Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-31 / 196. szám

s 192?) augusztus 3t. Festékek olajok, lakkok, zománcok, parkéit beeresztő és fényesítő, seprő é<* kefeáruk, kékkő, raffie, gyanta stb., mindenféle vegyi és háztartási cikkek C^íljBmyi nC £7981» fe«iékVere«kedésaiibcr DugonicslérlL Telefon 107. legolcsóbban beszerezhetők OXIia^fI C3 <32,415311 Kálvin íér 2, Ref pnÉoía. Telet-n 9-88. 935 V <A DEIMAGYAR0RS2&6 R£G$NYE Gertrude ¿Müerton > ELOSZLIK Fordította: JllQáSZ ütndor 46 Habozását önmagának sem tudta megma­gyarázni. Mit számított most már, hogy egy héttel később vagy hamarabb esküszik-e A karján lévő ruhára pillantott. Egy lány kar­p.su testét borította egykor, aki szerelemmel simult a férfihoz, akihez feleségül ment. Az ő esküvője csak karrikaturája lesz annak a másik esküvőnek. És idegein újra keresztül-' cikkázott valami, lalán azoknak az asszonyok­nak a suttogása, akik azonkban a ruhákban nevettek és szerettek, táncoltak és kokettáitak, •ímelyeknek velük együtt kellett volna elpor­ladniok. Volt valami irónikus és valami sötét a textil és a divat e föltámadásában. Ezek a telepes asszonyok magától értetődő természe­tességgel szerettek és mc -.ok férjhez és nem pazarolták idejüket más problémákra, mint a bébire, a halálra és az uj ruhára, amit majd föl fognak venni a kormányzó bálján. Az élet igen egyszerű volt ezekben a hajdani napokban. Gita elkomorult és a ruhát egy ládára dobta. —» Rendben van, — mondta éles han­gon. — Még ina este beszélek Eustaceszal. Most pedig válasszuk ki a ruhákat a mulat­ságra! Te Polly, majd leszel szíves és kocsira teszed a többit, hogy a többi lányok is vá­lasszanak belőle. Én talán ezt veszem ma­gamra, ez az egyetlen, amely nem készült fűzőre. Egy aranyszínű tüllruhát mutatott föl, ki­vágott nyakkal, magas övvel és rövid, bevá­gott puff-ujjakkal. Elsie egy selyemruhát vá­lasztott levélmintákkal, hátul, a sleppé bővü­lés előtt egy Watteau vonallal, bő könyök­ujjakkal, csipkemanzsettákkal. Polly miután visszadobott vagy nyolc-tizet a legjobban kidolgozott ruhák közül, egy szil­vaszínű bársonyruhával elégedett meg, egy mintás szálén alsószoknyával, hosszú hegyes derékkal, pannierekkel és tele szalaggal. Ez­után levitték a ruhákat és a három kivételé­vel mind berakták a Polly autójába. A ker-. tésznek meghagyták, hogy a három ládát, amelyekben a férfi-holmi volt, másnap reg­gel Eustace Bylant lakására vigye el. XXII. Bylant eljött vacsorára. Azonnal elmondták neki a tervezett jelmezbált és beszámoltak a padlásszoba rejtett kincseiről. Megegyez­tek abban, hogy az esküvőre vonatkozó ter­veket Gila fogja közölni vele a könyvtár­szoba zavartalan magányában, amikor Elsie már vissza\ onnlt a szobájába. Bylant, aki fáradtnak és levertnek látszott, láthatólag földerüli és kapvakapott az ideán, hogy másva i legyen, mir.t aki, hacsak pár órára is. A,zonkivül örült, hogy a pittoreszk iránt érzett elnyomott szerelmét egyszer sza­badjára engedheti. — Én majd egy régi kormányzó leszek, — jelentelte ki. — Cornbury például, aki h^leszeretett a felesége fülébe, terinészc'esen a házasság előtt és ennyit még én is meg­engedhetek magamnak. Ez a Cornbury egy gazember volt és én boldog volnék, ha egy éjszakára én is az lehetnék. Gita szívből kacagott. — Drága öreg Eusta­ceom! Hiába próbálná, sohasem válnék magá­ból gazember! — Legyen inkább ragyogó és előkelő, meri Pollyval egy menüettet fog majd lejteni. A leghalványabb ideánk sincs ugyan, hogy. hogy néz ki egy menüett, de hát majd kiegyenesedtek, meghajoltok, forogtok, pár lé­pést élőire mentek, párat vissza és megvan az egész. Csak ezután fogjuk ma jd* fölszolgálni az italt. — Akkor elég kedélytelen lesz az este. Ezt nem árulom el a férfiaknak» különben nem jönnek el. Amikor elhagyták az ebédlőt, Gita beléka­rolt és gyöngéden megszorította a kezét. — Van ennél egy sokkal nagyobb meglepeté­sem is a maga számára, — suttogta. — Valóban? — Nem merte kiszabadítani magát a Gita karjából, de elfordította a tekin­tetét. Sohasem látta Gitát még ilyen szépnek. Nagyon lágy, nagyon tapadó ruha volt rajta, ruhatárának egyik legfinomabb virága. Ame­rican Beautv-rózsaszine jól illett arcának iz­gatott pirosságához. Szemei még tágabbra nyíltak, még nagyobbak, még feketébbek vol­tak, mint rendesen. — Nem mennénk ki a kertbe? — kérdezte Bylant. — Szép tiszta éjszaka van. — Nem bánom, de sétálnunk kell, mert hideg van. Maga mindig a könyvtárszoba leg­kényelmesebb foteljét választja a szivarjához. — Azért sétálni is szeretek néha. Gita hosszú felöltőjét a halban vette föl és amint eltűnt a köpeny sötét redői között, Bylant megkönnyebbülten sóhajtott föl. Aztán mogárakapta burberryjét és sapkáját. — Mit gondol, mi az a meglepetés? — kér­dezte Gita, amint lefelé ballagtak az uton. — Fantáziám az utóbbi hetekben kissé ki­apadt. — Megtaláltam nagyanyám menyasszonyi ruháját a padlásszobában. Olyan gyönyörű, hogy valóságos álom. Elhatároztam, hogy ab­ban fogok esküdni. És akkor hármasban ki­sütöttük, hogy az esküvőt az estély éjjelén fogjuk megtartani. Pontban éjfélkor. Senki­nek sem lesz róla még csak halvány fogalma sem, csak ha majd lelibegek a lépcsőn fehér csipkeruhámban. I v.!:éve természetesen, hogv, magának tetszik az eszme, — tette hozzá hirtelen tapintatosan. — De mi mind a hár­man azon a véleményen voltunk, hogy a tabló meg fogja ragadni a maga finonij, mft­vészi ízlését. Eustace jó darabig hallgatott, aztán vállat vont. — Jó gondolat. Aki látta, nem fogja többé elfelejteni. Persze meglehetősen teát­rális lesz. — Nevezze inkább drámainak. Minden drá­mait ki akarok aknázni az'életemből, amennyit csak birok. — Ugy? Azt hiszem azonban, maga nem azt nevezi drámainak, amit más asszonyok, de talán majd lesz szives megmagyarázni, hogy mit nevez annak. Abban ugyan nincsen semmi drámai, hogy szépen, prózaian féjhez­megy és a tizenkettedik uccában fog lakni. — Sohase lehet előre tudni, miből lesznek a drámák. Én egész életemben mindig ugy, éreztem, hogy drámai hősnőnek születtem. Volt is már rengeteg részem drámában, nem tulkellemes formában. Ugy vonzom a drámát, mint valami mágnes. — Ugy látom, ebben a drámában nekem csak a kar szerepe jut. — Bizony magában semmi drámai nincsen, kedves Eustace, de ha nem volna olvan, amilyen, sohasem mennék magához, öh, szent Isten1 Nagy ég! — Mi történt? Talán már látja a közelgő drámát, amint fenyegetően jön felénk ezen a nedves uton? Focadok. hoss megmenekü­lünk előle. — Van még valami, amire eddig még egy pillanatig sem gondoltam. — Nos, mi az? • — Félek, hogy magának nem fog tetszeni. — Valószínűleg nem fog. — Bylant igazán rossz kedvében volt. — Hát hallgasson ide, megmondom. Nagy­anyám azt akarta, kérjem meg a férfit, aki­hez hozzá fogok menni, hogy vegye föl az én nevemet. Nem tettem ugyan Ígéretet, mert azt hittem, sohasem fogok férjhezmenni, de hát semmi kedvet sem érzek hozzá, hogy lemond­jak a nevemről. (Folyt köv.") 1929 u) lypusu MERKÚR kerékpárok leszállított árban, csekély részletfizetésre Pfaff varrógépek Rádiók és alkatrészek E) E R Y gépáruház. Kis ueca, KeSeti-palofa. zamatos 7k ¥ a le9í°bbah­Telefon 514. OHN HNTfli Az iskolaév kezdetére ajánlunk: OvodatásKát: Képes, bőrszíjjal iskolatáskát: Képes, hátas, bőrszíjjal 1-60 Molino, barna és zöld Linóleum, kigyó utánzat 4-30 Iskola bőröndöt: Erőlemez, 35 cm.-es, ugró zárral 3-60 n 28 if zárra! 1*90 »9 25 ,, pat. leesukóval 1"20 FIm Iskola sapkát: Diák, seviot, sötétkék 2-60 Levente, kitűnő minőség 1-90 Sport, színes, svájci fazon 1-40 Tornacipőt: Mlott, vizmentes talppal 1-30 MÖper, gummi talppal 2"80 l&ecéstalpu, szegélyezett 5*80 L— 1-20 1-60 Zi Erőiem ez, bőrszíjjal Bádog, képes Tolltartót: Kihuzós, poiiturus . -—'40 Kulcsos, zárható —-50 Légzáras, politúros 1-10 Fiu iskolaöltönyt: Mosó, minden nagyság " Sötéí kamgarn 8*60 Szürke, gyapjú 12 Leányka sskolakötényt: KlOtt, la minőség 2-70-tŐl Kiolt, Iala minőség 3-30-161 ::kola cipőit, ?s" o'a cvet'ereh, iskoinpa'loverek, iskola leánvka ruhák stb. nagy választékban, legolcsóbb árakon. Hm!$ál Szegei!, Csekonics és Kiss ueca sarok. '•^rjfflfjgr^Ti

Next

/
Thumbnails
Contents