Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

DÉL.MAt» 1 AKÜitei. AU ii mi •———mmmmm \ Tisztelettel értesítem t. megrendelőimet és a n. é. közönséget, hogy url szabóságomat Somogyi ucca 21. szám alá helyeztem át. * Legfinomabb angol és hazai szövetekből készítek öltönyt,, felállót, télikabátot stb. 597 Szi?es támogatást kér Forró EraZmUS uri szabó. Üzletáthelyezés! Vitatkozás az öngyilkosjelölttel Egy tizenkilenc éves kislány — külsejére tizenötöt se mutat olyan fejletlen — búcsúlevelet irt a hozzátartozóinak, aztán eltűnt. Keresték, megtalálták, felvitték a rendőrségre, ahol próbállak a lelkére beszélni, de a vézna gyerek makacsul (Játszotta az elkeseredettet. — Akármit csinálnak, meg fogok halni. — Micsoda oka van rá"? — Hatféle gyógyíthatatlan betegség. Olyan komikusan hangzott a kijelentése, hogy .6 maga nevelctt rajta a legjobban — A búcsúlevélben azt említi, hogy a haláláról értesítsenek egy Sanyi nevű medikust. Nem ő •a gyógyíthatatlan betegség? — Nem is lehet. Mindössze egy hele ismerem és csak kétszer beszéltem vele. — Ez nem elég? — Nekem nem. Egyébként is ne tessék faggatni, én úgyis meghalok. Inkább zárjanak egy üres szobába. — Mit csinál ott? — Nézem a négy falat. Addig is. amíg megérkeztek a hozzátartozói, a kisasszony elment nézni a négv falat. 011 beszélt vele munkatársunk. — Ne szóljon semmit, kezdte a lány. úgyse térit el a szándékomtól. Én öngyilkos leszek. — Téved kedves kisasszony, ha azt hiszi, hogy le akarom beszélni. Teljesen egy véleményen vagyunk, az öngyilkosság a világ legszebb intézménye. Egyszerre rajtam felejtette a szemét. — Igazán? — kérdezte megdöbbenve. — De mennyire! Például nézzen meg engem Maga azt hiheti, hogy élő emberrel ül szemben, pedig... én már huszonöt év előtt agyonlőttem magara s azóta csak a porhüvelyem bolyong itt. Erre elnevette magát. Egyáltalában szeret nevetni • leghalálosabb kijelentéseinél is. — Bolondozik! — mondta bátortatanul. — Csak léiig. Tervben számtalanszor öngyilkos tettem már s nagyszerű volt, mert mindig el tudtam képzelni azt a sok mindent, ami azután következik. Maga előtt most két ut vau; szépen férjhez megy, ha eljön az alkalom s négy derek gyerekel szül a hazának. Irtózattal takarta el az arcát — Isten mentsen! — Helyes. Azért mondtam. hogy két ut van előtte. Ez nem a maga esele. mert szívesebben választja a halált. Jól teszi, haljon meg. Szabad tudni, hogy miért? — Hallotta már! Gyógyíthatatlan be!eg vagyok. — Igen. Sajnáltam is. Mi a baja? — Hatféle. Ha maga tudná, hány morfiumin jekció van bennem! — Viccel, vagy komolyan beszél? — Ide nézzen! Mutatta a karján a jellegzetes apró fekete pontokat. — Csak oda fecskendez? — Mi köze hozzá? — Ne képzelődjön, nem vagyok kíváncsi, de ha már éppen szó van róla... Egészséges az apja ? — Igen. — Hát a mama? , — Neki is halféle betegsége volt. mind halálos. — Csak az egyikben halt meg, vagy egyesiletle valamennyit? Csodálkozó lett az arca. — De hiszen a mama él! Ugyan, mii kérdez, úgyis meghalok, hiába beszél le róla. — Ismétlem: ha van a világon valaki, aki a szándékát helyeseli, az én vagyok. Csak azt csodálom, hogy nem telte meg eddig is. — Közbejött egy lányismerősöm és megzavart — Két napig mit csinált? — Sétáltam a körtöltésen — Rendben van? , — Micsoda? — kérdi bámulva. — A körtöltés. Valamikor sokat aggódtunk miatta. — Én nem tapasztaltam semmit, • felelte értelmetlenül. — Aztán hova ment? — Lejöttem a Tiszaparfra, ott elájultam a fűben. A lányismerősöm megtalált, lefektetett abb:in a kis szállóban. — Tudja, hogy annak a szállodának rossz a iiire? — Nem törődöm vele, egyébként se tehetek ;rőla. Eszméletlen állapotban voltam, nekcin mindJegy, mert meg fogok halni. v ^ ^ ^ — Hallja, kislány, nem csinált maga valami bolondot? — Hogy érti ezt? _ — Az a Sanyi medikus gyanús. „ — Alig beszéltem vele. Hallhatta, hogy csak egy hete ismerem. — Talán értelmetlen ember, sokat kell neki magyarázni. Megint nevet. — Hallja, maga is megéri a pénzt, micsoda egy raffinált! Égnek meresztette a szemét. — Én nekem nem kellenek a férfiak. — Sose csókolták mec? Nézzen a szemembe, ugv feleljen: ' v — Esküszöm, soha. — Maga se csókolt meg senkit? — Esküszöm. — Akkor itt a baj! Az ilyen bolondos időben nagyon szeretnek az emberek meghalni. A fiatalság tele van érthetetlen melankóliával, az öregje az élettel. Maguk naplementekor szerelnének meghalni, mikor álomra hajolnak a violák, — nini, maga is Viola! — s egyszerre ér véget az élet a nappal. Csakhogy a nap becsapja magukat, kislány, mert reggel visszatér, ellenben husz, vagy huszonhat év múlva három-négy katonával kevesebbje lesz ennek a szegény országnak. Járt színházba ? — Ha elvitlek. ritkán. — Moziba? — Néha. ' v — Mit olvas? — Reniczkynét, Czróczert (így mondta betű szerint). — C odá'om! Én legutoljára akkor voltán öngyilkos, amikor nem értettem meg Adyt — Ki az az Ady? — Gyermek, szólítottam, hiszen maga nem boldogtalan., ha ezt kérdi Megint ellankadt. * — Hagyja kérem abba, minden hasztalan. Látom már. hogy ravaszkodik és meg akar menteni. — Végeredményben nem. De azt mondta az előbb, hogy még nem csókolt. Tanulja meg előbb, aztán biztosabb lesz a szándékában. — Engem nem csap be. Tudom, mit akar! — Bocsánat, ne értsen félre. Ezidőszerint éppen foglalva vagyok a huszonhatodik öngyilkos-' ságommai kapcsolatban. Ellenben ajánlom Sanyit, a medikust. Mert nézzük csak, miről van szó. Vagy rossza a csók, vagy jó. Ha jó, akkor maga szembeszáll velem, és életben marad, akármit mondok. Ha rossz, — az eddigi bánatai mellé megkapja a hetedik halálos betegséget és meghald Tehát minden mindegy. A lány rámnézett, mégis mondtam hát neki valamit. — Ez igaz! — szólt elgondolkozva. -< Minthogy azonban a halálraváltakhoz jobban illik a komor gyászfcíleg. ideges sétájában megállt — Nem próbálok semmit, meghalok. — Nem láthatnám az öngyilkosságát? — Hogyne! Meg megment. — Szavamra mondom, hogy nem. Diszkrét távok' ban tartózkodom. — Rizza csak rám Elég mély a viz a Maros torkolatánál. De az arzén se rossz. — Én nem tudok emészteni, ha ebéd után nem szedek be. néhány pasztillát. A kezemügyébe esett egy nádpálca. Megkérdez-; tem: — Tudja, mire való ez? A lány elébem állt - - . — Itt vagyok, verjen meg. Bizonyistenfcem vá^ dekezem, azt csinálhat velem, amit akar. — Nononononotió ... mondta ijedten lapunk tudósítója, miközben összegyűjtött kiadású gyermekeire gondolt. Az én személyemet, mondtam már,, hagyjuk ki a játékból. De a famíliája! Ujabb lelargia következett. . — Menjen kérem, én a halállal foglalkozom. — Persze hogy megyek. De sajnálom, hogy, nem látom, amikor meghal. — Igenis meghalok. — Jól van, hányszor ismétli ? Adja át üdvözletemet Szent Péternek, meg Mózes bácsinak. Szeretek velük jóban lenni minden eshetőségre. Elvég,ra nem lehessen tudni... — Meghalok ... ! — kiáltotta még utánam. ... Na igen, másnap este már megint a rendőrségen volt a kis Viola. Újszegeden háborodott fel rajta az őrszem, azt mondta, hogy illetlenül csókolózott egv fiatalemberrel, aki orvostanhallgatónak vallotla magát. Nyilván a hetedik halálos betegséghez gyűjtött adatokat Körösi Zoltán Belgrádig evezett !e csónakján és vonaton visszaérkezett Szegedre (A DélMar/yarország munkáló vsától ) A Délntayyarország nemrégiben beszámolt arról, hogv dr. Körösi Zollán volt törvényszéki jegyző elhatározta, hogy szandolinján leevez Konstantinápolytii. Dr. Körösi a SzUE csónakházából s'artolt. Pénz alig volt nála, de nagyobb mennyiségű élelmiszeri halmozott fel csónakjában. A műit hét keddjén hajnalban indult el. Klubtársai előtt csak félig körvonalazta tervét. Mindenki le akarla beszélni útjáról de ő hajthatatlan maradt. Nekivágott a Tiszának. Szülei »elevezését« másnap bejelentették a rendőrségen, sőt édesapja, Körösi Lajos nv. pénzügyi főtanácsos még a kővetkező nap vonalra ült és Zentára utazott, hogy az alsótiszamenti községek valamelyikénél feltalálja kalandos fiát. A kétségheesett apa azonban eredmény nélkül tért vissza Szegedre, seholsem látták a magányos szandolint. Két nappal ezelőt tazután váratlanul Szegedre érkezeit dr. Körösi Zoltán. Vonaton jött vissza Szegedre, csónakiát Belgrádban feladta édesapja címére. A SzUE uszóházában nagy őrömmel fogadták a visszatért kollegát. Dr. Körösi elmondolta. hogy Belgrádig evezett le. IJlközben sehol sem bántották Magyarkanizsán a szerb katonák dinnyével ajándékozták meg, sőt vacsorára is meghívták. Dr. Körösi azonban nem fogadta el a meghívást és tovább startolt. Zenta után Újvidéken pihent meg, Belgrádban is eltöltött egy napot és uj erővel látott neki hosszú utjának. Belgrád alfltt azonban a román és bolgár vámőrök uj vízumot követeltek. Dr. Körösinek p.énze nem volt, könyö| rögni kezdett, de nem használt semmi. Nem I evezhetett tovább. Erre bánalában vonatra _ cs szerencsés véletlenek közbejátszásával hazaérkezeit Szegedre. Csónakját teher áruként utánvéttel adta fel. Itthon természetesen hozzá lartozói örültek legjobban szerencsés hazaérkezésének és szívesen váltották ki az utánvéttel leladoll szandolint. Folyó év augusztus hó f-átől a 574 KUSS Kávéházban a budapesti Magy. Kir. Zeneművészeti Főiskolán végzett müvészokíeveles, urileányokból alakult Művész Quintett hangversenyez. HUH