Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-18 / 211. szám

1929 szeptember 18. DÉLMAGYARORSZÁG ram A DELI1A0YAn0BSZA6 KEMÉNYE Gerírode AíHeríon: CLOSZII Fordította: Juhász Andor 57 — Nos? — Pelham fölnézett, az ő szemében is volt valami kihivó. — Azt hiszem... tudja... nem tudom, hogy mondjam ezt meg magának... Azt hiszem, Polly komolyat! érdeklődik maga iránt. — Lehet, hogy érdekeltem őt, de hát én csak egy közönséges outsider vagyok, másféle ember, mint akikhez eddig hozzá volt szokva. — Szólt és csirkesalátát vett magának. Gitában két érzés viaskodott: elárulniPollyt iés segíteni rajta. Hallott eseteket, hogy férfiaknak néha egy célzás is elegendő, és már is készek rá, hogy teljesen megadják magukat És Pelham nem az a tipus, amely csak a vadászat örömeit élvezi. Végül is a Polly iránti szeretete győzött. — Azt hiszem, komolyan szerelmes magába, — mondta egyszerűen. Pelham elsápadt és Gitára meredt. — Ha ez igaz volna, nem volna szabad többé erről a témáról beszélni. De nem hiszem... Vagy talán házasságot akar közvetíteni? — Nem én! De szeretném boldognak látni Pollyt — Vagyis, hogy én vegyem el! — Hangja kemény, kihivó volt, teljes ellentéte az Eustace lágy és finom hangjának. Gita, legnagyobb meglepetésére, észrevette, hogy elpirul és elfordította a tekintetét. — Igen... azt akarom... — Összeráncolta a homlokát de nem Pelhamre, hanem sajátmagára haragudott. — Én eddig csak egy nővel találkoztam életemben, akit elvettem volna és mivel ez .lehetetlen volt, sohasem fogok megházasodni. Nem vagyok az a fajta férfi, aki szerelmet vall a barátja feleségének, de... hálás lennék, ha ezentúl nem érdeklődne más nőkkel való barátságaim iránt. — Nagyon sápadt volt, de hangja keményen és határozottan csengett, szemei szikráztak. Ahogy fölemelte a villáját látni lehetett hogy különben ideges ujjai teljesen meg vannak merevedve. Gitát a hideg rázta, a vér elhagyta arcát és a szivére ült, amely ugy dobogott, hogy a napraforgó valósággal himbálózott a keblén. Elámult és megrémült — és nem Geoffrey Pelliamen! Hirtelen dermesztő ijedtséget érzett. Mi történt vele? Szerelemre a szó nemi értelmében képtelen volt ugyan, de ez iránt a férfi iránt határozottan nem érezte azt a csöndes, aktiv szeretetet, amelyben Euslacet és két másik barátját részesítette. Csakugyan szereli-e őt? Hiszen gondolatban hányszor kidér tette már és karácsony este is milyen különös hatást gyakorolt reá. Sokat hallott már arról a bizonyos mágneses vibrációról nő és férfi között, amit a különböző nemek külön-» boző pólusainak ellentétes töltése vált ki, tisztára automatikusan. De hol volt ő ettől! Valósággal a nemi mágnesség atmoszférájában élt, mióta csak New-yorkba jött, de ezek a vibrációk olyan hatástalanul pattantak le róla, mint villám a bazaltról. Ha nem is nézte már mély undorral a férfiakat, de még mindig tökéletesen értéktelenek voltak a számára. Eustace megtanilotta rá, hogy a férfiak lehetnek kedvesek, illedelmesek, sőt elragadóak is és azt az irányelvet követte, hogy mitidegyiknek csak a jó oldalát kereste, a roszszakkal nem igen törődött. Ledobta a zsebkendőjét, aztán lehajolt érte, hogy a vér visszatérjen az arcába. De ki nem ijedt volna meg az ő helyében? Geoffrey Pelham! Tehát ő volt az öntudatlan okozója két sziv boldogtalanságának. Pollynak el kell szenvendnie a keserű kiábrándulást, erre a tiszteletreméltó és különös férfira pedig az agglegény sivár élete vár — mert ő igy akarta. (Pollyt képtelen volt, mint vénleányt elképzelni.) Hirtelen nagy barátságot érzett Eustace iráni. Erre az emberre pedig, akiuek akaratlanul is romba döntötte az életet valósággal haragudott. Addig-addig nyújtogatta a nyakát, amíg megtalálta férjét, aki egy távolabbi asztalnál ült, nevetett és beszélgetett, a jóérzés és megelégedettség minden jelével. Sikerült elfognia egy pillantását, vidám és megértő mosolyt váltottak egymással. Ettől a mosolytól uj erőre kapóit, most már végre összetudta szedni magát és ismét Geoffreyhez fordult, aki egy őszibarackkal bajlódott. Hangja csöndes volt és nyugodt: — Ez igazán ostoba csönd volt, de hát maga ijesztett meg engem. Kérem, hámozzon nekem egy őszibarackot Valahányszor beleharapok télen egy ilyen üvegházi őszibarackba, mindig ugy érzem magam, mintha pezsgőben olvasztanék fel egy gyöngyöt — bár Kleopátra borai bizonyára erősebbek voltak, mint a mi csempészeinké. Pleydenéknél ősi szokás volt, hogy már áprilisban kiköllözködtek Atlantic Citybe. Most is, rögtön az estélyt követő napon, hozzáláttak a szokásos előkészületekhez. Hiába tiltakozott ellene Polly kézzel-lábbaL — Halálosan unom Atlantic City és különben is hallom, hogy esős tavaszra vau kilátás az idén. Nekem még rengeteg dolgom van New-yorkban és egyszerűen képtelen vagyok még elutazni. Anyja hálószobájában feküdt egy díványon, halványzöld pongyolában, amely jól illett arcának piros színéhez. Ezen az arcon még egy átmulatott tél minden fáradtsága sem tudott rontani. Mint rendesen, most is cigarettázott. Mrs. Pleyden, aki éppen ékszereit csomagolta össze, hogy a bankjában lévő safejébe küldje, egy rosszaló pillantást vetett rá. — Jó volna, ha nem cigarettáznál annyit Még az arcod sziliének is árt A chelseai hái készen áll és a cselédek holnap indulnak. Meg vagyok lepve, hogy még mindig vannak; itt engagementjaid. — Nem hiszem, hogy el tudok menni, — jelentette ki Polly. — Utólvégre apával iá ittmaradhatok. Éppen tegnap mondta, hogyí milyen boldog volna, ha együtt élhetne velemHa őneki elég két cseléd, énnekem is elég lesz. Plevdenné a nagy ékszerdoboz fölé hajolt1 Szemöldökei baljóslatú ráncokba húzódtak. Ritkán került köztük jelenetre a sor. — De hidd el drágám, nagyon unalmas lenne nekea itt. Nemsokára elmennek a többi lányok is. ki Európába, ki vidékre. Én nem szeretem Európát a háború óta, ha azonban neked kedved volna rá... — Nincs! — Estélyt úgysem adhatsz többet. Nemcsak én, hanem a cselédek miatt sem. — Torkig vagyok már a mulalságokkaL Nem akarok mást, csak egy kis nyugalmat Atlantic Cityben nem lehet pihenni. — Félek édesem, hogy más ok tart vissza téged. Azt hiszem, a Pelham doktorral való találkozások hiányoznának. — No és ha ugy volna? ő az egyetlen férfi, aki érdekel. Ő az egyetlen férfi, akivel ha beszélek, érzem, hogy agyvelő van a koponyámban, nem pedig jazz. — Kétségtelen, hogy müveit ember és ha egyszer rászánja magát, hogy kinyissa a száját, igazán érdekeseket mond. De nem vagy te még fiatal ilyen intellektuális barátságokra* Jobb, ha szórakozol, amig fiatal vagy és ezeket a dolgokat későbbre hagyod. Különben mi van Park Leonarddal? Azt hiszem ő is van olyan okos, mint Pelham, csak jóval sokoldalúbb. Sokkal jobban illik hozzád. — Meglehetősen szimpatikus l'iu, dc vagyok olyan bátor, hogy jobban szeretem Geoffrey Pelhamot. ő érdekel, Park nem. Ezeket a dolgokat nem lehet megmagyarázni. (Folyt köv.jj Nincsen pénze? Annyi baj legyen I • Részletfizetésre | készpénzárban ruházkodhat. Legújabb Női kabát szőrmézve P 30'Legújabb M\ kabát gazdagon azörmézve seíyeoira _ p 5©"— Legújabb Női bundák p 150'— Legújabb ] Leányka kabátok P 2?r— átmeneti I MMÍ ükádó P 30"Börkabát p 110'Fekete téii kabát pldsbClés. szSrme gallérral p 85„emen u. 5. s