Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-08 / 178. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG í9229 augusztus 8. 9I>«Ia4m4B«I- <• megrendelőimet és a n. é. közönségei tisztelettel értesítem, hogy uriszabó üzletemet Tisza Lajos ktfruí 42!a' fil/IPltfflIVlPBVP7PX Szám alá, Crasselly vaskereskedés mellé, — Mihályi IQszerUzlettel szemben — helyeztem át A raktáron levő tiszta anaoi VLIUIUIIIUlfUfclrili szövetekből mélyen leszállítóit árban készítek öltönyt felöltőt, télikabátot slb. S TILL FRIGYES, uri szabómester. Az éjszaka történeteiből Az éjszaka történetei különfélék, de mindig misz­tikusak, akár a hold süt, akár a sötétség borítja a világra azt a sokat emlegetett leplet. Csak az t kár, hogy a borítás sosem tökéletes, valami mindig kilátszik alóla. \z alábbi történet szintén az éjszakáé, azonban olyan különös, hogy inkább jelenetekre bonlva kellene elmesélni. A színhely Alsóvároson kezdődött, még pedig Vasárnap este. Elképzelhetetlen, hogy hány alkalmi bormérés nyilik ott huszonnégy-negyvennyolc órá­ra és a havibucsu tiszteletére. Ilyenkor üresek a városi vendéglők, mindenki >kegyesen« akar be­rúgni, sőt belső népeink is abban a téves esz­mében élnek, hogy a specialitás kedves* — ezért vándorolnak le. Kapnak aztán hangulatot egy poros udvaron és olyan nyúlós, vagy ecetes rossz bort, a saját-termést, hogy harmadnap is dé. zsányira-dagadtnak érzik tőle a fejüket. Idegen barátunk például, aki szintén megtanul­mányozta a népies specialitásokat, igy végezte meséjét: — Elterült ott mindenki, vagy megszökött. Nap­fölkeltekor gwk ketten voltunk a helyszínen: én, meg a ceh. Most azonban még az elején tartunk. Az aszta­lon üres üvegek serege áll, kőztük karvalyorru izódáspalackok, niint vezérelemek. A népség szedelőzködne és menne, mikor várat­lan akadályok merülnek föl: Rókusi és Felsővárosi barátaink — nevezzük őket röviden igy — mereven szembehelyezkednek a nehézkedési törvénnyel. Tudják ugyan (révedezik valamerről a múltból), hogyan kell talpra állani, meg is próbálják, pró­báltatják a többiek, de nem megy. A térd megbicsaklik, a fej oldalra billen s mind­untalan visszatér egy melódia ama bizonyos asz­szonyról, akinek kötelessége betegállományként is fölkelni holmi vacsorafőzések irányában. A társaságban van egy úgynevezett »vaddisznó«, akit venyige termése meg nem vert le a lábá­ról, az most is feltalálja magát. — Kedves vezerbiztos ur. mondja egv arra járó rendőrnek .kísérje haza a barátainkat. Lássa, min­dig mondom nekik, hogy minek iszik az, aki nem bírja az italt, aztán ehol van e! Nem akármilyen emberekről van itt szó, Rókusi ís disztingvált ur, akárcsak Felsővárosi. A rendőr nagyon értelmes férfiú, megértő lélek is. Egyálta­lában olyan nívó van most a rendőrségen, hogy akármelyik világváros büszke lehetne rá. A zt mondja mégis: — Nagyon szívesen megtenném, de nekem most szolgálatom van. Máris ugrik elő egy szabadnapos pincér, — Én nem vagyok jó? Hohó, ezt is ismerik a társaságból. Persze, hogy jó lesz. de még mennyire. Telefonálnak autó­ért, hogy könnyebb legyen a munka, fölrakuak rá mindenkit. — Ismeri az urakat? — kérdi »vaddisznó«. — Nem volt még szerencsém. — Na, maga is szép helyeken pincérkedhelett. — Bocsánat, mindig csak a Belvárosban. Most is. — Az más! Barátaink szivesebben kultiválják ! a perifériákat. Hát figyeljen ide. Ez az ur Ró- 1 kuson, ez pedig Felsővároson lakik. Adja át őket ! aggódó hitvesüknek. Pompás elintézés, mindenki örül. A pincér ls készséges, vállalja az emberbaráti feladatot, hiszen sose tudni, mit hoz az élet, de meg aztán maga is autón mehet haza. Átöleli a két embert, azok feje ráborul a vál­lára, mint az árvalányhaj, megindulnak. Rókuson kiemeli ültéből az egyiket, becsönget a kapun, viszi fel. Mi az, hogy viszi? Vonszolja, cipeli, öt pengőt is megérdemel ezért, — aztán csönget az előszobán. — Nagyságos asszony, kérem, hazahoztam a nagyságos urat. Egy kissé homályos a terep, az asszony meg­rémül. — Szent Isten, csak neui történt valami baja! — Tessék megnyugodni, semmi. Épp csakhogy megártott neki a bucsun a sok tömjénfüst. Reg­gelre olyan egészséges lesz, mint a pinty. — Gyere, fiam, feküdj le, szólt a gyöngéd fele­ség és közeledik a felhozott ur felé. Azonban az igen különös pózba helyezkedett. Az egyik vállát felhúzta, az ellenkező lábát pedig előrebillentette, mintha menüettre készülne. A fi­gyelmes, sőt mondhatnám rosszindulatú szemlélő tisztában van vele, hogy mindez csak humbug. Mert ugyan; mondjátok meg, micsoda tánc volna itt lehetséges, ha nem állana mellette a szabad­napos pincér, úgyis mint szilárd talapzata ennek a szobornak. — Amint aztán közeledik a háziasszony, hogy beljebb vigye és lefektesse, nagyot kiált: — Szent Isten, hiszen ez nem az én uram! Kit hozott ide? Hol az uram? A pincér, aki — mint már emiitettem — több­nyire a város belső területén tesz szolgálatot és nem ismerős a még mindig rendezetlen kül­városi viszonyokkal, egyszerre megérti a dolgot. Akkor nyilván elcseréltem őket, mert odalenn az autóban van még egy pasasérom. Tessék le­jönni, nézze meg a nagyságos asszony, hátha ő az illetékes. A meniielt-lépésüt visszavitték cs ott kiderült hogy valóban, Rókusi ur még az autóban üdüL Helyét ugyanazért nyomban elfoglalta Felsővá­rosi, akivel a kocsi megindult otthona felé. — Ezt már nem cserélem el, állapitotta meg a szolgálatkész pincér és finom logikával hozzá­tette a magyarázatot is: Mert, hogy egyedül vanl Izgalmas szökés a jugoszláv katonaságtól Szegedre (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi rendőrség kimutatása szerint az utolsó két évben a szérb és román területről átszö­kött katonák száma meghaladta a kétszázat. A szerb és román katonaszökevények majd­nem kivétel nélkül magyarok, akik a rossz és embertelen bánásmód miatt szöklek át a haláron. Ezek a szökevények nem mehetnek vissza pátriájukba, mert a legszigorúbb bün­tetés vár rájuk. A szökevények közül többen teljes fegyverzetlel jöttek ál. Kelebiánál leg­utóbb harminc magyar fia adta meg magái a magyar határőrségnek. A szökevény kato­nákat először Szegedre hozzák. Kihallgatják őket és végsőfokon a belügyminiszter dönt további sorsuk felett. Aki nem bűncselekmény, miatt szökött meg, az benn maradhat az országban. A szökevény katonákat gazda­sági munkára adják ki és a munkáltatók jelentései szerint a szökevény katonák kivá­lóan megfelelnek iirüőniháh! Valódi amerikai Jantzen fürüötrikók jgyedüli gyári lerakaía. Strandhabátok, sporttrikók, frotirköpenyek. LUfZTBG IMRE harisnya és kötöttáru­különlegességi üzlete s.90 Széchenyi tér 2. Telefon 10-18. Amikor a szökevény katona elérkezik a magyar határra, akkorra már nemcsak lel­kileg roppant ösSze, hanem teljesen le is rongyolódott. Egy szerb katonaszökevény, aki jelenleg a szegedi rendőrségi fogda lakója, megdöbbentő színekkel ecsetelte kalandos szó­késének történetét, 1927-ben vonult be. Szabadka melletti ma­gyar fiu, színmagyar községben született. Szerbül nem tudott. Amikor besorozták, azon­nal Ószerbiába vitték. Később Dalmáciában; teljesített szolgálatot. A szerbek a magyaro­kat mindig tiszta szerb századokba osztják be és nagyon vigyáznak arra, hogy több magyar fiu egy században ne legyen. A ma­gyar fiúnak sorsa ezután szomorú kálvária­járás A szerb században valósággal üldözik. A legkisebb szabálytalanságért kikötés és éheztetés a büntetés. A szökevény szabadkai fiu két évig járta a boszniai hegyeket. Bevonu­lásának már az első hónapjaiban foglalkozott a szökés gondolatával, mert az embertelen bánásmódot elviselni nem tudta. Februárban megtudta, hogy büntetésből még öt évet kell szolgálnia, amire elhatározta, hogy élete koc­káztatása árán is megszökik. 'A véletlen is kedvezett. Századát a kelebiai határra osztották be. ő nem teljesített határ­szolgálatot, hanem ujonckiképző századba ke­rült. A szökés tervének előkészítése után fegy­verét magához vé\*e indult neki utjának. Két hatalmas ellenséggel kellett megküzdenie. Csak éjszaka szökhetett meg, mert ki volt téve annak, hogy a szerb határőrök észreveszik és lelövik. Félni kellett azonban a magyar, határőröktől is, mert a sötét éjszakában meg­történhetett volna az is, hogy a magyar határ­őrök lövik le. A mindent kockáztató szökevény ismeretlen I utakon vágott neki kalandos utjának. Kétszer is találkozott szerb járőrökkel, de azok szeren­csére nem vették észre. A magyar határon különösen vigyáznia kellett, magyarul kiálto­zott egy járőrnek, véletlenül szerencséje volt, mert a katonai járőr magyar legénység volt. Két napig tartózkodott az őrsön, majd Szegedre hozták. Meleg idő, zivatar, hősüByedés A Meteorologiai Intézet jelentése este 10 órakor: Hazánk keleti részein a mai nap folyamán voltak kisebb esők, a hőmérséklet alacsonyabb volt. Prognózis: Egyelőre még meleg Idő, később növekedő zivalarhajlamuial, hösülyedés valószínű Szeged: 23.4 fok A szegedi egyetem földrajzi intézetének meteoro­lógiai obszervatóriuma jelenti, hogy szerdán Sze. geden a hőmérő legmagasabb állása 23.4 fok Cel­sius, legalacsonyabb 17.3 fok Celsius. A barométer adata 0 fokra és tengerszinre redukálva reggel 757.6 mm., este 757.3 mm. A lehullott csapadék 6.7 mm. volt. A levegő relatív páratartalma reg­gel 100.0 százalék, délben 82.0 százalék. A szél irá­nya reggel nyugati, este nyugati, erőssége 1—3 volt.

Next

/
Thumbnails
Contents