Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-29 / 221. szám

1929 szepfemBer 29. DÉLMAGYARORSZÁG 6© A DELPlAGYAft ORSZÁG RtöENYE Gerirode Athénon; MIKOR A líOD ELOSZLIK Fordította: JUháSZ Andor • N 64 Gita Őnkénytelen mosollyal válaszolt. Turtaer egyike volt kedvenceinek. — Nagyon sajnálom, de a majorban hagytam őket. — Amit ezulán mondott, az sajátmagát is meglepte. — Visszazártam őket IáIdáikba örökre. Ami^j én élek, nem fogja többé hordani őket senki. Kár volna elrontani a múltkori hatást. Nem gondolja? — Művészi szemponlból biztosan igaza van. De attól eltekintve nemcsak kár, hanem egyenesen veszteség. Lehet, hogy hipokrita vagyok, ide tudom, akkor mindnyájunknak nagyon tetszett, hogy egyszer olyanok lehettünk, mint az őseink, nem is szólva arról, hogy szépnek is hittük magunkat. Csak a férfiakról beszélek, a nőket jobban szeretem modern ruhákban és rövid hajjal. De Pelham doktor például soha többé nem fog ugy festeni, mint akkor, kivéve persze, ha maga meg hagyja lágyítani magát Gita a legnagyobb bosszúságára ugy érezte, hogy elpirul. Valami uj és nevetséges szokás volt ez nála. Volt idő, amikor büszke volt rá, hogy az arca mindig egyformán píros és kinevette azokat a lányokat, akiknek arc6zine minden emócióra megváltozik. — Meg vagyok győződve róla — felelte —, hogy Pelham maga sem akarná. A sebészek mind tudósok és a tudósoknak nincs érzékük olyan könnyelműségekre, mint a jelmez. A legval ósághoz-kötöttebb emberek ők, azt hiszem. — Hm A tudomány megkíván egy bizonyos fajta fantáziát és a sebészet félig-meddig idegmunka A legtemperamentumosabb ember, akit valaha ismertem, egy sebész volt. — Tekintete a zongora mögé tévedt. — Még olyan tudósok is vannak, akik szerelmesek is tudnak lenni Ugy veszem észre, hogy Pelham némileg érdeklődik miss Pleyden iránt. Mit gondol? — Hát nem drága teremtés ez a Polly? — Valóban az. Nem csoda, hogy Pelham beleszédült. — De Turner is, akár csak Pleydenné, észrevette Pelham tétova pillantásait Sőt észrevette a Gita pirulását is. Rejtély volt szániára ez a nő és néha gynakodott, hogy a barátja számára is még mindi" rejtély, aki pedig a férje. Mint regényíró szeretett volna a titok nyitjára jutni. A Turner költészetét, bár főkéut az élet prózai realitásaival foglalkozott és keztyü nélkül nyúlt a nemi kérdésekhez, mégis egy egyre kisértő, mély szépségeszmény hatotta át, amely a lelkéből és nem a témájából fakadt. Nem fenyegette az a Veszély, hogy beleszeret Gítába, teljesen kielégítette »miss Forbes* és akárcsak a muzsikusok, a szépséget csak az absztrakt sikban szerette. Csak érdekelte különleges szépsége, büszke, mozgékony kis fejecskéje, fekete, ragyogó szemei, amelyek nem néztek messzebb, mint gondolatai, különös, szűzies illata, amely annyira ellentéte volt magnetikus természetének, hajlithatatlan zárkózottsága és egész lényén elömlő tartózkodó bája. Érezte, hogy valami ismeretlen hangszer uj harmóniákat zeng ebben a nőben és vágyódott rá, hogy megörökítse és halhatatlanná tegye azokat Pontosabban szólva, uj regénye hősnőjévé akarta tenni. De a zene megfoghatatlan volt. Turner csak halványan sejtette titokzatos jelentéséi. Gitát valamilyennek láits. pedig elvitathatatlanul más volt. Egyszer Elisabeth Pelhamnál próbált iránta érdeklődni, de a hü barátnő csak nevetett ezen a feltételezett misztériumon. Gila egyszerűen Gita volt. A rejtély egyik megfejtése mindenesetre az, hogy a lány sem ismeri saját magát. Valami meggátolta a fejődésben és a férfi, akihez hozzáment azon az éjjelen, amikor majdnem fölkiáltott a meglepetéstől, hogy lefelé látta jönni a lépcsőn, olyan csodálatosan szép volt, eddig még semmire sem tanitotla meg. De Witt Turner egypárszor találkozott vele az esküvő előtt, asszony korában pedig gyakran látta és bár Gita nem bánt többé ugy a férfiakkal, mint az ellenséggel, lényegében semmit sem változott. De nem állt-e valamiféle változás határán? Turner észrevette, hogy amióta ismeri, most először látja fáradtnak, melankolikusnak és kissé bizonytalannak. Mint lelkes feministának az volt a meggyőződése, hogy a nőknek ugyanolyan szabadsággal és kötelezettségekkel kell rendelkezniük, mint aminővel a férfiak rendelkeztek az idők kezdete óta és ha ez a teremtés, aki csak most kezdi az életet, rájött, hogy tévedett és azon gondolkozik^ hogy elmegy szegény öreg Eustacetól, hát miért ne tenné? A férfiak manapság már eléggé filozófikusok, számotvetnek az idők változásaival és ha Bylantot keményen érintené is a dolog szemrebbenés nélkül mondana le Gitáról, ha rájönne, hogy más férfit jobban szeret. De hát ugy van-e valóban? Igazán elmenne tőle? És miért ne menne? Érezte, hogy kell valahol lennie egy kulcsnak, amely megnyitja a rejtélyt és szerette volna ismerni a Gita egész történetét. Nem tudott meg róla azonban semmit csak a száraz tényeket, hogy Európában született és nevelkedett, hogy egy ideig Kaliforniában élt és csak röviddel nagyanyja halála előtt érkezett New Jerseybe. — Min gondolkozik? — kérdezte Gila mosolyogva. — Már öt perc óta ül itt és nem szól egy szót sem. — Magán. Azon gondolkoztam, meddig lesz még maga közöttünk. — Micsoda gondolat! Nagy. valószínű» hogy itt fog velem ülni, ebben a szobában, pontosan, ugyanebben az órában, jövőre is. — Van a hangjában egy kis keserűség és ez megerősíti aggodalmamat. Nem hiszem,j hogy itt marad, ebben a házban. — Mit akar evvel mondani? — kérdezte Gita és összeráncolta a homlokát. <j — Hát azt hiszem, hogy próbált már tapogatózni, ha nem is éppen kísérletezni, mint a legtöbb asszony. — Micsoda kifejezések! /( — Egyik szó sem illik magára. Maga a legtöbb dologban nagyon tisztán lát De van egy pont, ahol megakad és nem tudok rájönni,! hogy hol van az a pont. Pedig nagyon szeretnék és ezért tapogatózom én is. Mindenesetre ez az, amiért maga annyira érdekel engem. Halványan sejtem, hogy nemsokára ki fog, kerülni a ködből. — Kikerülni a ködből? — Gita rábámult és megrázta a fejét. — Elef lej tettem, hog$ maga frázisokat gyárt. — Csak akkor, ha az Írógépemnél izzadok. Biztosithatom, hogy ez a kifejezés sponiáu jött és ugy érzem teljesen illik magára. — Kikerülni a ködből. — A Gila hangja kábult volt. — Azt érti ezen: hogy nem tudomí ki vagyok? — Valami ilyesfélét. Hiszen maga éppenf olvan rejtély sajátmaga előtt is, mint másolt előtt. — Ez nem ÍJJÍIZ! Én tökéletesen ismerem; magam. — Akkor egy teljesen más dimenzióban élj mint mi többiek. Gita haragosan pirult el. f — Ugy hiszem, evvel azt akarja mondani, hogy még önhittebb vagyok, mint maguk töl>H biek. Egy teljes lábbal önhittebb. De Witt Turner jóízűen fölnevetett. — Valóban, egy teljes lábbal. Maga nemi önhitt, de nagyon becsületes. Igazán azt hiszfj hogy ismeri magát? Készített tökéletes tabelH Iákat a földalatti áramlatokról, gondoskodott iránytűről a ködben? Mondja, megtette? (Folyt. kov.J! zletáíhelyezés. 269 Üzletemet Tisza Cafas Körűi 42ía. szám alá, Grasseüy vaskereskedés mellé, helyeztem át. Ez aita'omból fe'hivom a f. közönség r figyelmét, hogy vásárlásaival fordulton bizalommal céqemfjez. hol mindennemű ékszerek, reflkiilök, enőeszkörök, dísztárgyak, kar/fcar/yiírtilf és menyasszonyt ajándékok, elsőrendű sváfcl zseb és ébresztő órák a legszolidabb árban és kitűnő minőségben szerezhe'ők be Leg.-negbizhatóbb óra- és ékszeriaviió műhely. Biro Dezső, érás és ékszerész. Válasszon megtelelő gyártmányt! Lancia, Minerva, Peugeot, PtenauBt, OSasz-FIaf, O. Avtsaldo, Bugatti stb., síb. Nyitóit, kombinés, csukott, kis és nagy kocsik raktáron! Okvetlenül tekintse meg! AUSTRO—DAIMLER Budapest, VI., Forgács ucca 9 a. alatti raktárában. K.63