Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-18 / 186. szám

в . IÍELMAGYARORSZAR ГЯ20 aucfusztus 18 •• AKUAI- megrendelőimet és a n. é. közönségei tiszlelellel értesítem, hogy uriszabó üzletemet Tisza La)o& kiirut 42/a Sj# SPISI^ISPS Vr/F\ szám alá, Grasselly vaskereskedés mellé, — Mihályi fQszerüzletlel szemben — belvíziem ál A rnkiáron levő tiszta angol WblWIUIIIUI^VtiVWl szövetekből mélyen leszállítóit árban készítek öllönyt. felöltői, télikabátot slb. £ TIIX FRIGYES, uri szabómester. — A választás napján azonban a plébánia nem tartotta be a megállapodást. A plébánia felriadózta a telepeket. Kecskés- és Klebelsberg-telepen, továbbá Szentmihálytelek községben, amelyek az alsóvárosi plébániához tartoznak, teljesen uj listára leszavaztatták a hívőket és igy kétszáz szavazatot szedlek össze. Alsóvároson a polgárok közül csak húszan mentek cl szavazni és igg megtörtént az, hogy a telepek leszavazták az anijacggházat. Az uj listán csak SÍ ok szerepelnek, akik plébánia pártiak ralfcl:. A régi egyházközség teljesen kibukott. A régi elnök, Kispéter Lőrinc, aki köztiszteletnek örvend Alsóvároson, még a választmányban sem kapott helyet. Igv érthető azután, hogy az alsóvárosi hivők izgalma erős. A napokban elkészülő felebbezéssel azonban azt remélik, hogy az egvháztanács és a püspök megsemmisíti a puccsszerű választást és szabad teret enged a hivők akaratának. PORCÉ LLÁNPUDER K.46 legjobb a világon lieyellen púder, melv а poiusoktt nem ttlmi el; alatfa az arcbőr él. lélekzik és szfpB1. Hűra mlélc nagyságban mlndentlll kapható. AZ ELET MOZIJÁBÓL (Az árnyék) Igénytelen emberke Fodor Ambrus, jóformán csak hálni jár belé a lélek. A szívóssága mégis akkora, mintha a fekeleföldöo született volna ama bizonyos Kara nemzetségből, amely a tőrök időkből maradt itt, megtelepedvén és barnuJváij tovább a forró nap hevébeu. Fodor Ambrusból azonban régen .kivesztek a hősi hajlamok, — vagy talán soha nem is vollak olyanok benne. Mégrezzen a falcvél zörgésétől s leginkább a kutyákat kerüli el, jóllehet a tanyai ember élete összenőtt odakint az állatjaiéval. • Jő néhány esztendeje keresi az igazságot, de ínég eddig nem tudott rcáakadni. Hol járhat, merre, bujdokol? A jó Isten a megmondhatója. Fodor Ambrus legalább is kételkedik önmagában, hogy a világon feltalálható-e? Ama bizonyos Igazság, aki nagy betűvel Íródik és nem engedi aludni a magyar embert, mert lidércként libeg előtte és csalja a pörösködés ingoványába. Még ha pipás ember volna, jobban elviselne 'mindent. Hiszen a pipafüst elviszi a gondokat, furcsa figuráiban sok minden megszépül, ami csúnya volt. Azonban Ambrus nem pipál és ez már gyanús, mert ilyenkor nincsen rendben a magyar ember egészsége. Ugy vau, a lelke fáj Ambrusnak, elkerüli kocsijával az embereket, a kapuból pedig göröngyöt hajit a szomszéd tyúkjai felé, akik ott ólálkodnak az eleven sövénykerités mellett, értekezvén a kakasok ledcrtégéről. Ahogy azopbau a városba vezet az útja, (ő maga Éeresi legjobban az arravaló alkalmat), bekopogtat a járásbiróhoz. Az okosabb tán meg a rendőrbirónál is, mert ha nem igy volna, kénytelenek volnának fölcserélni a hivatalt. — Szabad-e valakinek ugy ültetnie a iáit, hogy az árnyékuk az én földemre essék? Valaki azt mondta egyszer neki, emeltessen akкога falat a fák elé, amelyik eltakarja azokat. Ezért igen megharagudott, nem beszél vele azóta, mert mire való kifigurázni a szegény, .embert. Ellenben kezdi újra a kálváriát, lázas remegésbe esve a gondolattól is. — Az árnyék, az árnyék... Olykor hadonászik a kezével, mintha lidércefcet kergetne el magától. Aztán beköti kocsiját a Páva szürjébe, ballag az utca közepén. •— Adjon már m.Tga tanácsot, fogja el a legközelebbi birót Ismeri őket mind, ismerik azok is őtet. Sőt, azt merem állítani, hogy tudnak a dolgáról a Kúrián is, habár nem éppen hivatalos akták révén. Azonban Ambrus olyan régóta keresi az igazságát, hogy a hajdani elsőfolyamodási birók másodikosok lettek, most pedig végső fokon adják tanúbizonyságát a bölcsességüknek. Valaki, hogy lerázza a nyakáról, azt .találta mondani. — Húzasson földje szélén árkot. Olyan mélyet, amilyet akar. Ezzel megakadályozza a gyökerek terjedését, még el is vágja azokat. Ehhez megint a szomszédnak nincs köze. minek megy a gyökere idegen területre? Hogy felvillant erre Ambrus szeme! Egyszerre jókedvű lesz, szinte megfiatalodott, aztán kocsira kap, vágtat haza. — Az árnyék, az árnyék.-., most már vége lesz, bizonyosan vége. (A rokonszenv) Szegény jó Szőri Jóska, vájjon gondolnak-e még rád a tieiden kivül valamerre? Hogy mennyi finomság volt ebben a csupa-lélek emberben, akinek ott kellett elpusztulnia, ahol hiábavalóan prédálták az emberanyagot! Mindegy, hogy kiben mi lakozott, csak számnak számított, mintha a világ legörüllebb luxusában tobzódtak volna azok az intézkedő nagyon okosok. Egyszer kicsalta magával Tápay Digát Újszegedre, ahol festegetett. Szép, koraőszi idő járta, az Alföld leggyönyörűbb szaka, amikor melegen sut még a nap, de benne van már mindenben az elmúlás gondolata. — Nézd, Diga, milyen szép itt minden! — lelkesedett Szőri Józsi. Nincs két egyforma falevél és ezer a színek árnyalata, sokszor megfoghatatlan, hiszen mást mulat borulatban, reggel. meg alkonyaikor. Az Isten dobálódzik itt pazar ajándékaival, jaj, de szép ez! Diga a világ legflegmásabb embere, akit még senki se hozott ki a sodrából, — most is csodálkozva fordult a barátja felé. » — Dc olcsón tudsz mulatni, Jóska! Valami kis vasúti, állomáson várakozott egyszer Szőri. Egyedül volt, mint mindig, de tele gondolattal, impresszióval, álommal — amik olyan hamar olvadtak az örökösbe, — nézte a különféle típusokat, mikor észreveszi, hogy őt is nagyon nézi valaki Egyszerű öreg paraszt, becsületes külsejű, aki egykedvűen szívja a pipáját. — Hát bámuljon, gondolja magában Szőri s odább megVj mert hogy tdeiú'.-r.ik egy mákültetvény s abban annyi a paszlell-szin, hogy földi piktor képtelen az utánzatukra. Nem telik egy percbe sem, az öreg magyar megint ott van a közelében. Tisztességtudóan megáll néhány lépésnyire és néz. Szőri maga a nyugalom és békesség, újból nekiindul és a vidék másik panorámáját nézi. Ott búzatáblák. sárgulnak s olyan hullámzást visznek véghez, mintha aranyláva hömpölyögne. Mikor azonban itt is a nyomába szegődik az ismeretlen. ember, nem állhatja meg szó nélkül. Alighanem akar valamit, de túlontúl tisztességtudó és nem mer megszólalni, Megszólítja hát ő, — Tán szolgálatára lehetnék a bácsinak, áz kiveszi a szájából a pipát — Nem. — kivan tőlem a bácsi valamit? — Nem kívánok én semmit. — Azt hittem, azért néz annyira, — Nem azért — Ugyan hát mért? Csupa derű lesz az öreg arca. — Azért, lelköm, mert szörnyen vág a rokonszenv Akárhogyan próbálnám,, ennél jobban én se jellemezhetném Jóskát, a férfias szép megjelenését, az egész egyéniségét (A más biztosa) Ez nagyon régi történet Annak a világnak már az emléke sincs meg, — tegyük hozzá, hogy hála Istennek. Élt pedig akkor egy rendőrbiztos, aki nagyon szerette a vidám társaságot, szivfesen elüldögélt a fehér abroszos asztal mellett, de még szivesebben, ha piros abrosz terilettek. Megesett, hogy nagy unatkozások voltak jelen s valaki megvillogtatta a pakli kártyát, miként őseink a véres zászlót. Emberünk ilyenkor különösen derült lelkében s amilyen csendes lélek volt, épp olyan halkan ült le ő is e nemzeti csendes mellé. Nagyban folyik egyszer megint a játék, de a biztos ama neveze' e.s negyedórája nem akar megérkezni. Már az utolsó hatosait dobta bele a zsinórokba, azok azonBau sehogy se igyekeztek visszaszállingózni. — Pali, adj csak két forintot, fordul oda a gibioelő kocsmároshoz Pali tudta ugyan, hogy az ilyen kölcsönpénz tiszteletére akár bucsucstélyt rendezhet, azonban tekintettel a tekintendőkre, eleget tett a felhívásnak, Az öreg visszahív egyszer, kétszer, (ide nézz, koma, mutatja a kocsmárosnak a három felsőt), aztán odaát felvetik a lapot görigérével. — Tyű, az áldóját, pedig olyan biztosnak látszott! Ment tovább az osztás, liátha a következőnek jobb a keze, — Majd megfordul egyszer a kártya, — dörmögte a rend éber őre. Meg kell hogy forduljon. Pali, adj csak még két forintot Elúszott az is, annyi ideig se m.iradl a forgalomban, mint az előbbi — Most fordul meg a kártya, kutya legyek, ha nem most fordul meg, — lelkendezett az öreg. Pali, ugyan, adj még két forintot. Pali már nyúlt a zsebébe, mikor hirtelen eszébe jutott valami. — Nini, fakadt ki, hogy jutok én hozzá, hogy kölcsönözzek neki, mikor nem is az én kerületemben biztosi Folyó 20~ón, Szent István napján I (Kedvezőtlen idó esetén 25-én, vasárnap) a Nagy strandon (Szegedi Partiürdő R.-T.) Népünnepély Kezdete d. e. 11 órakor. Katonazene. Tűzijáték. Min Szeged választás értékes díjjal. Gyermek szépségverseny l-sü dl]: R.iinav fényképésztől 6 drb gyermekportrait Táncestély. Jazz-band. Záróra reggelig. Halász által szabad tűzön főzött halpaprikás, luróscsusza. Frissen sült vacsorák. Hülölt italok. Dreher-sörök csapon