozzájárulásra és kijelentette, hogy Franciaország is hozzájárult a döntőbíróságról szóló általános okmányhoz, amelyet a mult évi közgyűlés dolgozott ki. Briand lendületes szavakban hirdette, hogy nem szégyen az a népekre nézve, ha a döntőbírásko­dáshoz fordulnak a vitás kérdésekben és alá ve­tik magukat a biróság rendelkezéseinek. Befeje­zésül hangoztatta, hogy a Népszövetség hivatva van súlyos problémák rendezésére. Beszéde elhangzása után percekig zúgott a tn p? és számosan siettek Briand üdvözlésére. Genfből jelentik: A Népszövetség harmadik bi­zottságának, a leszerelési bizottságnak, tárgyalá­sait szenzációs meglepetésként vezette be a Jour­nal de Geneve csütörtöki cikke, amely feltét­lenül megbizható forrásból részletesen közli a kisántánt államok Magyarország ellen irányuló ka­tonai szerződésé'. Az adatokat általában precíz­nek tartják és ezek után nyilvánvaló, hogy a leszerelési bizottság vitája izgalmas lesz. Genfből jelentik: Briand csütörtöki beszéde ál­talában nem kelirtle azt a benyomást, mint ré­gebbi beszédei. A legérdekesebb az, hogy Briand beszédét ezúttal kritikával sem iHcUék, a csodál­kozás bizonyos érzésével fosadták és ncy érzik.

Next

/
Thumbnails
Contents