Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

14 DÉLMAGYARORSZÁG 1929 szeptember 1. Uri szabóságomat Tisza Lajos kSrut 42 a sz. alá A DEtMAOYAROftSZAG ftEGÍNYf oertrode AUterion Miliőn A ELOSZLIK fordította: lilháS? llldor »47 Ügy beszél, mintha a Lucy Stone ligához tartoznék. Csak nevezze magát bátran to­vábbra is Gita Carteretnek. — De maga nem volna hajlandó fölvenni a Carteret nevet? — Azt már nem! — robbant ki Bylant. — Szamár talán vagyok, azt megengedem, de rnegférfiallanjlott szamár nem leszek soha­sem! Ha éppen tudni akarja, a Bylant név van olyan régi és tiszteletreméltó, mint a Carteret. A Bylantok még akkor jöttek át Hollandiából, amikor még hirük-hamvuk sem volt a Cartereteknek. — Persze-persze! Értem, — vágott közbe Gita gyorsan. — Pár hónappal ezelőtt talán... de most már értem. Nem lenne azonban haj­landó magát Bylant-Carteretnek nevezni? — Nem lennék! — Jó, rendben van. Én megtettem a köte­lességemet és megkérdeztem. De maga nem bánja ugy-e, ha én Gita Carteret maradok? — Egy fikarcnyit se bánom. — Még sohase láttam magát ennyire dühös­nek. Gondolja, hogy most veszekszünk? Az roppantul izgató lenne. — Nem igen fordulhat elő ilyesféle., tár­sulásban, mint a miénk. Különben távolról sincs szándékomban ilyen méltatlan dologra vetemedni. Sajnálom, hogy elragadtattam ma­gam, de egy férfit mindig az elevenén talál, ha azt kívánják tőle, hogy adja föl a nevét. — Én is sajnálom. Felejtsük el. Menjünk át a Boardwalkra egy kis esti fényt nézni. Moziba is mehetnénk. — Rendben van. Gverünkf XXIII. A zenekar egy alacsony galérián volt, a > lépcső baloldalán, ezt a helyet már a ház építésekor is a muzsikusoknak szánták. Mivel a majorban még mindig csak gázvilágítás volt, a hallban magas vázákba állított hatal­mas fenyőfáklyák égtek. A menüettnek vége volt és a vendégek egy puncsos vödör körül tolonglak, amelyet egy tálaló kocsin toltak be. A lányok lelkesedéssel fogadták a régidivatu kosztümöket, de a férfiakat ugyancsak rá kel­lett beszélni, hogy belemenjenek. Bylant bará­tai protestáltak ellene, hogy természetes kül­sejüket, ha csak egy éjszakára is, annak a költészetnek nevében áldozzák föl, amelyet mély megvetéssel sújtanak. Semmiképen sem voltak hajlandók odadobni komoly moderniz­musukat. De miután Bylant lakásán megpil­lantották a ládák tartalmát, megadták magu­kat, vagy megrögzött gyermekességből, vagv a férfiaknak a tollászkodás iránti titkos szerel­méből. Négyen voltak: Fellowes Merton, a drámai kritikus, Max Durand, a vezércikk­író, Dc Witt Turner, a sötét realista és Potts Dawes, a szabadvers ünnepelt főpapja. Mind­egyiküknek azt a kosztümöt kellett válasz­tania, amely a legjobban illett egyéni-égé­hez. Turner, aki nagy kövér ember volt, fehér batiszl beléteket vásárolt rövid unifor­misának ujjaira és térdnadrágjára. Mindnyá­juknak magas selyemharisnyát kellett húzni és estélyi cipőikre a legnagyobb csallokat fölvarralni. Polly fiatalemberei mérgesen hordták szét a maradékokai és mivel kevesebb fantáziájuk volt, mint a többieknek, kijelentették, hogy ugy érzik magukat, mint a megszelidiletl maj­mok. Bylant a legfantasztikusabb kosztümöt Pelhamékhoz küldte. Geoffrey megátkozta a barátját és esküdözött, hogy nem fogja föl­venni ezt a lehetetlen jelmezt. Azonban mégis fölvette. Ne>n érkezett meg idejében a menüetthez és Gita, aki külön állt és látta, amint belép, egy pillanatig nem ismerte föl. Hosszú hal­ványkék szaténkabátot viselt, amely térdig ért, fehér, dúsan hímzett szaténmellényt, fe­hér selyemharisnyát, rövid nadrágot és fekete estélyi cipőt. Csuklóit sürü csipkemanzsetta fedte, hosszú pálcájáról szalag csüngött alá. Fehér parókája kék szalaggal volt megkötve, ugy, hogy senki sem ismerte volna meg benne a huszadikszázadbeli keményen dolgozó se­bészt. Gita futólag megállapította, hogy sze­möldökei sötétebbek, mint amilyeneknek kép­zelte és hogy szemének kékségét a kosztüm még jobban elmélyítette. Maskarájának szelelme ugy látszik teljesen eluralkodott rajta, ideges, koncentrált kifeje­zése fölcserélődött, összevegyült valami kis­fiús örömmel és csodálkozással. Gita tudta, már gyermekkorában is komoly volt és tö­rekvő és a fiatalság közönséges impulzusait nem nagyon ismerte. Mosolyogva jött eléje és megszorította a Gita kezét. Ekkor hirtelen eszébejutott szerepe és föl akarla emelni a kacsot, hogy ajkaihoz emelje, de Gita hirtelen elrántotta. — Azon gondolkozom, hogy maga az ős­apám-e, vagy az ükapám? — kérdezte vidá­man. — Talán a testvére. A parókája ugylát­szik éppolyan régi, mint az enj'ém. — Ez kedves volt, amit mondott. — Meg­hajtotta magát előtte, ezt a meghajlást szor­galmasan gyakorolgatta a tükör előtt. — Ha igazán a bátyja lennék, akkor már régebben gratuláltam volna magának. Tegyük föl, hogy vadászni voltam valahol Indiában és ebben a pillanatban érkeztem csak vissza. Éppen a bálra... Eustace szerencsés egy fickó! Nagyon erősen nézett Gitára. Aranyszövésü ruhájában, magasra tornyozott fehér paró­kájában, fekete szemeivel és pilláival, ame­lyek nem egyszer jelentek meg képzeletében azóta, hogy először látta őket, szinte fan­tasztikusan szépnek találta. Ugy érezte, hogy azok közé a lányok közé tartozik, akiknek kastélyát abban a korban, amelyet ez a mai éjszaka idézeti fel, lovagok ostromolták és akiért csatába mentek szalagjukkal a lánd­zsájuk hegyén. — Köszönöm. Ugy-e kitűnően fest? Ki­tömte a kormányzó uniformisát, hogy méltó­ságteljesebb és tekintélyesebb legyen. — Idősebbnek látszik, mint amilyen, — mondotta Pelham, aki krilikus szemekkel mérte végig Bylantot. — De olyan határozott, mint maga a Sors. — Mit akar evvel mondani? — kérdezte Gita élesen. — Oh, már eltűnt az arcáról a kifejezés. Nem néz már magára. Talán egy ujabb po­hár puncs fölött gondolkozik. — Magának is innia kell egy pohárral. Jöjjön velem, még mentek magának valamit, A többi lányoknak is bemutatom. — De én nem táncolok. --1 — Akkor elüldögélhet velem. Én sem tán­colok. Odakisérte a puncshoz és bemutatta az ott­levőknek. Polly szemei fölragyogtak és rög­tön karonragadta, amikor a banda egy fox­trottba kezdett. — Majd megy az, ha nem is tudja, — biztatta Geoffot, amikor az szinte páni félelemmel ellenszegült. Egy férfi, akin ugy áll ez a viselet, mint aki beleszületett, , átperc alatt megtanul táncolni. Csak fogja meg jól erősen a kezemet és a hátamat, a I többit bizza ránv (Folyt, köv.) raktár átszervezés miatt választék! ' Csak készpénzért • ii i ü tót c 1 a Szenzációs 1 árak! -w | ii Os?i es tavaszi női kabátot 19-20-35 Teveszőr és Dubte női kabátok 39—49-59 Berberry és Trenskoí kabátok, tiszta gyapjú. . . 39—42 Női léli kabátok díszítéssé! 19*80 Női léül kabátok szőrmével 29-80-36-45 Női téK kabátok -elyem béléssel, bunria-gaílér kézelővel 59-— fii Szőrme bundák, szenzációs érak . . . 150—160-190 f Dusán szörmézeíl női téii modell kabátok . . . 98-- 19 Selyem -s Gorcjetíe női Vebá ok, eqyes modellek 50-70-90 Selyem és szövet komplék és kosztümök . . 30-40-50 Crepp rsesslm és Görgette női ruhák 24-28-32 Női siöve! r Kí»sb ruhók 9—12—15 Crepp Resslis blouseok, oyöpvörü f»con .... 16—18—20 Grenadin, batiszl és pouplln blouseok >z3iizáciős ¿rákban 2'50—3*50-4~T Bemberg Pariselte selyem női ruhák 9-12 Női mosó ruhétü, szenzációs árak 3-90-4*80 Kasán és Trico ruhák 5—ÍO—15 Plisse és sima angol aljak .... 5-8—12 Szabott árak meüetí |f gSZPBIlZéFf SzaboM árak me"eW női divatáruhá*ában 939 Szegeti, Széchenyi tér. fWIHTERNITZ IZIDOR

Next

/
Thumbnails
Contents