Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-05 / 200. szám

SZEGED: Szcrketzlöiég: Somogyi ucco 22.1. era Telefon: 13-^3.-Kladóhlvnlal, klllcíönhönyvfíir 6« fegylroda : Aradi uccu 8. Teleion• 30Ö. ^ Nyomda : Löw Upól ucca 19. Teleion t 16-34. «»«»«>• Csütörtök, 1929 szeptember 5 • r OS® p V. évfolyam 192. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: L'rl ucca 6. Telelőm 131. szára.» » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andróssy ucca 23. Telelőn: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési ara havonta 3-2U vidéken és a töv&rosban 3-60, ictlltSldiSn tt-40 pengi». Egyes sz&tn lö, vasár- és Ünnepnap 24. illlér A kuliura ellátatlanjai Megkezdődtek az egyetemi beiratások s megkezdődtek a közelharcok az egyetemre való bejutásért. Szülők nyargalnak protek tortól protektorig, fiuk és lányok izgulnak, protektorok leveleznek és urambátyámoznak, minden egyetem környéke egy nagy táborozás, minden egyetem ostromlott vár, — ez az egyetemi oktatás külső képe a kultúrfölény politikai uralmának programja idején. A kultr.rfölény nemzeti jelszó lett, de nem mehet mindenki egyetemre, aki iskolai bizonyítványa alapján mehetne. A kulturfölényért harcol s a kulturfölényért áldoz évenkint milliókat a közoktatásügyi kormányzat, de gondosan ügyel arra, hogy minden felekezet és minden foglalkozási ág csak zárt arányszámban küldhesse a gyermekeket az egyetemre. Minél több kulturát akar ez a kulturprogram, minél több kulturát, de minél kevesebb tanult embert. A kultuszminiszterünk egyizben már kifejtette azt a megyőződését, hogy az egyetemek nem is annyira az egyetemi hallgatók, mint amennyire az egyetemi tanárok kedvéért vannak. Az egyetemi tanárok számára kell biztosítani nyugodt megélhetést, biztos exiszténciát, hogy gondok nélkül foglalkozhassanak tudományágukkal. Lehet, hogy ez a kötelesség valóban terheli a társadalmat, mégis azt hisszük: sokkal kisebb áldozattal és sokkal kevesebb költséggel vállalhatná és végezhetné ezt a kötelességét, ha nem egyetemi katedrákkal biztosítaná a megélhetés nyugodtságát a tudósok számára, hanem akár a tanári fizetéseket meghaladó tiszteletdijakkal. Minek egyetemet épileni, egyetemeket fentartani, egyetemeket tanintézeteknek berendezni, ha nem engedjük be a hallgatókat s ha az egyetemeken csak a tanári szobák a fontosak. Ám építsenek csak tanári szobákat s rendezzenek be laboratóriumokat, ha az egyetemek csak tanárellátó intézetek, de ha az élet gondjaitól csak azokat akarjuk mentesíteni s a tudományos munkálkodás zavartalanságát csak azok számára biztosítják, akiket nem összeköttetések és nem befolyások emelnek ki a sorból, hanem tudományos hivatottságulc, önálló és eredményes kutatásuk, jelentős irodalmi működésűk, akkor sokkal kevesebb tudóst kell a társadalomnak eltartani, mint ahány egyetemi tanár, kedvéért egyetemeket kell fentartani. Amig Magyarországon csak két egyetem volt, nem korlátozták sem társadalmi szervezetek, sem törvényes intézkedések a tanulást. Amig Magyarországon csak két egyetem volt, mindenki hajlama és kedve szerint iratkozhatott be az egyetemre s végezhették az egyetemi hallgatók tanulmányaikat. Mióta azonban megszaporodott az egyetemek száma, azóta a hallgatók száma megcsökkent. Minél több egyetem, annál kevesebb hallgató. Az egyetemek számát szaporítani kellett, a hallgatók számát pedig csökkenteni. Mintha a kultúrfölény különbséget tudna tenni az egyetemek és a kultura terjeszkedése kőzött s mintha ezt az országot nem a tanulatlan, hanem a tanult emberek elszaporodásától kellene félteni. Nem akarjuk újra izzóvá tenni azt a hangulatot, amit a numerus clausus megalkotása és fentartása teremtett meg. S most megint aktualitást kapott annak a kérdésnek felvetése: nemzeti, társadalmi, vagy közgazdasági érdek füződik-e ahoz, hogy a vengerkák után kiviteli cikket teremtsünk meg a magyar egyetemi hallgatókból is? A magyar kulturának talán javára szolgál, hogy az egyetemi hallgatók egyrésze a külföldi egyetemeken végzi tanulmányait. De milyen rettenetes különbség van azok között, akiket a numerus clausus söpört ki az országból és taszított ki a külföldi egyetemekre s akik a Collegium Hungaricum-okban élvezik a törvényhozásnak és a társadalomnak jótéteményeit. Milyen rettenetes, az egész életet megbélyegző különbséggel indulnak pályájukra azok, akik egy nemzedék múlva a magyar szellemiség irányítására és vezetésére lesznek hivatottak Müven szaka- | dékot ás ez a különbség ugyanannak a nemzedéknek gyermekei között A tudományos nevelésért ma ugy kell sorban állni, mint a háború alatt a kenyérért és zsirért kellett. Az egyetem kapui előtt állnak sorfalat a jövendő orvosai, tanárai, mérnökei és birái. Sorba kell állni a tanulásért, sorba kell állni a diplomáért, — ez nem lehet a kulturfölénynek gyakorlati politikája. Ez a kultúrpolitika csak a kuliura ellátatlanjainak hadseregét növeli s ez a kulturpulilika problematikussá teszi azoknak a felmérhetetlen áldozatoknak eredményét, amiket a kultúrfölény jelszavával erre a társadalomra rákényszeritenek. A levegőbe röpült egy olasz lőporgyár Tizenhét halofí, húsz sebesült — A gyártelepből füstölgő romhalmaz maradt (Budapesti tudósilónk tclefonjelentése.) Bresciából jelentik: A morliciari lőporgyárban, amely egy magánvállalat tulajdona, szerdán délelőtt tüz ütött ki. A tüz átterjedt a municiós raktárra, amely óriási detonációval felrobbant. A raktárépület és több más épület rombadőlt. A robbanást több kilométer körzetben hallották. Azonnal tűzoltóság és katonai csapatok siettek a katasztrófa színhelyére. Estig 12 borzalmasan megcsonkított holttestet húztak ki a romok alól. 20 munkás és munkásnő életveszélyesen megsebesült. A gyártelepből csak füstölgő romhalmaz maradt. Bresciából jelenlik: A robbanásnak eddig Í7 áldozata van. A lüz hihetetlen gyorsasággal terjedt és félóra múlva már a municiós raktár is kigyulladt, ahol nagymennyiségű dinamit volt. A gyárban 120 munkás dolgozott, akiknek nagyrésze elmenekült, az áldozatok számát eddig még pontosan nem lehetett megáll apitani Háromszázhúsz arabot tartóztattak !e Jeruzsálemben, akik nagy tüntetést akartak rendezni Az eddigi harcok mérlege: Kétszáz halolt, hatszáz sebesült (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.') Londonból jelentik: A jeruzsálemi rendőrség szerdán délelőtt többszáz arabot letartóztatott. Az arabok szerdán délben nagy tűntető gyűlést akartak tartani Jeruzsálemben, azonban a hatóságok a gyűlés megtartását nem engedélyezték. Az arabok mégis gyűlésezni kezdtek és a rendőrség felszólitására sem oszlottak széjjel, mire Jeruzsálemben 120 arabot, a külvárosokban pedig 200 arabot tartóztatott le a rendőrség. „ _ Nablus és Jaffa városokban a rendőrség széleskörű intézkedéseket foganatosított, miután az arabok ezekben a városokban is tüntetésekre készülnek. • A máltai angoi parancsnokság Palesztinába küldi az Aigle repülőgépanyahajót és két torpedórombolót. Jeruzsálemből jelentik: A legfelsőbb mohamedán tanács megkezdte egy uj épület emelését a zsidók által sérelmesnek talált helyen. A zsidó lakosság tiltakozott a tanács eljárása ellen. A kormány jelenleg foglalkozik az üggyel, A legutóbbi jelentések szerint az utolsó öszszeülközések áldozatairól a következő kimutatás jelent meg: Halottak: 119 zsidó, 87 mohamedán, 4 keresztény. Sebesültek: 331 zsidó, 208 muhamedán, 33 keresztény. Londonból jelentik: Jeruzsálemi jelentés szerint az ottani főrabbi a gyász jeléül mára egész Palesztinára böjtöt rendelt el. A Népszövetség pénteken tárgyalja az optánspört? (Budapesti tudósítónk lelefonjelentése.) Genfből jelentik: A magyar—román optánspör a Népszövetség tanácsának pénteki napirendién szerepel. Előreláthatólag a kérdés még sem kerül tárgyalásra, mert mindkét érdekelt fél közvetlen tárgyalások szükségességét hangoztatja. A kisebbségi kérdés a Népszövetség előtt Genf, szeptember i. A ma délutáni plenáris ülésen Dandurand kanadai fődelegátus bejelentette, hogy Kanada szintén csatlakozik a hágai állandó nemzetközi birósáa statútumainak fakuitativ záradékához. Beszédének további folyamán a kisebbségek védelmével foglalkozott és különösen kiemelte annak fontosságát, hogy a jövőben a kisebbséoi ügyek-