Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-25 / 191. szám

DfTLMAGYARORSZAG 1929 augusztus 23. Bm^^Aiá»! Homlokzatfestést meglepő olcsó áron készit Jj,©KJÍiIlS§ie5I| nv3ZCMB5I Szilágyi és Szabó, Dugonics №11. 3 Telefon 1-07. A 1>ЕЕ,Г1 АО YARORSZ АО RÍGlNYI oertrade Alberton« A HÓD ELOSZLIK Fordította: Jabási Andor 42 Gita'fölugrott és táncra perdült a gyepen. — Együtt fogjuk' bebutorozui a lakást! Mindig ugy szerettem volna bebutorozkodni! Araikor a legrosszabb időket éltül anyámmal — egy szobában éltünk egy panzióban —, mindig avval mulattunk, hogy lakosztályokat rendeztünk be képzeletben. — Azt hiszem, okosabb volna, ha az egész házat rendeznénk be. — Miért'? Sokkal kevesebb gond van egy lakással. — Mert, látja, függetlenebbek lennénk mind a ketten. Én az emeleten laknám, az írógépem tudniillik szörnyű zajt csinál. — Jó, akkor nekem is lesz egy egész emeletem. Sohase lennék a maga közelébe. Elsie már jól ' megnevelt engem. Sohase mertem volna átlépni a dolgozószobája küszöbét. — Magából minta feleség leszi — Gyűlölöm ezt a szót. Mi csak pajtások leszünk. — AH right! — Bylant is fölkelt. — Legalább szoritsunk kezet rá. Gita megrázta a kezét. Azután lábujjhegyre állt és megcsókolta az Eustace arcát. — így, most legalább már tudia. hogy szeretem! — kiáltotta. — A legkisebb kételyem sem volt ezirány£>an, — mormolta Bylant. — Nyilvánosságra hozhatom az eljegyzést? — Hogyne. Essünk tul rajta. Elsie és Pleydenné boldogok lesznek, Polly kevésbé, de végre is he kell látnia, hogy nem mehet minden ugy, ahogy ő akarja. XIX. — Istenemv Istenem! — sopánkodott Bylant. Elsie dolgozószobájában volt, ahová az írónő behivatta. Gyakran kérte ki a Bylant tanácsát és mély és megértő barátság fejlődött ki kettejük között. Eustace tudta, hogy Elsie úgyis át fog látni a szitán és ugy érezte, ha nem könnyít magán, olyan idegállapotba kerül, hogy képes lesz még valami végzetes ballépést is elkövetni — Volt még valaha férfi ilven átkozott helyzetben? — Magának mégis nagy lehetőségei nyílnak, — jegyezte meg Elsie praktikusan. — Amilyen természetes, hogy Gita eljegyezte magát magával, époly természetes, hogy később majd igazán a felesége is akar lenni. — Azt hiszi rólam, hogy nem vagyok más, .nint egy férfiruha állvány, amelynek emberi feje van Inkább hiszem, hogy ö akar lehetőségeket kapni általam és mindig jobban és jobban bele fogja magát élni abba, hogy ugy kezeljen, mint egy intellektuális automatát... Istenem, hogy is lehet egy nő ennyire érzéketlen. — Gondolja meg, hogy Gitának egy irtózatos tapasztalata volt. Egy sánc-félét épített maga körül drólakadályokkal és avval a pár halandóval is, akiket favorizál, csak a kémlelőlyukakon keresztül érintkezik. Hogy tudományosabban fejezzem ki magam, sohasem láttam még agyat, amely tudatosabban cenzúrázta volna magáL — Épp ez az, amitől félek... Közismert lény, hogy olyan nőknél, akik tudatosan szorítják vissza természetes ösztöneiket, kikerülhetetlenül bekövetkezik a frigiditás. — De nem a Gita korában. És'a frigiditás rendesen csak az ellenszegülni akaró aszszonyok mentsvára. Gita aligha tartozik közéjük. Ha ártatlan és hétköznapi gyermeksége és ifjúkora lett volna, bőven lett volna alkalma megismerkedni azoknak a férfiaknak romlottságával, akik az ő osztályához tartoznak. Igv azonban, éppen mert olyan, amilyen, megmenekedett a legrosszabbtól. Most azután a néhány hónap után, amit állandóan a maga társaságában töltött, végre látta, milyen az igazi finom ember. Nagyon is lehetségesnek tarlom. hogy szerelmesebb magába, mintsem ő maga is hinné. Az egésznek az a nyitja, hogy nem tud még teljesen átkapcsolódni. Még nem jött ki a sáncai mögül. — Természetesen. Ha nem hittem volna ebben, sohasem mentem volna bele ebbe a groteszk házasságba. A helyzet igv is eléggé kényelmetlen, ahogy van. Ha ez az egy reményem nem volna, akkor már is a pokolban érezném magamat. — Még melegebb lemne ez a pokol, ha maga kérte volna meg őt és ha látnia kellett volna, hogyan borzad össze az undortól, hogy maga igy elhagyja magát. Most legalább tudja, hogy áll a dolog. <3 Igazán szereti magát, az ő egyéni különös módján és nem hiszem, hogy akadna más férfi is, akihez hozzámenne. Az összes ütőkártyák a maga kezében vannak. Ezer eszköze van rá, hogy szerelmessé tegye magába, hogy éreztesse vele, milyen nagy szüksége van a segítségére. Kapott már tőle puszit? — Igazán ez a helyes kifejezés rá. — Ez már valóban hatalmasabb lépés, mintsem gondolná. Nála ez már rengeteget jeient. Nekem már többször adott ezekből a puszikból és egyszer megszorította a kezemet is. Pollyt még sohasem tisztelte meg ilyesmivel. — Fölbátorít. De... — fölállt és megrázkódott, mintha utálkozna attól a páni félelemtől, amely elfogta — nem akarom'elhibázni a dolgot. Bárhogy van is, ez mindenesetre a sors ujjmutatása volt. Mi realisták alapjában véve mind csak közönséges romantikusok vagyunk. Első pillanattól kezdve tudtam, amint először megláttam, hogy ő az a nő, akit egy életen át kerestem. Ez a dolog csak egyetlenegyféleképen végződhetik, ha a kezdet nem nagyon biztató is. Ha nem volnának meg benne azok az átkozott gátlások, ő is jóval előbb rájött volna az egészre. De én várhatok. Elsie szegény erős lélekkel igyekezett eltemetni ábrándjait. Meleg barátsággal nyugtatta meg Bylantet. — Olyan természetes ez a dolog, mint a talaj megtermékenyülése, ha már elég ideje süt rá a nap. Tudjuk, hogyan oldanánk meg ezt a bonyodalmat egy regényben. ha adva van két ilyen karakter, szinte már magától adódna az egész. — Egy regénynek, amely méltó akar lenni a regény névre és nem elégszik meg avval, hogy pusztán csak történet legyen, pontosan kell az élethez alkalmnzkodnia. Az életnek ne<M-< sok kiszámíthatatlan útvesztője van. — Bylant egyszerre újra elszomorodott — Ez bizony igaz. De minden regényben van egy pont, ahonnan a szerző először látja meg a kikerülhetetlen véget. Az összes jelek egy cél felé mulatnak, minden ut efelé tendál. Most pedig ha már elég nyugodt hozzá, nekem is egypár tanácsot, hogy másszak ki abból a csávából, amelybe belekerültem. Van még egynár csinja-binja a regényírásnak, amit még nem sajátítottam el teljesen, igy elsősorban a technika. — Jól van, — mosolygott Bvlant alig észrevehetően. — Ugy is szükségem van erre a kis nyugalomra ebéd előtt. XX. Gita elhatározta, hogy karácsonyestét rendez. Tudta, hogy azóta, mióta csak ez a ház áll. hosszú generációkon keresztül, minden évben csináltak ilyenkor egy bál\. Karácsonyfát is állítottak a cselédség és a bérlők számára és ilyenkor összetalálkozott áz egész szétszéledi Carterel rokonság. A majorban most már nem volt több, mint két farmer, persze családostól, ezek bizonyosan rossznéven vették volna, ha »pártfogás« alá akarták volna venni őket. A cselédség létszáma, a külső és belső személyzettel egvütt ötre zsugorodott, a Carteret család állománya pedig egyre. De legalább a karácssnyfa és az estély legyen meg. A fa és a tánc a nagy középső hallban lenne, a SQtéttekintetü ősök bizonyosan helyeslőleg fosnák majd lenézni rájuk a falról. f^olvt köv.1 Felelős szerkesztő: PÁSZTOR IrtZSF.F. Nyomatott a fctndrttula'dnnos Oélmagvarorszásí Hírlap- és Nyomdnvállatnl Rt. Itfi'v« vnvomdájáhan. Külföldi képviseletek* AUSZTRIA: Biest szerkesztőség: Wien, II., Taborstrasse 7. (Wr. Auslandskorrespondent). Telefon: 10—3—22. Btesi kiadóhivatal, olvasóterem és hirdetési képviselet Ausztria részére: Wien, /., Wlldpretmarkt t. (Osterr. Anzeigen A G.). Telefon: Serie 62-5 -95. JUGOSZLÁVIA: Interreklam d. d. Zagreb, I.-78, Marovska-ulica 28. Telefon: 21-65. NÉMETORSZÁG: Ala Anzeigen A.-G., Berlin NW6, Am Zirkus 9. Telefon: Norden 7607/12. SYAÍC: Orell- Füssli Annoneen A.-G., 7.íirich, Sonnen• Qual 10. Telefon: Holt. 6700 EpiííeíöK figyelmébe ! Építkezési célra legalkalmasabb MAV Síneket előnyös vétel folytén rendkívüli olcsó áron szállitunk. Egyéb építkezési vasanvagban nagy raktárt tartunk ozv. Szeged, Cserzy Mihály ucca 4. szám, Csillegbörlön möoöít. vas- és 834 lémkereskedése Telefon 11—75 воин ялтяг. zamatos BORAI a legjobbak. Tisza L. kőrút 43. Telefon 514. Pártoljuk a szegedi ipari és ßasxnölfunk ' * ff 99 HAPE" (huspénztári) szappant. MlndenUtl kapható! 207 Hásziassxonyok! Ügyeljetek a bélyegsőre!