Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-04 / 175. szám

ft nFXMAGYAlWBSZAG 1D2P augusztus 4 a jánosszállásiaknak, hűsölhetnek benne, de mint üzlet sem megvetendő. Kellemes a vize, a rosszmájúakat megjavítja és szép a környezete. Köröskörül a tanyák jegenyéi, szőlők és a határtalan horizontban távolról ragyogó búzatáblák. Messze-messze ködben uszó füstfelhők küldik Szeged üzenetét ide. Néhány órát kellemesen töltöttünk Jánosszálláson, ahol a strand tulajdonosnője, Fodor Istvánné az üzletasszony és a földbirtokos asszony kvalitásait a szeretetreméltóság kedves erényében egyesitette. Amíg híisóítünk, szakadatlanul jöttek közelről, meszsziről autóké motorbiciklik — á fürdőhöz. Egész kiránduló forgalom kezd kialakulni. Es ha nincs is mousslin 'és georgette, ha az igéző trikókat itt egyszerű cloth helyettesíti is, pikantériára mégis akad. tünk egy azsuros hófehér női alsó ruhadarab alakjában, amely egy daliás levente izmos lábszárain feszült naiv ártatlanságban... Ide még nem állították fel az erkölcsrendészet tilalomfáját, de ha jöttek volna is az erénv őrei — a Vorschrift födve volt, csak éppen igen fortélyosan, amit Jánoss^álláson még csak cszre sem vettek. Jánosszálláson a sfraud hirére nemcsak a telkek értéke, hanem az egész környék kíváncsisága is felszökkent és ha az érdeklődés tovább is így nő, a gyönyörű épülő müut ontani fogja a látogatókat. Jánosszállás divatba jön és.még megérjük, hogy — konkurrcncíát csinál a Tiszának. Mindenesetre nagyobb prolektora is van. H. L. Hollingworth, ncwyorki egyetemi tanár irja: Az az ember, aki kávét fogyaszt, fantázia, feltalálóképesség, rugékonyság és kitartás tekintetében 10—20%-al felette áll oly embernek, aki nem iszik kávét. Hogy a képességeknek ez a felfokozása a gyakorlati életben mit jelent — nyilvánvaló. Meinl Gyula Rt. Szeged, Klauzál tér sz. ,< iMniMumtHwmw ——ww——wí . — S;\.r Ja volna ma mégis! — mondom hangosan tűnődve. — Csak kedd van, tekintetes ur, feleli az emberem. de holnap bucsu van Dorozsmán és nem leszek itthon. Volt ill egy vak gramofonos, többnyire a posta sarkához szeretett támaszkodni, rendes alamizsnása Kelen Hugónak. Ahogy egyszer adja neki az esedékes filléreket, azt mondja a vak: — Kérem szépen, volna tíz mozirészvényenu hogy lehetne azokat eladni? — Adja ide, megveszem én. Megvette, külön megfizette neki a szelvények árát, nagyon gavallér volt, még csak nem is érdeklődött, hogyan jutott a papirok birtokába? Mindegy, van az életnek külömb rejtélye is. — Nézze öregem, mondja aztán Kelen, magától ellopják a pénzt hagyja itt a bankomban, kap róla könyvet. A vak ember erre égnek veti a szakállas, reszkető fejét. — Ugy gondoltam magam is, hanem inkább a Csongrádiba helyezem el. ; Bob. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Koldusok) , A koldusok állítólag megvannak rendszabályozva. a koldulás azért vigun tart tovább. Nem árulom cl, hogy merre és hol, de tart. Igaz; ugyan, hogy neip kéregetnek, hanem elfogadják amit kapnak. Ezt semmiféle törvény, vagy intézkedés nem tilthatja el. Annak adok, akinek akarok. Ebben a tekintetben pedig nem éppen a koldusok a legjobban kifogásolhatók Ujjé, majd éppen ők! Ismertem egyszer egy hivatali aprószentet, aki a szabálytalan mellékjövedelméből clt meg nagyon jól. El is csapták érdeme szerint. Akkor mondta róla a vizsgálat idején az egyik terhelő tanu. — Nagyon unszolta az ötöst. . , (Már mint a régi ötforintost, a szcp zöld színűt.) — Mi az, hogy unszolta? Kért pcnzl? — Nem kért az, csak a szemivel unszolta, meg «zt mondta na. hogy leszünk? Igaz, ebbőj. is ért, az okos ember. Hát így unszolják mostanában a koldusok ís Bz alamizsnát. Szabad köszönni? Hogyne volna szabadt — Jó reggelt kivánok, tekintetes ur, egészségére az éjszakai nyugodalmat • Erre kijár a dukaucia. Néhányat bezártak, a többi nem okult rajta, adja a meglepettet, ha szóba kerül. — Vigyázzon, meg ne lássák, mert baj lesz. — Miért volna baj? — Nem szabad koldulni. — Nem is tudtam! De meg aztán én nem koldulok, a tekintetes urnák tetszett adni. A templomok körül, meg » temető kapujából eltűntek, ez igaz. Nagyon csúnya ricsajt csaptak már. különösen a temetőben, ahol kizárólag aszszonyok telepedtek meg. Elviselhetetlen az a kántáló, erőszakolt hang kivékonyitva a végletekig és megkenve minden áhítattal, ami azért teljes mértékben hiányzott belőlük. Várakozva a villamosra, néha szóba álltam velük. | — Tudnak-e szépen is beszélni, hadd látom! At- j tói függ a garas. Olyan szabályszerű öregasszonynyá vedlettek vissza, mintamilyen száz jár a városban. SOI. hogy szórakozást is nyújtsanak, kikezdték a legpiszkosabbat. aki valamelyik környékbeli éjjeli őrnek volt az asszonya. — Te, Rozi, mondta az egyik, ha nem borotválkozol meg holnapra, cn hozok ollót és neked megyek. Ttozi álláról ugyanis szépen lengedeztek a szakállszáluk, annyit viszont nem koldult össze, hogy kozmetikára is leljék. Egy kissé dili is volt Rozi, mindenekfölött azonban hallatlanul szurtos. — Ez sose mosná meg a nyakát! — nyelvelte' a többi. i -- Miért nem teszi? — kérdeztem. Ó azonban tréfával ütötte el a szót. — Olyun szegény az ember, hogy még erre Se ér rá. — Belütrül szereti a nyakát mosogatni. — csaptak rá. — Tessék csak elmenni este a depóba, ott gugyízik. — Te csak hallgass, vágott vissza Rozi, mintha te sose járnál oda. — Járok én, persze, hogy járok, de csakis nagy hidegben. így enyelegtek egész addig, amig közelgett a te•nietés után a gyászoló közönség, mert akkor nyomban átulakultak éneklő koldusokká és siránkozó hangon igyekeztek megfogni az amúgy is ellágyult sziveket. — Dicsértessék a Jczus Krisztus, gondoljanak' a szegény nyomorultakra. Hegedűs József a -régebbi ismerőseim közé tartozóit, az féllábú volt és - szót értvén, — a legzamalosabb nyelven diskurált. — Józsep ha nem énekel, kap tőlem valamit! — Igeuis, tekintetes ur, szolgálaljára. Csapta a mankóját az ép lábához, megmaradt benne a inozdú'at katonakorából. Nagyszecücri eldiskurállunk. Egyszer azlán, hamarosan rá, hogy özvegyi sorba került és koplalós kocsin kisérte kj a feleségét, ellünt. Valamelyik jómódú vidéki rokona magához vette, ne szégyenkezzen az uccasarkon. Józsep elala;olt, megtapasztalta a helyét, mindennel meg volt elégedve, azonban sajnálta a motyóját. Azérl neki haza kell' jönnie Szegedre. — lladd ott, biztatta a rokon. Nem érliet az sokat. — Ér amit ér, minden garasért kár. Eljött tehál még egyszer, hogy feloszlassa a háztartását. Ott folyt az alku a régi standján, oda jött a vele egyforma szegény nép, mert "hogy szavamat ne feledjem, Józsep a három nap alatt, amit itthon töltött, visszaállt a helyére és koldult. Ne menjen kárba ez az idő sem. Hogy jobb helyzetbe került, azt csak nekem árulta el titokban, a közönségnek nem volt szabad róla tudomást szereznie. — Tuggya, mondta, mingyárt megirigylík az embert. Eladta a holmiját, aztán eiuiazott, azóta se tért vissza. Ki tudja, milyen ur lett belőle. • Oh, micsoda, művészet a koldulás, hogyan értenek hozzá olyanok is, akik nem éppen az uccasarkokon helyezkednek el. azért kipréselik magukkal szemben a szánakozás citromát az utolsó csöppig! Alapjában véve a Miska is koldul, de ő szórakoztat a garasokért. Fantasztikus öltözékeiben, — azt hiszem mindig, modellt áll »A gavallér romja« című szoborhoz, — rongyos cipőjére madzaggal kötött sarkantyújával táncol. De milyen fürgén és milyen taktusérzékkel! Találkozom vele néha napközben is, Miska olyankor szemlesütve jár az ureán, ő csak este lesz bohém, bolondos kedvű, mintha kiegészíteni akarná azt a láncot, amely a mindenkori helyi bolondok nagy egységét adja. Van néhány szegényem, a hét mindegyik napjára esik belőlük egy, ba vagyunk már gyakorolva a napok tekintetében. A szerdán esedékes rokkant katonáuak mondja magát, de olyanokra' hivatkozik. (együtt volt velük a Doberdón), akik soha nem jártak tul Szeged hitárán. Doberdót pláne nem tudták szívelni. Ez hát gyanús motívum a szerdás emberem életében, azért nem baj. Elég nyomorék, rossz-szemü a szerencsétlenje. Ez az ember mindig megvár egy fix helyen. Mindig szivarozik, azonban csak rendkívüli helyzetekben nyújtja a szivaros kezét. Egyszer ott találom már - kedden a tetthelyen, ahová csak én miattam jár, — fogadom a köszöntését, megyek tovább. Szerelek toronyiránt járni, — ő azonban fürgén szedi a görbe lábát, elébem kerül és újból köszön. — Adj Isten, — mondom másodszor és megyek tovább. Hát nem kitalált egy harmadik isi FISK PNEU djjtfi j. a leggaszőtaság o sabb. m4 w.k^J Körzeti képviselet . SCHWSRZ E. és Fill, SZEGED. felelőn 12, 16-68. Hz i. 1. kereskedők és nagyközönség figyelmébe! Szives tudomásukra adom, hogy szappanfőző-iparíelepemeí a mai kor igényeinek megfelelően megnagyobbítva újjászerveztem. A feloszlott Pipere- és Gyógyszappangyár fel-, szerelésének nagyrészét átvettem, nevezett gyár művezetőjét, Órendi József urat cégemhez művezetőkként szerződtettem. Gyártom továbbra is jó hírnévnek örvendő háziszappanomat, valamint az „Orion" védjegyűt. Legolcsóbb napi áron pontos vágással árusítom. Úgyszintén sajat gyártmányú legfinomabb pipereszappanok is legméltányosabb áron kaphatók. m Tisztelettel Kővágó József ^r'01*Csuka ucca S. Telefon 1Z-78