Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-28 / 193. szám
DÉLMAGVARORSZAG 1U2ÍJ augusztus 28. A feleségem érdeklődik Egy férj emlékirataiból A feleségem — mint kiváló szellemekhez illik — állandóan érdeklődik a világesemények iránt. Ujságolvasási dühe nem ismer határt, mert olyan dolgokra is kiterjeszkedik, amiket én utálkodva lapozok át. Ebből aztán sok minden különösség származik. A legélénkebb emlékem a háborúból maradt meg, amikor az újságok sokat foglalkoztak Lloyd <?eorge-zsal. Bocsássák meg, már igazán nem tudom, milyen hivatala volt akkoriban a derék Lloydnak, legkevésbé tudom, hogy mit csinált. Volt elég bajom magámnak is az üzlettel, az egyre nehezebbé váló megélhetéssel. Azonban ebédközben, mikor épp a rántott levest kanalaztam, rám kiált az asszony: — Ez már aztán sok! összerezzentem, vájjon mit tudhatott meg? Mégis csak szólt volna a szobalány? Néztem kérdően a feleségemre, ő is szigorúan rám. — Nem mondanád meg nekem, hogy voltaképen mit akar az a Lloyd George? — Engedj meg, dadogtam, íogalmam sincs róla, hanem ha parancsolod... Odamentem a telefonhoz, iölvettem a kagylót: — Halló, nagysád, kapcsolja kérem Londont. A gyerekek büszkén tekintettek rám, őnagysága halkan sziszegte a fogsövénye mögül: Szegény apátok megörúlt, — én azonban nem zavartattam magam. — Halló, hogy tetszik mondani? Hogy egyáltalán nincs iiiíerurbán összeköttetés? Ezt nem is tudtam eddig. Édes nagysád, próbálja meg, hátha kivételesen sikerül. Ne okoskodjak? Kérem, éD pontosan fizetem az adómat, minduntalan jegyzek hadikölcsönt^ ezt a csekélységet iaazán megtehetnék. Fáradtan tettem le a kagylót. — Mit csináljak? — Nem kapcsol. — Valami bajod van? — nézett rám gyanúsan az asszony. — Nincs, fiam, hanem eleget akartam tenni a kívánságodnak. Te azt kérdezted, hogy mit akar az a Lloyd George, nekem fogalmam sincs róla, mert régen kaptam tőle levelet (általában mostanában ritkábban ir), hál meg akartam kérdezni egyenesen őt magát. Mcgis csak a legjobb a közvetetlenség, hiszen annyit okoskodnak az emberek 1 — Mondom, megőrült szegény apátok, fordult a feleségem a gyerekek felé, aztán nem szólt hozzám egész estig. Este mindig megszólalt, mert akkorára uj lapok érkeztek uj problémákkal. — Igaz-e, hogy háborúba keveredünk Olaszországgal? — támadt egyszer rám. — Igaz, feleltem behunyt szemmel, vakmerően. — Honnan tudod? — Ejnye, hamarosan nem emlékszem rá, hogy kicsoda is monata, de biztos a forrás, az a valaki ott volt és tudja. — Ki az a vaiak" és hol volt? — Ha vársz egy kicsit, az eszembe jut, de gondolkoznom kell. Egyébként is tudtam éu ezt már régen. — Tudtad? Érdekes. Akkor miért nem említetted soha? — Édes fiam. bocsáss meg, amig hazaértem, kiment a fejemből. Az asszony felhúzta a piszéjét. — Mondhatom, szép vircsaft. Abbáziát is elveszik? — Elsősorban azt. — Hogy utazom én akkor féljeggyel oda? Megint csak a vakmerőségem mentett meg. — Ohó, kérlek, azon nem változtat a háború semmit. A nemzetközi jog szabályai szerint a féljegyeket nem lehet elvenni. — Biztosan tudod ezt? — Másról se beszéltünk ma délután a kávéházban, csak erről. — Persze, azért nem mondanád el ugy kell, hogy kipiszkáljam belőled résztetenkint. — Édes lelkem, részletkereskedő vagyok, ne csodáld! Mindezt csak kostolónak bocsátottam előre, hogy vázlatos képet rajzoljak a feleségemről. Végtelenül megtisztelő, hogy hozzám fordul minden bizonytalanságában, de hát végtére is nem vagyok én lexikon! De meg, tegyük fel, hogy az volnék is, a lexikonok elavultak, én még az ArafaléBékalen feliratú köteteket tanultam, azóta megváltozott a világ, ezer és ezer uj helyzetet, fogalmat, mindent teremtett, amihez még nem érkeztem el. Viszont a feleségem érdeklődése nemhogy csökkent volna, hanem sokkal aggreszivebb, mint bármikor volt. Bizalmának letéteményese még mindig én vagyok és ez a körülmény magyarázza meg az alábbi jeleneteket: Kanalazom a levest, amely most rántottalanabb a réginél (két kényszeregyességen estem át, irost is fizetésképtelen vagyok), — amikor megszólal: — Nem mondanád meg, hogy mi van a szovielldnai affér hátterében? — Hol, kérlek szépen? — A hátterében. — Ja, igen. A gyerekek, immár nagyocskák, de mind otthon vannak, várakozással néznek rám, hogyan bukik' meg az apjuk. Évek óta ők is azt csinálják az iskolában. Most készülnek a kárörömre. Én adom a fölényest. — Csekélység, mingyárt megtudhatom, Megyek megint a telefonhoz. — Halló, nagysád kérem, kaphatok kapcsolást Moszkvával? Nem? Hogy azt tetszik mondani, nincs egvességünk? Én eddig még mindig tudtam egyességet létrehozni. Szólhatlak volna. Kérem, telefonáltak már Amerikába is, pedig az sokkal messzebb van! Sajnálom, igazán sajnálom. Halló, rádióval nem menne a dolog? Ugy se. Akkor majd más uton próbálkozom, kisztihand. Ujabb súlyos és indiszkrét célzás történik az elmebeli állapotomra nézve, aztán csend a legújabb lapig. Tekintve azonban, hogy nem kompromittálhatom a végletekig magamat, ezen az uton fordulok a nagy nyilvánossághoz, vegye kí min* denki az őt illető részt, tájékoztasson az alábbi kérdésekben: Micsoda titkos céljai vannak Eckenernek a Gráf Zeppelinnel, mert csak nem vagy olyan buta, hogy üres szórakozásnak gondold a röpülgetését. (Pardon, a kérdést nőm fogalmazásában tettem föl.) Hová megy jövőre nyaralni a pápa, minekután elhagyta a Vatikánt és lehet-e remélni, hogy mi-« sét mond a fogadalmi templomban? , Az előbbi kérdéssel kapcsolatban: rövid szofct nyában szabad lesz-e akkor misét hallgatni? A Baja—báttaszéki régi áthidalást hogyan befolyásolja a nagyváradi tranzitóforgalom, tekintettel Abbázia nemzetközi jellegére? Kik lesznek az uj városatyák, mennyi ebből az ellenzéki és Polczner Zoltán milyen föltételekkel kegyelmez meg Bethlen Istvánnak? Viszont, ha nem kegyelmez meg, főiveszi-e Turnai az ősz. szel a Szürke ruhát a műsorába? Végül, mert ez a kérdés is napirenden van: Miből iratom be szeptemberben a gyerekeket az iskolába, melyik szabó hozza hitelre rendbe a cáfolat-nadrágjaimat (t. i. minden alapot nélkülöznek), honnan szerzek pénzt szénre, fára, szilva! lekvárra, birsalmasajtra? Egyelőre nincs több kérdésem, de ezek sürjgőseki | A többire ráérünk azután is. TOM MIX bravurlilmje 2 rész, 24 felvonásban egyszerre péntektől a Korzó Moziban. Hz alsóvárosi hivők Glattfelder püspök döntését váriák az egyházközségi választások megsemmisítése ügyében (A Délmagyarország munkatársától.) Beszámolt már a Délmagyarország arról, hogy az alsóvárosi egyházközség híveinek nagyrésze a legutóbbi egyházközségi választások eredményét sérelmesnek találta és ezért a választás ellen az egyháztanácshoz és a püspökhöz panaszt nyújtottak be és kérlek a választás megsemmisítését. Az elkeseredett és elégedetlenkedő hivők felebbezésével a napokban foglalkozott, mint első fórum az egyházközség. A felcbbezés részletes megtárgyalása ulán az egyházközség a felebbezésnek helyt adott és 16 szavazattal 11 szavazat ellenében az uj választás eredményét megsemmisítette és ui választást rendelt el. A szavazás eredményének kihirdetése i tán P. Schneider Vencel alsóvárosi plébános kifogásolta a szavazás lefolyását és uj szavazás elrendelését indítványozta. Az indítvány olyan hangulatot váltott ki a megjelent egyházközségi tagok körében, hogy az ülést felfüggesztették. A szünet alatt a 16 igennel szavazó egyházközségi tag kivonult az ülésteremből. A plébános által indítványozott uj szavazást a történtek után nem lehetett megtartani. Alsóvároson a hivők körében általánosságban örömet kellett az egyházközség bátor állásfoglalása. 'A hivek ezek után biznak sbban, hogy Glattfelder Gyula püspök az uj választás elrendelését az egyházközség szavazása szerint helyben hagyja és ezzel remélhető lesz, hogy a plébánia és a hivők között a béke helyreáll. A tanyai kisvasul egy kisteleki cipészmeslert gázolt halálra, ak! nyomora miatt bujdosott el hazulról (A Délmagyarország munkatársától.) Beszámolt már a Déimagyarország arról, hogy. a mult hét péntekén este az alsófanyai kisvasnt Domaszéknél, a nyílt pályán elgázolt rgy ismeretlen munkáskülsejü embert. Az elgózolás este nyolc óra után Szögihalom előtt történt. A vasútvonal itt élesen kanyarodik, úgyhogy a mozdonyvezető nem láthatta, hogy valaki a sínek között bolorkál. Az elgázolás után a kisvasul mozdonya a szerencsétlen embert eldobta magától. A vonat ezután azonnal megállott. Az ismeretlen ember még élt, de később, amikor a vonatra tették, hogy Szegedre hozzák, kiszenvedett. Átkutatták a zsebeit, de abban igazoló okmányt nem találtak. A szerencsétlen em'ier 162 centiméter magas, 40— 45 év körüli volt. Fekete bársony zekét és katonabakkancsot viselt. Halála után beszállilotlák a törvényszék bonctani intézetébe, ahol lefényképezték. Egyben megindult a nyomozás az ismeretlen személyazonosságának megállapítására. Kedden délelölt történt azután, hogy a szegedi rendőrségen megjeleni Krizsák János kisteleki cipészniester felesége és bejelentette, hogy férje napok óla eltűnt Kistelekről és azt hisszi, hogy azonos azzal az ismeretlennel, akit a kisvasul elgázolt. A' törvényszék bonctani intézetében Krizsákné a leaholározottabban felismerte férjét. Krizsák Jánosné a rendőrségen elmondotta, hogy, férje még a mult hét szerdáján eltűnt hazulról. Nyomorban volt, nem kapott munkát és ezért búskomorságba esett. Felesége azt hiszi, hogy férje beszámíthatatlan állapótban kóborolt el Kistelekről és került Domaszéken a kisvasút mozdonyának kerekei alá. A rendőrségen Krizsák Jánosné vallomása után kétségtelenül megállapították, hogy a kisvasút Krizsák János kisteleki cipészmestert gázolta el. Uj, kertes házak eladék villamos megállónál, szemben a Kálvária uli honvédkórházzal, 3 szoba, előszoba, ftlrdő, konyha, kamra, mosókonyha stb.-ből álló. azonnal beköltözhető lakással, víz és villannyal. A vételár nagyobb része hiielezlelik. 800 Érd. Oltovay István épilésasinérnök, Szeged, Polgár ucca 3 B i i