Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-18 / 186. szám

f)£L.M AC. V Aft 3RSZAG 1929 augusztus 18 Hágában a legKi&ebb Köszeledés sem történt A frolland "királynő szelíd kényszere (Budapesti tudósítónk telefonj elöntése.') Há£ábó' jelenlik: A tárgyalásokban bővelkedő mai napon nyilvánvaló lett, hogy n Hágá­ban tárgyaló államférfiak még ott sem tar­tanak, ahol annak idején a párisi jóvátételi konferencia szakértői. A tárgyi kérdésekben a legkisebb közeledés sem történt. Snowden ' Írásbeli válasza a négy hi'clr-o hatalom ¡rás- » beli ajánlatát elégtelennek tartja. A holland királynő a konferencián részt­vevő delegátusokat pénteken udvari ebédre hivta meg. Ezl a meghívást szelíd kényszer­nek tekintik azért, hogy a delegáció augusz­tus 23 -ig Hágában maradjon és a konferen­ciát 24-e előtt ne lehessen befejezni A szovjet offemiváf kezdett és átlépte a mandzsyriai határt (Budapesti tudósi'ónk telefonj •lenlése.') j kai és gépfcgyverrl hrJ felszerelve, átléútc a Londonból jelentik: Mukdcní jelentér» szerint I mandzsúriai határt, tízezer főnyi orosz katonaság tábori ágyuk- ) Magyarország óriási küzdelmek után győzött Franciaország ellen A torna legnagyobb meglepetése: Svédország megverte Németországot — Már csak Magyarország veretlen (Budapesti tudósítónk telefon jelen­lése.) Szombaton volt a vizipólótorna leg­izgalmasabb napja. Az izgalma sabbnál-izgalufasribb küzdelmek nem egy meglepetést hoztak. Első he­lyen áll az olimpiuszbujnok nrmpt csapat szen­zációs veresége a szimpatikus Mértektől. Már csak a magyar csapat veretlen, amely viharos, izgalmas, tomboló küzdelemben tfyőzle le az erőszakos és durva franciákat. Ma már majdnem biztosra ve­hető. hogy a kupát a magyar csapat nyeri. Részletes jelentéseink a következők: Belgium—Anglia 4:2 (1:1) Az első félidőben az anizolok, a második• fél­időben a belgák voltak a jobbak. Biró: Nussbaum. Svédország—Németország 3:1 (0:0) A németek teljesen elbizakodva Száilanak vízbe, mig a svédek tudásuk legjavát nyújtották: Első félidő gól •nélkül telt el s a közönség szereiéin a svédek mellé állolt, ami rendkívül fellelkesí­tette őket. \rne-Borg szenzációsan játszóit A své­dek már 3.-0 ra vezellefe és csak a második félidő végéu sikerült a németeknek Amann révén cnv gólt clérniök. Bíró: Hodgeon Magyarország—Franciaország 10:6 (4:4) A magyar csapat kitűnően jálszott. egyedül Ho­moonay, kelteit ónásl csalódás!, Homonnay a fran­cia szélsőket állandóan feder-'lenül hagyta s Ivády egyedül uein tudott a franciák rohamaival megbirkózni. A franciák első sói ja Homonnay számlájára irható. A közönség teljesen Ilonionnav ellen fordult és követelte kiállítását, Homonnay azonban halálsápadtan bár. de tovább játsaott. Bart'na szenzációs védéseket produkált. A magyar csupa! főleg a második télidőben la'áll igazán magára, Németh munkája elsőrangú volt Padou Némelhet ököllel szemenvágja. úgyhogy arcát ^1­borjljy a vér, szeme erőse.n bedagad s alig bir|a A íöKéícies tényUépGSö lemea és film ^ r a« angol „Imperial" Kapha" Telefon 14~7i. Eiehmann SSSS magát a vizén tartani. A hangulat a közönség között forróvá lesz, a já!ék S percen át sziinefel és rendőrség lép a karfákhoz. Partout a biró kiállítja Magyar részről góllövők: a kél Keserű, Xémelh. A mérkőzés végén a zenekar a Himnuszt intonálta. Bíró: Delahave. Szegedi sikerek az úszóversenyen A vizipótómérközésekkel kapcsolatban a követ­kező uszószámokat bonyolították le: 4x100 méteres gyor9ii«zóstafé(a: 1. Magyarország 4 p. 03.5 mp., 2. Németország 4 p. 11.8 mp. 200 méleres ifj gyorsúszás: 1. Kánásy (MAC) 2 p. 38.2 mp., 2. Pleplár (SzUE) 2 p. 39.8 mp. 100 méteres hátúszás: 1. Herendy (SzUE) I ' p. 16.4 mp Jugoszláv határzár — Szent Istvánra Pécs. augusztus 17. A Szent István-napi ünnep­ségek alkalmából Jugoszláviából Burtapeslre ufazó magyarok elő' elzárták a halár! és nem engedik át őket. magyar területre. A magyarbolyi határ­állomásról érkezett hir szerint az önkényes határ­zár tiz napig fart. Spieimann beérte Capablancát (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Karlshadból jelentik: A nemzetközi mes­terverseny szombati fordulóján csak a függő par­iikat intézték eV Remi lett a Colle—Becker-parti, Rubinstein győzött Spielmann ellen, mig Spielmánn másik függőparlija Yates ellen remivel végződőlt. Witfmar győzött Mentsík kisasszony ellen. A ver­seny 61 én Capabla:iea és Spielmann egyformán, IO1/2 egységgel, halad, második Widmar 9i/2.. har­madik Niemzovics 9. A pozsonyi rekviem Irta: Móra Ferenc. 1860-ban a Széchenyi-gyász Pozsonyban érte Mol­nár György színtársulatát. Természetesen a trupp is ki akarta venni a részét a gyászból. Ugy ter­vezték, hogy majd valami hazafias darabot sír­dogálnak el a színházban amelyikben Pannónia talpig feketébe öltözik. A rendőrfőnöknek először uem is volt semmi kifogása a terv ellen. Cseh ember volt ugyan, de a gyerekeit már magyar szóra fogta. (1860­ban már pirkadt egy kicsit az ég alja és a ka­kuk nem igért jiosszu életet a rendszernek.) Az­tán meg mi van azon, ha a magyarok meg akar­ják gyászolni egy nagy emberük halálái? Utó­végre az csak annyit jelent, hogy eggyel megint kevesebben vannak. Ezt csak nem vehetik rossz néven Bécsben sem. A pozsonvj német színigazgató azonban nem politikai, haucm üzleti szempontok szerint iga­zodott. Mert a színházban tulajdonkép ő volt a gazda, a magvarok csak albérletbe kaphatták meg a szezon végén a bruttó bevételük feléért. Már most bizonyos, hogy ha a Rózsaszín ördö­göt adják, azt még a purgerek is mind .megné­zik, mert arra ők is kíváncsiak, hogy miiyen az ördög és különösen az ördögné, mikor rózsa­szín. De ki kíváncsi arra, hogv milyen Pannó­nia feketében? Azért nyilván még Záborszky Jó­zsef kerületi főnök ur se nyitja ki a bugyellárist, pedig az már csak színtiszta nemes magyar ur. Ezzel a magyar úrral csinálta k; a német di­rektor. hogy s cseh policáj visszavonja a ma­ga jószántából készséggel megadott cngcd^iyt. Hát most már mii csináljanak szegény uiigyar szí­nészek, hogy mindeuK, füchal lat-ára alíthassák cl a legnagyobb magyart? Valamelyiküknek az az öt'' tamadt fcn-ry nén­jének el a reformátusok gyászistentiszteletére a Bél Mátvás-uccai templomba. Az islenházából esik nem tilthat ki senkit még a zsandár se? — De hát mit csinálunk mink a templomban? — kérdezte kedvetlenüi V. Kovács József, a tár­sulat basszistája. — Mit csinálunk, mit csinálunk? — förmedt rá Molnár direktor. — Aki imádkozni tud, az imádkozik, aki pedig imádkozni nem tud. az tát­ja a száját. — Szóval szájat tátani szabad? — figurázott a basszista és mindjárt próbát is tartott. Akko­rára kitátotta a száját, hogy kiesett rajta a fe­je. Vastag, szénfekete bajusza ugy lógott kétol­dalt. mintha csakugyan varjut nyelt volna. Ezen nevettek egyet, aztán fölszedelőzködlek és megindultak a templomba. Csak olt vették ész­re hogy a basszista nincs velük, ök már el is helyezkedtek a gyülekezetben, mikor V. Kovács József is bekjdlogott a templomba, egy nagy nya­láb szjnlappal a hóna alatt. Molnár direktor egy­rj Kérdezősködött tőle a szemöldökével a gyász­beszéd alatt, hogy mit akar itt a szinlapokkal, de a basszista se. látott, se hallott, ugy nekiadta magát az ájtatosságnak. Hanem mikor az istentiszteletnek vége volt és az emberek kezdtek kifelé mozgolódni, akkor V Kovács József kirántotta a színlapok alul a társulat rövídnyelü nemzeti lobogóját, meglenget­te a feje fölött és megeresztette a legmélyebb basszust: Hazádnak rendületlenül... Mindenki hirtelen elszéledt a veszedelmes em­ber mellől, de a trupp egyszerre körülfogta és most már harminchat torokból harsogott a re­bellis ének: l^g» hive ó magyar.. i';re a Liceum-uccába értei-', már tömeggé da­¿jad'ak s az ijedt purgerek ajtót-ablakot becsuk. dostak. Egyszerre tele lett a csöndes polgárvá­ros a hírrel. — Megint itt a rezoluciól Maga Rózsa Sán­dor vezeti a rebelliseket! Rózsa Sándor ugyan már akkor Szamosujvár­ra vonult vissza a magánakcióktól és a teret átengedte a hivatalos konkurrenciának, de V. Ko­vács József dühösen forgó szemével, dárdás ba­juszával megfelelt minden romantikus illúziónak. Már majdnem elérték a színházat, mikor fegy­fegyveres rendőrkordon állt eleibük. egy cseh káp­lár vezetésével. — Halt, Kossuth-Hund! — fogla rá a hatalmas ember szentjánoskenyér-forma kardját a zászló­tartóra, A basszista szót is fogadott, mert megállt, de csak addig, mig ugy ütötte vakszemen a káplárt a zászló nyelével, hogy az elterült, mint a béka. Hanem akkor aztán ő is a tenyerébe szedte a lábát, mert az ucca végéről már hallatszott az ulánusok dobogása. De mire odaértek, akkorra véget ért a pozsonyi forradalom. A katonák csak a cseh káplárt találták ott. akinek hirtelen- cipó nőtt a halántékára. Egy óra múlva a színtársulat minden férfi tagja ott állt glédában a policájdirekció udvarán s a dagadtfejü káplár dühösen sorra megnézte őket. A nagybajuszu haramiát kereste, de azt nyom nélkül elkapta a markoláb. Már nem a ha­ramiát, hanem a bajuszt. Olyan szép sima volt már akkor V. Kovács József, mint egy gvár­dián és olyan megsiratni való képet vágott, hogy felállhatott volna a nagytemplom előtt az osz­lopra bánatos-szentnek. Még a dühös káplár szi­ve is megesett rajta és megkérdezte tőle, mi leli. — Nis dájcs — mondta alázatosan a basszista és kézzel-lábbal bizonygatta, mennyire fáj neki, hogy nem tud németül.

Next

/
Thumbnails
Contents