Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-04 / 175. szám

il'SH augusztus 4. Dei.Mír.VABOBSZÁO ímjLUUiU Egy szinósz szomorú vallomása a izegedi színház izomoru napjairól Isméi tárgyalási iarloiíak Rónai Imre 40 millió koronás pőrében (A Délmagyarország munkai ár sál ól.) A szegedi törvényszéken dr. Kulir Rezső törvényszéki biró szombaton tárgyalta ismét Rónai Imre színész 40 millió koronás keresetének ügyét. Rónai Imre az Andor-féle rezsim alalt 40 millió koronával segítette ki az anyagi bajokkal küzdő színigazgatót. Ezt a 40 millió koronát azonban Rónai, aki ma is tagja a színháznak, nem tudta visszakapni, így azután pört indított követelésének érvényesítésére. A törvényszék az ügyben már többször tartott tárgyalást. Kihallgatták Andor Zsigmondot is, majd szombaton délelőtt Rónai Imre is elmondotta negyvenmilliós vagyonkájának szomorú történetét. Rónai Imre vallomása szinte korrajz is. A magyar színész harca a megélhetéssel. Rónai Imre igy kezdte vallomását: — Amikor Sziklai főrendezőnek, aki Andor megbízásából járt nálam, átadtam az összekuporgatott negyvenmillió koronámat, összetett kezekkel kértem, hogy nagyon óvatos legyen pénzemmel- Lelkére kötöttem, hogy a legnagyobb körültekintéssel járjon el és csak abban az esetben adja ki a pénzt kezéből, i ——llll »V Ki B'reuthban német könnyet ereget. Busán hóbzajtlizik Királyi Pál is, Mint árvizet levezető kanális. S szikkadt dalár-tork nedvezvén magát, Vizet jobban tart vissza, mint a 'gát. Oh légyen is még ünnep a világon, Sok, de ne egyszerre több alkalom! Mert tiszta veszteség, hogy össze rágjon Magába több ünnepélyt egy dalom: Most is kiállítás-, szobor-, dalin nép Egyött vaq, egybe kell foglalnom min de tl Holott ha tartják mindhármat külöm, Égy helyett három dicsverssel ülöml (Kinrimitő éljenzés. Lepedő a szobron marjától megreped. A harangok sírnak, a nők konganak. Az öklére támaszkodó Dugonics kinyújtott mutatóujjával megvakarja a fülét. .4 kis Emiit gyerek odahaílong Szász Károlyhoz és megöleli.) Hát ez a • Szógedinum-dánum, amelyet ötvenhárom esztendő se avitott el ugy, hogy a belőle kipattogó jóked\ü gúnyt meg ne lehetne érteni. Legfeljebb azt nem tudja már a mai nemzedék, hogy a torkaszakadtából zengő krágli Ábrányi Emil volt, s ő a »kis Emül gyerek« is. Ebből aztán nem nehéz kikövetkeztetni liogy a verset olyan poéta irta, aki se az öreg Szász Károlyt, se a fiatal Ábrányit nem nagyon szeretgette. Ebből megint az következik, hqgy a verset nein helyi poéta követte el. Az a gyanúm, hogy valamelyik akkori pesti vicclap számára készülhetett még a dinum-dánum alkalmával s vagy arról másolódott, vagy itt felejtődött az eredeti kézirat. A vers anyakönyvelése különben nem fontos, hiszen irodalmi jelentősége nincs. Mint helytörténeti kuriózum azonban megérdemli' a fölelevenitést. ha teljes garanciát lát. Nekem nem volt szükségem az Andor-féle szerződésre. Akkor a pécsi színház tagja yoltam és csak Sziklaiék kedvéért orientálódtam a szegedi színház felé. Meg voltam arról is győződve, hogy Andor a szegedi szinház igazgatója marad. Később azonban rossz híreket hallottam Andorról. Akkor már a pénzem ott volt nála — Ezidőben Baján voltam a pécsi társulattal. Megnyugtatásomra Bajáról többször felhívtam Szegedet. Minden rendben van, — volt a válasz. Andor erős. Nem kell félnem a pénzem miatt. Felhívtam a Réti-féle színházi ügynökséget is. Ott is megnyugtattak. A lapok azonban másról írtak. így nem tudtam, hogy mi is van a szegedi szinház körül. Naponta megtapogattam a zsebemben lévő óvadéklevelem. Még megvolt és már csak ebben bíztam. Andorhoz ugy szerződtem, hogy az óvadéklevelem szerint a színházi jövedelmek kezelésére is fel yoltam hatalmazva. Amikor Vásárhelyre érkeztem (1926 augusztus 27-én) már azt láttam, hogy Andor tönkrement. Színházi pénztárában a vagyonfelügyelő megbízásából akkor már Kun Matild ült. Kétségbeesve kérdeztem Andort, hogy mi ez? Az én szerződésem ekkor már megvolt szegve. Ekkor még vissza tudtam volna Pécsre menni és igy kértem, hogy bontsák fel szerződésemet. Ezt hiába kértem és hiába kértem vissza a negyvenmilliós óvadék-kölcsönömet is. Ezután szomorú napok következtek rám, — folytatta Nem kaptam fizetést sem. Tagja voltam ugyan a színtársulatnak, de hogy csa. ládomat eltartsam, kénytelen voltam újsághirdetéseket akvirálnt — Az óvadéklevél szerint Andornak minden ingó- és iugatlan vagyonát igényelhetem. Ez azonban már le volt kötve a Szinészegyesületnék. Később arról értesültem, hogy Andor Faragónak adta minden felszerelését és 250 milliót kapott érte. Akkor azt az ígéretet kaptam, hogy ebből az összegből ki leszek elégítve. A pénz helyett kaptam Faragótól egy váltót, amelyet ma sem tudtam értékesíteni. Rónai vallomása után jogi képviselője, dr. Darvas Károly szólalt fel és ujabb bizonyítékokat jelentett be. Elmondotta, hogy a város és Andor között a szerződés felbontására irányuló pör megszűnt. Tudomása szerint Andor nagyobb összeget kapott és igy méltányos lenne, ha a szinész ebből a pénzből megkapná követelését. E ténynek felderítését kívánta a biróságtól. Dr. Kulir Rezső törvényszéki biró azonban a kérelem tárgyában egyelőre nem döntött és ugy határozott, hogy határozatát szeptember 15-én hirdeti ki a felek előtt. Szombaton kilenc vagon gyümölcsöt exportáltak Szegedről Rekordnap a piacon — Negyven százalékkal emelkedell a kisvasul beszálliíoll gyümölcsmennyisége fA Délmagyarország munkatársától.) Hoszszu évek óta nem volt olyan forgalom hetivásáros napon, mint most szombaton. A tanyai kocsik gyümölccsel megrakodva ezerszámra özönlötték el a várost, a kisvasút is ontotta a népet, de főleg az almát és a szilvát A Rudoll'-téren óriási volt a sürgés-forgás. A közúti híd vastraverjei alatt, ahol a gyümölcsök csomagolását végzik, már a kora hajnali órákban lázas munka kezdődött. Hatalmas kosarakban expediálták az árut a külföldre. A nagyforgalmu hetipiacnak délelőtt előkelő vendége volt. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester Endre Lajos, az exportintézet felügyelője társaságában látogatta meg a Mars-térről a Rudolf-lérre helyezett piacot, hogy maga győződjön meg arról, mennyiben vált előny ere az uj rend a termelőknek és a kereskedőknek. A polgármester végignézte, hogy a kereskedőknek a termelők milyen árut adnak át ugy minőségileg, mint mennyiségileg. Meggyőződést szerzett arról, hogy a kisvasút forgalma az áthelyezés óta lényegesen emelkedett. A | Rudolf-téri állomás' vezetőjének kijelentése J szerint a kisvasuton beszállított gyümölcsforgalom negyvenöt, a személyforgalom hatvan százalékkal emelkedett. A hatalmas gyümölcsfelhozatalt és annak külföldre való szállítását elősegíti az exportintézet, amely néhány nappal ezelőtt — mint ismeretes — leküldte Szegedre felügyelőjét, Endre Lajost, hogy a szegedi gyümölcsexportot ellenőrizze. Endre volt az, aki konstatálta, hogy a Mars-téren, az egyébként szép jövővel biró szegedi gyümölcstermelés hovatovább csődöt mond. A Mars-tér rendezetlen volta ugyanis a legprímább gyümölcsöt is sárral és piszokkal lepi be, úgyhogy itt a gyümölcsöt a kereskedők nem akarták átvenni és igy a termeivények értékesítése meglehetős nehézségekkel járt. A szegedi gyümölcsexportról munkatársunk beszélt Endre Lajos felügyelővel, aki a következőket mondotta: — Az exporlintézet ellenőrzést gyakorol a szegedi gyümölcsexport felett — főleg abból a szempontból, hogy milyen a külállamokba szállítandó gyümölcs minősége. Ha ugy találjuk, hogy az áru nem exportképes, visszatartjuk, mert igea fontos érdeke Magyarörsság-