Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-18 / 186. szám

f)£L.M AC. V Aft 3RSZAG 1929 augusztus 18 Hágában a legKi&ebb Köszeledés sem történt A frolland "királynő szelíd kényszere (Budapesti tudósítónk telefonj elöntése.') Há£ábó' jelenlik: A tárgyalásokban bővelkedő mai napon nyilvánvaló lett, hogy n Hágában tárgyaló államférfiak még ott sem tartanak, ahol annak idején a párisi jóvátételi konferencia szakértői. A tárgyi kérdésekben a legkisebb közeledés sem történt. Snowden ' Írásbeli válasza a négy hi'clr-o hatalom ¡rás- » beli ajánlatát elégtelennek tartja. A holland királynő a konferencián résztvevő delegátusokat pénteken udvari ebédre hivta meg. Ezl a meghívást szelíd kényszernek tekintik azért, hogy a delegáció augusztus 23 -ig Hágában maradjon és a konferenciát 24-e előtt ne lehessen befejezni A szovjet offemiváf kezdett és átlépte a mandzsyriai határt (Budapesti tudósi'ónk telefonj •lenlése.') j kai és gépfcgyverrl hrJ felszerelve, átléútc a Londonból jelentik: Mukdcní jelentér» szerint I mandzsúriai határt, tízezer főnyi orosz katonaság tábori ágyuk- ) Magyarország óriási küzdelmek után győzött Franciaország ellen A torna legnagyobb meglepetése: Svédország megverte Németországot — Már csak Magyarország veretlen (Budapesti tudósítónk telefon jelenlése.) Szombaton volt a vizipólótorna legizgalmasabb napja. Az izgalma sabbnál-izgalufasribb küzdelmek nem egy meglepetést hoztak. Első helyen áll az olimpiuszbujnok nrmpt csapat szenzációs veresége a szimpatikus Mértektől. Már csak a magyar csapat veretlen, amely viharos, izgalmas, tomboló küzdelemben tfyőzle le az erőszakos és durva franciákat. Ma már majdnem biztosra vehető. hogy a kupát a magyar csapat nyeri. Részletes jelentéseink a következők: Belgium—Anglia 4:2 (1:1) Az első félidőben az anizolok, a második• félidőben a belgák voltak a jobbak. Biró: Nussbaum. Svédország—Németország 3:1 (0:0) A németek teljesen elbizakodva Száilanak vízbe, mig a svédek tudásuk legjavát nyújtották: Első félidő gól •nélkül telt el s a közönség szereiéin a svédek mellé állolt, ami rendkívül fellelkesítette őket. \rne-Borg szenzációsan játszóit A svédek már 3.-0 ra vezellefe és csak a második félidő végéu sikerült a németeknek Amann révén cnv gólt clérniök. Bíró: Hodgeon Magyarország—Franciaország 10:6 (4:4) A magyar csapat kitűnően jálszott. egyedül Homoonay, kelteit ónásl csalódás!, Homonnay a francia szélsőket állandóan feder-'lenül hagyta s Ivády egyedül uein tudott a franciák rohamaival megbirkózni. A franciák első sói ja Homonnay számlájára irható. A közönség teljesen Ilonionnav ellen fordult és követelte kiállítását, Homonnay azonban halálsápadtan bár. de tovább játsaott. Bart'na szenzációs védéseket produkált. A magyar csupa! főleg a második télidőben la'áll igazán magára, Németh munkája elsőrangú volt Padou Némelhet ököllel szemenvágja. úgyhogy arcát ^1borjljy a vér, szeme erőse.n bedagad s alig bir|a A íöKéícies tényUépGSö lemea és film ^ r a« angol „Imperial" Kapha" Telefon 14~7i. Eiehmann SSSS magát a vizén tartani. A hangulat a közönség között forróvá lesz, a já!ék S percen át sziinefel és rendőrség lép a karfákhoz. Partout a biró kiállítja Magyar részről góllövők: a kél Keserű, Xémelh. A mérkőzés végén a zenekar a Himnuszt intonálta. Bíró: Delahave. Szegedi sikerek az úszóversenyen A vizipótómérközésekkel kapcsolatban a következő uszószámokat bonyolították le: 4x100 méteres gyor9ii«zóstafé(a: 1. Magyarország 4 p. 03.5 mp., 2. Németország 4 p. 11.8 mp. 200 méleres ifj gyorsúszás: 1. Kánásy (MAC) 2 p. 38.2 mp., 2. Pleplár (SzUE) 2 p. 39.8 mp. 100 méteres hátúszás: 1. Herendy (SzUE) I ' p. 16.4 mp Jugoszláv határzár — Szent Istvánra Pécs. augusztus 17. A Szent István-napi ünnepségek alkalmából Jugoszláviából Burtapeslre ufazó magyarok elő' elzárták a halár! és nem engedik át őket. magyar területre. A magyarbolyi határállomásról érkezett hir szerint az önkényes határzár tiz napig fart. Spieimann beérte Capablancát (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Karlshadból jelentik: A nemzetközi mesterverseny szombati fordulóján csak a függő pariikat intézték eV Remi lett a Colle—Becker-parti, Rubinstein győzött Spielmann ellen, mig Spielmánn másik függőparlija Yates ellen remivel végződőlt. Witfmar győzött Mentsík kisasszony ellen. A verseny 61 én Capabla:iea és Spielmann egyformán, IO1/2 egységgel, halad, második Widmar 9i/2.. harmadik Niemzovics 9. A pozsonyi rekviem Irta: Móra Ferenc. 1860-ban a Széchenyi-gyász Pozsonyban érte Molnár György színtársulatát. Természetesen a trupp is ki akarta venni a részét a gyászból. Ugy tervezték, hogy majd valami hazafias darabot sírdogálnak el a színházban amelyikben Pannónia talpig feketébe öltözik. A rendőrfőnöknek először uem is volt semmi kifogása a terv ellen. Cseh ember volt ugyan, de a gyerekeit már magyar szóra fogta. (1860ban már pirkadt egy kicsit az ég alja és a kakuk nem igért jiosszu életet a rendszernek.) Aztán meg mi van azon, ha a magyarok meg akarják gyászolni egy nagy emberük halálái? Utóvégre az csak annyit jelent, hogy eggyel megint kevesebben vannak. Ezt csak nem vehetik rossz néven Bécsben sem. A pozsonvj német színigazgató azonban nem politikai, haucm üzleti szempontok szerint igazodott. Mert a színházban tulajdonkép ő volt a gazda, a magvarok csak albérletbe kaphatták meg a szezon végén a bruttó bevételük feléért. Már most bizonyos, hogy ha a Rózsaszín ördögöt adják, azt még a purgerek is mind .megnézik, mert arra ők is kíváncsiak, hogy miiyen az ördög és különösen az ördögné, mikor rózsaszín. De ki kíváncsi arra, hogv milyen Pannónia feketében? Azért nyilván még Záborszky József kerületi főnök ur se nyitja ki a bugyellárist, pedig az már csak színtiszta nemes magyar ur. Ezzel a magyar úrral csinálta k; a német direktor. hogy s cseh policáj visszavonja a maga jószántából készséggel megadott cngcd^iyt. Hát most már mii csináljanak szegény uiigyar színészek, hogy mindeuK, füchal lat-ára alíthassák cl a legnagyobb magyart? Valamelyiküknek az az öt'' tamadt fcn-ry nénjének el a reformátusok gyászistentiszteletére a Bél Mátvás-uccai templomba. Az islenházából esik nem tilthat ki senkit még a zsandár se? — De hát mit csinálunk mink a templomban? — kérdezte kedvetlenüi V. Kovács József, a társulat basszistája. — Mit csinálunk, mit csinálunk? — förmedt rá Molnár direktor. — Aki imádkozni tud, az imádkozik, aki pedig imádkozni nem tud. az tátja a száját. — Szóval szájat tátani szabad? — figurázott a basszista és mindjárt próbát is tartott. Akkorára kitátotta a száját, hogy kiesett rajta a feje. Vastag, szénfekete bajusza ugy lógott kétoldalt. mintha csakugyan varjut nyelt volna. Ezen nevettek egyet, aztán fölszedelőzködlek és megindultak a templomba. Csak olt vették észre hogy a basszista nincs velük, ök már el is helyezkedtek a gyülekezetben, mikor V. Kovács József is bekjdlogott a templomba, egy nagy nyaláb szjnlappal a hóna alatt. Molnár direktor egyrj Kérdezősködött tőle a szemöldökével a gyászbeszéd alatt, hogy mit akar itt a szinlapokkal, de a basszista se. látott, se hallott, ugy nekiadta magát az ájtatosságnak. Hanem mikor az istentiszteletnek vége volt és az emberek kezdtek kifelé mozgolódni, akkor V Kovács József kirántotta a színlapok alul a társulat rövídnyelü nemzeti lobogóját, meglengette a feje fölött és megeresztette a legmélyebb basszust: Hazádnak rendületlenül... Mindenki hirtelen elszéledt a veszedelmes ember mellől, de a trupp egyszerre körülfogta és most már harminchat torokból harsogott a rebellis ének: l^g» hive ó magyar.. i';re a Liceum-uccába értei-', már tömeggé da¿jad'ak s az ijedt purgerek ajtót-ablakot becsuk. dostak. Egyszerre tele lett a csöndes polgárváros a hírrel. — Megint itt a rezoluciól Maga Rózsa Sándor vezeti a rebelliseket! Rózsa Sándor ugyan már akkor Szamosujvárra vonult vissza a magánakcióktól és a teret átengedte a hivatalos konkurrenciának, de V. Kovács József dühösen forgó szemével, dárdás bajuszával megfelelt minden romantikus illúziónak. Már majdnem elérték a színházat, mikor fegyfegyveres rendőrkordon állt eleibük. egy cseh káplár vezetésével. — Halt, Kossuth-Hund! — fogla rá a hatalmas ember szentjánoskenyér-forma kardját a zászlótartóra, A basszista szót is fogadott, mert megállt, de csak addig, mig ugy ütötte vakszemen a káplárt a zászló nyelével, hogy az elterült, mint a béka. Hanem akkor aztán ő is a tenyerébe szedte a lábát, mert az ucca végéről már hallatszott az ulánusok dobogása. De mire odaértek, akkorra véget ért a pozsonyi forradalom. A katonák csak a cseh káplárt találták ott. akinek hirtelen- cipó nőtt a halántékára. Egy óra múlva a színtársulat minden férfi tagja ott állt glédában a policájdirekció udvarán s a dagadtfejü káplár dühösen sorra megnézte őket. A nagybajuszu haramiát kereste, de azt nyom nélkül elkapta a markoláb. Már nem a haramiát, hanem a bajuszt. Olyan szép sima volt már akkor V. Kovács József, mint egy gvárdián és olyan megsiratni való képet vágott, hogy felállhatott volna a nagytemplom előtt az oszlopra bánatos-szentnek. Még a dühös káplár szive is megesett rajta és megkérdezte tőle, mi leli. — Nis dájcs — mondta alázatosan a basszista és kézzel-lábbal bizonygatta, mennyire fáj neki, hogy nem tud németül.